Erik Schlangen: Az "öngyógyító" aszfalt

(Kalapács)

(Nevetés)

(Mikró sípol) (Nevetés)

Valószínűleg mindannyian egyetértenek velem, hogy ez egy nagyon szép út. Aszfaltból készült, ami egy olyan anyag, amin kellemes utazni, de nem mindig, főleg nem az olyan napokon mint a mai, mikor is igen sokat esik az eső. Ilyenkor egy csomó locs-pocs van az aszfalton. Ez igen kellemetlen tud lenni, főleg mikor biciklizünk és elhajt melletünk egy autó. Ezenkívül az aszfalt igen nagy zajt tud csinálni. Ez egy zajos anyag, viszont ha utakat építünk mondjuk Hollandiában, közel a városokhoz, akkor ugye csendes utakat szeretnénk.

A megoldás az, hogy az utakat porózus (lyukacsos) aszfaltból készítjük. A porózus aszfalt, amit ma Hollandiában a legtöbb autópálya építésénél használunk, pórusokat tartalmaz, melyen a víz könnyen átfolyik, így az esővíz az út széleire folyik, tehát kapunk egy olyan utat, amin könnyű vezetni, és még pocsolya sincs rajta. Ráadásul ezek a pórusok a zajt is elnyelik. Mivel nagyon üreges, ezért eloszlatja a zajt, aminek az eredménye egy nagyon csendes út.

Persze vannak hátrányai, esetünkben az, hogy lemállás fordulhat elő. Mi a lemállás? Ezen az úton szépen látható, hogy a felszíni kavicsok lemállanak. Először csak egy kavics, aztán több, majd még több, még több és még több, míg végül -- na jó, ilyet azért nem csinálok. (Nevetés) Viszont károsíthatják a szélvédőt, aminek nem igazán örül az ember. Így tehát ez a lemállás komoly károkat okozhat. Néha még gödröket is lehet vele csinálni. Ha. Elkészült.

A gödrök persze szintén nagy problémákat jelentenek, de már találtunk rájuk megoldást. Itt tisztán látható, hogyan is jelentkezik a károsodás az anyagon. Ez porózus aszfalt, ahogy már említettem, csak egy kevés kötőanyag van a kavicsok között. Az időjárás, az UV-fény, az oxidáció miatt, ez a kötőanyag, ez a szurok, lényegében a ragasztó a töltőanyag között elkezd zsugorodni, és ha zsugorodik, akkor mikrotörések jelentkeznek rajta, majd elválik a töltőanyagtól. Így amikor utazunk, a kerék gumija felveri a kavicsokat, amiket az imént láttunk. Ennek a megelőzésére az öngyógyító anyagokra gondoltunk. Mi volna, ha ezt az aszfaltot öngyógyítóvá tudnánk tenni? Valószínűleg ez lenne a megoldás. Annyit tehetünk, hogy acélfonalat használunk, olyat, mint a serpenyő tisztítására. Az acélfonalat pici részekre vághatjuk, amiket belekeverhetünk a szurokba. Így olyan aszfaltot kapunk, ami apró acélfonalakat tartalmaz. Aztán szükség van egy gépre, amit itt is láthatnak, amit sütésre használhatunk -- egy indukciós gép. A gép különösen jó acél melegítésére. Tehát felmelegítjük az acélt, felolvasztjuk a szurkot, ami aztán befolyik a mikrotörések közé, így a kavicsok újra rögzülnek a felszínre.

Ma egy mikrósütőt használtam, mivel nem hozhatok be ide egy nagy indukciós gépet. A mikrósütő egy hasonló rendszer. Betettem a mintadarabot, amit most kiveszek, hogy megnézzük mi történt vele. Ez itt a mintadarab, amint épp kiveszem.

A laborunkban van egy olyan ipari gép amivel az ilyen melegítések megoldhatóak. Nagyon sokféle mintát teszteltünk, majd az eredményeinket látva a kormány azt mondta, hogy "Hát ez érdekes, jó lenne kipróbálni élesben." Megajándékoztak minket egy darabka autópályával, egy 400 méteres szakasszal az A58-ason, ahol is egy tesztpályát készítettünk ebből az anyagból. Ezt csináltuk itt. Láthatják, hogy hol csináltuk a teszt utat, és természetesen ez az út sok évig kitart majd, mindenféle károsodás nélkül. Ezt a gyakorlatból tudjuk. Később mintákat vettünk ebből az útból, hogy azokat a laborban tesztelhessük. Vizsgáltuk az elöregedést, nagy megterhelés alá helyeztük, felmelegítettük a gépünkkel, majd újra teszteltük őket. Számos alkalommal megismételhetjük ezt. Eme kutatás eredménye végül is az, hogy ha négy évente felmegyünk az utakra ezzel a melegítő géppel -- ez a nagy változat amit mobilisra terveztünk -- tehát négy évente egyszer kell használnunk ahhoz, hogy megduplázzuk az út felszínének élettartamát, amivel persze rengeteg pénzt megtakarítunk.

Befejezésül annyit mondhatok, hogy egy olyan anyagot készítettünk, melyben acélszálakat alkalmazva, indukciós energia segítségével megnövelhetjük az utak élettartamát, akár meg is duplázhatjuk azt. Ez a kis trükk rengeteg pénzt megspórol.

Gondolom most arra kíváncsiak, hogy ez valóban működött-e. Itt a mintadarab a kezemben. Még forró. Még le kell, hogy hűljön, mielőtt meg tudnám mutatni, hogy a melegítés működök. De tegyünk egy próbát. Nézzük csak, hát igen, működött. Köszönöm. (Taps)