Evan Williams a Twitterezők meghallgatásáról

Négy évvel ezelőtt a TED színpadán bejelentettem egy céget, amin akkoriban dolgoztam, Odeo-nak hívták A bejelentés hatására megjelent rólunk egy méretes cikk a New York Times-ban, ami további sajtó megjelenést és visszhangot eredményezett, én pedig úgy döntöttem, hogy ügyvezetője leszek annak a bizonyos cégnek -- ahol mindaddig csak egy tanácsadó voltam -- sőt pénzt is fektetek bele és elkezdek új embereket keresni a céghez.

Az egyik srác, akit felvettem egy mérnök volt, Jack Dorsey, egy évvel később épp azon tanakodtunk mi legyen az irány, amit kijelölünk az Odeo számára, ekkor állt elő Jack egy ötlettel, ami már évek óta foglalkoztatta az alapötlet: küldjük el a barátainknak, hogy éppen mit csinálunk most. Akkoriban épp mindenféle SMS-alapú dolgokkal foglalkoztunk az Odeo-nál, úgyhogy megpróbáltuk a két dolgot összekapcsolni valahogy, így indítottuk el 2006 elején a Twitter-t egyfajta mellék projektként az Odeo-nál.

Egy mellékprojekt elég nehezen igazolható egy induló cégnél, ahol az összpontosítás annyira fontos de az is igaz, hogy a Blogger is így indult az előző cégemnél úgy gondoltuk, ez csak valami apróság, amin mellékesen dolgozunk, aztán a vége az lett, hogy nem csak a céget változtatta meg, hanem az egész életemet az elkövetkező 5-6 évre. Ebből megtanultam, hogy hallgatni kell a megérzésekre még akkor is, ha nem tűnnek logikusnak vagy nem tudod hová vezetnek majd. És pont ez történt a Twitter-rel újra és újra.

Azoknak akik nem ismernék... A Twitter egy roppant egyszerű, látszóleg triviális koncepcióra épül. 140 vagy kevesebb karakterben elmondod, épp mit csinálsz és az emberek, akiket érdekelsz, megkapják ezeket a friss információkat. Ha valóban érdekled őket, szöveges üzenet formájában a mobil telefonjukra kapják a frissítéseket. Tehát, én például megüzenhetném most, hogy "Előadok a TED-en" Ez egy teljesen hétköznapi dolog. És az én esetemben, ha megnyomom a küldés gombot, több mint 60,000 ember kapja meg ezt az üzenetet másodperceken belül. Az alapvető ötlet tehát a Twitter mögött, hogy az emberek megosztják az életük pillanatait egymással, amikor csak akarják, legyen az egy emlékezetes esemény, vagy teljesen hétköznapi. A pillanat azonnali megosztásával az emberek szorosabbnak érezhetik a kapcsolatukat a másikkal, függetlenül a köztük lévő távolságtól. Elsősorban erre szántuk a Twittert már a kezdetektől és emiatt találtuk izgalmasnak.

Amire nem számítottunk, az a rengeted egyéb felhasználási mód amelyek megjelennek erre a roppant egyszerű rendszerre építkezve. Az egyik dolog, amit észrevettünk, hogy milyen fontos szerepet játszhat a Twitter az események valós idejű követésében. Amikor a bozóttüzek fellángoltak San Diego-ban 2007 októberében, az emberek a Twitter-t használták, hogy hírt adjanak az eseményekről és információkat szerezzenek a szomszédaiktól hogy tudják mi történik körülöttük.

De nem csak az egyes emberek használták. Az L.A. Times is a Twitter-t hívta segítségül, hogy eljutassa az információt az emberekhez meg is jelenet egy Twitter feed a nyitó oldalukon. Az Los Angeles-i tűzoltóság és a Vörös Kereszt szintén a Twittert használta a friss információk eljuttatására. Ezen a konferencián is többtucatnyian Twittereznek és ezrek követik a megjelenő információkat mert tudni akarták milyen érzés itt lenni, és hogy mi történik.

Rengeteg érdekesség között, ami felbukkant

az üzleti életből is vannak példák

a marketingtől, kommunikációtól és egyéb várható dolgoktól kezdve egy hihetetlenül népszerű koreai mozgóbüfésig, aki Los Angeles-ben furikázik és Twitteren jelenti hol állt meg épp, és ilyenkor a sor körbeér a háztömbön

A politikusok mostanában kezdenek Twitterezni. Valójában 47 Kongresszusi képviselőnek van jelenleg Twitter hozzáférése. És használják is - alkalomadtán az Elnökkel folytatott zárt ajtós megbeszéléseken. Ebben az esetben, ez a pasas nem igazán örült annak, amit hallott. Az Elnök maga a legnépszerűbb Twitter felhasználó bár az utóbbi időben kevesebbet csiripel, míg McCain szenátor egyre többet. Mint ahogy ez a pasas is.

Eredetileg a Twitter-t gyakorlatilag üzenetszóró médiumnak terveztük. Elküldesz egy üzenetet, amit aztán mindenki megkap, te meg megkapod azokat az üzeneteket, amik érdekelnek Az egyik dolog a sok közül, amivel a felhasználók alakították a Twitter fejlődését az volt, hogy kitalálták hogyan lehet egy adott embernek vagy egy adott üzenetre válaszolni. A "@username" szintaxis tehát - amit Shaquille O'Neal használt ebben az esetben, hogy válaszoljon az egyik rajongójának - teljes egészében a felhasználók találmánya, és nem építettük bele a rendszerbe, csak mikor már eleve népszerűvé vált, most már könnyen használható. Ez egy jó példája annak, a felhasználók hogyan alakították a rendszert.

Egy másik az API-val kapcsolatos. Készítettünk egy Alkalmazás Programozási Interfészt, ami azt jelenti, hogy a programozók írhatnak olyan alkalmazásokat, amelyek kapcsolódnak a Twitterhez valamilyen módon. Jelenleg nagyjából 2000 szoftverről tudunk, amik Twitter bejegyzéseket küldenek, Mac-es, Windows-os, iPhone-os vagy BlackBerrys interfészeket... vagy akár olyanok, mint azok a készülékek, amivel egy még meg nem született gyermek képes üzenni, amikor rúg egyet, vagy épp egy növény, ha öntözésre van szüksége.

De talán a legfontosabb független fejlesztés egy Summize nevű kis Virginia-i cégtől származik. A Summize készített egy Twitter kereső motort. Ráéreztek arra, hogy ha több millió ember a világ minden tájáról elkezd beszélni arról, hogy mit csinál épp, mi történik körülötte, ez hihetetlen forrás ahhoz, hogy bármilyen témáról vagy eseményről tájékozódj még amikor történik Innentől kezdve teljesen máshogy tekintettünk a Twitter-re. Például itt látható mit mondanak az emberek a TED-ről. Ez is egy jó példája annak, hogyan változott meg a gondolkodásunk, és hogy a Twitter nem az, aminek gondoltuk. Annyira megtetszett az ötlet, hogy meg is vettük a céget és beolvasztottuk a funckiót a főtermékbe. Ezzel nem csak máshogy nézheted a Twitteket de új felhasználási példákat is megmutat. Az egyik személyes kedvencem néhány hónapja történt amikor Atlantában benzinhiány volt Néhány felhasználó kitalálta hogy Twitter-en keresztül értesít másokat, ha benzint találnak, hol találták és mennyiben került, majd a végére hozzáfűzték a "#atlgas" kulcsszót így ha valaki rákeresett erre a kulcsszóra, tudta hol vásárolhat benzint.

És ez a fajta használata ennek a kommunikációs csatornának, hogy segítsünk egymásnak, jóval túlmutat azon az eredeti elképzelésen, miszerint csak maradjunk kapcsolatban a családunkkal és a barátainkkal. Mostanában egyre gyakrabban van ilyen legyen szó adománygyűjtésről a hajléktalanoknak, kutak ásására Afrikában, vagy egy szorult helyzetben lévő családnak. Az emberek több tízezer dollárt gyűjtöttek Twitter-en keresztül néhány nap alatt több ízben is. Úgy tűnik, minél egyszerűbb módon tudják az emberek megosztani az információt, annál több jó dolog történik.

Fogalmam sincs mi fog legközelebb történni a Twitter-rel De azt megtanultam, hogy kövesem a megérzéseimet, de soha ne akarjam megjósolni mi lesz a dologból. Köszönöm

(Taps)

Chris Anderson: Még nem végeztünk teljesen. Nézzük csak, ha ezt a képernyőt megkapnánk élőben... Ez a legrémisztöbb dolog, amit egy előadó valaha is tehet miután részt vett egy eseményen. Teljesen ijesztő.

Tehát ez lenne a Twitter keresője. Írjunk be néhány véletlenül kiválasztott szót Például: "Evan Williams." "... több információt az embereknek és hallgassatok a megérzéseitekre @ #TED." "... Evan Williams-t hallgatom." Oh. "... Evan Williams mindjárt meghal a TED színpadján. A legrosszabb előadás!"

Evan Williams: Kedves. Köszönöm.

CA: Csak ugratlak.

De szó szerint az alatt a nyolc perc alatt, amíg beszélt, nagyjából ötven üzenet érkezett az előadásról. Így láthatja az összes reakciót: hogy Barack Obama a legnagyobb Twitter küldözgető hogy ezt a TEDen hallották... Úgy gondolom az azonnali vélemény nyilvánításnak nincs is ennél jobb módja.

Valami egészen különlegeset hoztatok létre, és úgy néz ki a java még hátra van. Köszönjük szépen, Evan Ez valóban igen érdekes volt.