Elliot Krane: A krónikus fájdalom rejtélye

Gyermekgyógyász vagyok és altatóorvos tehát gyerekeket altatok el, hogy megéljek. (Nevetés) És akadémikus vagyok, ezért a hallgatóság ingyen alhat. (Nevetés) De amit általában leginkább teszek az a fájdalom kezelő rendszer kezelése a Palo Altoi Standfordban lévő Packard Gyerekkórházban És azzal a tapasztalattal ami az elmúlt 20-25 év adott a következő üzenetet szeretném elmondani ezen a napon, a fájdalom is betegség.

Ma az esetek többségében azt gondoljuk, a fájdalom a betegség tünete. És ez igaz is a legtöbbször. Tünete egy tumornak, fertőzésnek gyulladásnak vagy műtétnek. De az esetek 10 százalékában miután a beteg kigyógyult ezen esetek valamelyikéből a fájdalom megmarad. Megmarad hónapokig és ritkábban évekig. És amikor ez történik, válik önmagában betegséggé. Mielőtt arról beszélnék, mit gondolunk ennek kialakulásáról és mit tehetünk ezzel, meg akarom mutatni milyen érzés ez a betegeknek. Tehát próbálják elképzelni, hogy ezzel a tollal simogatom a karjukat, ahogy most a saját karomat. Most azt akarom, képzeljék el, hogy ugyanezt teszem ezzel. Kérem maradjanak ülve. (Nevetés) Egy teljesen más érzés Hogy van ez a krónikus fájdalom esetében? Képzeljék el ezt a két dolgot együtt, ha akarják képzeljék el milyen lenne az életük, ha miközben ezzel a tollal simogatom a karjukat, az agyuk azt mondja önöknek mintha ezt éreznék-- és ezt tapasztalhatják a betegeim a krónikus fájdalommal. Valójában, képzeljenek el valami sokkal rosszabbat Képzeljék el, hogy a gyerekük karját simogatom ezzel a tollal, és az ő agya azt jelzi neki amilyen érzést a meleg fáklya okoz.

Ezt érezte a betegem Chandler, akit a fényképen láthatnak. Ahogy önök is látják, ő egy gyönyörű, fiatal nő. 16 éves volt tavaly, amikor találkoztam vele, és arra vágyott, hogy profi táncos legyen. Az egyik táncpróba során ráesett a kinyújtott karjára és kificamitotta a csuklóját. Most valószínűleg azt hiszik, ahogy ő is tette ez a csuklórándulás egy jelentéktelen esemény az ember életében. Gumis fáslival betekerve, fájdalomcsillapítót szedni egy-két hétig, és ezzel vége a történetnek. De Chandler esetében ez csak a történet kezdete volt. Ez az, ahogy a karja kinézett amikor eljött hozzám a klinikára a rándulás után kb. három hónappal. Láthatják, hogy a kar elszineződött, lilás színűre. Halálsápadt, hideg tapintású volt. Az izmok fagyosak, bénultak-- dystoniás, ahogy mi nevezzük. A fájdalom elterjedt a csuklójától a kezéig, az ujjbegyektől a könyökén túl, majd egészen a válláig.

De a legrosszabb rész ami volt, nem a spontán fájdalom mert az itt volt a nap 24 órájában. A legrosszabb, hogy allodynia-ja volt, Ez az orvosi elnevezése a jelenségnek amit korábban bemutattam a madártollal és a kézi-fáklyával. A karja legenyhébb érintése, a kéz érintése, egy ingujj vagy ruhadarab érintése amit felvett -- gyötrő, égető fájdalmat okozott.

Hogy tud az idegrendszer ennyire rossz lenni? Hogy tud az idegrendszer félreértelmezni egy ártatlan érzést mint a kéz érintése és rosszindulatúvá változtani mint egy láng érintése. Nos, talán ha úgy képzelik el az idegrendszert a testben mint például a villanyvezetékezést a házukban. A házukban vezetékek futnak a falban, a lámpakapcsolótól az elosztódobozig a mennyezeten és az elosztódoboztól a lámpaégőig. És amikor felkapcsolják a kapcsolót, kigyullad a lámpa. És amikor lekapcsolják a kapcsolót, a lámpa is kialszik. Nos, az emberek úgy képzelik, az idegrendszer is valami ilyen. Ha a hüvelykujjukra ütnek egy kalapáccsal, ezek a vezetékek a karodban-- amit persze mi idegeknek hívunk-- továbbítják az információt egy elosztó dobozba a gerincvelőben ahol új vezetékek, új idegek adják az információt az agynak ahol végül is tudatosul, hogy a hüvelykujj fáj.

De a helyzet, persze, az emberi testben ennél sokkal bonyolultabb. Alapjában az ügy kezdetekor ez az elosztó doboz a gerincvelőben csak annyira egyszerű, hogy egy ideget összeköt a következő ideggel ahol kiengedik ezeket a barna csomagokat neurotranszmitternek nevezett vegyi információkkal egy egyvonalú módon valójában ami itt történik az az, hogy a neurotranszmitterek szétáramlanak 3 dimenzióban -- oldalirányban, függőlegesen, fel és le a gerincvelőben-- és elkezdenek kölcsönhatásba lépni -- más szomszédos sejtekkel. Ezek a nem idegi sejtek, amiket gliasejteknek hívnak, amikről azt hitték, hogy lényegtelen építő elemei a gerincvelőnek nem tesznek mást mint, hogy egyben tarják ezeket a fontos dolgokat, mint például az idegeket. De kiderült, hogy a nem idegi sejteknek van élettani szerepe a változtatás, erősítés és a fájdalom esetében a torzítás a szenzoros érzékelésben. A nem idegi sejtek bekapcsolnak. A DNS-ük elkezd új fehérjéket előállítani, melyek kiszabadulnak és kölcsönhatásba lépnek a szomszédos idegekkel És ezek elkezdik kibocsájtani a neurotranszmitterjeiket. És azok a neurotranszmitterek kiszabadulnak és aktiválják a szomszédos nem idegi sejteket, és így tovább, egészen addig, amíg keletkezik egy pozitív visszacsatolási hurok.

Ez majdnem olyan, mint amikor valaki eljön a házunkba és újrakábelezi a falakat, tehát amikor legközelebb felkapcsolod a világítást, leöblít a wc. 3 ajtóval arrébb, vagy bekapcsol a mosogatógéped, vagy a számítógép monitorod kikapcsol. Ez őrület, de valójában ez történik a krónikus fájdalom esetén. Ezért válik a fájdalom önálló betegséggé. Az idegrendszer formálható. Változik és átalakúl válaszolóból serkentővé.

Nos, mit tehetünk ezzel? Mit tehetünk Chandler esetében? Mi a megszokott módon kezeltük a betegeket egészen eddig az ideig. Kezelés tünet változtató gyógyszerekkel -- fájdalom csillapítók -- amik őszintén, nem nagyon hatásosak ennél a fajta fájdalomnál. A hangos és aktív idegeket elhallgattatjuk, és elaltatjuk őket, helyi érzéstelenítéssel. És a legfontosabb, amit teszünk alkalmazunk egy szigorú, néha kényelmetlen folyamatot a fizikoterápiát és foglalkoztatási terápiát, hogy újra tanítsuk az idegeket az idegrendszerben a normális válaszadásra a tevékenységekre és az érzékszervi tapasztalatokra melyek a mindennapi élet részei. És mind ezeket támogatjuk egy intenzív pszichoterápiás programmal, hogy foglalkozzon a reménytelenséggel, kétségbeeséssel és a depresszióval, mert ezek mindig társulnak a súlyos, krónikus fájdalomhoz.

Ez sikeres, ahogy Chandler videóján látható aki, két hónappal azután, hogy először találkoztunk most hátraszaltót csinál. Tegnap együtt ebédeltünk, mert a főiskolán táncot tanul, itt Long Beachen És abszolút fantasztikusan csinálja.

De a jövő jelenleg még fényesebb. A jövő ígéretesnek tűnik új gyógyszerek lesznek kifejlesztve amik nem tünet módosító gyógyszerek amik egyszerűen elfedik a problémát, ahogy mi most, de betegség módosító gyógyszerek lesznek amik valójában a probléma gyökeréhez hatolnak és megtámadják a nem idegi sejteket, vagy ezek a káros sejteket amit ezek a nem idegi sejtek kialakítanak, majd kiszabadulnak és a központi idegrendszer felpörgését okozzák vagy a formálhatóságot, amik képesek arra, hogy torzítsák és felerősítsék az érzékszervi tapasztalatokat, amit fájdalomnak nevezünk. Tehát van reményem,

hogy a jövőben George Carlin profetikus szavai megvalósulnak, ő azt mondta: "A hitvallásom: Nincs fájdalom, nincs fájdalom."

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)