Hans Rosling: Ázsia felemelkedése -- hogyan és mikor

Valamikor réges régen, 24 évesen a Szent János Orvosi Egyetem diákja voltam Bangalorban. Vendégdiák voltam egy hónapig egy közegészségügyi tanfolyamon. Ez örökre megváltoztatta a nézeteim. A tanfolyam jó volt, de nem a tanfolyam anyaga magában volt az, ami megváltoztatta a nézeteimet, hanem a brutális ráeszmélés már az első reggelen arra, hogy az indiai diákok jobbak voltak nálam.

(nevetés)

Tudják, stréber voltam. Fiatal korom óta szerettem a statisztikát és nagyon sokat tanultam Svédországban. Minden tantárgyból amire jártam, az osztály legjobb negyedéhez tartoztam. A Szent Jánoson pedig az osztály legalsó negyedében voltam. És a helyzet az volt, hogy az indiai diákok keményebben tanultak, mint mi Svédországban. Kétszer olvasták el a jegyzetet, vagy háromszor, négyszer. Svédországban elolvastuk egyszer, aztán mentünk bulizni.

(nevetés)

És ez számomra, ez a személyes tapasztalat volt az első alkalom az életemben, hogy az a hozzáállás amivel felnőttem megváltozott. Akkor rájöttem, hogy talán a nyugati világ nem tarthatja örökké fenn dominanciáját a világban. Azt hiszem sokaknak van Önök közül hasonló személyes élménye. Az a ráeszmélés, hogy valaki akivel találkoznak igazán megváltoztatja a világról alkotott képüket. Nem a statisztika, bár próbáltam viccessé tenni.

És most itt a színpadon megpróbálom megjósolni mikor történik meg -- az, hogy Ázsia visszanyeri domináns helyzetét mint a világ vezető része, ahogy az régen évezredeken keresztül volt. És majd úgy próbálom meg pontosan előrejelezni, hogy melyik évben fogja az egy személyre eső átlagkereset Indiában, Kínában elérni a Nyugati átlagkeresetet. És nem gondolok most itt az egész gazdaságra, mert az egész gazdaságot felnövelni Egyesült Királyság méretűre Indiában -- egy milliárd emberrel, gyerekjáték. Szeretném viszont látni mikor fogja az átlagkereset, a pénz amit egy ember havonta keres Indiában és Kínában, elérni az Egyesült Királyság és az Egyesült Államokbeli szintet?

A történelmi háttérrel kezdem. És látják a térképem, ha ide felteszem, nem? 1858-nál kezdeném. 1858 óriási technológiai fejlődés éve volt Nyugaton. Az volt az év, amikor Viktória királynő először tudott kommunikálni Buchanan elnökkel a Transzatlanti Távirati Vezetéken keresztül. Ők voltak az elsők, akik transzatlantikusan "Twittereltek". (nevetés) (nagy taps) És sikerült, hála ennek a csodálatos Googlenek és az Internetnek, megtalálnom a távirat szövegét, amit Buchanan elnök küldött vissza Viktória királynőnek. Így szól a vége: "E távirat fantasztikus eszköze annak, hogy elterjesszük a vallást, civilizációt, szabadságot és jogot szerte a világban.

Szép szavak, de kiváncsi lettem, hogy mit értett szabadság alatt és kinek a szabadságát. Erre majd még gondolunk, amikor egy szélesebb képet nézünk az 1858-as világról. Ugyanis 1858 vízválasztó év volt Ázsia történelmében. 1858 volt az év amikor India idegen megszállása elleni bátor felkelést leverték a brit erők. India így még további 89 év idegen uralomnak nézett elébe.

1858 Kínában a brit erők ópium háborús győzelmének éve volt, ami az egyezmény szerint azt jelentette, hogy a külföldiek szabadon kereskedhettek Kínában. Azt jelentette, hogy fizethettek ópiummal a kínai árukért.

1858 Japánban az az év volt, amikor Japán alá kellett írja a Harris egyezményt és elfogadja az USA számára kedvezményes feltételű kereskedést, mialatt azok a fekete hajók fenyegették őket, amelyek a tokiói-öbölben voltak egész évben. Mégis Japán, Indiával és Kínával ellentétben megőrizte nemzeti szuverenitását.

Lássuk mekkora különbséget tud ez jelenteni. Ezt úgy csináljuk, hogy behozom ezeket a buborékokat ebbe a Gapminder grafikonba itt, ahol láthatják, hogy minden buborék egy ország. Itt a buborék mérete a népesség méretével arányos. Ez a tengely az egy főre jutó jövedelem vásárlóerő-paritásba átszámított dollárban, a másik tengelyen pedig a várható élettartam, az emberek egészsége van feltűntetve. Van egy újításom is. Átalakítottam a lézer sugarat egy környezetbarát, újrahsznosítható verzióvá. Itt a zöld Indiában.

(nagy taps)

Tudják, majd meglátjuk. Nézzenek ide, 1858-ban India itt volt, Kína itt, Japán ott, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság pedig amott, gazdagabban. És így indítom el a világot. India nem mindig volt ezen a szinten. Igazából, ha visszatérünk a történelmi adatokhoz, évszázadokkal ezelőtt volt olyan idő, amikor az egy főre jutó jövedelem Indiában és Kínában az európai felett volt. Mégis, 1850-re már sok sok év idegen uralma és az iparosodás visszafejlődése volt Indiára jellemző. Láthatják, hogy az országok, amelyek növelték gazdasági erejüket, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság voltak. Ők a század végefelé egészségesebbé is váltak, Japán pedig elkezdett felzárkózni. India itt lenn próbálkozott. Látják, hogyan kezd itt elindulni? De igazán, igazán a természetes szuverenitás tett jót Japánnak. Próbál is oda felkerülni.

Most már itt az új évszázad. Javul az egészség az Egyesült Királyságban, Egyesült Államokban, de csak óvatosan most! -- közeledünk az első világháborúhoz. Az első világháború pedig, tudják, sok elhalálozást, gazdasági problémát látunk majd itt. Süllyed az Egyesült Királyság. és még itt jön a spanyol influenza is. Aztán az első világháború után folytatják a felemelkedést. Továbbra is idegen uralom alatt, szuverenitásuk híján India és Kína lent vannak a sarokban. Nem sok dolog történt. Növelték a népességüket, de mást nem nagyon. Ahogy látják az 1930-as években Japán háborús időszakba lép, alacsonyabb a várható élettartam. A második világháború igazán szörnyű esemény volt. Japán számára gazdaságilag is, mégis elég gyorsan felépültek utána. Most pedig egy új világba lépünk. India 1947-ben végre elnyerte függetlenségét. Felvonhatták az indiai lobogót és szuverén nemzetté válhattak, de nagy bonyodalmak közepette, itt lenn.

(nagy taps)

1949-ben láthattuk a modern Kína megjelenését olymód, hogy azzal meglepte a világot. És mi is történt? Mi történik a függetlenség után? Láthatják, hogy elkezdett javulni az egészség, a gyerekek elkezdtek iskolába járni, volt egészségügyi ellátás. Ez itt a nagy ugrás, amikor Kína elesett. Központi tervezés Mao Ce-tung módra. Kína talprállt, majd azt mondták "Soha többé hülye központi tervezés." Feljutottak odáig, India próbált lépést tartani és zárkózott is fel rendesen. Mindkét országban javult az egészség, de még mindig nagyon gyenge volt a gazdaság.

És elérkeztünk 1978-hoz, Mao Ce-tung meghalt és egy új alak tűnt fel balról. Ez Deng Xiaoping volt aki azt mondta "Mindegy, hogy a macska fehér-e vagy fekete, amíg egeret fog." Ugyanis egeret akart mindkét macska fogni. Láthatják itt a két macskát, Kínát és Indiát, tudják, ahogy megpróbálnak ott egeret fogni. Úgy döntöttek nem csak az egészségnek és oktatásnak ugranak neki, de elkezdik a gazdaságukat is erősíteni. Ott sikeres volt a piaci reformer. 92-ben India egy gazdasági reformmal folytatja és elég szorosan haladnak együtt. Láthatják, hogy a hasonlóságok India és Kína között sok szempontból nagyobbak a különbségeknél.

Itt menetelnek tovább, de vajon felzárkóznak-e?

Ma ez a nagy kérdés. Itt vannak ma.

Akkor mit is jelentenek -- (nagy taps) az átlagok -- ez itt Kína átlaga. Ha felbontanám Kínát, nézzék, itt Shanghai már fel is zárkózott. Shaghai már ott is van és egészségesebb az Egyesült Államoknál. Ugyanakkor Guizhou, az egyik legszegényebb kínai belső tartomány, ott van. Ha pedig felbontom Guizhout városra és vidékre, Guizhou vidéki része ide le megy. Látják ezt a hatalmas egyenlőtlenséget Kínában, a gyors gazdasági növekedés közepén.

Ha pedig Indiát is jól megnézem, egy másfajta egyenlőtlenséget találok. Indiában a földrajzi, makroföldrajzi különbség nem olyan nagy. Uttar Pradesh, az államok között a legnagyobb. Itt nagyobb a szegénység és rosszabb az egészség, mint India többi részében. Kerala ott fent szárnyal, vetekedve az Egyesült Államokkal egészségben, de gazdaságban már nem. Itt pedig Maharashtra és Mumbai tör előre. Indiában mondjuk a nagy egyenlőtlenségek az államokon belül vannak inkább, nem az államok között. Ez mondjuk magában nem egy rossz dolog. Ha sok az egyenlőtlenség, a makroföldrajzi egyenlőtlenségek leküzdése nehézkesebbé válhat hosszú távon, mint amikor egy térségben van egy növekedési központ viszonylag közel a szegényebben élő emberekhez.

Ó nem, van még egy egyenlőtlenség. Nézzenek oda, az Egyesült Államok! (nevetés) Ahh, eltörték a keretemet! Washington, D.C. oda kiment. A barátaim a Gapmindernél szerették volna, ha ezt megmutatom, mert most új vezető van Washingtonban, aki nagyon aggódik az egészségügyi rendszer miatt. Meg is tudom érteni, mert Washington, D.C. olyan nagyon gazdag ott, mégsem olyan egészséges, mint Kerala. Érdekes, ugye? (nagy taps) Látom is Kerala üzleti lehetőségét: segíteni megjavítani az USA egészségügyi rendszerét.

(nevetés)

(nagy taps)

Most itt van az egész világ, ott lent van a jelmagyarázat. Amikor látják a két óriásmacskát itt, ahogy törnek előre, láthatják, hogy közöttük és előttük ott a világ összes fejlődő gazdasága, amit Thomas Friedman oly helyesen "lapos világnak" nevezett. Láthatják, hogy egészségben és oktatásban a világ lakosságának nagy része egyre előbbre kerül, de Afrikában és más részekben, mint a vidéki Guihouban Kínában még mindig vannak akik alacsony egészségi és gazdasági szinten élnek. Hatalmas egyenlőtlenségek vannak a világon. Mégis a világ nagy része itt középen nagyon gyorsan tör előre.

Most vissza az előrevetítéseimhez. Mikor fog felzárkozni? Vissza kell térnem a hagyományos grafikonhoz. Ezen a tengelyen az egy főre jutó keresetet mutatom inkább, szegények itt lenn, gazdagok ott fönn. az idő pedig itt, 1858. Elindítom a világot és meglátjuk mi történik majd ezekkel az országokkal. Láthatják Kínát idegen uralom alatt, visszaesett India szintjére a csökkent kereset miatt, míg az Egyesült Királyság és az USA egyre csak gazdagszik. A második világháború után az USA gazdagabb az Egyesült Királyságnál, de itt jön a függetlenség! Megkezdődik a növekedés, a gazdasági reformok. A növekedés gyorsabb és az IMF előrejelzése szerint láthatják mire számítsanak, hol lesznek 2014-ben.

Most a kérdés az, hogy "Mikor következik be az a felzárkózás?" Nézzék, nézzenek az Egyesült Államokra! Látják a buborékot? A buborékot, nem az én buborékaimat, hanem a pénzügyi buborékokat. Ez a dot com buborék, ez pedig itt a Lehman Brothers küszöb. Látják, ide lejött. Tudják úgy tűnik, hogy még itt egy másik szikla legurulóban. Szóval ezek az országok nem úgy tűnik, hogy erre mennének, tudják, ők úgy néz ki inkább egy szerényebb növekedési úton haladnak. A növekedésben érdekelt emberek pedig Ázsiára szegezik vigyázó szemüket.

Összehasonlíthatom Japánnal. Ez itt, ahogy Japán megy fel. Látják, Japán így csinálta. Hozzáadjuk Japánt. És kétségtelen, hogy a gyors felzárkózás lehetséges. Látják itt mit csinált Japán? Japán így csinálta, amíg teljesen fel nem zárkózott, aztán mentek tovább a többi magasjövedelmű gazdasággal. Mégis, az igazi előrejelzést azok számára így adhatnám meg. Lehet jobb, lehet rosszabb. Mindig nehéz megjósolni valamit, kiváltképp a jövőt. Persze egy történész azt mondja nekem a múltat még bonyolultabb megjósolni.

(nevetés)

Azt hiszem bonyolult helyzetben vagyok itt. Kínában és Indiában az egyenlőtlenségeket látom igazi nagy akadályoknak, mert egy egész népesség bevezetése a növekedésbe és jólétbe lesz az, ami hazai piacot csinál, elkerüli a szociális instabilitást, és ami kiaknázza a teljes kapacitását ennek a népességnek. Szóval szociális jellegű beruházások az egészségügybe, infrastruktúrába és áramellátásba - ezekre van igazán szükség Indiában és Kínában.

Aztán ott az éghajlat. Nagyszerű nemzetközi szakértőink vannak Indián belül, akik azt mondják változik az éghajlat, lépéseket kell tenni, különben Kína és India lesz az a két ország, amely a legtöbbet fog szenvedni az éghajlatváltozás miatt. Indiát és Kínát pedig a világon a legjobb partnereknek tartom egy jó, globális éghajlat politikához. Mégsem fog egyikük sem fizetni a több pénzzel rendelkezőknek azért, amit főképp azok kreáltak. Ezzel pedig egyetértek.

Mégis, ami miatt a leginkább aggódom, az a háború. El fognak-e igazán fogadni a volt gazdag országok egy teljesen megváltozott világgazdaságot és az erőközpont elmozdulását onnan, ahol az utolsó 50, 100, 150 évben volt vissza Ázsiába? És vajon képes lesz-e Ázsia kezelni új helyzetét, mint vezető, mint legerősebb és mint a világ kormányzója? Szóval, mindig kerülni kell a háborút, mert az mindig visszaveti az embereket. Na most, ha ezek az egyenlőtlenségek és a háborúk elkerülhetőek, készüljenek fel egy méltányos világra. Mert úgy tűnik ez történik.

És fiatal egyetemista látomásom 1972-ben, hogy az indiaiak sokkal jobbak lehetnek a svédeknél, hamarosan bekövetkezik. Ez pontosan 2048 évében a nyár későbbi részében, júliusban, még potosabban, július 27-én fog bekövetkezni. (nagy taps) 2048. július 27. a 100. születésnapom. (nevetés) És valószínű, hogy beszélni fogok a 39. TED India első részében, szóval intézzék el időben helyfoglalásaikat! Nagyon szépen köszönöm.

(nagy taps)