Freeman Dyson azt mondja: keressünk életet a külső Naprendszerben

Hogyan fognak emlékezni ránk 200 év múlva? Egy kisvárosban, Princetonban, New Jerseyben éltem, ahol minden évben megünneplik a princetoni történelem nagy pillanatát, a Princetoni csatát, ami egy nagyon fontos ütközet volt. Az első csata volt, amit George Washington megnyert, és ez volt a Függetlenségi Háború fordulópontja. 225 éve történt. Tulajdonképpen egy szörnyű katasztrófa volt Princeton számára. A város leégett, tél közepe volt, egy nagyon-nagyon fagyos télen. És nagyjából a népesség negyede meghalt akkor Princetonban az éhség és a hideg miatt, de erre senki sem emlékszik. Amire emlékeznek, az természetesen az óriási győzelem: vesztettek a britek, mi nyertünk, és megszületett az ország. Tehát határozottan egyetértek azzal, hogy nem a szülés fájdalmára emlékezünk. Hanem a gyermekre emlékezünk. És ezen megyünk keresztül most is.

Szerettem volna egy percig beszélni a biotechnológia jövőjéről, mivel csak nagyon keveset tudok róla -- nem vagyok biológus -- így minden amit tudok elmondható egy percben. (Nevetés) Arra akarok kilyukadni, hogy követnünk kell azt a modellt, ami olyan sikeres volt az elektronikaiparban: amik igazán sikeressé tették a számítógépeket az egész világban, azok a játékok. Amint a számítógépek játékok lettek, amikor a gyerekek hazaérve tudtak velük játszani, akkor lendült fel igazán az ipar. És ennek kell megtörténni a biotechnológiával is.

Van egy óriási -- (Nevetés) (Taps) -- van egy óriási méretű közösség, akik gyakorló biológusok, akik kutyatenyésztők, galambtenyésztők, orchideatermesztők, rózsatermesztők, emberek, akik a biológiát saját kezükkel alakítják, és akik elkötelezetten hoznak létre gyönyörű dolgokat, teremtményeket, növényeket, állatokat, háziállatokat. Fel lesznek szerelkezve biotechnológiával, és ez egy óriási lépés lesz afelé, hogy elfogadjuk a biotechnológiát. Ez az ellenállás nagy részét meg fogja szüntetni. Amikor az emberek kezében lesz ez a technológia, lesz egy csináld-magad biotech-készletük, növeszthetik a saját -- a saját kutyájukat, saját macskájukat. (Nevetés) (Taps) Csak megvesszük a szoftvert, aztán megtervezzük. Nem említem többször, innentől beindul a dolog. Meg fog történni, és szerintem azelőtt, mielőtt a technológia természetes lesz, része lesz az emberiségnek, mindenki meg fogja szokni és el fogja fogadni.

Nos, hagyjuk ezt későbbre. Egy egészen más dologról szeretnék beszélni, amiben viszont otthon vagyok, és ez a csillagászat. Érdekel a földönkívüli élet utáni kutatás. Most itt a lehetőség, hogy bemutassuk ennek egy új útját, és erről fogok 10 percig beszélni, vagy addig, amennyi időm marad. Lényeges tény az, hogy a legtöbb számunkra elérhető terület -- nem csillagokról beszélek, hanem a Naprendszerről, azokról a dolgokról amik elérhetőek egy űrhajó vagy a földi távcsöveink számára -- a legtöbb terület nagyon hideg és nagyon távol van a Naptól.

Ha megnézzük a Naprendszert, ahogyan ma ismerjük, van néhány bolygója közel a Naphoz. Ez az, ahol mi élünk. Elég jelentős számú kisbolygó kering a Föld és a Jupiter pályája között A kisbolygók jó részét lefedik ennek a területnek, de nem túl nagy részét. És nem igazán ígéretesek az élet szempontjából, mivel általában csupán kőből és fémből állnak, leginkább kőből. És nem csupán hideg van ott, hanem szárazság is. Tehát a kisbolygókkal kapcsolatban nem lehet sok reményünk.

Kissé távolabb azonban vannak érdekes helyek: a Jupiter és a Szaturnusz holdjai. Konkrétan az Európát -- ami a Jupiter egyik holdja -- nagyon sima jégfelület borítja, ami, úgy tűnik, egy óceán tetején lebeg. Tehát úgy gondoljuk, hogy az Európán egy mély óceán van. Ez különlegesen érdekessé teszi, mint felfedezni való bolygót. Óceánok -- talán a legvalószínűbb helyek, ahol kialakulhat az élet, mint ahogyan a Földön is ott alakult ki. Nagyon szeretnénk megvizsgálni az Európát, áttörni a jégen, megnézni, hogy kik úszkálnak ott, akár halak, moszatok, vagy tengeri szörnyek -- akármik is, biztos lenyűgözőek -- vagy lábasfejűek. De ez nehéz feladat. Sajnos a jég vastag. Nem tudjuk milyen vastag lehet, valószínűleg több kilométer vastag, tehát nagyon költséges és nehéz lenne alá bejutni -- leküldeni egy tengeralattjárót, vagy akármit -- és kutatni. Még nem tudjuk, hogy hogyan lehetne ezt véghezvinni. Vannak terveink, de nehéz.

Egy kicsit távolabb, a Neptunusz pályáján túl, távol a Naptól, itt találhatunk igazán megfelelő területet. Millió, milliárd vagy billió objektumot találhatunk, az úgynevezett Kuiper-övben vagy az Oort-felhőben, amik olyan kis objektumokból álló felhők, melyekből ha közel kerülnek a Naphoz, üstökösök lesznek. Általában a Naprendszer külső, hideg területein vannak, de biológiai szempontból valóban nagyon érdekesek, mivel elsődlegesen jégből és más ásványokból állnak, amik éppen megfelelnek az élet kifejlődéséhez. Tehát ha kialakítható lenne ott az élet, meglenne hozzá minden lényeges -- anyagok és napfény -- minden amire szükség van.

Tehát, azt javasolnám, hogy ezen a helyen kellene élet után kutatnunk a Mars helyett, bár persze a Mars szintén egy ígéretes és érdekes hely. Viszont meg tudjuk viszgálni nagyon olcsón és egyszerűen. És erről fogok önöknek beszélni. Van egy -- képzeljük el, hogy kialakult az élet az Európán, és évmilliárdokig az óceán alatt volt. Egészen valószínű, hogy kijutna az óceánból a felszínre, ahogyan ez a Földön is történt. Az óceánban maradt és fejlődött kétmilliárd évig, végül kijött a szárazföldre. És akkor természetesen nagy -- sokkal nagyobb szabadsággal és változatossággal fejlődhettek ki a szárazföldön a teremtmények, mint az óceánban. Kilépni az óceánból a szárazföldre nem volt könnyű, de megtörtént.

Nos, ha az élet az Európán az óceánból származik, akkor ki is léphetett a szárazföldre. Nem volt ott semmi levegő -- csak vákuum. A felszínen, a fagyban, de mégis megtörténhetett. El tudják képzelni, hogy a növények, mint valami moszat, áttörvén a jeget, a felszínen növekednek. Mire lenne szükségük ahhoz, hogy fejlődni tudjanak a felszínen? Először is szükségük lenne egy vastag héjra, ami megvédi őket a vízveszteségtől. Tehát valami olyasmivel kell rendelkezniük, mint a hüllők bőre. Ami még fontosabb, hogy valahogy össze kell gyűjteniük a napfényt. A napfény a Jupiteren, a Jupiter holdjain a 25-öde annak, mint ami a Földön van, mivel a Jupiter ötször távolabb van a Naptól. Tehát kell -- ezeknek a teremtményeknek, amiket én csak 'napraforgóknak' nevezek, amiket az Európa felszínén képzelek el, szükségük van lencsékre vagy tükrökre, hogy összegyűjtsék a fényt, és így melegen tudják tartani magukat a felszínen. Egyébként -150°C-os lenne a hőmérséklet, ami biztosan nem alkalmas az élet fejlődéséhez, legalábbis az általunk ismert élet fejlődéséhez. De ha tudnak növeszteni kis tükröket és lencséket, mintha leveleket növesztenének, hogy összegyűjtsék a napfényt, akkor meg tudják tartani a meleget a felszínen is. A napfény minden előnyét élvezhetnék és lehetnének óceánba nyúló gyökereik; így az élet sokkal inkább felvirágozhatna. Szóval, miért nem nézzük meg? Természetesen nem annyira valószínű hogy van élet az Európa felszínén. Ezek közül egyik sem valószínű, de az én, az én filozófiám alapján, arra nézzünk, ahol látunk is, ne arra, ahol valószínű.

Hosszú történelme van a csillagászatban a valószínűtlen dolgoknak, amiket felfedeztünk. Szerintem a legjobb példája ennek az egész rádiócsillagászat. Ez -- eredetileg, amikor a rádiócsillagászat elkezdődött, Mr. Jansky, a Bell laboratóriumban, az égből érkező rádióhullámokat észlelt. A rendes csillagászok lenézéssel fogadták ezt. Azt mondták, "Rendben, foghatunk rádióhullámokat a Napból, de a Nap az egyedüli objektum az Univerzumban ami elég közel van, és elég fényes ahhoz, hogy észelelni lehessen. Könnyen kiszámítható, hogy a Napból érkező rádióhullámok elég gyengék, és minden más az Univerzumban milliószor távolabb van, tehát biztosan észlelhetetlen lesz. Nincs értelme kutatni ezt." És ez természetesen visszavetette a rádiócsillagászat fejlődését nagyjából 20 évvel. Mivel nem volt ott semmi, ezért nem is néztük meg. Nos, természetesen amint valaki megnézte, ami nagyjából 20 évvel később történt, akkor beindult a rádiócsillagászat. Mivel az derült ki, hogy az Univerzum tele van mindenféle csodálatos dologgal, melyek a rádiótartományban sugároztak, sokkal fényesebben, mint a Nap. Tehát ugyanez történhet az ilyen életformákkal is, amikről beszéltem, a fagyos objektumokon: tulajdonképpen nagyon elterjedtek lehetnek mindenfelé az Univerzumban, és csak azért nem észleltük még, mert nem vettük a fáradságot megnézni őket.

Végül arról szeretnék beszélni, hogy hogyan fedezhetjük fel őket. Van egy dolog, amit úgy neveznek, hogy 'bányászlámpázás'. Ez egy olyan kifejezés, amit a fiamtól, George-tól tanultam, aki itt ül a közönség soraiban. Ezt a kifejezést Kanadában használják. Ha éjjel akarunk állatokra vadászni, viszünk magunkkal egy fejlámpát, egy bányászlámpát. felcsatoljuk a homlokunkra, így láthatjuk a fény visszatükröződését az állatok szemében. Tehát amikor kimegyünk éjjel, és világítunk a lámpával, az állatok láthatóak lesznek. Láthatjük az izzó fényt a szemükben, ami a lámpafény visszaverődése. És ha mi is ilyen sportszerűtlen emberek vagyunk, lelőjük az állatot és hazavisszük. És természetesen ez elrontja a nappali vadászok játékát, ezért ez Kanadában illegális. Új-Zélandon legális, mivel az új-zélandi farmerek így irtják ki a nyulakat, ugyanis a nyulak és a birkák konkurensek Új-Zélandon. Tehát a gazdák kimennek éjjel, jól felszerelt dzsipekkel, világítanak a fejlámpáikkal, és mindenre lőnek, ami nem hasonlít egy birkára. (Nevetés)

Tehát azt javaslom, hogy alkalmazzuk ugyanezt a trükköt az élet keresésére az Univerzumban. Ezeknek a lényeknek, melyek fagyos helyeken élnek -- akár az Európán, akár távolabb, akárhol ahol fagyos a felszín -- ezeknek a lényeknek kell, hogy legyenek fényvisszaverőik. Ahhoz, hogy összegyűjtsék a napfényt, lencsékre és tükrökre van szükségük -- hogy melegen tartsák magukat. Aztán amikor megvilágítjuk őket napfénnyel, vissza fogják verni azt, mint ahogyan az állatok szemével is történik. Tehát ezek a teremtmények felfénylenek a hideg környezetben. És minél távolabb megyünk, el a Naptól, annál erősebb lesz a tükröződés. Tulajdonképpen ez módszer az élet keresésére egyre jobb és jobb lesz ahogyan egyre távolodunk, mivel a tükröknek erősebbnek kell lenniük, így visszavert fény még nagyobb kontraszttal verődik vissza a sötét háttér előtt. Tehát ahogy távolodunk a Naptól, ez egyre erősebb és erősebb lesz. Tulajdonképpen kereshetjük ezeket a lényeket földi távcsövekkel. Miért nem tesszük ezt? Egyszerűen azért, mert senki sem gondolt még erre.

De remélem, hogy meg fogjuk nézni, és bármi -- valószínűleg nem fogunk semmit sem találni, egyik ilyen spekulációnak sincs tárgyi alapja. De azért van esélyünk. És természetesen, ha találunk valamit, akkor meg fog változni az életről alkotott képünk. Mert ez azt jelenti -- az, hogy ott kint lehet élet, óriási előnnyel rendelkezik a bolygókon levő élethez képest. Nagyon nehéz eljutni egyik bolygóról a másikra. Nekünk is nagy nehézségeink vannak jelenleg, és bármely bolygón élő lény ottragad a bolygóján. Kiváltképp ha levegőt lélegzünk, nagyon nehéz az A bolygóról a B bolygóra jutni, mivel nincs közöttük levegő. De ha levegőt lélegzünk -- (Nevetés) -- halottak vagyunk -- (Nevetés) -- amint elhagyjuk a bolygót, kivéve ha van egy űrhajónk.

De ha vákuumban élünk, ha egy ilyen objektum felszínén élünk, mondjuk a Kuiper-övben, ez -- egy olyan helyen, mint a Plútó, vagy az egyik kisebb Plútó körüli objektumon, tehát ha a felszínen élünk, és egy ütközés ellök minket onnan, akkor lényegében nem igazán változik meg semmi. Még mindig egy darab jégen vagyunk, még mindig van napfényünk, és túlélhetjük, ahogy egyik bolygóról a másikra vándorolunk. És ha beleütközünk egy másik objektumba, maradhatunk és benépesíthetjük azt. Így terjeszkedni fog az élet, egyik objektumról a másikra. Tehát ha egyáltalán létezik a Kuiper-övben, valószínű hogy elég elterjedt. Nagy verseny lesz a fajok között -- darwini evolúció -- tehát óriási előnyben lesznek azok a fajok, melyek képesek átterjedni egyik helyről a másikra anélkül, hogy várniuk kelljen egy ütközésre. Nagy előnyük lesz a terjeszkedésben a hosszú, hínárszerű növényzetnek. Ezeket a lényeket 'napraforgóknak' nevezem. Talán úgy néznek ki mint a napraforgók. Folyamatosan a Nap felé kell nézniük, és képesek lesznek szétterjedni az űrben, mivel a gravitáció igen kicsi ezeken az objektumokon. Tehát nagy területen tudnak napfényt gyűjteni. Végülis egész könnyű lenne észlelnünk őket.

Remélem a következő 10 évben megtaláljuk ezeket a lényeket, miután természetesen az életről alkotott teljes képünk meg fog változni. Ha végül nem találjuk meg, megalkothajuk magunknak őket. (Nevetés) Ez ismét egy nagyszerű megnyíló lehetőség számunkra. Tudjuk -- ahogyan egy kicsit jobban megértjük a génsebészetet, amit majd meg tudunk csinálni a vidd-haza, csináld-magad génsebészeti készlettel -- (Nevetés) -- hogy megtervezzünk egy lényt, mely képes élni egy fagyos holdon, például az Európán, és így be tudjuk népesíteni azt a saját teremtményeinkkel. Ez lenne aztán a móka. (Nevetés) Természetesen hosszútávon lehetséges lenne számunkra is eljutni oda. Végül az fog történni, hogy nem csupán az emberek népesítik majd be a világűrt, hanem lesz élet, melyet a Földről indítottak, és a saját birodalmába érkezik. És az élet birodalma természetesen maga az Univerzum lesz. Ha azonban van már kint élet, akkor ez rövid távon még izgalmasabb lesz. De hosszú távon, ha nincs jelenleg ott élet, akkor megalkotjuk mi magunk. Átalakítjuk az Univerzumot valamivé, ami sokkal gazdagabb és gyönyörűbb mint amilyen ma. Egy nagy és csodálatos jövő áll előttünk. Köszönöm. (Taps)