Ivan Krastev: Létezhet-e demokrácia bizalom nélkül?

Félek, egyike vagyok azon előadóknak, akikkel reméli, hogy nem találkozik a TED-en. Először is, nincs mobilom, tehát biztonságban vagyok. Másodsorban, egy elméleti politikus, aki a demokrácia válságáról fog beszélni, valószínűleg nem a legérdekesebb téma amire gondolnának. Ráadásul nem fogok válaszokat adni önöknek. Inkább megpróbálok hozzászólni egyes kérdésekhez. És az egyik dolog amit meg akarok kérdőjelezni, az a napjaink nagyon népszerű reménye, hogy az átláthatóság és a nyíltság helyreállíthatja a bizalmat a demokratikus intézményekben.

Még egy dolog miatt nézhetnek rám gyanakvással. Önök, a TED Egyház, egy nagyon derűlátó közösség. (Nevetés) Valójában önök a komplexitásban hisznek, de nem a kétértelműségben. Amint tudják én bolgár vagyok. És a felmérések szerint mi vagyunk a világ legborúlátóbb népe. (Nevetés) Az Economist hetilap nemrég írt egy cikket a legfrissebb boldogság-kutatásokról, és a címe ez volt: "A boldogok, a boldogtalanok és a bolgárok."

(Nevetés)

És most, hogy tudják mire számítsanak, hadd mondjam el a történetet. Egy kicsi országban, egy esős választási napon -- és ez lehet az én országom, de akár az önöké is. Az eső miatt egészen délután négyig senki sem ment a szavazóhelyekre. De azután elállt az eső, és az emberek szavazni mentek. És amikor a szavazatokat megszámolták, az emberek háromnegyede üres szavazólappal szavazott. A kormány és az ellenzék egyszerűen megbénult. Mert tudod mit tegyél a tiltakozásokkal. Tudod kit kell letartóztatni, kivel kell tárgyalni. De mit tegyél az emberekkel akik üres szavazólappal szavaztak? Tehát a kormány úgy döntött, hogy megismétlik a szavazást. És ez alkalommal még többen, az emberek 83 százaléka, szavazott üres szavazólappal. Valójában azért mentek el szavazni, hogy elmondják: nincs kire szavazniuk.

Ez a kezdete Jose Saramago "Megvilágosodás" című gyönyörű regényének. De az én véleményem az, hogy nagyon jól megragadja a mai Európa demokráciáinak problémáját. Egyrészt senki se kérdőjelezi meg, hogy a demokrácia a legjobb kormányzási forma. A demokrácia az egyetlen választási lehetőségünk. A probléma az, hogy sokan kezdik azt gondolni, hogy nem érdemes vele élni.

A politikakutatók észrevették, hogy a választási jelenlét folyamatosan csökkent az utolsó 30 évben, és a szavazásban legkevésbé érdekeltek pont azok, akikről azt hinnéd, hogy a legtöbbet nyernek majd a szavazásból. Vagyis a munkanélküliek, az elnyomottak. És ez egy fontos probléma. Főleg most a gazdasági válságban, láthatják amint a bizalom a politikában, a demokratikus intézményekben, valóban megsemmisült. Az Európai Bizottság legfrissebb felmérése szerint, az európai polgárok 89 százaléka hiszi, hogy növekszik a szakadék a politikacsinálók és közösségi vélemények között. Csak az olaszok 18 és a görögök 15 százaléka hiszi, hogy a szavazatuk számít. Alapvetően az emberek kezdik megérteni, hogy leválthatják kormányukat, de nem változtathatják meg a politikát.

És a következő kérdést akarom feltenni: Hogy történt, hogy habár sokkal szabadabb társadalmakban élünk mint valaha -- több jogunk van, könnyebben utazhatunk, több információhoz van hozzáférésünk -- ugyanakkor a bizalom a demokratikus intézményeinkben alapvetően összeomlott? Tehát valójában ezt kérdem: Mi ment jól és mi ment rosszul ebben az 50 évben amikor demokráciáról beszélünk? Kezdem azzal ami jól ment.

És az első dolog ami jól ment, természetesen, ez az öt forradalom volt, amelyek szerintem, nagyon megváltoztatták életmódunkat és elmélyítették demokratikus tapasztalatunkat. Az első az 1968-as és 1970-es évek kulturális és társadalmi forradalma volt, amelyik az egyént tette a politika központjába. Az emberjogi mozgalom volt. Alapvetően ez ugyanakkor egy fontos kitörés volt, a véleményeltérés kultúrája, az alapvető nonkonformizmus kultúrája, amit azelőtt nem ismertek. Tehát azt gondolom, hogy még az ilyen dolgok is a 68-as év szülöttei -- annak ellenére, hogy többségünk meg se született még akkor. Azután jött az 1980-as évek piaci forradalma. És habár sokan próbálták utálni a bal oldalon, az igazság az, hogy a piaci forradalom üzenete volt: "A kormány nem tudja jobban." És a társadalmakat a választék kezdte irányítani. És aztán jött 1989 -- a kommunizmus és a hidegháború vége. És megszületett a globális világ. És jött az internet. És ennek a hallgatóságnak nem kell magyarázzam, hogy milyen mértékben adott az internet hatalmat az embereknek. Megváltoztatta a kommunikáció módját és a politikai nézőpontunkat. Teljesen megváltozott maga a politikai közösség fogalma. És megnevezek még egy forradalmat, és ez az agytudományok forradalma, amelyik teljesen megváltoztatta a módot ahogy megértettük az emberi döntéseket.

Tehát ez az ami jól ment. De ha megnézzük mi ment rosszul, ugyanerre az öt forradalomra jutunk. Mert először voltak az 1960-as és 1970-es évek kulturális és társadalmi forradalmai, amelyek valamennyire lerombolták a közös cél gondolatát. Mindezen kollektív főnevek amikről tanítottak -- nemzet, osztály, család. Kezdtük megkedvelni a válást, ha egyáltalán megházasodtunk. Ez mind támadás alatt volt. És annyira nehéz az embereket bevonni a politikába amikor ők azt hiszik, hogy ami igazán számít az a személyes állásfoglalásuk.

Aztán ott volt az 1980-as évek piaci forradalma és a társadalmi egyenlőtlenségek óriási növekedése. Emlékezzenek, az 1970-es évekig a demokrácia terjedése mindig együtt járt az egyenlőtlenség csökkenésével. Minél demokratikusabbá váltak társadalmaink, annál egyenlőbbé váltak az egyének. Most a fordított irányzat érvényesül. A demokrácia terjedése most együtt jár az egyenlőtlenség növekedésével. És én ezt nagyon zavarónak tartom amikor arról beszélünk mi megy jól és rosszul a demokráciában manapság.

És hogyha 1989-ről beszélünk -- amiről nem várnák, hogy valaki kritikusan beszéljen -- de sokan azt fogják mondani: "A hidegháború vége szegte meg a társadalmi szerződést a vezető elit és a nép között Nyugat-Európában." Amíg létezett a Szovjetunió, a gazdagoknak szükségük volt a népre, mert féltek tőle. Most a vezető elit alapvetően fel lett szabadítva. Nagyon mozgékony lett. Nem lehet őket megadóztatni. És már nem félnek a néptől. És ennek eredményeként van ez a furcsa helyzet amelyikben az elit alapvetően kiszabadult a szavazók ellenőrzése alól. Tehát nem véletlen az, hogy a szavazókat nem érdekli többé a szavazás.

És amikor az internetről beszélünk, igen, igaz, hogy az internet összekötött mindnyájunkat, de azt is tudjuk, hogy az internet hozta létre ezeket a visszhang kamrákat és politikai gettókat, amelyekben leélheted az életed azzal a politikai közösséggel amelyikbe tartozol. És egyre nehezebbé válik megérteni a nem hozzád hasonló embereket. Tudom, hogy sokan beszéltek itt csodásan a digitális világról és az együttműködés lehetőségéről, de látták-e mit tett a digitális világ az amerikai politikával manapság? Ez is részben az internet-forradalom eredménye. Ez a másik oldala az általunk kedvelt dolgoknak.

És ami az agytudományokat illeti, a politikai tanácsadók azt tanulták az agykutatóktól, hogy ne beszélj nekem soha többet eszmékről, ne beszélj politikai programokról. Ami igazán számít az az emberek érzéseinek az irányítása. És ez annyira erősen elterjedt, hogy még amikor forradalmakról beszélünk manapság, ezeket a forradalmakat többé nem az eszmékről vagy ideológiákról nevezik el. Régen a forradalmaknak ideológiai nevük volt. Lehettek kommunista, liberális, fasiszta vagy iszlám forradalmak. Most a forradalmakat a leghasználtabb közeg alapján nevezik el. Vannak Facebook-forradalmak, Twitter-forradalmak. A tartalom nem számít többé, a közeg a fontos.

Azért mondom ezt, mert az egyik fő érvem az, hogy ami jól ment, az ment rosszul is. És amikor megpróbáljuk megváltoztatni a helyzetet, amikor megpróbálunk rájönni mit lehet a demokráciáért tenni, ezt a kétértelműséget figyelembe kell venni. Mert valószínűleg egyes dolgok, amiket legjobban szeretünk lesznek azon dolgok amik a legtöbbet árthatnak nekünk. Manapság nagyon népszerű hiedelem, hogy ez a nyitás az átláthatóság felé, ez a fajta keveréke az aktív polgároknak, új technológiáknak és átláthatóság-barát törvénykezésnek helyreállíthatja a bizalmat a politikában. Azt gondolják, hogy amikor léteznek ezek az új technológiák és az emberek akik készek ezt használni, sokkal nehezebbé tehetik a kormányok számára a hazugságot, nehezebb lesz számukra a lopás és valószínűleg nehezebb lesz számukra a gyilkosság. Ez valószínűleg igaz. De azt gondolom, hogy világos kell legyen, hogy most amikor az átláthatóságot tesszük a politika központjába, ahol az üzenet az, hogy az átláthatóság ostobaság.

Az átláthatóság nem az intézményekbe vetett bizalom helyreállításáról szól. Az átláthatóság a politika bizalomhiányának kezelése. Feltételezzük, hogy a társadalmaink a bizalmatlanságra fognak épülni. És a bizalmatlanság mindig nagyon fontos volt a demokráciának. Ezért léteznek a fékek és ellensúlyok. Alapvetően ezért van ez az alkotó bizalmatlanság a képviselők és a képviseltek között. De amikor a politika csak a bizalomhiány kezelése, akkor -- nagyon boldog vagyok, hogy említették "1984"-et -- abból egy fordított "1984" lesz. Nem a Nagy Testvér fog minket figyelni, hanem mi leszünk a Nagy Testvér és figyeljük a politikusokat.

De vajon erről szól a szabad társadalom eszméje? Például, el tudják képzelni, hogy rendes, polgári, tehetséges emberek tisztségekre fognak pályázni, ha tudják, hogy a politika a bizalomhiány kezeléséről is szól? Nem félnek-e, hogy mindez a technológia ami követni fogja a politikusok bármely nyilatkozatát bizonyos problémákról, nem félnek-e, hogy ez egy nagyon erős jelzés lesz a politikusoknak, hogy megismételjék az álláspontjukat -- még a nagyon rosszakat is --, mert a következetesség fontosabb lesz a józan észnél? És a teremben jelen lévő amerikaiak nem félnek-e, hogy az elnökeik az első választási fordulóban hangoztatottak alapján fognak kormányozni?

Ezt nagyon fontosnak tartom, mert a demokrácia a véleményüket ésszerű viták alapján megváltoztatni képes emberekről szól. És elveszíthetjük ezt azzal a nagyon nemes elgondolással, hogy az embereket felelősségre vonjuk, hogy megmutassuk az embereknek, hogy nem tűrjük el a politikusoknak a megalkuvást a politikában. Számomra ez nagyon fontos. És azt hiszem, hogy amikor manapság politikáról vitázunk, talán érdemes az ilyen fajta történetre is figyelni.

De ugyanakkor ne felejtsék: minden leleplezés egyben leplezés is. Függetlenül a kormányok átláthatósági szándékától, ezek mindig szelektíven lesznek átláthatók. Egy kicsi országban ami lehetne az enyém, de akár az önöké is, eldöntötték -- ez igaz történet --, hogy az összes kormánydöntés, a minisztertanács vitái, mind ki lesz téve az internetre 24 órával az illető esemény után. És a közvéleménynek nagyon tetszett. És alkalmam volt beszélni a miniszterelnökkel, miért hozta ezt a döntést. Azt mondta: "Nézze, ez a legjobb módja, hogy befogjam a miniszterek száját. Mert nagyon nehéz lesz nekik eltérő véleményt hangoztatni, tudva, hogy 24 óra múlva mindez nyilvános lesz, és ez egyféle politikai válsághoz vezet."

Tehát amikor átláthatóságról, nyíltságról beszélünk, igazán azt gondolom, hogy észben kell tartanunk, hogy ami jól ment, az ment rosszul is. És Goethe, aki nem bolgár és nem politikatudós, aki néhány évszázada ezt mondta: "Ha a fényt akarjuk, el kell fogadni az árnyékot is."

Köszönöm.

(Taps)