Garrett Lisi beszél a mindenségről szóló elméletéről

Hahó emberek! Micsoda gyilkos egyenletek! Aranyosak. A következő 18 percben valójában mindent el fogok követni, hogy egyenletek nélkül magyarázzam el a részecskefizika szépségét. Kiderül, hogy rengeteget tanulhatunk a koralltól. A korall egy nagyon szép, és szokatlan állat. Minden egyes koralltelep egyedi polipok ezreiből áll össze. E polipok folyamatosan burjánzanak, és elágaznak, genetikalilag azonos szomszédokká alakulva. Ha most elképzeljük, hogy ez egy hiperintelligens korall, kiszúrhatunk közülük egy egyedet, és feltehetünk neki egy értelmes kérdést. Megkérdezhetjük, pontosan hogyan került erre a konkrét helyre, a szomszédaihoz képest -- -- hogy ez csak véletlen volt, vagy a végzet, vagy mi?

Nos, miután megdorgált bennünket, hogy túlságosan befűtöttünk, közölné velünk, hogy ezt tök hülye kérdés. Tudjátok, ezek a korallok elég galádak tudnak lenni, amit szörfözésben szerzett hegeim is bizonyítanak. De ez a polip folytatná, és elmondaná nekünk, hogy a szomszédai világosan az ő teljesen azonos másolatai. Hogy ő van ott az összes többi helyen is, csak külön egyénekként tapasztalja meg azokat. Egy korall számára a különféle másolatokba ágazás a legtermészetesebb dolog a világon.

Velünk szemben, egy hiperintelligens korall tökeletesen felkészült a kvantummechanika befogadására. A kvantummechanika matematikája akkurátusan leírja, hogyan működik a világegyetemünk. Megmondja nekünk, hogy realitásunk folyamatosan, különféle lehetőségekbe ágazik, akár a korall. Fura dolog ez ahhoz, hogy emberi agyunk be tudja venni, mivel nekünk csak egy lehetőség megtapasztalása adatik meg. Ezt a kvantum furcsaságot legelőször Erwin Schrödinger írta le, és a macskája. A macskának ez a változat tetszik jobban. (Nevetés) Ebben a felállásban Schrödinger egy dobozban van, egy radioaktív mintával együtt, amely - a kvantummechanika törvényei szerint - elágazik egy olyan állapotba, amelyben kap sugárzást, és egy olyan állapotba, ahol nem. (Nevetés) Abban az ágban, ahol a minta sugárzik, átbillen egy indítókar, az mérget szabadít fel, és Schrödinger meghal. A realitás másik ágában azonban életben marad. E realitásokat az egyének külön-külön tapasztalják meg. Mindegyikük számára úgy tűnik, hogy a másik nem létezik.

Ez azért fura a nekünk, mert mindannyian csak egy egyéni létet tapasztalunk meg, és nem láthatjuk a többi ágat. Olyan ez, mintha Schrödingerhez hasonlóan, korall féleségek volnánk, különféle lehetőségekbe szerteágazva. A kvantummechanika matematikája azt mondja nekünk, hogy a kis mérettartományokban így működik a világ. Ez egyetlen mondatban összefoglalható. Ami megtörténhet, mind megtörténik. Ez a kvantummechanika. De ez nem jelenti azt, hogy minden megtörténik. A fizika többi ága ugyanis azt írja le, mi történhet meg, és mi nem. A fizika tehát azt mondja nekünk, hogy végül minden a geometriára, és az elemi részecskék kölcsönhatásaira szűkül le. És a dolgok csak akkor történhetnek meg, ha e kölcsönhatások tökéletes egyensúlyban vannak.

Most pedig elmesélem, hogyan jutottak tudomásunkra e részecskék, mik is ezek, és hogyan működik ez az egyensúly? Ebben a gépben egy protonokból, és antiprotonokból álló sugarat közel fénysebességre gyorsítunk fel, és összeütköztetünk, ezzel tiszta energialöketet szabadítva fel. Ez az energia azonnal félatomi részecskék burjánzó ágaivá alakul át, amelyek tulajdonságait detektorokkal, és számítógépekkel igyekszünk kideríteni. Ez a gigantikus gép a nagy hadron részecskeütköztető a genfi CERN intézetben. 27 kilométer a kerülete, és működésekor ötször annyi energiát használ fel, mint Monterey városa. Konkrétan nem tudjuk megjósolni, hogy milyen részecskék keletkeznek az egyes ütközések során. A kvantummechanika azt sugallja, hogy minden lehetőség realizálódik. De a fizika megmondja, mely részecskék állíthatók elő. E részecskéknek éppen akkora tömege, és energiája kell legyen, mint amennyit a proton, és az antiproton belevisz. Az ezen energiakorlátnál masszívabb részecskék nem jönnek létre, és láthatatlanok maradnak számunkra. Ezért olyan izgalmas ez az új részecskegyorsító berendezés. Mert képes ezt az energiakorlátot hétszer magasabbra felvinni, mint ami valaha is sikerült, így hamarosan alkalmunk nyílik rá, hogy újabb részecskéket lássunk meg.

De mielőtt arról beszélnék, hogy mit láthatunk meg, hadd meséljek az általunk már ismert részecskékről. A szubatomi részecskékből egy egész állatkertnyi létezik. Legtöbbünk tisztában van az elektronokkal. Ebben a teremben is sokan élnek meg jól abból, hogy ide-oda tologatják őket. (Nevetés) Az elektronnak azonban van egy semleges társa, amelyet neutrínónak nevezünk, amelynek nincs elektromos töltése, és nagyon pici a tömege. Ezzel szemben a fel-le kvarkoknak nagyon nagy a tömege, és hármasával összekapcsolódva hozzák létre a protonokat, és a neturonokat az atomokon belül. Ezen anyagrészecskék mindegyike jobbos, és balos változatokban is létezik, és mind rendelkeznek antirészecske társsal, amelynek ellenkező a töltése. Ezen ismerős részecskéknek vannak kevésbé ismert második, és harmadik generációi, amelyek töltése ugyanolyan, mint az elsőé, csak jóval nagyobb a tömegük. Ezek az anyagi részecskék mind kölcsönhatásban vannak a különféle erőrészecskékkel. Az elektromágneses erő kölcsönhatásba kerül az elektromos töltésű anyaggal a fotonoknak nevezett részecskéken keresztül. Van továbbá egy nagyon gyenge erő, amelyet - elég fantáziaszegényen - a gyenge erőnek neveznek, s amely kölcsönhatásba csak a balos anyaggal lép. Az erős erő olyan kvarkok között érvényesül, amelyek különféle, színtöltésnek nevezett töltéssel rendelkeznek, és három különböző fajtájuk van: piros, zöld, és kék. Az elnevezések miatt Murray Gell-Mannt szidhatjátok -- ugyanis az ő hibája. És végül ott van a gravitációs erő, amely az anyaggal annak tömegén, és perdületén keresztül lép kölcsönhatásba.

Itt annak megértése a legfontosabb, hogy különféle töltések hozhatók kapcsolatba ezen erők mindegyikével. E négy különböző erő az anyaggal az egyes részecskék töltésével összhangban lép kölcsönhatásba. Egy részecske, amelyet még nem láttunk, de eléggé biztosak vagyunk a létezésében, a Higgs részecske, amely tömeget ad az összes többi részecskének. A nagy hadron részecskegyorsító fő célja ezen Higgs részecske láthatóvá tétele, és csaknem biztosak vagyunk benne, hogy sikerül is neki. A legnagyobb rejtély azonban az, hogy mi mást fogunk még látni? Be fogok mutatni nektek egy gyönyörű lehetőséget az előadásom vége felé.

Szóval, ha számba vesszük az összes különböző részecskét, különféle perdületük, és töltésük szerint, akkor 226-ot kapunk. Ez rengeteg részecske ahhoz, hogy mind számon tartsuk. Az is furcsának tűnik, hogy a természet ilyen sok elemi részecskéből álljon. Amikor azonban a töltésük szerint rajzoljuk fel őket, néhány csodaszép minta tűnik elő. A legismertebb töltés az elektromos töltés. Az elektronoknak elektromos töltése van, amely negatív, a kvarkok elektromos töltése pedig egyharmad. Így amikor két fel kvark kapcsolódik egy le kvarkkal, létrehozva egy protont, annak teljes elektromos töltése plusz egy. A részecskéknek vannak antirészecskéi is, ellenkező előjelű a töltéssel. Közben kiderül, hogy az elektromos töltések valójában két másfajta töltés kombinációjából adódnak: a hipertöltésből, és a gyenge töltésből. Ha kiterítjük a hipertöltést, és a gyenge töltést, és ebben a kétdimenziós töltés térben bejelöljük a részecskék töltését, az elektromos töltés az, ahol e részecskék a függőleges irány mentén csücsülnek. Az elektromágneses, és gyenge erők kölcsönhatása az anyaggal hipertöltésük illetve gyenge töltésük szerint történik meg, amelyek ezt a mintát adják ki. Ezt nevezik az Egységes Elektrogyenge Kölcsönhatási Modellnek, amelyet már 1967-ben megalkottak.

Amiért legtöbbünk csak az elektromos töltésről tud, és nem mindkettőről, annak a Higgs részecske az oka. A Higgs, itt a baloldalon, nagy tömeggel rendelkezik, és megbontja az elektrogyenge minta szimmetriáját. A gyenge erőt nagyon gyengévé teszi azzal, hogy nagy tömeget ad a gyenge részecskéknek. Mivel ezen az ábrán ez a masszív Higgs a vízszintes írány mentén csücsül, az elektromágnesesség protonjai tömeg nélkül maradnak, és a függőleges irány mentén lépnek kölcsönhatásba az elektromos töltéssel, ebben a töltés térben. Így tehát az elektromágneses, és gyenge erőket e kétdimenziós térben a részecskék töltése által akotott minta határozza meg. Belevehetjük az erős erőt is, kiterítve annak két töltési irányát, és bejelölve a kvarkok erőrészecskéinek töltését ezen irányok mentén. Felrajzolható minden ismert részecske töltése is egy négydimenziós töltés térben, majd levetíthető két dimenzióra, mint itt, hogy láthatóvá váljanak számunkra.

Valahányszor a részecskék kölcsönhatásban vannak, a természet tökéletes egyesúlyt tart fenn mind e négy töltési irány mentén. Ha egy részecske összeütközik egy antirészecskével, az energialöketet, és nulla össztöltést mind a négy töltési irányban. Ezen a ponton bármi létrejöhet, amíg ugyanazzal az energiával rendelkezik, és fenntartja a nulla össztöltést. Ez a gyenge erőrészecske, és anti részecskéje, például létrejöhet egy ütközés által. A további kölcsönhatások során a töltéseknek mindig egyensúlyban kell lenni. Az egyik gyenge erőrészecske lebomolhat egy elektronra, és egy antineutrinóra, de mindhárom össztöltése még mindig nulla. A természet mindig tökéletes egyensúlyt tart fenn. Így e töltési minták nem csak csinosak. Megmutatják, hogy mely kölcsönhatásoknak szabad megtörténni. Négy dimenzióban el is forgathatjuk ezt a töltés-teret, hogy jobban szemügyre vehessük az erős kölcsönhatást, amelynek ilyen szép, hatszögű a szimmetriája. Egy erős kölcsönhatásban, egy erős erőrészecske, mint ez is, kölcsönhatásba lép egy színes kvarkkal, mint például ez a zöld, hogy másféle színű töltést adjon egy kvarknak - ennek a pirosnak. Az erős kölcsönhatások milliószor zajlanak le minden másodpercben, testünk minden atomjában, egyben tartva az atommagokat.

De ez a három erőnek megfelelő négy töltés még nem a történet vége. Mert bele vehetünk még két további töltést is, amelyek a gravitációs erőnek felelnek meg. Amikor ezeket is belefoglaljuk, minden anyagrészecskének két különböző perdületi töltése lesz, a felfelé, és a lefelé irányuló. Ezért mind széthasadnak, és egy szép mintát alkotnak a hatdimenziós töltés térben. Elforgathatjuk ezt a mintát hat dimenzióba, és láthatjuk, hogy elég csinos. Pillanatnyilag ez a minta fejezi ki leginkább jelenlegi legjobb ismereteinket arról, hogyan épül fel a természet a kis mérettartományokban ezekből az elemi részecskékből. Ez az, amit biztosan tudunk. E részecskék közül néhány nagyon a határán van annak, amit kísérletekkel már sikerült elérni. Ebből a mintából már tudjuk ezen kis mérettartományok részecskefizikáját. Az pedig gyönyörű, ahogy a világegyetem ezen apró méretekben működik.

Most azonban néhány új, és régi elképzelésről fogok beszélni, olyan dolgokat illetően, amiket még nem ismerünk. Szeretnénk ugyanis pusztán matematikával kiterjeszteni ezt a mintát, és kideríteni, hogy meg tudjuk e ragadni az egész enchiladát. Meg akarjuk találni az összes részecskét, és erőt, amelyek univerzumunk teljes képét alkotják. És szeretnénk ezt a képet azon új részecskék megjóslására használni, amelyeket akkor látunk majd, amikor a kísérletekben nagyobb energiákat érünk el.

Szóval, van egy régi elképzelés a részecskefizikában, mely szerint a töltések e nem túl szimmetrikus, ismert mintája egy tökéletesebb minta széttöredezéséből jöhetett létre, hasonlóan ahhoz, ahogy a Higgs részecske megtöri az elektrogyenge mintát, hogy legyen elektromágnesesség. Ennek létrehozásához új erőket kell bevezetnünk, új töltési előjelekkel. Amikor új irányt vezetünk be, feltételezhetjük, hogy milyen töltéssel rendelkeznek a részecskék ezen irány mentén, és akkor beforgathatjuk azt a többivel együtt. Ha bölcsek a feltételezéseink, a szabványos töltéseket meg tudjuk szerkeszteni hat töltési dimenzióban, mint tört szimmetriát, amely ebből a hétdimenzós, tökéletesebb mintából ered.

Ez a konkrét választás egy grandiózus, egységes elméletnek felel meg, amelyet Pati és Salam vetett fel még 1973-ban. Ha megnézzük ezt az új, egységes mintát, pár olyan rést fedezhetünk fel, ahol látszólag hiányoznak a részecskék. Így működnek az egyesítési elméletek. A fizikus a nagyobb, szimmetrikusabb mintákat keresi, amelyek alhalmazként tartalmazzák a már megállapított mintát. A nagyobb minta lehetővé teszi számunkra, hogy megjósoljuk a soha nem látott részecskék létezését. Ez az egységes modell előre jelzi a két új erőrészecskét, amelyeknek a gyenge erőhöz nagyon hasonlóan kell viselkedni, csak még annál is gyengébben.

Most elforgathatjuk hét dimenzióban ezt a töltés halmazt, és fontolóra vehetünk egy furcsa tényt az anyagi részecskékről: az anyag második, és harmadik generációja a hatdimenziós töltési térben pontosan ugyanolyan töltéssel rendelkezik, mint az első generáció. Ezeket a részecskéket hat töltésük nem azonosítja egyedileg. Ugyanis egymás tetején csücsülnek a szabványos töltési térben. Ha azonban nyolcdimenziós térben tevékenykedünk, akkor egyedi, új töltéseket rendelhetünk hozzá az egyes részecskékhez. Akkor nyolc dimenzióba is elforgathatjuk ezeket, és megnézhetjük, hogyan néz ki a teljes minta. Itt már megláthatjuk az anyag második, és harmadik generációját, amelyek egy "trialitás"-nak nevezett szimmetrián át viszonyulnak az első generációhoz.

Nyolc dimenzióban, ez a töltési séma valójában a matematika leggyönyörűbb geometrikus szerkezetének része. Ami a legnagyobb, kivételes E8 Lie-csoport mintája. Ez a Lie-csoport egy 248 dimenziós, sima, ívelt forma. Ebben a mintában minden pont egy-egy szimmetriának felel meg, ebben a nagyon összetett, gyönyörű alakzatban. Ennek az E8 alakzatnak egy kis része használható fel Einstein általános relativitás elméletében a meggörbült tér-idő leírására, amely megmagyarázza a gravitációt. A kvantummechanikával együtt ezen alakzat geometriája kifejezhet mindent arról, ahogyan a világegyetem a legkisebb méretek tartományában működik. Ennek a nyolcdimenziós töltési térben létező alakzatnak a mintája kivételesen gyönyörű, lehetséges kölcsönhatások ezreit összegzi az elemi részecskék között, amelyek mindegyike csak egy aspektusa ennek a bonyolult alakzatnak.

Ahogy elforgatjuk, sokat megláthatunk a többi bonyolult mint közül, amelyet ez az egy foglal magába. És egy különös elforgatással átnézhetünk lefelé ezen a mintán, nyolc dimenzión át a szimmetria tengely mentén, és egyszerre láthatjuk az összes részecskét. Ez egy nagyon szép objektum, és mint minden egyesítésben, láthatunk néhány lyukat, ahol új részecskékre van szükség ehhez a mintához. 20 hiány van, ahol új részecskéknek kellene lenni, melyek közül kettőt már kitöltenek a Pati és Salam féle részecskék. Az e mintában előtűnt helyükből már tudjuk, hogy ezeknek az új részecskéknek a Higgs részecskéhez hasonló skaláris mezőknek kell lenniük, de színes a töltetük, és az erős erővel vannak kölcsönhatásban. Az új részecskék bejelölésével teljességében ábrázolható a minta, megadva számunkra a teljes E8 szerkezetet.

Ez az E8 szerkezet mélyen a matematikában gyökerezik. Sokak szerint ez a legeslegszebb szerkezet a matematikában. Fantasztikus a lehetőség, hogy ezzel a hatalmas matematikai szépségű objektummal lehetne jellemezni a részecske kölcsönhatások igazságát az elképzelhető legkisebb méretek tartományában. A gondolat, hogy a természetet a matematika határozza meg, egyáltalán nem új. 1623-ban Galileo ezt írta: "A természet nagyszerű könyve, amely folyamatosan nyitva áll a tekintetünk előtt, a matematika nyelvén íródott. A betűi háromszögek, körök, és más mértani alakzatok, amelyek nélkül emberileg lehetetlen akár egyetlen szavának megértése is; ezek nélkül az ember csak egy sötét labirintusban bukdácsol."

Hiszem, hogy ez igaz, és megpróbáltam követni Galileo útmutatását a részecskefizika leírásában, pusztán háromszögek, körök, és más geometriai formák segítségével. Amikor más fizikusok, és én, ténylegesen ezen a cuccon dolgozunk, természetesen hasonlíthat a matematika egy sötét labirintushoz. De megnyugtató a tudat, hogy e matematika középpontjában tiszta, és gyönyörű geometria áll. A kvantummechanikával összekapcsolva, ez a matematika úgy írja le a világegyetemünket, mint egy növekvő E8 korallt, amelyben a részecskék minden helyen, és minden módon kölcsönhatásban vannak egy gyönyörű szép minta szerint. És ahogy egyre több válik láthatóvá a mintából az új gépek segítségével, mint a nagy hadron részecskeütköztető, akkor talán megláthatjuk, hogy a természet vajon ezt az E8 mintát használja-e, vagy egy másikat.

A részvétel a felfedezés e folyamatában felér a egy csodás kalanddal. Ha a nagy hadronban sikerül olyan részecskéket találni, amelyek ehhez az E8 mintához illenek, az igazán szuper volna. Ha azonban a nagy hadron talál új részecskéket, de azok nem illenek ebbe a sémába -- nos, az nagyon érdekes volna, de rosszat tenne az E8 elméletnek. És persze, személy szerint nekem is rossz lenne. (Nevetés) Hogy mennyire volna rossz? Hát, eléggé rossz. (Nevetés)

De a természet működésének megjóslása nagyon kockázatos játék. Más hasonló elméletekkel együtt, ez az elmélet is csak vaktában lövöldözés. Az ember keményen dolgozik, tudva, hogy a természetről alkotott legtöbb ilyen gondolat valószínűleg nem bizonyul igaznak. Ilyen az, amikor elméleti fizikával foglalkozunk: egy csomó elgondolás kinyiffan. E tekintetben az új fizikai teóriák sokban hasonlítanak a kezdő vállallatokhoz. Mint minden nagy befektetésben, érzelmileg nehéz egy kutatási témától elállni, ha az nem hoz eredményt. De a tudományban, ha valami nem működik, akkor dobd ki, és próbálkozz valami mással.

Nos, az egyetlen mód a józanság fenntartására, és a boldogság elérésére, mind e bizonytalanság közepette, hogy egyensúlyt, és a kellő távolságot tartsunk fenn az életünkben. Én meg is teszek mindent, hogy kiegyensúlyozott életet élhessek. (Nevetés) Próbálom kiegyensúlyozni az életem a fizika, a szerelem és a szörfözés között, amelyek személyes három töltési irányomat teszik ki. (Nevetés) Ilymódon, még ha a fizika, amelyen dolgozom, nem hoz eredményt, még mindig tudom, hogy jó életet éltem. És igyekszem gyönyörű helyeken élni. Az évtized legnagyobb részében Maui szigetén élek, ami egy nagyon szép hely. A szüleim számára azonban az univerzum legnagyobb rejtélye, hogyan sikerült megélnem ez idő alatt a nélkül, hogy olyasmit végeztem volna, ami hasonlítana a teljes munkaidős foglalkoztatásra. (Nevetés)

Betekintést adok nektek ebbe a titkomba. Ez volt a kilátás az otthoni irodámból, Maui szigetén. És ez egy másik, és még egy másik. Talán észrevettétek, hogy a gyönyörű kilátás képei hasonlók, de némileg különböző helyeken. Azért van ez, mert ez volt az otthonom, és irodám is Mauin. (Nevetés) Nagyon szokatlan életet választottam. De a lakbér miatti aggodalom hiánya lehetővé tette számomra, hogy azzal töltsem az időmet, amit szeretek. A nomád életvitel néha nehéznek bizonyult, de lehetővé tette számomra, hogy gyönyörű helyeken éljek, és olyan egyensúlyt tartsak fenn az életemben, amitől boldog voltam. Megengedhetem magamnak, hogy egy csomó időt lógjak a hiperintelligens korallal. De azért nagyon élvezem a hiperintelligens emberek társaságát is. Ezért nagyon boldog vagyok, hogy meghívtatok ma ide. Köszönöm szépen! (Taps)

Chris Anderson: Azt hiszem, talán a két százalékot értettem az egészből, de így is teljesen elragadott. Ezért most hülyén fogok hangzani. A Mindenség Elméleted -

Garrett Lisi: A korallhoz vagyok szokva.

CA: Helyes, az ok, amiért pár ember legalább felizgult, mert, ha igazad van, ez egy kalap alá hozza a gravitációt, és a kvantumelméletet. Szóval te azt mondod, úgy kell a világegyetemre gondolnunk, amelyben legbelül, a legkisebb dolgok valahogy a lehetőség E8 objektuma? Úgy értem, van hozzá valamilyen mérce a legkisebb mérettartományra a fejedben, vagy ...?

GL: Nos, a most bemutatott a minta megfelel annak, amit az elemi részecskék fizikájáról tudunk, s ami máris egy nagyon szépséges alakzatnak felel meg. És ez az, amelyről azt mondtam, hogy biztosan tudjuk. És hogy ez alakzat figyelemre méltó hasonlóságokat mutat, az illeszkedése pedig ebbe az E8 mintába, kigészítheti a képet. Valamint ezek a pontokból felépülő minták, amelyeket bemutattam, valójában e sokdimenziós objektum szimmetriáit képviselik, amely átcsavarodik, mozog, és végigtáncol az általunk megtapasztalt tér-időn. És ez volna a magyarázat mindezekre az általunk látható elemi részecskékere.

CA: De egy húrelméleti szakember, ha jól értem, az elektronokat a sokkal kisebb húrok rezgésével magyarázza - Tudom, nem szereted a húrelméletet - benne a rezgéssel. Hogyan kellene tehát az elektronra gondolnunk az E8 viszonylatában?

GL: Nem, ez csak az egyik lenne a szimmetriák közül ebben az E8 alakzatban. Szóval az történik, hogy amint az alakzat mozog a tér-időben, megcsavarodik. És a mozgása közben történő csavarodás iránya az, amit a részecskéknek látunk. Ezért -

CA: Az E8 alakzat mérete, hogyan viszonyul az elektronhoz? Valahogy úgy érzem, szükségem van erre a képemhez. Nagyobb? Kisebb?

GL: Hát, amennyire tudjuk, az elektronok pontrészecskék, így ezzel lemennénk a lehető legkisebb mérettartományokba. A kvantumtérelmélet tehát úgy magyarázza ezeket a dolgokat, hogy valamennyi lehetőség egyszerre tágul, és fejlődik. Ez az, amiért én a korall hasonlatot alkalmazom. És így, mármint ahogy az E8 bejön, olyan alakzat lesz, amely a tér-idő minden pontján kapcsolódik. És, mint már mondtam, ahogy ez a forma csavarodik, a mozgásirány, amely mentén csavarodik a forma, miközben áthalad ezen az ívelt felületen, az maguk az elemi részecskék. A kvantumtérelméletben tehát úgy manifesztálódnak, mint pontok, és úgy is lépnek kölcsönhatásba. Nem tudom, sikerül-e ezt még világosabbbá tennem. (Nevetés)

CA: Valójában nem számít. Bizonyos értelemben csoda érzetét kelti, és én határozottan többet szeretnék megérteni belőle. De köszönöm szépen, hogy eljöttél. Teljesen lenyűgöző volt. (Taps)