Helen Fisher elmeséli miért is szeretünk és miért csalunk meg

Ma a jövő évszázad két legnagyobb társadalmi trendjéről szeretnék beszélni, melyek akár a következő 10 ezer év legnagyobb trendjei lehetnek. Mégis, szeretném a szerelemről való munkámmal kezdeni, mert ez a legutóbbi munkám. Amit kollégáimmal együtt csináltunk, az az volt, hogy 32 őrülten szerelmes embert egy funkcionális MRI agyszkennerbe raktunk. 17-en őrülten szerelmesek voltak és érzéseik viszonzásra is találtak, 15-en pedig őrülten szerelmesek voltak és épp akkor dobták őket. Szóval először erről szeretnék Önöknek beszélni, aztán majd arra megyünk tovább, amerre úgy hiszem a szerelem tart.

"Mit tesz szeretni" mondta Shakespeare. Azt hiszem elődeink -- azt hiszem ez emberi lények azóta tűnődnek e kérdésen, amióta egymillió évvel ezelőtt a tábortűz mellett ülve bámulták a csillagokat. Én azzal kezdtem, hogy megpróbáltam megfejteni mi a szerelem. Áttanulmányoztam 45 év kutatásait -- csak a pszichológiai kutátasokat, és kiderült, a dolgok elég sajátos csoportja történik amikor szerelembe esünk. Az első dolog, ami történik az, hogy szerelmünk személye, - ahogy ezt nevezem - "különleges jelentést" nyer. Egy kamionsofőr egyszer azt mondta nekem, azt mondta, "A világnak egy új közepe lett, ez a közép Mary Anne volt."

George Bernard Shaw ezt egy kicsit másképp mondta. "A szerelem az egy és a többi nő közötti különbség túlbecsülése." mondta. És tényleg ezt csináljuk. (nevetés) Aztán csak arra a személyre összpontosítunk. Listát írhatnak róla mi az amit nem szeretnek benne, de aztán félresöprik a listát és arra összpontosítanak mi az amit igen. Ahogy Chaucer mondta, a szerelem vak.

Igyekezetemben, hogy megértsem a szerelmet, úgy döntöttem verseket olvasok majd a világ minden tájáról. Szeretnék elmondani egy nagyon rövidet a 8. századi Kínából, mert szinte tökéletes példája egy férfinak, aki teljességében egy bizonyos nőre koncentrál. Ez egy kicsit olyan mikor őrülten szerelmesek valakibe és belépnek egy parkolóba: az ő kocsija más a parkolóban álló összes többinél. Vacsoránál, az ő borospoharuk más, az összes többi borospohárnál azon a vacsorán. Ebben az esetben, a férfi egy bambusz alvómatrac rabja lett.

Így szól a vers - egy Juan Csen nevű ember írta - : "Nem bírom elviselni, hogy eltegyem a bambusz alvómatracot. Az éjjel, mikor hazahoztalak, néztelek ahogy kiteríted." Egy alvómatrac rabja lett. Valószínűleg a dopamin emelkedett aktivitása miatt az agyában, csak úgy mint Önöknél és magamnál is.

Akárhogy is, ez a személy nem csak különleges értelmet nyer, de figyelmüket is rá összpontosítják. Felnagyítják őt, ugyanakkor hihetetlen energiát éreznek magukban. Ahogy egy polinéz férfi mondta: "Úgy éreztem ez égig akarok ugrani." Egész éjjel fenn vannak, hajnalig sétálnak, intenzív emelkedettséget éreznek, amikor jól mennek a dolgok, amikor rosszabbul, szörnyű kétségbeesésbe csap át hangulatuk. Igazi függést éreznek ettől a személytől. Ahogy egy üzletember mondta nekem New Yorkban választottjáról: "Bármit szeretett, azt én is." Egyszerű. A szerelem egyszerű.

Szexuálisan rendkívül birtoklóvá leszünk. Tudják, mikor valakivel csak úgy néha lefekszenek hogy ő lefekszik-e mással, nem igazán érdekli Önöket. De abban a pillanatban, hogy szerelmesek lesznek, szexuálisan hihetetlen mód szeretnék őt birtokolni. Úgy gondolom ez egy darwini -- ennek van egy darwini célja. Ennek az egésznek az a lényege, hogy egymáshoz vonzzon két embert elég erősen ahhoz, hogy elkezdjenek egy csapatként gyerekeket nemzeni.

Mégis, a szerelem legfőbb jellemzője a vágyakozás: erős vágy, hogy a bizonyos személlyel legyünk. Nemcsak szexuálisan, de érzelmileg is. Sokkal inkább szeretnék -- bár jó lenne vele ágyba bújni, de szeretnék, hogy felhívja Önöket telefonon, meghívja Önöket valahová, stb., hogy azt mondja, szereti Önöket. A másik fő jellegzetesség a motiváció. A fogaskerekek az agyukban beindulnak és egyszerűen akarják ezt a személyt.

Legutoljára, de nem utolsó sorban ez egy rögeszme. Amikor ezeket az embereket betettem a gépbe, vagyis mielőtt betettem őket az MRI gépbe, különféle kérdéseket tettem fel nekik. Legfontosabb kérdésem mégis mindig ugyanaz volt. Így szólt: "A nap és éjszaka mekkora százalékában gondolnak erre a személyre?" és tényleg, azt mondták "Egész nap, egész éjszaka. Nem tudok nem rá gondolni."

Aztán, a legutolsó kérdés amit feltettem -- eddig a kérdésig mindig fel kellett valahogy küzdjem magam, mivel nem vagyok pszichológus, nem dolgozom semmiféle traumatikus helyzetben lévő emberekkel. Az utolsó kérdésem mindig ugyanaz volt. Azt kérdeztem "Meghalnának érte?" és komolyan, ezek az emberek azt válaszolták "Igen!", mintha csak egy pohár vizet kértem volna tőlük. Ez egyszerűen meghökkentett.

Szóval képet készítettünk az agyukról, amint a kedvesük fotóját meg amikor egy semleges fotót néznek, egy elterelő feladatot beiktatva a kettő között, hogy megtaláljuk -- láthassuk az agyat amikor éppen egy élénk állapotában volt, és egy nyugalmi állapotban. Az agy több régiójában fedeztünk fel aktivitást. Történetesen az egyik legfontosabb, az agynak az a területe volt, amelyik akkor aktivizálódik, amikor a kokain beüt. És tényleg pontosan ez történik.

Elkezdtem megérteni, hogy a szerelem nem egy érzés. Pontosabban, mindig is azt hittem, hogy érzések sorozata a csúcstól a legaljáig. De éppenséggel egy hajtóerő, amely az elme motorjából jön. Az elme akaró részéből, az elme vágyakozó részéből. Abból az elméből -- az elmének abból a részéből -- amikor odanyúlnak egy darab csokiért, amikor meg akarják kapni azt az előreléptetést a munkahelyükön. Az agy motorja. Egy hajtóerő.

És történetesen úgy gondolom erősebb is a szexuális késztetésnél. Tudják, mikor valakivel le akarnak feküdni és azt mondja "Köszönöm, nem.", természetesen nem fogják megölni magukat, nem esnek klinikai depresszióba. Mégis, szerte a világban, azok akik szerelmét elutasítják, ölni fognak érte. Az emberek a szerelemért élnek, a szerelemért ölnek és a szerelemért halnak. Dalaik, verseik, novelláik, szobraik, festményeik, mítoszaik és legendáik vannak róla. Az emberek több mint 175 társadalomban bizonyították ennek a hatalmas agyrendszernek a létét . Arra jutottam, hogy már úgy gondolom ez a Föld leghatalmasabb agyrendszere mind nagy örömre és nagy bánatra.

Arra is rájöttem, hogy azt hiszem ez egyike a három alapjában különböző agyrendszernek, melyek a párzásból és szaporodásból fejlődtek ki. Az egyik a szexuális késztetés: vágy a szexuális kielégülésre. W.H. Auden ezt "elviselhetetlen idegviszketésnek" nevezte, és ez tényleg az. Egy kicsit zavar csak, de azt egyfolytában, mint amikor éhesek vagyunk. A második e három agyrendszer közül, a szerelem: a bimbózó szerelem emelkedettsége és rögeszméje. A harmadik agyrendszer pedig a kötődés: az a fajta nyugalom és biztonság, melyet egy hosszútávú partner mellett érzünk.

És azt gondolom a szexuális késztetés ahhoz fejlődött ki, hogy elinduljunk a nagyvilágba partnerek egész skáláját keresni. Tudják, érzik, amikor csak úgy vezetnek bele a nagyvilágba az autójukkal, nem kell senkire sem összpontosítaniuk. Azt gondolom a szerelem arra fejlődött ki, hogy tudják a párzási energiájukat összpontosítani egy időben egy egyénre, ezzel bebiztosítva a párzási időt és energiát. És úgy gondolom a kötődés, a harmadik agyrendszer, azért fejlődött ki, hogy ezt a személyt el tudják viselni -- (nevetés) -- legalább addig, amíg fel tudnak közösen nevelni egy gyereket.

Szóval ezzel az előszóval, szeretnék belevágni a két legmélyrehatóbb társadalmi trend megvitatásába. Az egyik az utóbbi 10ezer évé a másik pedig -- természetesen az utóbbi 25é -- melyek hatással lesznek erre a három különböző agyrendszerre: vágy, szerelem és mély kötődés egy partnerhez.

Az első, a nők munkavállalása, munkaerőként való megjelenésük. Átnéztem 150 -- 130 társadalom demográfiai adatait az ENSZ évkönyvekben és a világon mindenhol, 130-ból 129-ben a nők nemcsak bekerülnek a munkaerő piacra -- néha nagyon, nagyon lassan, de bekerülnek a munkaerő piacra -- és nagyon lassan csökkentik a férfiak és nők közötti különbséget ami gazdasági erejüket, az egészséget és oktatást illeti. Ez egy nagyon lassú folyamat.

Minden trend mellett -- ezen a földön megjelenik egy kontra-trend. Mindannyian tudunk róluk, de akárhogyis -- a régi arab mondás, az arabok azt mondják "A kutyák ugathatnak, de a karaván megy tovább." És valóban, a karaván megy tovább. A nők kezdenek visszatérni a munkaerő piacra, és azért mondom, hogy vissza, mert ez nem új dolog: Afrika füves tájain évmilliókon keresztül a nők azért mentek dolgozni, hogy zöldséget gyűjtsenek. A vacsora 60-80% százalékával tértek visssza. A két keresős család volt a szabvány és a nőket gazdaságilag, társadalmilag és szexuálisan egyformán erősnek tartották, mint a férfiakat. Röviden fogalmazva, haladunk a múltba.

Aztán jött a nők legrosszabb találmánya, az eke. A szántó gazdálkodás megjelenésével a férfiak szerepe jelentősen megerősödött, a nők pedig elveszítették ősi foglalkozásukat mint gyűjtögetők. Ugyanakkor az ipari és a posztindusztriális forradalommal a nők kezdenek visszatérni a munkaerő piacra, vagyis visszaszerzik azt a státuszt, melyet egymillió éve birtokoltak, 10 ezer, 100 ezer éve. Most láthatjuk az emberi állat történelmének egyik legjelentősebb hagyományát. és ennek lesz hatása.

Általában egész előadásokat szoktam tartani a nők hatásáról az üzleti életben, de most csak mondok néhany dolgot, aztán jöhet a szex és a szerelem téma. A nemek között sok a különbség. Aki azt hiszi a nők és férfiak egyformák, annak sosem volt fiú és lány gyermeke. Nem is értem miért akarnák azt gondolni, hogy a férfiak és nők egyformák. Sok közös vonásunk van, és jó sok olyan amiben nem --- ami nem közös vonás.

Ted Hughes szavaival, "Úgy épülünk fel -- olyanok vagyunk mint két láb. Szükségünk van egymásra, hogy előre jussunk.", de nem úgy fejlődtük, hogy ugyanolyan agyunk legyen. És egyre több és több és több különbséget találunk a két nem agyában. Csak mondok néhányat és aztán beszélünk a szexről és szerelemről. Az egyik a nők beszédkeszsége. A nők tudnak beszélni.

A képesség, amivel a nők gyorsan megtalálják a megfelelő szót, az artikuláció készsége a magasba szökik a havi ciklus közepén, mikor a legmagasabb az ösztrogén szint, de még mentruációkor is jobb, mint az átlag férfié. A nők tudnak beszélni, hiszen millió éven keresztül beszéltek: a szavak voltak a nők eszközei. Az arcukhoz emelve csecsemőjüket szavakkal szeretgették, dorgálták, tanították. És valóban, most jelentős erővé válnak

még az olyan helyeken is, mint India és Japán, ahol a nők hagyományos munkaerő piacra való bekerülése nem túl gyors. Az újságírásban vetik meg a lábukat. A televízó pedig úgy gondolom olyan, mint egy globális tábortűz: körbeüljük és közben formálja az elménket. Majdnem mindig, mikor a tévében szerepelek, a producer, aki felhív, hogy megtárgyaljuk mit fogunk mondani, nő. Történetesen Szolzsenyicin egyszer azt mondta, "Amikor a nemzetnek van egy nagy írója, az olyan mintha másik kormánya lenne."

Ma Amerikában az írók 54%-a nő. Ez egyike a sok, sok női jellegzetességnek, amit a nők hoznak a munkaerőpiacra. Hihetetlen jó készséggel bánnak az emberekkel, tárgyalnak, erős képzelőerejük van. Ma már ismerjük a képzelet és hosszútávú tervezés kapcsolási sémáját az agyban. A nők általában hálósan gondolkodnak, mert az agy női részei jobban össze vannak kapcsolva, általában több információt gyűjtenek be mikor gondolkodnak, azokat összetettebb formába rendezik, több opciót és lehetséges kimenetelt látnak. Általában összefüggően, holisztikusan gondolkodnak, ezt hálózat gondolkodónak nevezem.

A férfiak általában -- és ezek átlagok -- eldobják azt amit a tárgyhoz nem tartozónak ítélnek, arra összpontosítanak, amit csinálnak és lépésről-lépésre haladva gondolkodnak. Mindkettő tökéletesen jó módja a gondolkodásnak. Mindkettőre szükségünk van az előrejutáshoz. Történetesen több is a férfi zseni a világon. Amikor a -- és több a férfi idióta is a világon. (nevetés) Amikor a férfi agy jól működik, akkor rendkívül jól működik. És -- amit igazán hiszek, az az, hogy egy együttműködő társadalom felé haladunk, egy olyan társadalom felé, amely a nők és férfiak tehetségét egyaránt megérti, értékeli és alkalmazza.

De tény, hogy a nők visszatérése a munkaerő piacra hatalmas hatással van a szexre, a szerelemre és a családi életre. Mindenekelőtt a nők elkezdték kifejezésre juttatni szexualitásukat. Mindig megdöbbent amikor az emberek odajönnek és azt kérdezik " Miért van az, hogy a férfiak annyira hűtlenek?" ilyenkor azt válaszolom "És miért gondolják hogy több férfi hűtlen, mint nő?" "Hát -- a férfiak hűtlenebbek!" Akkor azt kérdezem "Mit gondolnak, azok a férfiak kikkel fekszenek le?" És -- egyszerű matek! (nevetés)

Akárhogyis. A nyugati világban a kislányok -- a nők korábban kezdenek szexelni, több partnerük van, kevesebb megbánást mutatnak azokért a partnerekért akikkel voltak, később házasodnak, kevesebb gyerekük van, kilépnek a rossz házasságokból, hogy jókat találjanak. A női szexuálitás kifejezésre jutását látjuk felemelkedni. És valóban, megint affelé a szexuális kifejezés felé haladunk, melyet valószínűleg Afrika füves mezein láthattunk egymillió éve, mert ez az a fajta szexuális kifejezés amit a mai halászó és vadászó társdalmakban láthatunk.

Kezdünk mi is visszatérni a házasság ősi, egyenlő formájához. Azt mondják, hogy a 21. század az úgynevezett "szimmetrikus házasság" évszázada lesz, Vagy a tiszta házasságé, vagy a "társak házasságáé". Ez az egyenlők közötti házasság olyan séma felé halad, amely szorosan összefűződik az ősi emberi lélekkel.

Szintén megfigyelhetjük a szerelem jelentőségének emelkedését is: az amerikai nők 91 %-a és az amerikai férfiak 86%-a nem házasodna össze azzal, akiben megvan az általa egy partnerben keresett minden tulajdonság, ha nem lenne szerelmes belé. Az emberek világszerte, 37 társadalom tanulmányozása alapján, szerelmesek akarnak lenni abba a személybe, akivel összeházasodnak. Az egyezségen alapuló házasságok letűnőben vannak az emberi életnek ezen síkjáról.

Úgy gondolom a házasságok még stabilabbá is válhatnak a másik nagy világtrend miatt. Az első trend a nők bekerülése a munkaerő piacra, a másik pedig a világ idősödő társadalma. Most Amerikában azt mondják, hogy a középkorúságnak egészen a 85 évig terjedő kort kellene tekinteni. Miután ebben a legmagasabb 76-85 terjedő kor kategoriában csak -- az emberek 40%-ának nincs igazából semmi baja. Szóval amint láthatjuk a középkorúság jelentősen kitolódik.

Átnéztem -- az egyik könyvemhez átnéztem 58 társadalom válási adatait, és úgy látszik, minél idősebb az ember, annál kevesebb az esély arra, hogy elválik. Szóval a válási arány Amerikában most stabil, sőt, éppenséggel kezd csökkenni és tovább is csökkenhet. Azt is hozzátenném, hogy a Viagrával, az ösztrogén- és csípő pótlásokkal és a hihetetlenül érdekes nőkkel -- a nők sose voltak ennyire érdekesek, mint amilyen érdekesek most. Ezen a bolygón előtte még sosem voltak a nők ennyire tanultak, érdekesek és ügyesek. Szóval őszintén gondolom, hogyha az emberi fejlődésben valaha is lenne idő, amikor lehetőségünk lenne jó házasságokat kötni, az az idő most van.

Akárhogy is, mindig vannak valamiféle bonyodalmak. Ebben a három agyrendszerben: vágy, szerelem és kötődés -- ezek nem mindig járnak együtt. Egyébként pedig, járhatnak együtt. Ezért van az, hogy a laza szex, nem is olyan laza. Az orgazmussal egy löket dopamint kapnak, a dopamin, pedig a szerelemmel van összefüggésbe hozva, és így beleszerethetnek valakibe, akivel csak úgy lazán szexelnek. Az orgazmussal aztán egy igazi oxytocin és vazopresszin lázban égnek -- ezek pedig a kötődéssel vannak összefüggésbe hozva Ezért van az, hogy akkora kozmikus egységet érezhetnek valakivel, miután éppen szeretkeztek vele.

De ez a három agyrendszer: a vágy, a szerelem és a kötődés, nem mindig kapcsolódnak egymáshoz. Mély kötődést érezhetnek állandó partnerük felé, miközben intenzív szerelmet éreznek valaki más iránt, és szexuális késztetést a két másik partnertől eltérő emberek felé. Röviden, képesek vagyunk egyszerre több embert szeretni. Éppenséggel akár fekhetnek éjjel az ágyban és az egy személy felé való kötődés mély érzéséből átlenghetnek a valaki más iránt érzett mély szerelem érzésébe. Olyan mintha valami közösségi gyűlés zajlana a fejükben, ahogy megpróbálják eldönteni mit tegyenek. Őszintén, nem hiszem, hogy boldogságra teremtett állatok vagyunk; hogy szaporodásra teremtett állatok vagyunk. Azt gondolom az a boldogság amit találunk, azt mi csináljuk. És azt gondolom mégis, jó kapcsolatokat tudunk egymással kialakítani.

Szóval két dologgal szeretném befejezni. Szeretném egy aggodalommal befejezni. Van egy aggályom -- és egy csodálatos történettel. Az aggály az antidepresszánsokkal kapcsolatos. Az Egyesült Államokban évente több mint 100 millió antidepresszáns receptet írnak meg. Ezeket a gyógyszereket egyre inkább általánosítják. Ezek szivárognak szerte szét a világba. Ismerek egy lányt, aki antidepresszánst használt, szeratonin-serkentőt -- SSRI, szeratonin serkentő antidepresszánst -- 13 éves kora óta. Most 23 éves és 13 éves kora óta használta.

Egyátalan nem vagyok ellene, ha az emberek rövid távon szedik, amikor valami hihetetlen szörnyűségeken mennek keresztül, öngyilkosok akarnak lenni vagy meg szeretnének ölni valaki mást. Olyankor javasolnám. De az Egyesült Államokban egyre több és több ember hosszútávon szedi őket. Ezek a szerek valóban megemelik a szerotonin szintet és a szerotonin szint megemelésével, elnyomják a dopamin körforgást. Ezt mindenki tudja. A dopamin a szerelemmel van összefüggésben, így nemcsak elnyomják a dopamin körforgását, de kiölik a szexuális késztetést. Amikor pedig az ember kiöli a szexuális késztetést, kiöli az orgazmust, amikor kiöli az orgazmust, kiöli a kötődéssel összefüggő szerek egész özönét. Ezek a dolgok mind összefüggenek egymással az agyban. És amikor az egyik agyrendszerrel babrálunk, akkor a másikkal is babrálunk. Egyszerűen csak azt mondom, hogy a világ szerelem nélkül halálos egy hely.

Így most -- (nagy taps) -- köszönöm. Szeretném egy történettel befejezni. Aztán majd egy hozzászólással. 30 éve tanulmányozom a szerelem, szex és kötődés témáját. Egypetéjű iker vagyok, érdekel miért hasonlítunk egymásra mindannyian. Miért hasonlítunk egymásra Önökkel, miért van, hogy az irakiak és a japánok, és az ausztrál bennszülöttek és az Amazonas népei mind hasonlítanak egymásra.

Úgy egy évvel ezelőtt az egyik internetes társkereső portál, a Match.com megkeresett, azzal, hogy nem-e terveznék nekik egy új társkereső oldalt. Azt mondtam " Tudják, nem tudok semmit a személyiségekről. Nem tudom. Gondolják a megfelelő emberhez jöttek?" Azt mondták "Igen.". Ez elgondolkodtatott azon, hogy miért is van hogy pont abbba a valakibe lesznek szerelmesek, nem másba.

Ez a mostani projektem, ez lesz a következő könyvem. Egy csomóféle oka van annak, hogy valakibe szerelmesek lesznek, másokba meg nem. Fontos az időzítés, fontos a közelség. Fontos a rejtély. Abba lesznek szerelmesek, aki valamelyest rejtélyes, részben azért, mert a rejtély megemeli a dopamin szintet az agyban valószínűleg átbillentve önöket azon a küszöbön, mikor is szerelmesek lesznek. Abba lesznek szerelmesek, aki illik, ahogy ezt nevezem a "szerelem térképükbe": a jellemvonások tudatalatti listájába, amit gyermekkoruk óta építenek. Azt is gondolom, hogy elkezdenek -- bizonyos emberek felé vonzódni, akiknek történetesen az Önökét kiegészítő agyrendszerük van. És ez az amit én most hozzáteszek,

de ezt illusztrálandó, szeretnék elmesélni Önöknek egy történetet. Eddig a szerelem biológiájáról beszéltem. Szerettem volna megmutatni egy kicsit a kultúrájából is -- a varázsából. Valaki elmesélte nekem ezt a történet, ő is hallotta az egyik -- valószínűleg igaz történet. Egy végzős egyetemista volt a -- jómagam és két kollégám a Rutgersen vagyunk -- Art Aaron pedig a SUNY Stonybrookon. Ez az a hely, ahol az embereinket az MRI masinákba tettük.

Ez a végzős diák pedig őrülten szerelmes volt egy másik végzősbe, a lány pedig nem volt szerelmes őbelé. Mind Pekingben voltak egy konferencián, ő pedig tudta a munkánkból adódóan, hogyha valami nagyon újat csinálnak valakivel fel lehet tornászni az agyban a dopamin szintet, és talán szerelmet kiváltani ebből az agyrendszerből. (nevetés) Úgy döntött munkába állítja a tudományt és meghívta ezt a lányt, hogy menjen vele egyet riksázni.

És még jó -- én sosem riksáztam még, de úgy tűnik ezek a riksák a buszokat, teherautókat kerülgetik, az egész őrült, hangos és izgalmas. A diák gondolta ez jól felemelné a dopamin szintet, és a lány beleszeretne. Szóval elmennek riksázni és a lány sikoltozik, szorítja magához a fiút, nevet és csodálatosan érzi magát. Egy órával később szállnak ki a riksából, mire a lány "Hát nem volt csodálatos?" kiáltással az égbe emeli a karjait és "Hogy milyen jóképű volt az a riksás!" (nevetés)(nagy taps)

A szerelemnek varázsa van! De most befejezem azzal, hogy millió évekkel ezelőtt, három alapkésztetést fejlesztettünk ki: a szexuális késztetést, a szerelmet és kötődést az állandó partnerhez. Ezek a kapcsolatok mélyen beágyazódtak az emberi agyba, egészen addig fennmaradnak, amíg az emberi faj fennmarad ebben, ahogy Shakespeare nevezi "földi zűrben." Köszönöm. (nagy taps)