Erica Frenkel: Az univerzális altatógép

Ma az alacsony költségű orvosi technológiák tervezéséről fogok beszélni Önöknek. Egészségügyi rendszereket tanulok ezekben az országokban. És az egyik legnagyobb hiányosság a gyógyításban, szinte kivétel nélkül mindenütt, a hozzáférés a biztonságos műtéthez. Az egyik legnagyobb akadály amit találtunk, ami a leginkább gátolja hogy az ilyen biztonságos műtétek létrejöhessenek, az az altatás. Azt szeretnénk elérni, hogy az ilyen környezetekbe bebiztosítsuk az altatást.

Itt egy olyan képet láthatunk ami minden műtőre jellemző az Egyesült Államokban és minden más fejlett országban. A háttérben egy nagyon modern altatógépet láthatunk. Ez a gép képes arra hogy lehetővé tegye a műtéteket és életeket mentsen mert így volt megtervezve ezen biztonságos környezet részeként. Ahhoz, hogy működjön, ennek a gépnek szüksége van pár dologra melyet a kórháznak biztosítania kell. Szükség van egy profi, szakképzett aneszteziológusra aki több éves tapasztalattal rendelkezik ezen képek használatáról, hogy segítse felügyelni, hogy a megfelelő gázok megfelelő mértékben altatva tartsák a pácienst a műtét alatt. Ez egy nagyon érzékeny gép, melyet számítógépes algoritmusok vezérelnek, továbbá speciális törődést igényel ahhoz, hogy szakszerűen működjön és elég könnyen meghibásodik. És mikor ez bekövetkezik, egy csapat biomedikus mérnök kell ahhoz, hogy megértség bonyolultságát megjavítsák, beszerezzék az alkatrészeket, hogy újra életeket menthessen.

Ez egy meglehetősen drága gép. Működtetéséhet egy olyan kórház szükséges, melynek költségvetése megengedi, hogy üzemeljen egy gépet mely 50-től akár 100,000 dollárba is kerülhet. És talán nyilvánvalóan, a legfontosabb -- és amint azt imént felvázoltam, jól mutatja -- egy olyan infrastruktúrát igényel, amely képes folyamatosan ellátni a gépet árammal, sűrített oxigénnel és más orvosi felszereléssel amelyek létfontosságúak az altatógép működéséhez. Más szóval, ez a gép sok olyan dolgot igényel melyet ez a kórház nem tud biztosítani.

Így néz ki az áramellátása egy Malawii vidéki kórháznak. Ebben a kórházban egy ember rendelkezik aneszteziológusi képesítéssel, ő is úgy, hogy 12, jobb esetben 18 hónapig tartott a képzése. Sem a kórházban, sem pedig az egész régióban nem található egy biomedikus mérnök sem. Tehát amikor ez a gép meghibásodik, a gépek mellyekkel dolgoznak meghibásodnak, saját magugnak kell boldogulniuk, de az esetek többségében nem tudnak mit tenni. Ezek a gépek a hulladéktelepen kötnek ki. Egy ilyen gép ára körülbelül a negyede, vagy talán az egyharmada ezen kórház éves költségvetésének.

Úgy hiszem egyértelmű, hogy az infrastruktúra nem épp erős. A kórház egy nagyon gyenge áramhálózathoz van csatlakoztatva egy olyanhoz, ami gyakran kiesik. Tehát elég gyakori, hogy az egész kórház egyetlen generátor segítségével üzemel. Ugye el tudják képzelni, hogy ez a generátor elromlik, vagy csak kifogy az üzemanyag. A Világbank pedig megállapítja, hogy egy ilyen körülmények között, egy alacsony jövedelmű kórház 18 áram kimaradásra számíthat havonta. A sűrített oxigén és más orvosi kellékek igazán luxusnak számít és gyakran hiány lép föl a készletben hónapokig, vagy akár egy évig is.

Egy kicsit őrültnek tűnhet, de ez a modell, amiről beszélek, az ilyen gépeket melyeket ahhoz a környezethez terveztek, amit először mutattam, elajándékozza, vagy eladja olyan kórházakba melyek ilyen környezetben vannak. Ez nemcsak hogy helytelen, de akár veszélyes is lehet.

Az egyik partnerünk a Johns Hopkinsnál műtéteket figyelt meg Sierra Leoneban úgy egy évvel ezelőtt És az első megfigyelt műtét épp egy szülészeti eset volt. A nőnek egy sürgősségi császármetszésre volt szüksége ahhoz hogy megmentsék őt és a gyermekét. Minden sikeresen kezdődött. A sebész beöltözött, bemosakodott. Ott volt a nővérke, aki képes volt a pácienst gyorsan elaltatni, és ez fontos volt az helyzet sürgőssége miatt. Minden rendben volt amíg az áram ki nem esett. És a műtét kellős közepén, a sebész versenyt fut az idővel, hogy befejezze a műtétet, amit meg tud tenni -- mert van fejlámpája. De a nővérke szó szerint bolyong az elsötétült műtőben hogy találjon valamit, ami segítené az altatás folyamatát, hogy a páciens alva maradjon. Mivel az altatógép nem működik áram nélkül. És most ez a rutinműtét, melyet valószínűleg Önök közül sokan átéltek, mások pedig ilyen műtét eredményei, most egy tragédiába fullad. És ami a legfrusztrálóbb, hogy ez nem egy egyszeri eset; ez bárhol megtörténik a fejlődő világban. Évente 35 millió műtétet indítanak biztonságos altatás nélkül.

Kollégám, Dr. Paul Fenton, átélte ezt a valóságot. Az aneszteziológia részleg vezetője volt a Malawii kórházban, egy tanítói kórházban. Napról napra bejárt dolgozni egy ilyen műtőbe. Próbálta sikeresen levezetni az altalást és közben tanítani azt másoknak egy olyan berendezést használva, mely ilyen gyorsan kiszámíthatatlanná és nem biztonságossá válhat a kórházban. És kismillió műtét után, és el tudják képzelni milyen tragédiák következhettek be, azt mondta: "Elég, ennyi volt. Végeztem. Kell, hogy legyen valami jobb." Tehát lesétált abba a helységbe, ahová kidobálták az olyan gépeket, amelyek cserbenhagyták őket -- azt hiszem ez a tudományos megnevezés -- és elkezdett barkácsolni. Egyik alkatrészt innen a másikat meg onnan felhasználva megpróbált előállni egy olyan géppel, amely képes lenne működni abban a valóságban amivel szembesültek.

És amivel előjött, az ez a masina volt, az Univerzális Altatógép prototípusa -- egy gép amely működik és altatja a pácienseket a kórház lehetőségeitől függetlenül. A gép hazatért, ugyanabba a kórházba, 12 éves továbbfejlesztés után, ahol a fiatal és öreg pácienseken egyaránt használják.

Hadd mutassak egy kicsit abból, hogyan is működik ez a gép. Voila! Itt is van. Ha van áram, a gép mindent az alsó részben csinál. Egy beépített oxigén sűrítővel is rendelkezik. Nos, egy párszor már felmerült az oxigén esetünkben. Ahhoz, hogy altatást hajtsunk végre, elengedhetetlen, az olyan tiszta oxigén, ami csak lehetséges, mert végül is higítani fogjuk a gázzal. A kapott gáznak, amit a páciens belélegez megfelelő mennyiségű oxigént kell tartalmaznia különben veszélyessé válhat. Itt, mikor van áram, az oxygén sűrítő a levegőt a szobából nyeri. Tudjuk, hogy a szobában biztos van levegő, bőségesen, és annak 21 százaléka máris oxigén. Ez a sűrítő azt csinálja, hogy fogja a szobában lévő levegőt, kiszűri, és 95 százalékos tiszta oxigént küld fel, itt ezen keresztül, ahol keveredik az altató hatóanyaggal.

Mielőtt ez a keverék eléri a páciens tüdejét, átmegy itt -- nem látják, de van itt egy oxigén érzékelő -- amely megjeleníti ezen a kijelzőn az oxigénszázalékot amelyet továbbküld. Ha viszont nincs áram, vagy, Isten őrizz, az áram kiesik a műtét közben, ez a gép automatikusan átáll, anélkül, hogy hozzá kéne érni, a szoban lévő levegő beszívására ezen a beömlőn.

Minden más ugyanaz. Az egyedüli különbség az, hogy most már csak 21 százalékos oxigénnel dolgozunk. Na már most ez egy veszélyes találgatós játék, mert csak akkor tudod meg, hogy kevés az oxigén, ha valami rossz történik. Viszont hosszú életű tartalék elemeket raktunk ide. Ez az egyetlen olyan rész, melyet elemekkel biztosítottunk. Viszont ezáltal az ellátó képes ellenőrizni, függetlenül attól, hogy van-e áram vagy sem, mert képes szabályozni az áramlást mivel látja, hogy milyen százalékú oxigént ad a páciensnek.

Mindkét esetben, hogy van-e áram vagy sem, néha a páciensnek szüksége van segítségre a lélegzéshez. Ez az anesztézia része. A tudő lebénulhat. És ezért hozzáadtunk még egy kézi fújtatót. Láttunk 3-4 órás műtéteket melyeken a pácienst ilymódon lélegeztették.

Ez egy nagyon hasznos gép. Merem állítani; hogy ez egy különösen hasznos gép. Így van tervezve. És nem kell hogy egy magasan képzett profi aneszteziológus legyen ahhoz, hogy használni tudja, ami azért jó, mert az ilyen vidéki kórházakban, nem kap az ember ilyen fokú képesítést. A tervezésnél figyelembe vették a környezeti tényezőket is.

Ez egy hihetetlenül kitartó gép. Megállja helyét még az olyan esetekben is, melyről itt szó esett, amik bármikor megtörténhetnek a vidéki kórházakban. Én nem adja meg magát egykönnyen, de ha meg is hibásodik, gyakorlatilag az összes alkatrész kivehető és cserélhető egy kulcs szerszámmal és egy csavarhúzóval. És a gépet az ilyen kórházak is megengedhetik maguknak. Ennek a gépnek az ára csak az egy nyolcada ahhoz a hagyományos géphez képest, amit az imént a képen láthattak. Más szóval, amit itt láthatunk egy gép, ami lehetővé teszi a műtéteket, életeket tud menteni, mert ilyen környezethez lett tervezve, csakúgy mint az első gép amit mutattam Önöknek.

De itt még ne álljunk meg. Működik is? Megállja a helyét? Hát, idáig csupa pozitív eredménnyel találkoztunk. 13 kórházban, 4 országban 2010 óta, többb mint 2000 műtétet végeztünk klinikailag ártalmas esetek nélkül. Tehát fel vagyunk villanyozódva. Ez tényleg egy ár-teljesítménycentrikus, megléphető megoldás egy égető problémára. De biztosak szeretnénk lenni abban, hogy ez a leghatásosabb és legbiztonságosabb eszköz amit a kórházakba juttathatunk.

Ahhoz, hogy megvalósítsuk azt, amit elindítottunk szükség van partnerekre, úgy mint az civil szervezetek és egyetemek, hogy adatokat gyűjtsünk a felhasználásról az olyan típusú műtétekről ahol használható a műszer, ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk az eszközt magát. Ilyen partnerkapcsolatunk például Johns Hopkinsszal van épp itt Baltimoreban. Egy nagyon szuper aneszteziológiai szimulácós laborjuk van Baltimoreban. Tehát fogjuk a gépet és létrehozzuk a már említett műtőbeli kríziseket amikkel a gép szembesülhet egy olyan kórházban, ahová szánták, és egy teljesen biztonságos környezetben, kiértékelve a hatékonyságát. Ezután képesek vagyunk össszehasonlítani ezen tanulmány eredményeit a valós világbeli tapasztalatokkal, mert két ilyet teszünk azokba a kórházakba amelyekkel Johns Hopkins kapcsolatban áll Sierra Leoneban, beleértve azt a kórházat is, ahol a sürgősségi császármetszés törént.

Sokat beszéltem az aneszteziológiáról és továbbra is szeretnék. Úgy gondolom, hogy hihetetlenül érdekes és egy fontos része az egészségügynek. Nagyon mellékes dolognak tűnik, sosem gondolkodunk el rajta, amíg nincs hozzáférésünk, de akkor viszont sorsdöntő. Ki kaphat műtétet és ki nem? Ki kaphat biztonságos műtétet és ki nem? De tudják, ez csak egy a sok mód közül, ahogy a tervezés, a megfelelő tervezés befolyásolhatja az egészségügyet. Ha az egészségügyi szférában több ember dolgozna az ilyen országok kórházainak problémáival, elkezdenék a tervezési folyamatot, a megoldást kutatva, kilépve a megszokott környezetből a páciensek érdekeit nézve -- más szóval ha olyan környezethez tudnánk tervezni ami fennál a világ oly sok részén, és nem pedig olyanhoz, amit szeretnénk, hogy legyen -- nagyon sok életet meg tudnánk menteni.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)