Edith Widder: A biolumineszcencia furcsa és csodálatos világa

Utazásra invitálom Önöket egy idegen világba. És ez nem olyan utazás, aminek a célja fényévekre van, mégis egy olyan helyre vezet, amit a fény határoz meg.

Kevéssé értékelt tény az, hogy a legtöbb tengeri lény a Földön fényt állít elő. Karrierem nagy részét azzal töltöttem, hogy a biolumineszcencia jelenségét tanulmányozzam. Azért tanulmányozom, mert hiszem, hogy megértése fontos a tengeri élet megértéséhez, ahol a legtöbb biolumineszcencia történik. Eszközként is használom ahhoz is, hogy láthatóvá tegyem és követni tudjam a szennyezést. De a legtöbbször elvarázsol. Az első merülőhajós élményem óta, amikor leértem és kikapcsoltam minden fényt és láttam a tüzijátékot, biolumineszcencia-függő vagyok. De mindannyiszor, amikor feljöttem a merülésekből, megpróbáltam szavakba önteni a látottakat, rájöttem, hogy azok teljesen alkalmatlanak erre. Szükségem volt egy módszerre, amellyel közvetlenül oszthattam meg az élményt. Amikor először rájöttem erre a módszerre, egy egyszemélyes merülőhajóban voltam, amelyet Deep Rovernek hívnak.

A következő videóban látni fogják, hogyan stimuláljuk a biolumineszcenciát. Az első dolog, amit látni fognak, egy kifeszített háló, nagyjából egy méter széles.

(Videó) narrátor: A merülőhajó előtt egy lyukacsos háló érintkezik majd a mélytengeri puhatestűekkel. A hajó fényeit lekapcsolva láthatóvá válik a biolumineszcencia.. a fény, ami akkor keletkezik, amikor a lények hozzáérnek a hálóhoz. Ez az első alkalom, hogy a jelenségről felvétel készül.

Edith Widder: A felvételt egy nagy érzékenységű kamerával vettem fel, az érzékenysége nagyjából a sötéthez hozzászokott emberi szeméhez hasonlítható. Ami azt jelenti, hogy nagyjából ezt látnák, ha lemerülnének. De hogy megpróbáljam bebizonyítani, hoztam magammal néhány biolumineszcens planktont, ami kétségtelenül merész kísérlet egy élő bemutatón.

(Nevetés)

Szóval.. ha le tudnánk oltani a lámpákat, hogy a lehető legsötétebb legyen itt bent.. Van nálam egy flakon, amelyben biolumineszcens planktonok vannak. Mint látják, most nem állítanak elő fényt, ami azért van, mert vagy halottak, (Nevetés) vagy mert meg kell piszkálnom őket valamilyen módon, hogy láthassák, hogy is néz ki a biolumineszcencia valójában.

(Meglepetés hangjai)

Hupsz. Bocsánat.

(Nevetés)

A munkámat legtöbbször sötétben végzem, hozzászoktam már. Ok.

Ezt a fényt egy biolumineszcens dinoflagelláta hozta létre, egy egysejtű alga. De miért kéne egy egysejtű algának ilyesmit tudnia? Nos, arra használja, hogy megvédje magát a ragadozóktól. A világítás egy segélykiáltás. Biolumineszcencens riasztó. És csakúgy, mint a riasztó, amit a autóikban és otthonaikban használnak, arra való, hogy nem kívánt figyelmet vonjon a betolakodóra, ami vagy az elfogásához vagy az elijesztéséhez vezet.

Sok állat használja ezt a trükköt, például ez a fekete sárkányhal. Van egy fénykibocsátó szerve a szeme alatt. Van egy bajusz az állán. Van több fénykibocsátó szerve is, amit még nem látnak, de nemsokára láthatnak. Jó ideig üldöznünk kellett a merülőhajóval, mert a hal 1,9 km/órával úszik, és a hajó végsebessége is ugyanennyi. De megérte, mert elkaptuk, egy speciális ketrecbe tettük és felvittük a laborba a hajóra, és minden elkezdett világítani rajta. Hihetetlen. A szeme alatti szervek pulzálnak. A bajusz az állán pulzál. A hasán lévő fénykibocsátó szervek is pulzálnak. Az uszonya világít. Segélykiáltás ez; az a célja, hogy figyelmet vonjon magára. Csodálatos. És alapból ezt nem lehet látni, mert kimerítjük a lumineszcens képességüket, ha hálóval hozzuk fel őket.

Vannak más módok is, hogy fénnyel védjük magunkat. Például ez a rák biolumineszcens vegyületeket lövell a vízbe, pont ahogy egy tintahal vagy egy polip a tintafelhőt. Ez elvakítja vagy megzavarja a ragadozót. Ezt a kicsi rákot tűzköpőnek hívják, mert a következőkre képes. Itt még úgy néz ki, mint egy ízletes falatka, vagy mint egy malacfej, szárnyakkal.. (Nevetés) De ha megtámadják, fény-zárótüzet zúdít.. Egész pontosan fotontorpedókat lő ki. Épp időben csíptem el ezt a jelenetet, hogy Önök láthassák ezeket a fény-köpeteket, ahogy eltalálják a kifeszített hálót és csak ragyognak. Fenomenális.

Szóval nagyon sok állat él a tengerekben, a fény előállítására képesek többsége. És egész jó tippjeink vannak arra, hogy miért csinálják. Arra használják, hogy élelmet találjanak, fajtársaikat odavonzzák párzáskor és hogy megvédjék magukat a ragadozóktól. De ha leérünk az óceán aljára, ott kezdenek igazán érdekessé válni a dolgok. Valószínűleg ezek közül az állatok közül néhány ihlette azokat, amelyeket az Avatar-ban láttunk, de nem kell a Pandorára utaznunk, hogy találkozzunk velük. Olyan állatok, mint ez.

Aranykorall, egy 'bokor'. Nagyon lassan növekszik. Valójában úgy gondolják, hogy ezek közül néhány nem kevesebb, mint 3000 éves, ami az egyik ok volna a fenékhálók betiltására. A másik ok az, hogy ez a bokor világít. Ha hozzáérünk, bármelyik részéhez, ezt a ragyogó kékeszöld fényt láthatjuk. ami lélegzetelállító. Láthatunk ilyen lényeket is. Ez úgy néz ki, mintha egy Dr. Seuss-könyvből szalasztották volna.. mindenféle élőlények kapaszkodnak bele. Ezek pedig tengeri Vénusz légycsapók. Ha megbökjük őket, behúzzák a csápjaikat. De ha tovább böködjük őket, elkezdenek világítani. És a végén az egész úgy néz ki, mint egy galaxis. Fények teljes sorát állítja elő, feltehetően egyfajta védekezés gyanánt.

Léteznek világító tengeri csillagok is. Kígyókarú csillagok is állítanak elő fényeket melyek a karjaik körül táncolnak. Ez növénynek néz ki, de valójában egy állat. És úgy telepedik meg a homokban, hogy felfúj egy kis ballont a szára végén. Így nagyon erős áramlatokban is tud kapaszkodni, ahogy azt itt láthatják. De ha nagyon vigyázva kihúzzuk és felvisszük a laborba, és megnyomjuk a szára végét, így kezd el világítani, és a fény az szár aljától a tetejéig szalad végig, és közben változtatja a színét, zöldről kékre. Színezés és hangeffektek utólag hozzáadva, a nézői élmény fokozása végett. (Nevetés) De fogalmunk sincs, miért világít így az állat.

Itt egy másik. Ez szintén egy tollkorall. Van egy kígyókarú csillaga is, útitársnak. Olyan, mint egy zöld fénykard. És csakúgy, mint az előző, hullámokban állít elő fényt. Ha megnyomjuk az alját, a fényhullámok az aljától a tetejéig szaladnak. Ha a tetejét nyomjuk meg, a másik irányba terjednek a fények. Mit gondolnak, mi történik, ha a közepénél nyomjuk meg? (Meglepetés hangjai) Nagyon érdekelne, mit gondolnak, mi ennek a célja.

(Nevetés)

Tehát van egy fény-nyelv az óceán mélyén, és csak mostanában kezdjük érteni. És az egyik módszer, amivel próbálkozunk, az, hogy megpróbáljuk mi is előállítani ezeket a fényeket. Erre ezt a fénycsalit használtam. Elektronikus medúzának hívjuk. 16 kék LEDből áll, amelyeket különböző fényjátékokra tudunk beprogramozni. Egy kamerarendszert fejlesztettem hozzá, a Tengeri Szemet, azzal figyeljük. Vörös fényt használ, amely a legtöbb állat számára láthatatlan, szóval egyáltalán nem zavaró. Meg szeretnék mutatni Önöknek néhány választ, amelyeket mélytengeri állatoktól kaptunk.

A kamera fekete-fehér. Nem nagy felbontású. Amit itt látnak, egy csalidoboz, egy csomó rákocskával, ők a tengerfenék csótányai. Elöl látható az elektronikus medúza. És amikor elkezd villogni, csak egy LED a sok közül, de az gyorsan. Amint elkezd villogni.. - nagynak fog tűnni, mert a kamerába világít - azt szeretném, ha ide néznének. Van itt valami apró, ami válaszol. Beszélgetünk valamivel. Úgy néz ki, mint egy gyöngyfüzér, három gyöngyfüzér, valójában. Nagyon egyenletes jelenség volt. Ez a Bahamáknál történt, kb. 610 m mélyen. És úgy tűnik, kialakult egy csetszoba, mert amint elkezdődött, mindenki elkezdett beszélni. Úgy gondolom, ez valójában egy rák, amely biolumineszcens vegyületeket enged a vízbe. De a legjobb az egészben, hogy beszélgetünk vele. Nem tudjuk, mit mondunk. Szerintem valami nagyon szexi lehet.

(Nevetés)

Végül pedig hadd mutassak néhány választ, amelyeket a világ első mélytengeri webcam-jával vettük fel. Tavaly telepítettük a Monterey Canyonban. Csak mostanában kezdtük analizálni ezeket az adatokat. Ez lesz itt a fényforrás, amely olyan, mintha biolumineszcens baktérium lenne. Tehát ez egy (téves) optikai információ arról, hogy egy dög fekszik az óceán fenekén. Így megjelenik ez a dögevő, Egy nagy hatkpoltyús szürkecápa. Nem tudom megmondani, hogy a fény csalta-e oda, mert a csali ott van, de ha a szagot követte volna, a másik irányból jelent volna meg. És úgy tűnik, hogy amivel próbálkozik, az nem más, mint az elektronikus medúza bekebelezése. Egy 3,5 méteres szürkecápa.

A következő is a webcam-ról való, most a körkörös fényekkel. Ez egy riasztó. Ez pedig egy Humboldt tintahal volt, egy fiatal Humboldt tintahal, kb. egyméteres. Ez 914 m mélyen van, a Monterey Canyonban. De ha ez egy riasztó, nem számítanánk arra, hogy megtámadja az elektronikus medúzát. Azt kéne támadnia, ami a medúzát támadja. De sok hasonló reakciót láttunk. Ez a példány kicsit elmélkedőbb. "Hé, várjunk csak. Valami másnak kéne itt lennie." Gondolkozik rajta. De kitartó. Mindig visszatér. Aztán mindig elmegy néhány másodpercre, hogy többet gondolkozzon, például: "Talán ha egy másik szögből érkezem.." (Nevetés) Nem.

Szóval elkezdtük megtanulni ezen a nyelven, de nagyon az elején járunk még. Több szemre volna szükségünk. Ha bármelyiküknek lehetősége adódik, hogy alámerüljön egy ilyen hajóval, mindenképp szánják rá magukat. Ez egy olyan dolog, ami mindenki bakancslistáján ott kéne, hogy legyen, Hiszen egy vízi bolygón élünk. Az élettér több, mint 90, 99 százalékát ezen a bolygón az óceánok teszik ki. Egy varázslatos hely, tele lélegzetelállító fényshow-kkal, bizarr és csodás élőlényekkel, idegen élőlényekkel, amelyekhez nem kell egy másik bolygóra utaznunk.

De ha rászánják magukat, ne felejtsék el lekapcsolni a fényeket. De figyelmeztetem Önöket, függőséget okoz.

Köszönöm.

(Taps)