Frank Warren: Félmillió titok

Hello, a nevem Frank, és titkokat gyűjtök. Minden egy őrült ötlettel kezdődött 2004 novemberében. Kinyomtattam 3.000 magamnak címzett levelezőlapot, épp mint ez itt. Üresek voltak az egyik oldalon, és a másik oldalra néhány egyszerű utasítást írtam. Arra kértem embereket, hogy névtelenül osszanak meg egy olyan féltve őrzött titkot, amit még soha senkinek nem árultak el. És véletlenszerűen szétosztogattam ezeket a levelezőlapokat Washington város utcáin, nem tudva, hogy mire számítsak.

De hamarosan az ötlet vírusszerűen kezdett terjedni. Az emberek elkezdték megvenni és elkészíteni a saját képeslapjaikat. Elkezdtem titkokat kapni az otthoni postaládámba, nem csak Washingtonból, hanem Texasból, Kaliforniából, Vancouverből, Új-Zélandról, Irakból is. Hamarosan az őrült ötletem nem is tűnt olyan őrültnek. PostSecret.com a legtöbbet látogatott hirdetésmentes blog a világon. És ma ilyen a képeslap gyűjteményem. Itt a feleségem látható, ahogy megpróbál feltenni egy képeslaptéglát a több mint félmillió titokból álló piramis tetejére.

A következőkben szeretnék megosztani néhány nagyon különleges titkot ebből a gyűjteményből, kezdve ezzel: "Ezeket a bélyegeket gyerekkoromban találtam, és egész életemben vártam, hogy legyen valakim, akinek elküldhetem őket. Soha nem találtam senkit." A titkok sok alakot ölthetnek. Lehetnek sokkolóak, viccesek vagy meghatóak. Kapcsolatba hozhatnak a legmélyebb emberi érzéseinkkel, vagy emberekkel, akikkel sohasem fogunk találkozni. [Koffeinmentes kávét adok a goromba vendégeknek!] (Nevetés) Talán valaki közületek küldte be ezt. Nem tudom. Ez nagyon jól mutatja, hogy az emberek mennyire kreatívak, amikor elkészítik és elküldik ezeket a képeslapokat. Ezt nyilván egy fél Starbucksos kávéspohárból csinálták, egy bélyeggel és a címemmel a hátoldalán.

"Kedves biológiai anyám, remek szüleim vannak. Szeretetre találtam. Boldog vagyok." A titkok eszünkbe juttathatják a számtalan emberi drámát, a gyengeséget és a hősiességeket, amelyek némán zajlanak a bennünket körülvevő emberek életében ebben a pillanatban is. "Mindenki, aki szeptember 11.-e előtt ismert azt hiszi, hogy meghaltam." "Egy csomó karótnyelt vallásos emberrel dolgoztam együtt, ezért néha nem vettem fel bugyit, és csak mosolyogtam és nevetgéltem magamban."

(Nevetés)

A következő egy kis magyarázatot igényel, mielőtt megmutatnám. Imádok egyetemeken előadást tartani, és megosztani titkokat és történeteket a diákokkal. És néha utána még maradok, hogy dedikáljam a könyvemet és fotózkodjunk a diákokkal. Ez a következő képeslap egy ilyen fotóból készült. És azt is meg kell említenem, hogy akárcsak ma, ezen a PostSecret eseményen is drótnélküli mikrofont használtam. "A mikrofonod nem volt kikapcsolva a hangpróba alatt. Mind hallottuk, ahogy pisiltél." (Nevetés) Ez nagyon kínos volt, amikor megtörtént, amíg rá nem jöttem, hogy lehetett volna rosszabb is. Tudják miről beszélek.

(Nevetés)

"Ebben a borítékban a széttépett darabjai vannak egy búcsúlevélnek, amit nem használtam. A legboldogabb embernek érzem magam a világon! (most)" "Ezek közül a férfiak közül az egyik a fiam apja. nagyon sokat fizet azért, hogy ezt titokban tartsam."

(Nevetés)

"Azon a szombaton, amikor nem tudtad hol vagyok, nos, a gyűrűdet vettem meg. Itt van most a zsebemben." Ezt a képeslapot két évvel ezelőtt, Valentin-napon tettem fel a PostSecret blogra. A legalján volt, az utolsó titok a hosszú oldalon. És még csak pár órája volt fent, amikor kaptam egy örömtől túlcsorduló emailt a férfitól, aki elküldte a képeslapot.

Azt mondta: "Frank, meg kell osztanom veled ezt a történetet, ami épp lezajlott az életemben. A térdem még mindig remeg. Három éve a barátnőm és az én vasárnap reggeli rituálénk meglátogatni a PostSecret blogot együtt, és felolvasni hangosan a titkokat. Én felolvasok néhányat neki, ő felolvas néhányat nekem. Ez igazán közelebb hozott minket egymáshoz az évek során.

Így amikor megtudtam, hogy kitetted a meglepetés leánykérésemet a lap legaljára, majd kibújtam a bőrömből. Próbáltam nyugodtan viselkedni, hogy ne áruljak el semmit. És mint minden vasárnap, elkezdtük felolvasni egymásnak a titkokat. De ezúttal úgy tűnt, hogy egy örökkévalóságig tart neki mindegyik felolvasása. De végül elérte. Elért a legalsó titokhoz, amiben megkértem a kezét. Elolvasta egyszer, aztán mégegyszer. Hozzám fordult, és azt kérdezte: ,,Ez a mi macskánk?" (Nevetés) És amikor ránézett, a férfi letérdepelt, és a kezében tartotta a gyűrűt. Feltette a kérdést, és a lány igent mondott. A történet boldogan végződött.

Küldtem neki egy e-mailt, hogy küldjön egy képet, valamit, amit megoszthatok az egész PostSecret közösséggel, hogy mindenki megismerhesse ezt a mesébe illő befejezést. És ezt a képet küldte el nekem.

(Nevetés)

"Megtaláltam a fényképezőgéped a Lollapalooza fesztiválon. Végre előhívtam a képeket és szeretném odaadni őket." Ez a kép sohasem jutott vissza azokhoz, akik elvesztették, de ez a titok sok életre volt hatással, kezdve ezzel a kanadai diákkal, akit Mattynek hívnak. Mattyt megihlette ez a titok, és elindította a saját weboldalát, a neve IFoundYourCamera. Matty arra bíztat embereket, hogy küldjék el neki a talált digitális fényképezőgépeket, az elveszett memória kártyákat a megárvult képekkel. És Matty fogja ezeket a képeket a fényképezőgépekről, és kiteszi őket minden héten a weboldalára. És az emberek meglátogatják az oldalt, hátha felismernek egy képet, amit elvesztettek, vagy hogy segítsenek valakinek visszaszerezni a képeit, aki talán kétségbeesetten keresi őket. Ez a kedvencem.

(Nevetés)

Matty egy zseniális módszert talált arra, hogy kihasználja az idegenek kedvességét. És lehet, hogy egyszerű ötletnek tűnik, de hatalmas lehet a hatása az emberek életére. Matty megosztotta velem ezt a megható e-mailt, amit a képen látható anyukától kapott. "Ez én vagyok, a férjem és a fiam. A többi képen a súlyosan beteg nagymamám szerepel. Köszönöm, hogy létrehoztad ezt az oldalt. Ezek a képek többet jelentenek nekem, mint azt el tudod képzelni. A fiam születése van ezen a fényképezőgépen. Holnap lesz négy éves." Minden kép, amit itt látnak és több ezer másik visszatalált a személyhez, aki elvesztette őket -- néha óceánokon keresztül, néha a nyelv határait leküzdve.

Ez az utolsó képeslap, amit ma szeretnék megosztani. "Amikor a szeretteim hangüzenetet hagynak a telefonomon, mindig megőrzöm, arra az esetre, ha másnap meghalnának, és nem lenne más alkalmam valaha is újra hallani a hangjukat." Amikor kitettem ezt a titkot, több tucat ember küldött hangüzeneteket a telefonjáról, egyeseket évek óta őrizgettek, üzeneteket rokonoktól vagy barátoktól, akik meghaltak. Azt mondták, az, hogy megőrizték a hangjukat, és megosztották másokkal, segített életben tartani a szeretteik szellemét. Egy fiatal lány elküldte az utolsó üzenetet, amit valaha kapott a nagymamájától.

A titkok sok alakot ölthetnek. Lehetnek sokkolóak, viccesek vagy meghatóak. Kapcsolatba hozhatnak a legmélyebb emberi érzéseinkkel, vagy emberekkel, akikkel soha nem fogunk újra találkozni.

Hangüzenet: Első elmentett üzenet. Nagymama: ♫ Valaki születésnapja van ma ♫ ♫ Valaki születésnapja van ma ♫ ♫ A gyertyák meggyújtva ♫ ♫ valaki tortáján ♫ ♫ És mind meg vagyunk hívva ♫ ♫ Valaki nagy napjára ♫ Ma van a 21. születésnapod. Legyen nagyon boldog születésnapod, és szeretlek. Most elbúcsúzom.

FW: Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)

June Cohen: Frank, ez nagyon szép volt, olyan megható. Küldtél valaha magadnak képeslapot? Küldtél valaha titkot a PostSecret blognak?

FW: Minden könyvben szerepel egy saját titkom. Azt hiszem, valahogy az ok, amiért elkezdtem a projektet, még ha ezt akkor nem is tudtam, az volt, hogy a saját titkaimmal küzdöttem. És a crowdsourcing-on keresztül, az idegenek kedvességén keresztül tudtam felfedni a múltam olyan részeit, amelyek kísértettek engem.

JC: És volt olyan, hogy valaki rájött, melyik titok volt a tiéd a könyben? Volt olyan az ismerőseid között, aki felismerte?

FW: Igen, néha megosztom ezt az információt.

(Nevetés)

(Taps)