Helen Fisher tanulmányozza a szerelmes agyat

Én és a kollégáim Art Aron, Lucy Brown és mások, 37 őrülten szerelmes embert alávetettünk egy funkcionális MRI agyröntgen vizsgálatnak. 17-et, akik boldog szerelmesek voltak, 15-öt, akit épp most hagytak el, és most kezdjük a harmadik kísérletünket: olyan embereket tanulmányozunk, akik azt mondják, még mindig szerelmesek 10 vagy 25 évi házasság után is. Szóval, ez a rövid története a kutatásunknak.

Guatemala dzsungelében, Tikal-ban áll egy templom. A legnagyobb Nap Király építette a legnagyobb városállamnak Amerika legnagyobb civilizációjának királya, a mayáké. A neve Jasaw Chan K’awiil volt. Ő több, mint hat láb magas volt. A 80-as éveiig élt, az általa emelt emlékmű alá temették el időszámításunk szerint 720-ban. Maya feliratok azt hirdetik, hogy mély szerelmet érzett a felesége iránt. Ezért épített egy templomot az ő tiszteletére, ami szemben volt a sajátjával. Minden tavasszal és ősszel, pontosan a napéjegyenlőségkor, A nap a király temploma mögött kel fel, és tökéletesen megfürdeti a felesége templomát az árnyékában. És amikor a nap lenyugszik a feleség temploma mögött este, tökéletesen megfürdeti a férje templomát az árnyékában. 1300 év múltán ez a két szerelmes még mindig megérinti és megcsókolja egymást a sírból is.

Az emberek az egész világon szeretnek. Énekelnek a szerelem miatt, táncolnak a szerelem miatt, verseket és történeteket írnak a szerelemről. Mítoszokat és legendákat zengenek a szerelemről. Sóvárognak a szerelem után, és a szerelemért élnek, ölnek a szerelmért , és meghalnak a szerelemért. Ahogy Walt Whitman egyszer mondta, azt mondta: “Ó, mindent kockára tennék érted!” Az antropológusok 170 társadalomban megtalálták a romantikus szerelem bizonyítékát. Soha nem találtak olyan társadalmat, amiben nem volt meg ez.

De a szerelem nem mindig boldog tapasztalat. Egy tanulmányban, amit főiskolai hallgatók között végeztek, sok kérdést feltettek a szerelemmel kapcsolatban, de az a kettő, ami leginkább szembeötlött számomra a következő: "Visszautasított-e már valaki téged, akit igazán szerettél?" A második kérdés az volt: "Elutasítottál-e már valakit, aki igazán szeretett téged?" És mind a nők, mind a férfiak majdnem 95 százaléka igent mondott mindkettőre. Szinte senki sem jut ki a szerelemből élve.

Így mielőtt elkezdek mesélni az agyról, szeretnék elolvasni valamit Önöknek, amiről úgy gondolom, a leghatásosabb szerelmes vers a Földön. Vannak más szerelmes versek, amik természetesen ugyanolyan jók, de nem gondolom, hogy ezt felül lehetne múlni. Egy névtelen dél-alaszkai Kwakutl indián mondta el egy misszionáriusnak 1896-ban, és most halljuk. Soha nem volt lehetőségem előadni korábban. "Tűz fut át a testemen az irántad érzett szerelem fájdalma nyomán, Fájdalom fut át a testemen az irántad érzett szerelem tüze nyomán. Fájdalom, mint egy örvény, mely elragad a szerelmem nyomán, megemészt a tűz az irántad érzett szerelem nyomán, Emlékszem, mit mondtál nekem. A te irántam érzett szerelmeden gondolkodom, Széttép a szerelmed irántam. Fájdalom és még több fájdalom, Hová mész a szerelmemmel? Mondták nekem, hogy el fogsz menni innen. Mondták nekem, hogy itt fogsz hagyni engem. A testemet megbénítja a bánat. Emlékezz, mit mondtam, szerelmem. Viszlát, szerelmem, viszlát." Emily Dickinson egyszer azt írta, "Az elválás az egyetlen dolog, amit tudnunk kell a pokolról." Hány ember szenvedett az emberi evolúció évmilliói alatt? Hány ember a világon táncol túláradó jókedvvel épp ebben a pillanatban? A romantikus szerelem egyike a legerőteljesebb érzéseknek a Földön.

Ezért néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy belenézek az agyba és tanulmányozom ezt az őrületet. Az első tanulmányunkat olyan emberekkel, akik boldog szerelemesek voltak széles körben publikáltuk, így erről csak keveset fogok beszélni. Aktivitást találtunk egy nagyon apró részben az agyalaphoz közel amit ventrális tegmentális területnek hívnak (VTA). Aktivitást találtunk néhány olyan sejtben, amit ApEn sejtnek hívnak. Ezek a sejtek valójában dopamint állítanak elő, egy természetes stimulást, és szétszórják sok más agyi területre. Valójában ez a terület, a VTA, része az agy jutalmazó rendszerének. Ez jóval a tudatos gondolkodási folyamat alatt van. A érzelmeink alatt van. Része annak, amit agytörzsnek hívunk, összefüggésben az akarattal és motivációval, a fókusszal és a sóvárgással. Tulajdonképp ugyanez a terület, amiben aktivitást találtunk akkor is aktívvá válik, amikor a kokain lázát érezzük.

De a romantikus szerelem sokkal több, mint egy kokainos csúcs -- legalábbis lejövünk a kokainról. A romantikus szerelem egy rögeszme. Hatalmába kerít. Elveszítjük a magunkkal kapcsolatos érzékeinket. Nem tudjuk megállni, hogy ne gondoljunk egy másik emberi lényre. Valaki tábort ver a fejünkben. Ahogy egy 8. századi japán költemény modta, "Nem volt idő, amikor a vágyakozásom abbamaradt volna.” A szerelem pusztaság. És a rögeszme rosszabbá válhat, amikor visszautasítanak.

Ezért épp most, Lucy Brown, aki a projektünk idegtudósa, és én azoknak az adatait tanulámányozzuk, akiket akkor vizsgáltunk meg, amikor éppen elhagyták őket. Tulajdonképpen nagyon nehéz volt, hogy megvizsgáljuk ezeket az embereket, mivel olyan rossz formában voltak. (Nevetés) Szóval akárhogyis, az agy három területén találtunk aktivitást. Találtunk aktivitást azon az agyterületen pontosan ugyanazon az agyterületen ami az intenzív romantikus szerelemmel függ össze. Milyen borzasztó. Tudják, amikor elhagyják, az egytelen dolog, amit tenni szeretne, hogy egyszerűen csak elfelejtse azt az emberi lényt, és aztán folytathassa az életét, de nem így történik, hanem még erősebben szereti. Ahogy a költő Terence, a római költő mondta egyszer, azt mondta: “Minél kevesebb a reményem, annál forróbb a szerelmem.” És valóban, most már tudjuk miért. 2000 évvel ezután meg tudjuk ezt magyarázni az agyban. Az az agyi rendszer, a jutalmazási rendszer ami az akaratért, a motivációért, a sóvárgásért és a fókuszért felelős, sokkal aktívabbá válik, amikor nem kaphatod meg, amit szeretnél. Ebben az esetben az élet legnagyobb jutalma: egy megfelelő partner a párzásra.

Más agyterületeken is találtunk aktivitást az agyi régióban, ami a nyereségek és veszteségek kalkulálásával van összefüggésben. Tudja, amikor ott fekszik, nézi a képet, és benne van ebben a gépben, és kalkulál, tudja, hogy mi ment tönkre. Hogyan?, tudja, És mit vesztettem? Tulajdonképpen, Lucynak és nekem vagy egy kis viccünk erről. Ez egy David Mamet színdarabból van, és két átverő művész van a színdarabban, a nő átveri a férfit, és a férfi ránéz a nőre, és azt mondja, "Ó, te egy nagyon rossz póni vagy, nem fogok rád fogadni." És valóban, ez az agynak ez a része, a nucleus accumbens gyökere, ami aktív lesz akkor, amikor méregetjük a nyereségeket és veszteségeket. Ez az agyterület válik aktívvá akkor is, amikor hatalmas kockázatot is hajlandóak vagyunk vállalni az óriási nyereségért, vagy az óriási veszteségért.

Végül de nem utolsó sorban, aktivitást észleltünk egy agyterületen, ami a mély kapcsolatokért felelős egy másik személlyel. Nem csoda, hogy az emberek világszerte szenvednek és olyan sok bűntényt követnek el szenvedélyből. Amikor visszautasítottak a szerelemben, nem csak a romantikus szerelem érzése tölt el, de mély kötődést érzünk ahhoz a személyhez. Továbbá a jutalmazásért felelős agyi kör is működik, és intenzív energiát és erőteljes fókuszt érzünk, intenzív motivációt és akaratot arra, hogy mindent kockára tegyünk hogy megnyerjük az élet legnagyobb díját.

Szóval, mit tanultam ebből a kísérletből amit el szeretnék mondani a világnak? Elsőként, kezdem azt gondolni, hogy a romantikus szerelem egy út, egy alapvető párválasztási út. Nem a szex utáni hajsza – a szex utáni hajsza kivűl van ezen mivel akkor partnerek sorozatát keresik. A romantikus szerelem azt teszi lehetővé, hogy a pártalálási energiánkat csak egy emberre fókuszáljuk egyszerre, így megóvva a pártalálási energiát, és ezzel az egyetlen személlyel kezjük el a párosodási folyamatot. Gondolkodtam az összes költeményen, amit olvastam a romantikus szerelemről, ami legjobban összefoglalja ezeket, az, amit Platón mondott több, mint 2000 évvel ezelőtt. Ezt mondta: “A szerelem istene a szükség állapotában lakik. Ez egy szükséglet. Ez egy sürgető érzés. Ez homeosztatikus egyensúlytalanság. Mint az éhség és a szomjúság, szinte lehetetlen megsemmisíteni." Kezdem azt hinni, hogy a romantikus szerelem egy szenvedély: Egy csodálatos szenvedély, amikor jól megy, és egy borzasztóan szörnyű káros szenvedély, amikor rosszul megy.

És valóban, minden jellemzője megvan, ami egy káros szenvedélyre jellemző. Arra az emberre koncentrálunk, megszállottan gondolkodunk rajta, Vágyakozunk utána, eltorzítjuk a valóságot, az akaratunkat, hogy vállaljuk a hatalmas kockázatot, ami ennek az embernek a megnyeréséhez kell. És rendelkezik a káros szenvedély három fő tulajdonságával. Tolerancia –-látnod kell többször, és többször és még többször -- leszokások, és végül, a visszaesés. Van egy barátnőm, aki épp most kezd túllenni egy szörnyű szerelmi eseten, Kb. 8 hónapig telt, mire mostmár kezdi jobban érezni magát. Egyik nap autózott a kocsijával, és hirtelen hallott egy dalt az autórádión keresztül ami emlékeztette a férfira. És -- nemcsak az azonnali vágyakozás tért vissza, de le kellett húzódnia az út szélére és sírni. Így, egy dolgot szeretnék mondani az orvosi társadalomnak, a jogász társadalomnak, sőt az egyetemista közösségnek is, hogy lássák, értik-e, hogy valójában, romantikus szerelem azon anyagok egyike a Földön, amelyek a leginkább függőséget okoznak.

Azt is szeretném elmondani a világnak, hogy az állatok is szeretnek. Nincs olyan állat ezen a földön amely bármivel párosodna, ami szembe jön. Túl öreg, túl fiatal, túl ápolatlan, túl buta, és nem mennek bele. Hacsak nincs bezárva egy laboratóriumi ketrecbe -- és tudja, hogy az egész életét egy kicsi dobozban tölti, nem lesz olyan válogatós abban, hogy kivel szexel de 100 fajt vizsgáltam meg, és mindenhol a vadonban, az állatoknak vannak kedvenceik. Tulajdonképpen az etológusok tudják ezt. Több mint nyolc szavuk van arra, amit állati favoritizmusnak hívunk: szelektív proceptivitás, párválasztás, nőstény választás, szexuális választás. És valóban, három akadémiai cikk is van, amelyben megvizsgálták ezt a vonzódást, ami mindössze egy pillanatig tarthat, de jól meghatározott vonzódás, és még ugyanez az agyterület, a jutalmazási rendszer, vagy a jutalmazási rendszer kémiai anyagai is szerepet játszanak Ténylegesen, úgy gondolom, hogy az állati vonzódás azonnali lehet láthatjuk, amint egy elefánt hirtelen egy másik elefánt felé megy. És úgy gondolom, valójában ez az eredete annak, amit Ön és én úgy hívunk: “szerelem első látásra”.

Az emberek gyakran kérdezték tőlem vajon amit tudok a szerelemről, nem rombolta-e le előttem. És egyszerűen azt válaszolom, aligha. Minden hozzávalót ismerhetünk egy szelet csokis süteményben, és aztán, amikor leülünk és megesszük azt a sütit, még mindig érzehetjük azt az örömöt. És biztosan ugyanazokat a hibákat követem el mint mindenki más, de ami valóban elmélyült az a megértésem és az együttérzés, valóban minden emberi lény iránt. Tulajdonképpen New Yorkban gyakran azon kapom magam hogy belenézek a babakocsikba, és kicsit sajnálom a csecsemőt, és néha tényleg sajnálom egy kicsit a csirkét a tányéromon, amikor arra gondolok, milyen intenzív ez az agyi rendszer. A legújabb kísérletünk is körvonalazódik a kollégám, Art Aron által, olyan embereket téve a funkcionális MRI alá, akik azt mondják még mindig szerelmesek, egy hosszú távú kapcsolatban. Eddig 5 embert vizsgáltunk, és valóban, ugyanazt a dolgot észleltük. Nem hazudnak. Az agyi területek melyek az intenzív romantikus szerelemmel függenek össze még 25 év után is aktívvá válnak.

Még sok kérdést kell megválaszolnunk és feltennünk a romantikus szerelemről. A kérdés, amin épp most dolgozok és beszélni fogok egy másodpercig erről, és aztán befejezem, az, hogy miért esünk szerelembe egy emberrel, és nem egy másikkal? Soha nem is gondoltam volna, hogy ezen fogok gondolkozni de a Match.com, ami egy internetes randi oldal eljött hozzám 3 évvel ezelőtt, és feltette ezt a kérdést. És azt mondtam, nem tudom. Tudom, mit történik az agyban, amikor szerelmesek leszünk, de nem tudom miért esünk szerelembe egy emberrel inkább, mint a másikkal. És így az utóbbi 3 évet ezzel töltöttem. És nagyon sok oka van, ami miatt szerelmesek leszünk egy emberbe inkább, mint egy másikba, amiről a pszichológusok tudnak beszélni. És hajlamosak vagyunk olyan emberbe beleszeretni, aki ugyanabból a társadalmi-gazdasági háttérből jön, mint mi, ugyanolyan intelligenciaszinten van, ugyanolyan szinten van a külső megjelenésünk, ugyanolyan vallási értékei vannak. A gyermekkorunk biztosan szerepet játszik, de senki sem tudja hogyan. És ennyi, ez minden, amit tudnak. Nem, sosem találták meg a módját, ahogy két személyiség összeillik és jó kapcsolatot hoznak létre.

Szóval kezdett feltűnni nekem, hogy talán a biológiai tulajdonságaink vonzanak néhány emberhez, inkább, mint másokhoz. És kiagyaltam egy kérdőívet, hogy lássam milyen mértékben fejeződik ki a dopamine, szerotonin, ösztrogén és tesztoszteron. Úgy gondolom elég széles körét vizsgáltuk a személyiségtípusoknak melyek összefüggésben vannak ennek a négy kémiai anyagnak az agyban lévő koncentrációjával. És ezen a randi oldalon, amit létrehoztam és Chemistry.com-nak hívnak először egy sor kérdést teszek fel hogy lássam, milyen mértékben rendelkeznek ezekkel a kémiai anyagokkal és figyelem, ki kit választ szerelmének. És 3,7 millió ember kitöltötte ezt a kérdőívet Amerikában, kb. 600 ezer ember másik 33 országban. Most rakom össze az adatokat, és egy ponton –- persze mindig lesz varázslat a szerelemben, de azt gondolom, hogy közelebb jutunk annak megértéséhez, miért van az, hogy besétál egy szobába és mindenki ugyanolyan háttérből jött, mint Ön, ugyanolyan intelligencia szinten van, ugyanolyan szinten van a külsejét tekintve, és nem érzi úgy, hogy vonzódna hozzájuk. Úgy gondolom, hogy emögött biológia van. Úgy gondolom el fogjuk érni a következő néhány évben, hogy meg fogjuk érteni az összes agyi mechanizmust, ami inkább egy személyhez húz, mint egy másikhoz.

Így ezzel fogok zárni. Ezek az idősebb embereim. Faulkner egyszer azt mondta: “A múlt nem halott, mégcsak nem is múlt." Valóban nagyon sok csomagot cipelünk a tavalyi évről is az emberi elmében. És ezért van egy dolog ami arra késztet, hogy folytassam az emberi természet megértését és emlékeztet engem erre. Ez két nő. A nők hajlamosak másképp megélni az intim kapcsolatot, mint a férfiak. A nők a szemtől szembeni beszélgetésből kapják meg az intimitást. Mi egymás felé fordulunk, azt csináljuk, amit “lehorgonyzott tekintetnek” hívunk és beszélünk. Ez az intimitás a nőknek. Úgy gondolom, hogy ez évmilliókra nyúlik vissza arra, hogy a gyermeket is az arcunk előtt tartottuk, cirógattuk, dorgáltuk, tanítottuk a szavainkkal. A férfiak akkor érzik az intimitást, ha egymás mellett ülnek, (Nevetés) Ahogy az egyik férfi felnéz, a másik azonnal más irányba néz. (Nevetés) Úgy gondolom ez is évmilliókra nyúlik vissza oda, amikor álltak –- vagy ültek a bokor mögött, egyenesen előre néztek, és próbálták a bölényt a fején eltalálni a sziklával. (Nevetés) Úgy gondolom, hogy a férfiak évmilliókon át szembenéztek az ellenségeikkel, és egymás mellett ültek a barátaikkal. Így a végső megállapításom az: a szerelem bennünk van. Nagyon mélyen be van ágyazva az agyunkba. A kihívásunk az, hogy megértsük egymást. Köszönöm. (Taps)