Emily Oster a feje tetejére állítja az afrikai AIDS-ről alkotott fogalmainkat.

Ma az AIDS-ről fogok beszélni Afrika déli felében. Ez egy tanult hallgatóság, gondolom, tudnak pár dolgot az AIDS-ről. Valószínűleg tudják, hogy nagyjából 25 milló fertőzött van, és hogy az AIDS a szegénység betegsége. Ahogy Afrikát kisegítjük a szegénységből, az AIDS csökken. Lehet, hogy azt is tudják, hogy Uganda máig az egyetlen ország Afrika déli felében amely sikeresen vette fel a harcot a járvánnyal, egy kampánnyal, amiben buzdították az embereket absztinenciára, hűségre, óvszerhasználatra. 1990 óta csökkent az előfordulás kb 15%-ról 6%-ra, pár év alatt. Ha követik az eseményeket, talán tudják, hogy pár éve az elnök 15 milliárd dollárt itélt meg ötéves periódusra és egy csomó pénzt költenek arra, hogy az Ugandai programot lemásolják, és megváltoztassák az emberek hozzáállását, harcolva a járvánnyal.

Ma fogok beszélni pár dolgoról, amit talán nem tudnak a járványról. És talalán olyan dolgokat is meg fogok ingatni, amit tudni véltek. A saját kutatásaimat fogom bemutatni ehhez, amit közgazdászként végeztem. De nem sok szó fog esni gazdaságtanról. Nem beszélek exportról és árakról. Inkább a gazdaságtan eszközeivel és megközelítésével fogom elemezni ezt a kérdést, amit hagyományosan az egészségügy vagy epidemiológia vizsgál. Azt hiszem, ezel megvalósítom a de Bono-i laterális gondolkodást. Mivel egy tudományág eszköztárával vizsgálom egy másik problémáit.

Tehát úgy véljük, hogy az AIDS elsősorban politika kérdése. Valószínűleg mindenki így véli ebben a teremben. De ma nem erről lesz szó, hanem az adatok megértéséről. Arról, hogyan és mitől változik, az emberek hogy reagálnak rá. Talán úgy nézhet ki, hogy nem foglalkozom a politikával, ami pedig a legfontosabb. De remélem a végére belátják hogy a megfelelő politikához értenünk kell, hogy viselkedik ez a járvány.

Az első dolog, amiről szólni szeretnék, amit meg kell értenünk, az az, hogyan reagálnak az emberek a járványra. Tehát az AIDS egy nemi úton terjedő betegség, ami megöl. Azaz ahol sok az AIDS, a szex egy költséges dolog. Ha egy egészséges ember vagy Botswana-ban, ahol 30% HIV fertőzött, egyel több partnered van egy évben - élettárs, barátnő vagy alkalmi - három százalékkal nagyobb eséllyel halsz meg 10 éven belül.

Ez komoly szám. Azt gondoljuk, hogy csökken a szexuális aktivitás. Valóban ez a helyzet a megelek körében, az USA-ban, ahogy láttuk a 80-as években. Ha tehát tekintjük ezt a kiemelten magas rizikójú csoportot, a kérdésre, hogy "Volt-e védekezés nélküli szexuálsi kapcsolata az elmúlt két hónapban?" a válasz 84-től 88-ig terjedő időszakban 85%-ról 55%-ra csökkent. Nagy változás igen kis idő alatt.

Ilyesmit Afrikában nem látni. Nem olyan pontos az adat, de látható, hogy a házasság előtti szex aránya és a házasságon kívüli szex aránya hogy változott a 90-es években, illetve a 90-es évek végétől a 2000-es évekig. Romlás figyelhető meg. Az emberek informáltabbak, de semmi változás a szexuális életben. Van két százalékos, nem szignifikáns csökkenés.

Furcsának tűnik, de megpróbálom bemutatni, hogy nem meglepő. Hogy megértsék, gondolkodjanak el az egészségről közgazdászként: mint befektetés. Ha te egy programozó vagy, és az a dolgod, hogy eldöntsd, egy új funkció bekerüljön-e a programodba, vagy sem, persze meg kell gondolnod a költségeit. De át kell gondolni a hasznát is. Például azt, hogy mennyi ideig lesz a program használatban. Ha a 10-es verzió egy hét múlva jön ki, nem sok értelme van fejleszteni a 9-es verziót.

Az egészség esetén is így működik. Amikor inkább répát eszel süti helyett, amikor tornázol ahelyett, hogy moziba mennél, befektetsz az egészségedbe. Hogy mennyit áldozol erre, az attól függ, hogy mennyi ideig remélsz élni. Vagy nem áldozol. Az AIDS ugyanígy működik. Elkerülni nem ingyen van. Az emberek szeretik a szexet. A haszon a hosszú élet. De Afrikában a várható élethossz AIDS nélkül is alacsony. 40 vagy 50 év sok helyen. Azt gondolom, hogy talán ez, ha átgondoljuk az előzőeket, elég sokat elmond a viselkedés csekély változásáról.

De némi ellenőrzés kéne. És erre egy jó módszer, hogy nézzünk szét Afrikában, a várható élethossz összefügg a szexuális viselkedéssel? A választott módszerem az, hogy bemutatom a számokat a maláriafertőzöttség függvényében. A malária egy betegség, ami halálos. Ez a betegsét sokak halálát okozza Afrikában, még több gyerekét. Azoknak, akik erősen malária-fertőzött vidéken élnek, alacsonyabb életkilátásai vannak, mint ahol kevesebb a malária. Tehát vizsgáljuk meg, hogy vajon a viselkedés változása erősebb-e azokon a területeken, ahol kevesebb a malária.

Itt van az ábra. A malária előfordulás esetén, a szexuális partnerek száma a HIV előfordulás függvényében. A kék vonalon, a területek, ahol kevés a malária, látható, hogy a partnerszám erősen csökken, ahogy a HIV gyakoribb. Ahol a malária közepesen erős, van valami csökkenés, de nem sok. És ahol a malária gyakori, növekedés van. Nem szignifikáns ugyan.

És nem csak a malária. Fiatal nők, akik környezetében magas az anyai halandóság, kevésbé reagálnak a HIV jelenlétére, mint azok a nők, akik alacsonyabb anyai halandósággal néznek szembe. Mivel van más kockázat, a HIV kockázata nem olyan kirívó.

Ez önmagában sokat elmond arról, hogyan viselkednek. Hogy miért látunk korlátozott változást a hozzáállásban.

És persze a politikáról is szól. Ha kizárólag az AIDS csökkentése érdekel, akkor is érdemes harcolni a malária ellen, és a piszkos levegő ellen, javítva az anyai halandóság mutatókat. Mert ahogy ezeket javítod, az emberek elkezdik elkerülni az AIDS-t maguktól. De ez elmond valamit az egyik "tényről", amit korábban mutattam. Az ismeretterjesztés, amire az elnök fókuszálja a támogatást, talán nem elég. Nem önmagában. Ha az embereknek nincs motivációja az AIDS-t megelőzni, még ha tudnak is a betegségről, nem fognak változtatni semmit.

Lássuk be, hogy az AIDS probléma nem fog magától megoldódni. A hozzáállás nem változik eléggé, hogy megfogja a járvány növekedését. El kell gondolkodnunk a politikáról, hogy milyen politika lehet hatékony.

Kiváló módja a politika átgondolásának, ha megnézzük, mi működött. Azért tudjuk, hogy az ugandai kampány hatékony volt, mert van jó felmérés az előfordulás időbeli alakulásáról. Ugandában ahogy láttuk, csökkent. Tudjuk, hogy volt a kampány. Tehát úgy véljük, hogy működik. Ám volt máshol is beavatkozás. Más helyeken is próbálkoztak, miért nem nézzük meg azokat is, ott mi történt az előfordulással?

Sajnos alig van jó felmérés a HIV előfordulásról Afrikában 2003 előtt. Ha azt kérdem, "Miért nem keresel nekem 1991-es adatot Burkina Faso-ról". Googlizhatsz, és azt találod, hogy Burkina Faso-n 1991-ben kizárólag nemibetegeket és terhes nőket vizsgáltak. Ami nem túl reprezentatív. Ha kicsit tovább kutakodsz, azt találod, hogy ez még egy jó év volt. Mert más években meg csak intravénás droghasználókról van adat. De hogy még rosszabb legyen, az egyik évben ez, a másik évben az van. Nem lehet időfüggést vizsgálni. Nincs következetes vizsgálat.

Az utóbbi években végre végeztünk jó felméréseket. Kenyában, Zambiában és másutt, véletlenszerű mintákon voltak tesztek. De van egy nagy lyuk az adatainkban. Meg tudjuk mondani, hogy mi volt Kenyában 2003-ban, de semmit 1993-ról vagy 1983-ról.

Így nem tudjuk vizsgálni a politika hatékonyságát. Keresni kezdtem valami más módszert hogy lehetne a HIV előfordulást megtudni. Azt hiszem a válasz a halálozási adatokban van. Ennek segítségével a visszamenőleges adatokat is meg tudjuk kapni.

Ehhez azt kell kihasználni, hogy az AIDS egy speciális fajta betegség. Az embereket életük delén viszi el. Más betegségnek nincs ez a tulajdonsága. És nézzék csak: ez a halálozási ráta Botswanában és Egyiptomban. Botswanában sok az AIDS, Egyiptomban kevés. A halálozási ráta nagyon hasonló gyerekkorban és időskorban Gyanítható a hasonló fejlettségi fok.

De a középső tartományban, 20-45 Botswana sokkal magasabb értéket mutat. Mivel kevés betegség okoz halált ebben a korban, ezt a HIV-nek tulajdoníthatjuk. Akik ebben az évben haltak meg AIDS-ben, pár évvel előbb kapták el, ezért az adat arra jó, hogy a múltbeli HIV előfordulást megkapjuk. Azt találjuk, hogy ezzel a technikával nagyon közeli értékeket kapunk ahhoz, amit véletlen mintán vett vizsgálatok mutatnak. Csakhogy nagyon mást, mint amit az UNAIDS mond.

Ez az ábra mutatja az UNAIDS becslését, és a halálozási ráta alapú becslést kilenc országban, 1990-es évek végén. Csaknem kivétel nélkül az UNAIDS becslés sokkal magasabb, mint a halálozási ráta alapú. Az UNAIDS szerint Zambiában a fertőzöttség 20%, a halálozási ráta szerint csak 5%. Ezek nem jelentéktelen különbségek. A másik oldalról nézve: ha igaz lenne, amit az UNAIDS mond, 60 haláleset esne 10 000 főre, nem 20, ebben a korcsoportban.

Erről mindjárt fogok még beszélni, hogy mire tudunk következtetni mindebből, amivel jobban értjük a dolgokat. De előbb nézzük a "tényeket" amikről említettem, hogy talán nem úgy vannak. Azt hiszik, 25 milló ember fertőzött? Ha elfogadjuk, hogy az UNAIDS számai magasak, ez inkább 10-15 milló. Nem mondom, hogy az AIDS nem probléma. Nagyon is az. De úgy tűnik a valós szám nem olyan nagy. Amire pedig ezt az adatot fel tudjuk használni, az az, hogy megnézzük, mitől nő vagy lassul a járvány.

Az elején megmondtam, hogy nem fogok exportról beszélni. Amikor ezen az ügyön kezdtem dolgozni, nem foglalkoztam a gazdasági oldalával. De aztán nem engedett ilyen könnyen el. Tehát mégiscsak fogok beszélni erről. Mégpedig a gazdaság, pontosabban az export és a fertőzöttség kapcsolatáról.

Nyilván, mint közgazdász, én is tudom, hogy a haladás, a nyitott kereskedelem jó a fejlődő országoknak. Növeli az életszínvonalat. De a nyitottságnak és a kapcsolódásnak gyakran ára van a járványok terén. Nem meglepő módon. Szerdán azt tanultam Laurie Garrett-től, hogy biztosan elkapom a madárinfluenzát. És hogy nem kéne amiatt aggódni, ha nem volna kapcsolatunk Ázsiával.

A HIV is erősen összefügg a közlekedéssel. A járvány úgy került az USA-ba, hogy egy férfi légikísérő bevitte. Ő Afrikában kapta el, és vitte magával. Így keletkezett a járvány az USA-ban. Régóta ismert az epidemológusok körében hogy kamionsofőrök és vándorlók gyakrabban fertőzöttek Afrikában. És ahol több a gazdasági tevékenység, több az út, több a város, ott több a HIV is.

Ez még önmagában nem jelenti, hogy ha javul az export, a kereskedelem, akkor nő a fertőzöttség. De az új adatokkal ezt is meg lehet vizsgálni időfüggésben. És úgy tűnik, szerencsére, azt hiszem, hogy pontosan ez a helyzet, pozitív összefüggés van. Több export, több AIDS. És a hatás elég nagy. Az adatok azt sugallják, hogy ha megduplázod az exportot, megnégyszereződik a HIV fertőzöttség.

Ennek fontos következménye van az előrejelzés és a politika terén. Az előrejelzés kapcsán azt mondhatjuk el, hogy ha a kereskedelem növekedése várható kereskedelmet javító intézkedések miatt, pl az AGOA vagy más miatt, előre tudjuk jelezni, hogy mely területeken várható HIV növekedés. És ezeken a helyeken megelőző intézkedésekkel próbálkozhatunk. Hasonlóan, amikor élénkítő programokat dolgozunk ki, ha tudjuk ezt az externáliát, hogy milyen egyéb dolgok történnek ezzel együtt, jobban meg tudjuk ítélni a programokat.

És megintcsak tanultunk valami újat arról, amit azt hittük, hogy ismerünk. Hiába van kapcsolat a szegénység és az AIDS között, azaz Afrika szegény, és Afrikában sok az AIDS, az nem biztos, hogy a szegénység csökkentése, rövid távon az export és a fejlődés segítése nem szükségképpen fog elvezetni a HIV visszaszorulásához.

Már többször említettem ma Uganda esetét, és azt, hogy ez az egyetlen délafrikai ország, ahol sikeres volt a prevenció. Nagy dobra verték. És most másolják Kenyában, Tanzániában, a Délafrikai Köztársaságban, stb. Most ezt is meg fogom kérdőjelezni. Mert valóban volt visszaesés az előfordulásban Ugandában, a 90-es években. És volt ismeretterjesztés. De volt valami más is abban az időszakban.

A kávéárak jelentős visszaesése. Uganda fő exporterméke a kávé. Az export sokat esett a 90-es évek elején. És ez a zuhanás egybeesik, precízen, a HIV visszaesésével. Mindkét adatsor, a fekete az export, a vörös a HIV fertőzöttség, mindkettő növekszik. 1987-től kezdve mindkettő jelentősen esik, majd még mindig együtt haladva emelkedés látszik az évtized végén.

Ez az ábra és az intuíciónk azt mondatja velünk, a korábbi adatokkal együtt, hogy 25-50 százaléknyi csökkenést a HIV előfordulásban meg lehet magyarázni a felvilágosító kampány nélkül.

Ez nagyon fontos a kapmány szempontjából. Sok pénzt költünk arra, hogy megismételjük máshol is. De ha ez csak fele olyan hatékony, mint hittük, akkor sok más dolog van, amire talán érdemesebb volna költeni. Például más nemi úton terjedő betegségek visszaszorítására. Amiben segít a körülmetélés. Rengeteg dolgot lehetne kigondolni. Talán több időt kéne fordítani ezekre az ötletekre.

Remélem, hogy ebben a 16 percben tudtam újat mondani az AIDS-ről, és remélem, hogy megkérdőjeleznek most már pár dolgot, amit tudtak. És remélem meggyőztem önöket, hogy fontos megérteni a járvány részleteit, hogy jó politikát folytathassunk.

De én mindenekfelett kutató vagyok. Ahogy innen hazamegyek, visszaülök a számítógépem mögé a pici irodámban, és ebben az a legizgalmasabb, hogy akárhányszor a kutatásra gondolok, új kérdések vetődnek fel. És még több dolog, amivel foglalkozni akarok. Ami miatt nagyszerű itt lennem, biztos vagyok benne, hogy önök teljesen más kérdésekkel állnának elő, mint én. És alig várom, hogy halljam őket. Köszönöm!