E.O. Wilson a földi élet megmentéséről

Egész életemben gondolkodtam azon, mit jelenthet az, hogy észvesztő. Az itt töltött két nap után azt kell mondanom, elveszett vagyok, és roppantul le vagyok nyűgözve, és érzem, hogy Önök nagy reménységre adnak okot. Nemcsak az amerikai tudományos és technológiai szempontjából, hanem az egész világ szempontjából. Most azonban egy különleges küldetésben vagyok választókerületem nevében. Melyet 10 a 18-adikon (azaz milliószor trillió) rovar és egyéb apró teremtmény alkot. Az ő nevükben teszem ezt az előterjesztést. Ha kiirtanánk csak a rovarokat, ezt az egy csoportot, ezen a bolygón - amit meglehetősen komolyan veszünk jelenleg -, a többi életforma az emberiséggel együtt nagyrészt eltűnne a föld színéről. Mindössze néhány hónap alatt. Nos, hogy kerültem én ebbe a bizonyos pártfogói helyzetbe?

Kisgyermekként és tizenéves koromban egyre inkább hatalmába kerített az élet lenyűgöző sokfélesége. Volt egy pillangós korszakom, egy kígyós, egy madaras, egy halas, egy barlangos korszakom, és végül és végérvényesen egy hangyás korszakom. Gimnazista koromra már elkötelezett myrmekológus voltam, ami a hangyák biológiájának specialistáját jelenti. De az érdeklődésem és kutatásaim hatására folyton kitérőket tettem a földi élet nagyon sokféle területére. Ide tartozik az is, hogy nekünk mint fajnak mindez mit jelent, mennyire kevéssé értjük, és mennyire sürgető az a veszély, amit tevékenységünk jelent számára.

Ebből a szélesebb vizsgálatból eredt egyfajta nyugtalanság és késztetés, ami ebben a mostani kívanságomban kristályosodott ki. Elhatározásom egy életreszóló küldetés csúcspontja, amely azzal kezdődött, hogy az alabamai Gulf Coast-on nőttem fel Florida félszigetén. Amennyire emlékszem elbűvölt a régió természeti szépsége, és az ottani növényi és állatvilág majdnem trópusi bősége. Egy nap, amikor hétévesen horgásztam, Túl erősen húztam fel egy "tüskehalat" (így hívják a hegyes hátúszójuk miatt), és fél szememre megvakultam. Később észrevettem, hogy rosszul is hallok, (valószínűleg születési rendellenesség miatt), a magas tartományokban. Így hivatásos természetkutatónak készülve - sosem akartam más lenni egész életemben - azt tapasztaltam, hogy rosszul megy a madármegfigyelés és nem tudtam békahangokat sem követni. Így az apró, nyüzsgő teremtmények felé fordultam, melyek hüvelyk és mutatóujjaink közé foghatóak: ezek az ökoszisztémánk alapjait képező apróságok. Ahogy mondani szoktam, ezek az apróságok működtetik a világot. Ezzel a biológia olyan furcsa és gazdag határterületéhez nyúltam, amely úgy tűnt, mintha egy másik bolygón lenne. Tény, hogy nagyrészt feltáratlan bolygón élünk. A Föld élőlényeinek nagytöbbsége továbbra is ismeretlen a tudomány számára.

Az utóbbi 30 évben, a világ távoli részeit kutató expedíciók, és a technológiai fejlődésnek köszönhetően, a biológusok a békák és egyéb kétéltűek esetében például az ismert fajok számát egyharmadával gyarapították, így a jelenlegi számuk 5400. És ez folyamatosan emelkedik. Két új bálnafajt fedeztek fel, valamint két új antilopot, majomfajok tucatjait, és egy új elefánt fajtát. Még egy különálló fajta gorillát is! A mérettartomány másik szélén, a tengeri baktériumok osztályánál, a Prochlorococcus-oknál (záróvizsgán kérdés lesz) bár csak 1988-ban fedezték fel őket, manapság a Föld legelterjedtebb élőlényeinek tartják ezt a csoportot. Ráadásul, ők végzik az óceánok fotoszintézisének legnagyobb részét. Ezeket a baktériumokat azért sem fedezték fel előbb, mert a legkisebb földi élőlények között tartják őket számon -- annyira kicsik, hogy hagyományos mikroszkópokkal láthatatlanok. Mégis a tengeri élet ezen apró teremtményeken múlhat.

Ezek a példák csak felvillantják, mennyire nem törődünk ezen a bolygón az élettel. Vessünk egy pillantást a gombákra -- kalaposgombákra, rozsdagombákra, penészre és sok betegséghordozóra. 60.000 fajuk ismert a tudomány számára, de több mint másfél millióra becsülik a valós számukat. Vegyük például a fonálférgeket, a legelterjedtebb állatot. A Földön ötből négy állat fonálféreg -- ha az összes szilárd anyag a fonálférgek kivételével eltűnne, akkor még mindig látható lenne a körvonala a fonálférgek miatt. Mintegy 16.000 fonálféreg fajt fedeztek fel és írtak a tudósok; ezen kívül százezrek lehetnek még, sőt milliók, amelyekről nem tudunk. A rejtett változatosságnak ezen hatalmas területét tovább növeli a baktériumok biológiájának titokzatos világa, amelyet az utóbbi néhány év során még mindig midössze hatezer baktériumfaj alapján ismerünk. Azonban ez a baktériumfajszám megtalálható egy gramm talajban, csak egy kis maroknyi talaj, és a 10 milliárd baktérium, ami benne lenne. Becslések szerint egy tonna talaj -- termőtalaj -- hozzávetőleg négy millió baktériumfajt tartalmaz, amelyek mind ismeretlenek.

Így a kérdes adott: mit csinálnak ezek mind? Tény, hogy nem tudjuk. Bolygónkon úgy élünk, hogy az élő környezetünkkel kapcsolatos cselekedeteink sokaságát hittel és találgatással magyarázzuk. Életünk ezen teremtményektől függ. Ha hozzánk közelálló példát akarunk hozni: mintegy 500 baktériumfajt ismerünk -- hasznos baktériumokat -- melyek szimbiózisban élnek szánkban és torkunkban, mely valószínűleg szükséges az egészséges élethez, a kórokozó baktériumok távoltartásához.

Itt mutatnék be egy kis impresszionista filmet, amely erre az alkalomra készült. Szeretném bemutatni. Ebben segít nekem Billie Holiday. (Film)

És ez még csak a kezdet! A vírusok, ezek a élőlényszerűségek, mint a profágok is (ezek a génszövők, melyek a folyamatos baktériumevolúciót segítik), a modern biológia tulajdonképpen ismeretlen frontvonalát alkotják, egy külön vírusvilágot. Még mindig tisztázatlan, hogy mi is egy vírusfaj, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan kiemelkedő fontosságúak számunkra. Mindössze ennyit mondhatunk: a bolygónkon élő vírusok génjeinek változatossága túltesz vagy valószínűleg túltesz az összes többi élőlény együttes génváltozatosságán. Manapság, ha a mikrobák biodiverzitásáról beszélünk, a tudósok olyan felfedezőkhöz hasonlítanak, akik evezős csónakkal vágnak neki a Csendes-óceánnak.

De ez rohamosan változik a genomika technológiájának köszönhetően. Ma már lehetséges egy baktérium teljes genetikai kódját megfejteni (szekvenálni) négy órán belül. Hamarosan módunkban áll terepmunkát végezni szekvenálókkal a hátunkon -- így tudunk majd baktériumokat vadászni az élőhelyek kis zugaiban ahhoz hasonlóan, ahogy a madarászok figyelik a madarakat távcsővel. Vajon mit találunk majd az élővilág ilyen feltárása során, ha ez végre komolyan megvalósul? Amint végére jutunk a viszonylag óriási emlősöknek, madaraknak, békáknak és növényeknek, sorra következnek a megfoghatatlanabb rovarok, más apró gerinctelenek és így tovább -- majd eljutunk a láthatalan élővilág sok millió élőlényéig, amelyek az emberiség körül és benne is élnek. Már azok is, amiket baktériumoknak gondoltunk generációkon át, mostanra két nagyon különböző mikroorganizmus csoportnak bizonyultak: a valódi baktériumok és az egysejtű Archaea-k, ez utóbbiak a baktériumoknál közelebb állnak az eukariótákhoz, ahová mi is tartozunk.

Néhány komoly biológus, és magamat is ide sorolom, elkezdte fontolgatni, hogy a mikroorganizmusok hatalmas és ismeretlen sokfélesége esetleg -- csak esetleg -- földönkívülieket rejthet. Valódi földönkívülieket, törzseket, melyek az űrből érkeztek. Volt erre több milliárd évük, hogy megcsinálják, de különösen a földi biológiai evolúció legkorábbi szakaszában. Jól tudjuk, hogy néhány földi eredetű baktériumfaj képes szinte elképzelhetetlenül extrém hőmérséklet-különbségek és más durva környezeti változások elviselésére. Ide tartoznak olyan erős és hosszantartó sugárzások, melyek a Pyrex (ellenálló üveg) edényeket szétroncsolják a növekvő baktériumok populációja körül. Lehet, hogy erős a kísértés, hogy a bioszférát holisztikusan kezeljük, és az azt alkotó fajokat entitások hatalmas folyamának tekintsük, ahol szinte értelmetlen megkülönböztetni őket egymástól. De ezen fajok mindegyike, még a legapróbb Prochlorococcus-ok is, az evolúció mesterművei. Mindegyikük több ezertől több millió évig létezett. Mindegyikük különlegesen alkalmazkodott a saját környezetéhez, összefonódva más fajokkal ökoszisztémákat alkottak, amelyeken saját életünk múlik olyan kapcsolatokon keresztül, melyekről még előzetes sejtéseink sincsenek. El fogjuk pusztítani ezeket az ökoszisztémákat és az őket alkotó fajokat saját létezésünk kárára -- és sajnos ezt a pusztítást nagyfokú leleményességgel és fáradhatatlan energiával tesszük.

Én magam 1953-ban, konzervációbiológusként világosodtam meg, mikor harvardi hallgatóként ritka hangyfajokat kerestem és találtam Kuba hegyi erdeiben. Olyan hangyákat, melyek csillognak a napfényben -- fémes zöld vagy fémes kék a színük, és egy közülük, mint kiderült, fémes aranyszínű. Megtaláltam a hangyáimat, de csak komoly hegymászást követően, mivel a hegyekben maradtak meg az utolsó kubai őserdők, és ezen erdőket akkor irtották, és most is irtják. Akkor rájöttem, hogy ezek a fajok és a sziget többi csodás állat- és növényfajának nagy része -- és ez igaz gyakorlatilag a világ összes többi részére is -- amelyek több millió évig fejlődtek, folyamatosan tűnnek el véglegesen. És ez így van, bármerre nézünk.

Az emberiség pusztító ereje állandóan rombolja az ősi földi bioszférát olyan erők egyesítésével, melyek az angol "HIPPO" (víziló) betűszóval jellemezhetők. H az élőhelyek (habitat) pusztítását jelenti, ide tartozik az üvegházhatású gázok okozta klímaváltozás. I az invazív fajokat jelenti, mint a tűzhangya, zebra kagyló, gyomnövények, és fertőző baktériumok, vírusok, melyek minden országot exponenciális mértékben árasztanak el -- és ez az I betű. Az első P betű a "HIPPO"-ban szennyezést (pollution) jelent. A második a folyamatos populációs, emberi populációs növekedést. Az utolsó betű O, túlzott használatot (over-harvesting) jelent -- mely a szükségesnél nagyobb mértékű halászattal és vadászattal fajok kiirtásához vezet. A HIPPO veszedelemet, melyet mi alkottunk, ha nem fogjuk vissza -- folyamatban lévő biodiverzitás-kutatások legjobb becslései szerint -- a Föld még túlélő állat- és növényfajainak felét biztosan kiirtja vagy súlyosan veszélyeztetni fogja az évszázad végére. Önmagában az emberiség által okozott klímaváltozás -- ha nem fogjuk vissza -- elpusztíthatja a mai élő fajok negyedét a következő öt évtized során. Mit veszítünk mi és a jövő generációi, ha az élő környezet nagyobb része így károsodik? Tudományos ismeretek óriási potenciális tárházát, melyeket még össze kell gyűjteni, környezeti egyensúlyunk nagyrészét, és újfajta gyógyszereket, ismeretlen mértékben hatékony és értékes termékeket -- ezeketől mind megfosztjuk magunkat.

A veszteség ára nagyon komoly lesz, jólét, biztonság és igen, spritualitás tekintetében az elkövetkezendő időkre. Mert korábbi hasonló kataklizmák rendbetétele -- az utolsó a dinoszauruszok korának végét jelentette -- általában 5-től 10 millió évig tartott. Sajnos a biodiverzitásra vonatkozó tudásunk annyira tökéletlen, hogy nagy eséllyel veszítjük el jelentős részét anélkül, hogy egyáltalán megismernénk. Még az USA-ban is például a 200.000 ma ismert faj tulajdonképpen csak egy része a valójában ott élőknek, velük kapcsolatban alapvető biológiai ismereteink hiányoznak. Az ismert fajok mindössze 15 százalékáról tudunk annyit, hogy a státuszuk megállapítható legyen. Az értékelt 15 százaléknak 20 százaléka "eltűnőben" kategóriát kapott. Vagyis, a kipusztulás veszélye fenyegeti. Mindez az Egyesült Államokban. Röviden szólva vakon repülünk környezetünk jövőjébe. Sürgősen változtatnunk kell ezen. Alaposan fel kell fedeznünk bioszféránkat, hogy megérthessük, és hozzáértően irányíthassuk. Le kell higgadnunk mielőtt tönkretesszük a bolygót. És szükségünk van arra a tudásra.

Ennek egy nagy, tudományos projektnek kell lennie, akárcsak az Emberi Genom Projekt. Úgy kell rágondolnunk mint egy órarenddel rendelkező biológiai holdutazásra. Ezzel eljutottam ahhoz, amit a TEDeseknek kívánok, és mindenkinek, aki ezt az előadást hallja szerte a világban. Szeretném, ha együtt tudnánk működni abban, hogy a kulcsfontosságú eszközöket létrehozzuk, melyek arra ösztönöznek, hogy a Föld biodiverzitását megőrizzük. És hívjuk ezt az "Élet Enciklopédiájának". Mi az "Élet Enciklopédiája" -- egy elképzelés, amely már elkezdett megvalósulni, és terjedni, valamint elkezdték komolyan venni. Ez egy enciklopédia, mely az interneten él, és tudósok ezrei írják világszerte. Amatőrök is csatlakozhatnak. Minden faj számára egy végtelenségig bővíthető oldala van.

A földi élettel kapcsolatos összes alapvető ismeretet mindenki számára elérhetővé teszi, igény szerint, és a világon bárhol. Erről az ötletemről már írtam korábban, és tudom, hogy a teremben is vannak, akik a múltban komoly erőfeszítéseket tettek az ügyért. De ami leginkább izgalmas számomra, hogy mióta ezen ötletemet ebben a formában előhoztam, a tudomány fejlődött. A technológia is előbbre lépett. Ma egy ilyen enciklopédia gyakorlati megvalósítása, a bennefoglalt információ mennyiségétől függetlenül, elérhető közelségbe került. Az elmúlt év során befolyásos tudományos intézmények egy csoportja kezdett el mozgolódni, hogy ez az álom megvalósuljon. Szeretném, ha segítenének nekik. Közös munkával mindezt valóra válthatjuk.

Az enciklopédia gyorsan kifizetődő lesz gyakorlati alkalmazásokban. Az emberi tudat kiemelkedő minősége szükségeltetik hozzá és az emberi szükségletek ismerete. Át fogja alakítani a biológia tudományát az emberiség nyilvánvaló hasznára. És mindenekelőtt, biológusok egy új generációját tudja ösztönözni, hogy folytassák a -- nekem személyesen 60 éve -- megkezdett küldetést: Keresni az életet annak megértése céljából és végül, mindenek felett, annak megőrzése céljából. Ezt szeretném. Köszönöm.