Isaac Mizrahi a divatról és kreativitásról

Nehezemre esik az alvás. Nem alszom túl sokat és arra jutottam, hogy az álmatlanság az előnyömre válhat, mivel évekig gyötrődtem vele gondolván hogy hátráltat valamiben. Manapság tetszik, hogy felülök az ágyban. Éveken keresztül üldögéltem és most már úgy gondolom, hogy a kreativitásomat nagyban motiválja ez a fajta álmatlanság. Ébren fekszem. Gondolkozom. Céltalanul járkálok. Néha többet járkáltam éjszakánként. Nappal mások után járkálok, követem azokat, akikről azt gondolom, hogy érdekesen néznek ki. (Nevetés)

És néha – egyébként, a Post magazinban volt a pletyka rovatban, hogy fel akartam szedni egy fickót, és hát, na mindegy, de egyébként csak azért követtem mert nagyon tetszett a cipője. És utána mentem, lefényképeztem a cipőjét, megköszöntük egymásnak és elváltak útjaink. De mindig ezt csinálom. Tulajdonképpen, nagyon sok design elképzelésem az érzéki csalódás szüleménye. Mert szerintem olyan sokféle kép, olyan sokféle ruha létezik. És persze csak azokat találom érdekesnek, amelyek kissé hibásnak tűnnek vagy nagyon-nagyon meglepőnek. És sokszor, mikor taxiban utazok és meglátok egy lyukas inget, vagy akármit, ami olyan nagyon érdekesen vagy szépen, vagy hasznosan néz ki, amilyet én még sohasem láttam, olyankor meg kell hogy állítsam a kocsit, hogy kiszálljak, és rájöjjek, hogy nem volt lyuk az ingen, mert csak egy illúzió volt, vagy egy árnyék. De ha mégis volt lyuk, akkor mindig azt gondolom, hogy a fenébe is már valaki gondolt erre. Valaki már elkövette ezt a hibát én már nem tehetem.

Nem tudom, honnan kapom az ihletet. Nem saját magamtól és nem is kutatómunkából. Nem ihlet meg a kutatás. Igazság szerint az egyik legszórakoztatóbb dolog, amit eddig csináltam az egy karácsonyi előadás volt a Guggenheim múzeumban, New York-ban. Felolvastam a Péter és a farkast egy zenekarral a Juilliard-ból. És én voltam a narrátor és felolvastam. És találkoztam ezzel a nagyon okos kritikussal, akit imádok. Joan Acocella, aki egy barátom, az előadás után odajött hozzám a színfalak mögé és a Sztálinizmusról beszélt és a 30-as évek Oroszországáról. És erre azt mondtam hogy, hogy jön ide a Sztálinizmus? Én egy farkasról meg egy madárról tudok, és hogy megették a madarat, és hogy már nem csicsereg, vagy valami ilyesmi nem?

szóval nem tudom mindezt. Nem igazán tudom -- igazából sajátos módszereim vannak a kutatásra. Ha megbíznak egy 18. századi opera jelmezeinek elkészítésével, vagy valami hasonlóval, akkor nagyon utánanézek dolgoknak, mert éredekes, nem azért, mert ezt kell csinálnom. Nagyon nagy inspirációt merítek a filmekből. A filmek színeiből, a fény által keletkezett színekből, mert a vetítés során nyert fény az ami a színeket lehetetlenné teszi. És ezért mutatnám meg ezt a rövid bejátszást. Éjszakánként felülök az ágyamban és filmeket nézek és filmekben is a nőket. És elgondolkozom a szerepükön és azon, hogy mennyire oda kell figyelni arra, hogy mit látnak a lányok. És mert figyelem, hogy a nőket hogyan ábrázolják. Hogy vajon mikor dicsőítik őket vagy mikor ironikusan dicsőítik őket, vagy vajon mikor becsmérelik őket vagy mikor ironikus becsmérelik őket.

A színekhez mindig visszatérek, mert a színek nagyon motiváló hatással vannak rám. Ritka az, ha természetben találok színeket, habár, a természetes szín a mesterségessel összevetve annyira gyönyörű. Tehát ez lázba hoz. Színeket tanulmányozok. De legtöbbször eltűnődöm azon, hogyan tudnék valami olyasvalamit kreálni, ami legalább annyira szép, mint Natalie Wood? Vagy esetleg Greta Garbo? Úgy értem, ez egyszerűen lehetetlen. És ez az amiért ébren vagyok éjszaka, szerintem. Szeretnék mutatni valamit -- mert nagyon sokszor -- járok csillagjóshoz és jósnőhöz, és ez egy másik dolog, ami nagyban motivál. Az emberek azt mondják, csináld ezt. Egy csillagjós azt mondja, csináld ezt. Akkor megcsinálom. (Nevetés)

Amikor 21 éves voltam egy jós azt mondta, hogy megtalálom álmaim férfiját, és hogy Eriknek fogják hívni. És évekig jártam úgy bárokba, hogy bárkit azonnal ágyba vittem, akit Eriknek hívtak. (Nevetés) És olyan is előfordult, hogy annyira elkeseredett voltam, hogy csak beléptem és elkiáltottam magam hogy: Erik! És bárki aki hátrafordult arra rányomultam. (Nevetés) Volt egy nagyon érdekes kártya olvasásom egyszer régen. A legutolsó kártyalap, ami épp a sorsomat mutatta, egy pasi volt rajta szalmakalapban sétapálcával, suvickos cipőben, egy olyan kabaré énekes. Szeretném megmutatni ezt a bejátszást, ahol őrületes módon egy kabaréműsort csinálok. Nézzék. Nagyon kínos. (Videó): Köszönöm. Bármit bevállalok.

A műsor címe egy anyámról szóló történeten alapszik. Igazából egy részlet az egyik idézetéből. Szóval randiztam egy pasival. Esküszöm hogy ez a boldogsággal kapcsolatos. Szóval randiztunk és már egy éve jártunk. És már komolyra akart fordulni a dolog és úgy döntöttünk hogy a szüleinket meghívjuk vacsorára. És be is mutattuk őket egymásnak. Az édesanyám nagyon érzékenyen reagált az ő anyjával szemben, aki szkeptikusan fogadta az egész alternatív életmód dolgot. Mármint a homoszexualitást. Ezért az anyukám kissé sértve érezte magát. Ezért anyám azt mondta neki "Ez most vicc? Nagyszerű életük van. Vacsorázni és előadásokra járnak." Vacsorázni és előadásokra járnak. (Nevetés) Ez a műsor címe, -- ez rajta lesz a síromon miután meghalok. Vacsorázni és előadásokra járt.

Mikor ezeket a videókat szerkesztettem nem volt elég bátorságom betenni közéjük azt a részt amikor a Joe’s Pub-ban énekelek. Ezt maguknak kell megnézniük, vagy egyeztessenek velem, vagy ilyesmi. Halálosan kínos de mégis olyan -- hogy is mondjam? Úgy hiszem minél kényelmetlenebb valami, annál jobb. Legalább is az én esetemben, mert ha csak egy dologra koncentrálok, akkor azt nagyon hamar megunom. Nagyon hamar elunom magam. És nem azt mondom, hogy mindent remekül csinálok, csak azt szoktam mondani, hogy sok mindent csinálok, ennyi. És megpróbálok nem visszaemlékezni. De hát, ezért van az hogy nem alszom. Mert ha visszaemlékszem akkor rájövök, hogy mennyire kinevettettem magam. De ezzel nincs semmi baj. Nem? Mert ha sok mindent csinálsz, akkor minden miatt pocsékul érezheted magad, és nem csak egy dolog miatt. Nem tudod tökélyre vinni a pocsék érzést csak egy dolog miatt. Igen, pontosan.

A következő bejátszás operajelmez készítéssel kapcsolatos. Sok koreográfussal dolgozok együtt, mint például Twyla Tharp és a legjobb barátaim egyike, Mark Morris. Három operához terveztünk jelmezeket együtt, a legutóbbi az Artúr király volt. Serdülőkorom óta a tánc világa nagyban befolyásolta az életemet. ELőadóművészeti középiskolába jártam, színészetet tanultam. És nagyon sok barátom volt balett-táncos. Ismételten, nem tudom honnan kapom az ihletet. Nem tudom. Gyerekként bábokat készítettem. És lehet hogy az ihlet innen ered. És aztán az előadóművészeti középiskola. Ott voltam a középiskolában, találkoztam táncosokkal és a színészettel.

És valahogy innen fakad a divattervezés iránti érdeklődésem. A Parsons School of Design-ba mentem, és utána kezdtem el a karrierem, mint tervező. De nem képzelem magam tervezőnek, nem igazán gondolok magamra divattervezőként. Őszintén szólva, nem tudom minek nevezném magam. Én úgy gondolok magamra mint… nem tudom miként gondolok magamra. És ennyi. (Nevetés) De el kell hogy mondjam, az unalommal kapcsolatosan hogy, mert úgy gondolom ez az ami nagyon fontos egy divattervezőnek. Mert mindig mindent kissé unalmasnak kell találni. És ha nem unatkozol, akkor tettetni kell hogy minden kissé unalmas. (Nevetés)

De én tényleg mindent kissé unalmasnak találok. Mindig azt mondom Marisa Gardininak, a partneremnek, aki mindent előjegyez -- mindent előjegyez és mindent lehetővé tesz számomra. Ő bonyolítja az üzleti dolgokat. Mindig azzal nyaggatom, hogy túl sokat időzök a számítógépes kártyajátékokkal. A kártyajátékokkal, amik hát, tudják, olyan, na mindegy… tíz éve valahogy azt gondoltam hogy legkevésbé unalmas hely a világon egy televíziós stúdió lehet. Egy olyan nappali beszélgetős tévé műsor. Mert minden amit imádok ott megvan egy helyen. És hogy ha elunom magam akkor rátérek másra, és csinálok valami mást és arról beszélek.

Volt egy tévéműsorom, és nagyon nagy része volt a munkafolyamatomnak. A bejátszást legyen szíves. Ez az egyik kedvenc bejátszásom Rosieról.

(Videó) Isaac Mizrahi: Máris visszatértünk. Szia.

Rosie O'Donnell: Szia, Ben.

IM: Nézd milyen cuki így hátrafésülve.

Férfi: A nagymamája azt mondja: imádnivaló.

IM: Igen, imádnivaló. Jól van, hova álljak? Nem akarok útban lenni, nem akarom hogy -- oké. Szóval. Ideges vagy Ashleigh?

Ashleigh: Miért lennék ideges? ROD: A hajvágás miatt.

A: A hajvágás miatt? Nem, soha. Még nem volt olyan hogy idegeskedtem volna hajvágás közben. IM: Máris annyira cuki vagy amúgy. ROD:Tetszik? Akkor jó. IM: Baj számodra cukin kinézni? Cuki akarsz lenni.

ROD: Persze hogy cuki akarok lenni. IM: Csak tudni akartam, mert sokan visszataszítóan csúnyán akarni kinézni.

ROAD: Nem, én nem.

IM: Mert a pénzeszsákok gyerekeiről azt szokás olvasni, hogy mindig olyan züllöttek, nem? Valahogy ezt el lehet kerülni Rosie. Mert csak azért mert valakinek rengeteg pénze van és nagyon híres, az azt jelenti hogy ne is legyen gyereke mert azok amúgy is elzüllenek?

ROD: Nem, de akkor az ő jólétük kell hogy legyen a legfontosabb, szerintem. De ezt mindenki saját maga dönti el. Az én gyermekeim 7 évesek, és ki tudja? Lehet hogy 14 évesen már elvonón lesznek. És akkor lejátsszák majd ezt a videót: "Annyira jó anya vagyok." Istenem, ez a legrövidebb frizurám ami valaha volt.

IM: Jól néz ki, mi?

A: Meg akartam kérdezni hogy volt e már ilyen --

ROD: Nem, nincs semmi baj -- csináld csak.

IM: Azt hiszem erre rövidebbnek kellene lennie.

A: Nem, csak lépcsőzzük.

ROD: Csak lépcsőzzük.

IM: Meg vagy ijedve? Olyan aranyosan nézel ki.

ROD: Nem, szerintem isteni. Ez az új énem.

IM: Hát szerintem isteni!

ROD: A fürtöknek annyi.

IM: Egyike a legkevésbé unalmas dolgoknak a világon. Elcsúnyítani valakit aki amúgy annyira édes. Ez nem unalmas. Ha valami nem unalmas, ez az. Egyébként a múltkor egy nagyszerű idézetet olvastam ami a következő: "Az elegancia boldoggá tesz mert elfeledteti velünk a halál gondolatát." Nem igaz? És aztán rájöttem hogy ez a weblapomon szerepel és az idézetet nekem tulajdonították, és hogy valamelyik interjú során mondtam ezt. Elfelejtettem hogy ezt mondtam. De ez teljesen igaz.

Szeretném megmutatni ezt az utolsó bejátszást, mert ezzel most én el is köszönnék. Elmondanám még hogy sokat főzök. Imádok főzni. És sok mindent úgy kezelek mintha étel lenne. Például azt mondom, nem szolgálnál fel egy romlott csirkét, ugye? Akkor hogyan lehet egy molyrágta ruhát felvinni a kifutóra? Egy molyrágta ruha a kifutón? Mindig a konyhára vezetek vissza dolgokat. És én úgy gondolom ez az amit le lehet szűrni a dolgokból, mert mindenből ez szűrhető le.

Tehát nézzék. Mostanában ezzel foglalkoztam, mert szerintem ez a legmókásabb dolog a világon. Ez egy ilyen weboldal. Sok minden megtalálható rajta. Polihisztori dolog. Tévésorozat szerű részeket teszünk fel. Ez a kedvenc elfoglaltságom. Február elején kezdtem. És ki tudja mi lesz belőle? Ismét nem azt mondanám, hogy remek hanem azt, hogy nem unalmas. Íme a legutolsó videó.

(Videó) IM: Meg kell hogy említsem, sokszor használok írót a palacsinta elkészítéséhez.

Séf: Tényleg?

IM: Igen, de soha nem kapok írót a boltban.

Séf: Nahát.

IM: Nem lehet írót kapni a Citarellán; tényleg nem.

Séf: Nem? IM: Csak zsírszegényt lehet.

Séf: De hát csak olyan van. IM: Az olyan?

Séf: Hát nem tudtad? Hadd mondjak valamit. Valami érdekeset.

IM: Te tudtad? Ne nevess. Nem vicces. Csak azért mert nem tudtam hogy nincs zsíros fajta -- hogy nem is létezik olyan. Hogy tessék?

Séf: Hát képzeld el. Hadd mondjam el miről is van szó. Régen mikor vajat készítettek, tudod hogy készül a vaj?

IM: Kiköpülik?

Séf: Tejszínné?

IM: Igen pontosan.

Séf: Igen, a magas zsírtartalmú tejet, vagyis tejszínt, addig köpülik amíg a víz és a zsír szétválik. És az író az a folyadék ami megmarad. Ha túlságosan felverik a tejszínhabot is ez történik. Régen így volt. Használták sütéshez és sok minden máshoz is. Az író amit manapság kapsz valójában zsírszegény vagy lefölözött tej.

IM: Elnézést kérek, nem tudtam. Jó?

Azért gondolta ezt, mert az író olyan csodálatosan sűrű és krémes.

IM: Igen, pontosan. Ki gondolta volna, hogy zsírszegény?

Hát ennyi. Köszönöm szépen. Boldog TED-et. Annyira csodálatos itt lenni. Imádom. Köszönöm. Viszlát!