Harvey Fineberg: Készen állunk a neo-evolúcióra?

Mennyire szeretnének jobbak lenni annál, mint amilyenek? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy mindössze néhány gén módosítása által, jobb lehetne az emlékezőtehetségük -- precízebb, pontosabb és gyorsabb lenne. Vagy szeretnének fittebbek, erősebbek lenni, jobb állóképességgel rendelkezni. Szeretnének vonzóbbak és magabiztosabbak lenni? Mit szólnának egy hosszabb, jó egészségben leélt élethez? De lehet, hogy azok közé tartozik akik mindig is nagyobb alkotókészségről álmodtak. Melyiket szeretné leginkább? Melyiket választaná közülük, ha csak egyet lehetne? (Közönségbõl valaki: Alkotókészséget.) Alkotókészséget. Hányan választanák az alkotókészséget? Tegyék fel a kezüket. Hadd lássam. Néhányan. Nagyjából annyian, ahány kreatív ember van a közönségben. Nagyszerű. Hányan szeretnének jobb emlékezőtehetséget? Jóval többen. És mi a helyzet az állóképességgel? Valamivel kevesebben. És a hosszú életet? Ó, a nagy többség. Orvosként nagyon jó érzés ezt hallani. Ha ezek közül bármelyiket is választhatnák, akkor a világ nagyon más lenne. Csak képzeletünk szüleménye mindez? Vagy talán lehetséges is?

Az evolúció egy folyamatosan felbukkanó téma itt a TED konferencián, de én ma egy orvos szemszögébõl fogom megközelíteni a témát. A nagyszerü, XX-ik századi genetikus kutató, T.G. Dobzhansky, aki egyben az orosz ortodox egyház szóvivője is volt, írt egyszer egy tanulmányt, ezzel a címmel, "A biológiában semminek nincsen értelme, ha nem az evolúció fényében nézzük." Ha Ön azok közé tartozik, akik nem fogadják el a biológiai evolúció bizonyítékát, akkor ez most egy remek pillanat arra, hogy kikapcsolják hallókészülékeiket, elővegyék személyes kommunikációs kütyüjüket -- engedélyt adok rá -- vagy talán vessenek még egy pillantást Kathryn Schultz tévedésről szóló könyvére, mert ennek az előadásnak a hátralevő részének különben semmi értelme nem lesz, bármit is halljanak. (Nevetés) De ha elfogadják a biológiai evolúciót akkor gondolkozzanak el ezen: vajon csak a múltról szól, vagy a jövõrõl is? Másokra is vonatkozik, vagy csak ránk?

Ez itt az élet fájának egy másfajta ábrázolása. Ennek a képnek a közepére egy közepéből szerteágazó bokrot helyeztem, mert ha megfigyeljük az élet fájának külső széleit, minden egyes létező faj ezeknek az ágaknak a végén nagy sikereket ért el evolúciós értelemben: fennmaradt; Bizonyította az alkalmazkodását a környezetéhez. Persze az emberekre vonatkozó ág az, itt egészen a szélén, ami bennünket leginkább érdekel. Egy közös őstől ágaztunk le, a modern kori csimpánzoktól körülbelül hat-nyolc millió évvel ezelõtt. Időközben volt talán 20, vagy 25 különböző emberszabású faj is. Felbukkant néhány, majd kihalt. Mi kb. 130 ezer éve vagyunk itt. Úgy tűnhet, hogy elég távol vagyunk az élet fájának többi részétől, de valójában, sejtjeink többségének alapszerkezete jobbára szinte teljesen egyforma.

Azt tudták, hogy ma már ki tudjuk használni, és irányítani tudjuk egy közönséges baktérium működését hogy emberi inzulint felépítő fehérjét termeljen, amit a cukorbetegség kezeléséhez használunk? Ez nemhogy hasonlít az emberi inzulinhoz; hanem ugyanaz a fehérje, vegyileg megkülönböztethetetlen attól, amit hasnyálmirigyünk termel. Ha már a baktériumoknál tartunk, azt tudták, hogy a beleinkben több baktérium van, mint amennyi sejt, testünk összes többi részében? Talán tízszer annyi. Csak gondoljanak bele, amikor Antonio Damasio az énképünkről kérdez, gondolnak ezekre a baktériumokra? A beleink nagyon vendégszerető környezetet biztosítanak ezeknek a baktériumoknak. Meleg, sötét, nyirkos, nagyon kellemes környezet. És megadjuk nekik az összes tápanyagot, amire csak szükségük lehet, anélkül, hogy bármi erőfeszítést kéne tenniük. Ez tényleg nagyon egyszerű élet számukra, alkalmi megszakításokkal, mikor is akaratlanul a kijárat felé kénytelenek rohanni. Ettől eltekintve, nagyszerű környezet vagyunk e baktériumoknak, ugyanakkor ők is nélkülözhetetlenek a mi életünkhöz. Segítenek a létfontosságú tápanyagok megemésztésében, és megvédenek bennünket bizonyos betegségektől.

De vajon mit hoz a jövő? Fajunkat tekintve elértünk egyfajta evolúciós egyensúlyt? Vagy, úgy rendelte a sors, hogy valami mássá váljunk -- olyasvalamivé, ami még jobban alkalmazkodik a környezetéhez? Akkor most lépjünk egyet vissza az időben, a Nagy Robbanásig, 14 milliárd évvel ezelőttig -- a Föld, a naprendszer kialakulása, kb. négy és fél milliárd évvel ezelőtt -- az élet első jelei, úgy három négy milliárd évvel ezelőtt a Földön -- az első többsejtű organizmusok, úgy körülbelül 800, vagy egy milliárd évvel ezelőtt -- aztán az emberi faj is felbukkan végre az utolsó 130 ezer év során. A világegyetem hatalmas befejezetlen szimfóniájában, a földi élet egy röpke pillanat, az állatvilág, mint egyetlen ütem, és az emberi élet, akár egy rövid hangjegy. Ezek voltunk mi. És ebben ki is merítettük az előadás szórakoztató részét, úgyhogy remélem tetszett mindenkinek.

(Nevetés)

Amikor első éves egyetemistaként, első biológiaórámon vettem részt, lenyűgözött a biológia eleganciája, szépsége. Elvarázsolt az evolúció hatalma, és ráébredtem egy nagyon alapvető dologra: a legtöbb élőlényben, egysejtű szervezetekben, minden sejt pusztán két részre osztódik, és a sejt genetikai energiájának egésze átvivődik ezáltal a két új sejtbe. De a többsejtű organizmusok megjelenésekor a dolgok változni kezdenek. Megjelenik a nemi szaporodás. Szintén nagyon fontos, hogy a nemi úton való szaporodás megjelenésével, a génállomány egésze adódik tovább, a test többi része pedig feleslegessé válik. Igazából, mondhatnánk úgy is, hogy a testi halál elkerülhetetlenségének volta az evolúciós időszámításban egy időben jelenik meg a nemi úton való szaporodással.

Most viszont be kell vallanom, hogy amikor főiskolás diák voltam, úgy gondoltam, hogy rendben, szex/halál, szex/halál, meghalni a szexért -- akkoriban egész ésszerűnek tűnt, de minden egyes múló évvel, egyre inkább elkezdett nőni bennem a kétely. Közben egyre inkább megértettem George Burns nézetét, aki még mindig fellépett Las Vegasban pedig már jócskán 90-en túl volt. Egyik este, kopogást hall szállodaszobájának ajtaján. Kinyitja az ajtót. Ott áll előtte egy falatnyi ruhát viselő bombázó, aki ránéz és azt mondja, "Fantasztikus szexet kínálok Önnek!" "Igazán köszönöm," mondta George, "de én inkább a levest kérném."

(Nevetés)

Rájöttem, hogy orvosként, olyan cél elérése ügyében próbálok tenni, ami eltér az evolúció céljától -- nem mond neki ellent, csupán más. Én a testet próbáltam megőrizni, azt próbáltam elérni, hogy egészségesek maradjunk. Meg akartam óvni az egészséget a megbetegedéstől. Azon voltam, hogy mind hosszú és egészséges életet élhessünk. Az evolúció a génállomány következő generációra való átörökítéséről szól, alkalmazkodással, túléléssel, generációról, generációra. Evolúciós szempontból, mi csupán gyorsító rakéták vagyunk, arra tervezve, hogy a génszállítmányt, a űrpálya következő szintjére juttassuk, majd a tengerbe hulljunk. Azt hiszem mindannyian meg tudjuk érteni Woody Allen érzését, amivel azt mondta, hogy "Nem a munkám révén akarok halhatatlanná válni. Hanem úgy, hogy nem halok meg!"

(Nevetés)

Az evolúció nem mindig a leghosszabb életűt részesíti előnyben. Nem feltétlenül a legnagyobbat, vagy a legerősebbet fogja előnyben részesíteni, de még csak a legokosabbat sem. Az evolúció azokat az élőlényeket támogatja leginkább, akik a legjobban alkalmazkodtak a környezetükhöz. Ez a túlélés és a siker egyetlen feltétele. A tenger mélyén, élnek olyan termofil baktériumok, amelyek életben tudnak maradni abban a forró gőzben, ami egyébként, ha élnének ilyen tájakon halak, vákuumban párolt halat csinálna belőlük, de nekik valamilyen módon sikerült ezt is számukra barátságos lakhellyé tenni.

Szóval mit jelent mindez, az evolúció során látottakra visszatekintve, és azon elmélkedve, hogy hol is van az ember helye ebben az ősfejlődésben, és különösen a jövőbe tekintve, a következő fejezetbe? Szerintem számos eshetőség áll előttünk. Az első az, hogy nem fejlődünk tovább. Elértünk egyfajta egyensúlyt. Ennek a magyarázata abban rejlik először is, hogy az orvostudomány segítségével sikerült megőriznünk olyan géneket, amik különben kiválasztódtak volna, és már nem lennének jelen a populációban. Másodsorban, emberi fajként úgy alakítottuk a környezetünket, hogy az idomuljon hozzánk, miközben persze mi is alkalmazkodunk hozzá. Mellesleg, eközben olyan sokat vándorlunk, és mozgunk, és vegyülünk, hogy már nem lehetséges azt az elszigetelt környezetet megteremteni, ami ahhoz kéne, hogy végbemenjen az evolúció.

A második lehetőség, hogy lesz egy hagyományos értelemben vett evolúció, a természeti erők által ránk vetett természetes folyamat. És itt a fő érv az lenne, hogy az evolúció kerekei bár lassan őrölnek, de ugyanakkor megállíthatatlanok. Ami pedig az elszigetelést illeti, amikor az emberi faj majd távoli bolygókat fog gyarmatosítani, akkor viszont jelen lesz az elszigetelődés és azok a környezeti változások, amelyek evolúcióhoz vezethetnek, a természetes módon.

De van egy harmadik lehetőség is, egy csábító, izgalmas és ijesztő lehetőség. Én neo-evolúciónak hívom -- ez az újfajta evolúció nem csak, hogy természetes, de mi irányítjuk, és határozzuk meg a menetét döntéseinken és választásainkon keresztül. Mi kell ahhoz, hogy ez valóra válhasson? Hogyan lenne lehetséges, hogy ezt elérjük? Először is gondoljunk bele abba, hogy az emberek, bizonyos kulturákban, már most döntéseket hoznak az utódjaikról. Bizonyos kultúrákban azt választják, hogy több férfi legyen, mint nő. Ez nem feltétlenül jó a társadalomnak, de az emberek, és a család ezt választják.

Abba is gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha egyszer majd lehetővé válna az, hogy ne csak az utódunk nemét válasszuk ki, hanem hogy saját testünkön vigyünk végbe olyan genetikai változtatásokat, amik meggyógyítanák, ill. megelőznék a betegségeket. Ha olyan genetikai változtatásokat tudnánk eszközölni, amivel kiküszöböljük a cukorbetegséget, vagy az Alzheimer-kórt, vagy csökkentjük a rákos megbetegedés kockázatát, vagy megelőzzük az agyvérzést? Önök nem akarnák ezeket a változtatásokat véghezvinni génjeikben? Ha előre tekintünk, láthatjuk, hogy ezek a változtatások egyre inkább lehetségessé fognak válni.

A Humán Genom Projekt 1990-ben indult és 13 évig tartott. 2.7 milliárd dollárba került. Egy évvel a befejezése után, 2004-ben, ugyanazt el lehetett érni, 20 millió dollárból, négy hónap alatt. Manapság, már egy teljes, három milliárd alappárból álló humán génállományt fel lehet térképezni 20 ezer dollárból. Mindezt körülbelül egy hét alatt. Nem kell túl sokáig várni arra, amikor már valóság lesz, az ezer dolláros géntérkép, és egyre elérhetőbb lesz mindenki számára. Épp egy héttel ezelőtt, a Nemzeti Mérnöki Akadémia az idei Draper díjat Francis Arnold-nak es Willem Stemmer-nek ítélte, két tudósnak, akik egymástól függetlenül fejlesztettek ki technikákat az evolúció természetes folyamatának felgyorsítására, és a kívánt fehérjék hatékonyabb előállítására -- amit Frances Arnold "irányított evolúciónak" nevezett el. Néhány éve, a Lasker díjat egy Shinya Yamanaka nevű tudós kapta kutatásáért, amiben fogott egy felnőtt bőrsejtet, egy fibroblasztot, és mindössze négy gén átalakításával sikerült elérnie, hogy a sejt visszafejlődjön egy multi-potenciális őssejtté, olyanná, amely potenciálisan képes testünk bármely sejtjévé átalakulni.

Ezek a változások már úton vannak. Ugyanaz a technológia, amely emberi inzulint hozott létre baktériumokból, képes arra, hogy olyan vírusokat hozzon létre, ami nem csak megvéd bennünket az általuk terjesztett betegségtől, hanem serkenti az ellenállást más vírusokkal szemben is. Akár hiszik akar nem, zajlik jelenleg egy próbakísérlet, influenza elleni oltásra, amit egy dohánynövény sejtjeiben fejlesztenek ki! El tudják képzelni, hogy valami hasznos is származhat a dohányból?

Ezek mára már a valóság részét képezik, és a jövőben bármikor lehetségesek lesznek. Képzeljünk el még két kis változtatást. Meg tudjuk változtatni a sejteket a testünkben, de mi lenne, ha az utódaink sejtjeit is meg tudnánk változtatni? Ha megváltoztathatnánk a spermiumot és a női petesejtet, vagy a frissen megtermékenyített tojást, és így az utódunknak még nagyobb esélyt adnánk az egészséges életre -- kiküszöbölnénk a cukorbetegséget, a vérzékenységet, csökkentenénk a rák kockázatát? Ki nem akar egészségesebb gyerekeket? És akkor, ugyanaz az analitikus technológia, ugyanaz a tudományos motor, ami elő tudja idézni a változtatásokat a betegségek megelőzése érdekében, azt is lehetővé fogja tenni, hogy szuper-tulajdonságokat tegyünk magunkévá, hiper-képességeket -- amik javítják a memóriát. Miért ne akarnánk olyan sziporkazó elmét, mint Ken Jennings-é, különösen akkor, ha kibővíthetnénk a következő generációjú Watson szuperszámitógéppel? Miért ne akarnánk gyorsan összeránduló izmokat amitől gyorsabban és hosszabb távon tudnánk futni? Miért ne akarnánk tovább élni? Ezeknek nem fogunk tudni ellenállni.

És amikor arra a pontra jutunk el, hogy ezeket át is tudjuk adni a következő generációnak, és adoptálni tudjuk a tulajdonságokat, amiket csak akarunk, akkorra átalakítottuk a régimódi evolúciót neo-evolúcióvá. Egy olyan folyamatot, ami normális esetben 100,000 évig tartana, képesek leszünk lerövidíteni ezer évre -- és mindezt akár a következő száz év során! Ezek olyan választási lehetőségek, amelyekkel unokáink, vagy az ő unokáik fognak majd szembesülni. Arra fogjuk használni ezeket a választásokat, hogy egy jobb, sikeresebb, barátságosabb társadalmat hozzunk létre? Vagy szelektíven olyan tulajdonságokat fogunk kiválasztani, amiket néhányunknak szeretnénk, másoknak viszont már nem? Olyan társadalmat fogunk kialakítani ami unalmasabb, és egyöntetűbb, vagy olyat ami erőteljesebb és sokoldalúbb? Ezekkel a kérdésekkel szembesülnünk kell.

De mind közül a leglényegesebb, hogy képesek leszünk-e valaha szert tenni arra a bölcsességre, vagy olyan bölcsességet örökölni, amire szükségünk lesz e kérdések bölcs elbírálásához? Bármi is lesz, és lehet hogy hamarabb, mint gondolnánk, ezekkel a választásokkal szembesülni fogunk.

Köszönöm.

(Taps)