Geoff Mulgan: Egy rövid bevezetés a Studio School világába

Amiről ma akarok beszélni, az egy álom. Egy új iskolatípus álma, ami szembehelyezkedik a jelenleg általános elképzelésekkel, hogy miért és hogyan is kell működnie egy iskolának. És ami talán számotokra is elérhető lesz hamarosan. Az ötletgazda a Young Foundation nevű szervezet, ami évtizedeken keresztül olyan újításokat vezetett be az oktatásba, mint a Nyitott Egyetem, a kiterjesztett iskolák, iskolák szociális vállalkozóknak, nyári egyetemek, illetve a Mindentudás Egyeteme.

Körülbelül 5 évvel ezelőtt azt kérdeztük magunktól, mi az a legégetőbb probléma, amely megoldására az angol oktatás választ vár. Úgy éreztük, hogy a legnagyobb figyelmet a problémák két halmaza érdemli meg. Az egyik a nagyszámú, elfásult tinédzser, akik nem szeretik az iskolát, mert nem látnak semmilyen kapcsolatot az ott tanultak és a jövőbeli munkájuk között. A másik a munkáltatói panaszok, hogy az iskolából kikerülő tanulók nem állnak készen a munkára, nem rendelkeznek a szükséges képességekkel és tapasztalattal.

Feltettük a kérdést: Milyen iskola lenne képes vonzani a tinédzsereket, ahelyett, hogy eltaszítaná őket? Beszélgetések százai után, amiket fiatalokkal, tanárokkal, szülőkkel, munkaadókkal és iskolákkal folytattunk Paraguaytól Ausztráliáig, és néhány tudományos kutatás figyelembevételével, melyek rámutatnak az úgynevezett nem kognitív képességek fontosságára -- a motiváltság és rugalmasság képességeire -- hogy ezek éppen olyan fontosak, mint a kognitív képességek -- az általános elméleti képességek -- megalkottunk egy választ, egy rendkívül egyszerű választ, amit Studio Schoolnak neveztünk el. Maga az elnevezés a reneszánszkori műhely eredeti elképzeléséből ered, ahol a munka és a tanulás együtt járt. A tanulás volt a munka, és a munka volt a tanulás. A mi elképzelésünket a következők jellemzik:

Mindenekelőtt, kis iskolákat szeretnénk -- körülbelül 300-400 tanulóval -- 14 és 19 éves kor között, és nagyon magas, 80% körüli gyakorlati időt, amit nem osztályteremben üldögéléssel érnénk el, hanem életszerű, gyakorlati projekteken, megbízási munkákon keresztül, amiket üzletek, nagyvállalatok és mások biztosítanak. Minden tanulónak lenne egy vezetője is a tanárok mellett, aki épp olyan időbeosztást vezetnének, mint amilyet egy vállalati munkakörnyezet alkalmaz. Mindezeket az állami rendszer keretein belül, közpénzekből finanszíroznánk, de független működéssel. Nem lennének extra költségek, sem válogatás, és minden tanulónak egyenes útja lenne az egyetemig, azoknak, akik vállalkozókká szeretnének válni, és azoknak is, akik a kétkezi munkát részesítik előnyben. Ki kell emelnünk pár nagyon egyszerű elképzelést, hogy a fiatalok nagy része tevékenység által, csapatmunkában tanul a legjobban, amit csak erősít, ha az élet számára dolgoznak -- ellentétei mindannak, amit az elfogadott oktatási forma jelenleg nyújt.

Nos, ez egy szép elképzelés volt, így bele is vágtunk a gyors kísérleti szakaszba. Kipróbáltuk először Lutonban -- a repülőteréről híres, félek, más nincs is ott -- és Blackpoolban -- ami egy tengerpartjáról ismert pihenőhely. És kiderült -- bár elég sok hibával szembesültünk, amiken javítani kellett -- mindenesetre kiderült, hogy a fiatalok imádják. Sokkal motiválóbbnak, sokkal izgalmasabbnak találták, mint a hagyományos oktatást. És ezen túl talán a legfontosabb, hogy 2 év elteltével, mikor megérkeztek a vizsgaeredmények, a tanulók, akik megmérettettek ezeken a vizsgákon, akik addig a legalacsonyabb teljesítményt nyújtották, hirtelen az élre törtek -- egész pontosan azon tanulmányi statisztikák élére, ami megfelel a GCSE-nek, az angol értékelési rendszernek.

Nem meglepő hát, hogy a munkánk hatással volt bizonyos emberek gondolkodására. Az oktatási miniszter lent délen, Londonban, "nagy rajongónknak" vallotta magát. És az üzleti vállalatok is úgy gondolták, elindítottunk valamit, ami sokkal jobban felkészíti a gyerekeket napjaink valós munkavégzésére. És valóban, a Kereskedelmi Kamara vezetője már egyben a Studio School Érdekszövetkezet elnöke, és támogatja azt, nem csak nagy, de kisebb üzleti vállalkozásokkal is szerte az országban.

Két iskolával kezdtük. Ebben az évben a számuk tízre emelkedett. A következő évben körülbelül 35 iskolát tervezünk nyitni szerte Angliában, és 40 további terület jelezte, hogy saját iskolát nyitnának -- igen gyors elterjedése ez egy álomnak. Érdekességképpen, mindez teljes médiafelhajtás nélkül valósult meg. Úgy valósult meg, hogy nem álltak mögötte nagy pénzek. Majdhogynem járványszerűen terjed, szájról szájra, tanárokon, szülőkön keresztül, az oktatással kapcsolatban állók által. És azért terjed, mert ennek az álomnak ereje van -- ez a nagyon, nagyon egyszerű elképzelés, hogy változtassunk az oktatás szemléletén és használjuk az eddig mellőzött dolgokat mint a csapatmunka, a gyakorlati feladatokban való részvétel, használjuk ezeket a tanulás középpontjában, ne csak mint járulékos lehetőségeket.

Új iskolák egész sora fogja megnyitni kapuit most ősszel. Ez a yorkshire-i iskola, ahová például az unokaöcsém is, remélem, járni fog. Nagy hangsúlyt fektetnek a kreatív- és médiaszegmensre. Mások az egészségügyet helyezik előtérbe, a turizmust, a mérnöki tudományokat vagy egyéb területeket.

Azt gondoljuk, elindítottunk valamit. Még nem tökéletes, de úgy hisszük, ez olyasmi, ami megváltoztathatja az életét tinédzserek ezreinek, talán millióinak is, akik elvesztették az érdeklődésüket az iskola iránt. Ami nem mozgatja meg őket. Nem olyanok, mint ti, akik képesek sorokban ülni és órákon keresztül előadásokat hallgatni. Csinálni akarnak valamit, be akarják piszkítani a kezüket, a valósághoz kapcsolódó oktatást akarnak. És én remélem, hogy közületek néhányan képesek lesznek segíteni nekünk.

Úgy érezzük, egy olyan kalandos kezdete ez a kísérletezésnek és a fejlesztésnek, ami átalakítja a Studio School ötletét valamivé, ami jelen van, nem egy minden gyereknek megfelelő univerzális válasz, de válasz legalább néhány, a világ minden táján élő gyermek számára. És bízom benne, hogy közületek páran segítenek ezt megvalósítani.

Nagyon köszönöm.

(Taps)