Eythor Bender humán exoskeletonokat mutat be

Szeretném, ha most elképzelnének egy hordható robotot, ami emberfeletti képességeket ad, vagy egy másikat, ami lehetővé teszi, hogy egy tolókocsit használó lábra álljon és újra járni kezdjen. Mi, a Berkley Bionicsnál ezeket a robotokat "exoskeleton"-oknak nevezzük. Egy ilyen nem más, mint valami, amit reggel magukra öltenek, és ami extra erőt ad, ami még gyorsabbá tesz, és segít például abban, hogy jobban tudjanak egyensúlyozni. Ez tulajdonképpen az ember és a gép igazi integrációja. De nem csak az, ez integrál és összeköt az univerzummal és annak egyéb eszközeivel.

Ez nem valami rózsaszínű álomvilág! Hogy megmutassam, min dolgozunk most, kezdjük az amerikai katonákkal, akik átlagosan 45 kg terhet cipelnek a hátukon, és egyre több felszerelést kell magukkal vinnük. Nyilvánvaló, hogy ez jónéhány problémát okoz, -- ezek 30 százaléka hátsérülés -- krónikus hátsérüléseket. Úgy gondoltuk, válaszolunk a kihívásra, és létrehozunk egy exoskeletont, ami segítene megoldani a problémát. Hadd mutassam be önöknek HULC-ot, vagyis az Általános Humán Teherszállítót.

Katona: A HULC exoskeletonnal képes vagyok 90 kg-ot magamon hordani változatos terepen, több órán át. Rugalmas kialakítása akár guggolásra, kúszásra és fürge mozgásokra is lehetőséget ad. Érzékeli, mit akarok csinálni, hova akarok menni, fokozza az erőmet és állóképességemet.

Eythor Bender: Készen állunk, hogy ipari partnerünkkel együtt bevezessük ezt az eszközt, ezt az új exoskeletont ebben az évben. Tehát ez már egy létező dolog. Most fordítsuk figyelmünket a kerekesszéket használók felé, ami számomra egy kiemelten fontos terület. 68 millió főre becsülhető a kerekesszékes mozgássérültek száma világszerte. Ez körülbelül egy százaléka a teljes népességnek. És valójában ez egy óvatos becslés. Akikről beszélünk, azok gyakran fiatalok gerincvelő sérüléssel, akiket életük teljében -- 20-as, 30-as, 40-es éveikben -- baleset ér, és a kerekesszék lesz egyetlen lehetőségük. De szó van az elöregedő népességről is, akik egyre többen lesznek. És az egyetlen szóba jöhető lehetőség -- egy sztrók vagy más komplikációk után -- a kerekesszék. És ez így volt az elmúlt 500 évben, amióta, azt kell mondjam, nagy sikerrel vezették be. Úgy gondoltuk tehát, megírjuk a mobilitás új fejezetét. Hadd mutassam be az eLEGS-et amit Amanda Boxtel visel, aki 19 évvel ezelőtt lett gerincvelő sérült, és ennek eredményeként azóta nem volt képes járni, 19 éven át, egészen mostanáig.

(Taps)

Amanda Boxtel: Köszönöm.

(Taps)

EB: Ahogy mondtam Amanda az eLEGS-ünket viseli. Érzékelőkkel van ellátva -- ezek semmilyen műtéti beavatkozást nem igényelnek -- a mankóban, amik jelzéseket küldenek vissza a fedélzeti számítógépbe ami itt van a hátán. Itt vannak az akkumulátorok is, amik a motorokat táplálják a csípőjén, valamint a térdízületein, és ezek mozgatják őt előre sima és természetes módon.

AB: 24 éves voltam, sportpályafutásom csúcsán, amikor lesiklás közben egy hatalmas bukás megbénított. A másodperc törtrésze alatt elvesztettem deréktól lefelé minden érzékelésémet és mozgásképességemet. Nem sokkal később egy orvos lépett be a kórházi szobámba, és azt mondta: "Amanda, soha többé nem fogsz járni." Ez 19 éve volt. Elrabolt minden csepp reményt az éltemből. Az adaptív technológia azóta lehetővé tette számomra, hogy megtanuljak újra síelni, sziklát mászni, sőt kézi kerékpározni is. De semmit sem találtak föl, ami lehetővé tette volna számomra, hogy járjak, egészen mostanáig.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)

EB: Mint látható, rendelkezésünkre áll a technológia, és az a környezet, amiben leülhetünk és megbeszélhetjük önökkel. A mi kezünkben van, és megvan minden potenciálunk arra, hogy megváltoztassuk a jövő generációk életét -- nem csak a katonákét, vagy Amandáét és az összes kerekesszéket használóét, hanem mindenkiét.

AB: Köszönöm.

(Taps)