♪Szia, üzenetrögzítő, kedves barátom!♪ (Nevetés) ♪Megint felhívtam az ügyfélszolgálatot.♪ ♪Nem hallgattam a főnökömre: hétfő reggel hívtam őket.♪ ♪Most este van, és a vacsorám először kihűlt, aztán meg is romlott...♪ ♪Várakoztatnak, a csend hangjait hallgatom.♪ ♪Nem értik, szerintem nincs is ott senki.♪ ♪Minden gombot megnyomtam,♪ ♪mégis 18 órát várakoztam.♪ ♪A szoftverük megőrjítette a Macemet,♪ ♪leáll, lefagy - és le is törölt mindent!♪ ♪Most a Mac adja ki a csend hangjait.♪ ♪Álmomban bosszút állok♪ ♪rajtatok, srácok.♪ ♪Például motorbalesetet szenvedtek,♪ ♪azt a jó véres fajtát! Utolsó erőtökkel♪ ♪a 911-et tárcsázzátok, és gyakorlott orvosért fohászkodtok. De én veszem fel.♪ (Nevetés) ♪És hallgatjátok a csend hangjait.♪ (Taps)
Köszönöm. Jó estét, üdvözlöm Önöket a "Találd meg azt a TED előadót, aki a Broadway-n énekelt" mai adásában! (Nevetés) Ok, szóval amikor a TImes felajánlotta a rovatot hat éve, a megállapodás valami ilyesmi volt: elküldik nekem a legjobb, legmenőbb új kütyüket, minden héten. Kipróbálhatom, játszhatok velük, értékelem őket, amíg meg nem unom, és aztán visszaküldöm őket. Fizetnek is érte nekem. Kérhettem gondolkodási időt is. Mindig is technológiamániás voltam, és nagyon szeretem ezt csinálni. Volt azonban egy hátránya is ennek a munkának. Mégpedig az, hogy közölni akarták az e-mail címemet minden cikk végén. És azt vettem észre, hogy eszméletlen mennyiségű levelet kaptam.
Ha valaha magányosnak érzed magad, legyél rovatvezető a New York Times-nál, mert száz meg száz e-mailt fogsz kapni. És amilyen leveleket mostanában kapok, azok a felhasználói frusztrációkról szólnak. Az emberek úgy érzik -- OK, feljött egy hibaüzenet a képernyőre. Jó, hogy Önök nem látják... Az emberek elveszve érzik magukat. Úgy érzik, túl sok technológia jött túl gyorsan. Az eszközök lehet, hogy jók, de nincs elég támogatás. Nem kapnak elég segítséget az emberek, nincs átgondolva a design kérdése a felhasználói élmény és használhatóság szempontjából. Egyszer írtam egy cikket arról, hogy hogyan próbáltam elérni a Dell ügyfélszolgálatát. 12 órán belül 700 üzenet várt rám a Times weboldalának fórumán, a felhasználóktól, s mind azt mondta: "Én is ezt tapasztaltam!", meg hogy: "Itt az én történetem" - szoftverdühnek neveztem a jelenséget. És emberek, az első üzletember, aki kitalálja, hogyan válthatja pénzre ezt a sok dühöt, az -- Hú, hogy jutottam idáig? Csak vicc volt! (Nevetés)
OK, szóval miért lesz egyre súlyosabb ez a probléma? Egyrészt azért, ironikusan szólva, mert az iparág túl sokat foglalkozik azzal, hogy egyszerűen használhatóvá tegye az eszközöket. Meg is mutatom, hogy értem ezt. Így nézett ki a számítógép kezelőfelülete DOS alatt. Az évek során egyszerűsödött. Ez az eredeti Macintosh operációs rendszer. Reagan volt az elnök. Madonna még barna volt. És az egész operációs rendszer... - itt jön a jó rész - az egész operációs rendszer 211 KByte-ot foglalt. A MAC OS 10-nek még a logója sem fér bele 211KByte-ba! (Nevetés) Az irónia tehát az, hogy ezek a dolgok egyszerűbbé váltak, vesztettek a technikai jellegből, szélesebb körben ismertek, többen kell, hogy beletanuljanak a használatukba.
Egyszer abban az örömben volt részem, hogy egy Apple call centerben ülhettem egy napig. A srác, aki fogadta a hívásokat, nekem is adott fülhallgatót, hogy hallgassam. És a hívások... tudják Önök is, hogy azt mondják: "Minőségbiztosítási okokból az Ön hívását rögzítjük." Nem-nem. Az Ön hívását rögzítjük, hogy összegyűjthessük a legviccesebb, leghülyébb felhasználók történeteit, és CD-n adogassuk egymásnak. (Nevetés) Ezt is csinálják. (Nevetés) Nekem is van egy. (Nevetés) Az Önök csomagjában is ott van. Nem, nem... Az Önök hívásai is rajta vannak. Vannak olyan sztorik, amik nagy klasszikusok lettek, de mégis emberileg érthetőek. Egy nő azzal a panasszal hívta az Apple-t, hogy az egere cingog - cincogó hangot ad ki. És az operátor kérdésére, hogy "Asszonyom, mit ért ez alatt, hogy cincog az egere?" azt mondta: "Annyit mondhatok, hogy annál hangosabban cincog, minél gyorsabban mozgatom a képernyőn." (Nevetés) Operátor: "Ön a képernyőre tette rá az egeret?" Azt mondja: "Nos, a gép azt mondja, 'klikkeljen ide a folytatáshoz'". (Nevetés)
Hát, ha ez tetszett, mennyi időnk van még? Egy másik sztoriban egy fazon azért hívta őket - és ez igaz -, mert a számítógépe lefagyott, és azt monda az operátornak, hogy nem tudta újraindítani, akárhányszor is gépelte be, hogy "11" Az operátor azt kérdezte: "Micsoda? Miért írja be azt, hogy 11?" "Azt mondja az üzenet, hogy ez egy 11-es hiba." (Nevetés) Azt tehát be kell vallanunk, hogy néha valóban a felhasználó hibázik. De miért egyre nagyobb ez a technológiai
túlterheltségi és bonyolultsági krízis? A hardverek világában azért, mert a felhasználók minden kütyüből egyre kisebbet akarnak. Így hát kisebbek is lesznek, de az ujjaink alapvetően ugyanakkorák maradnak. Így egyre nagyobb kihívást jelent kezelni őket. A szoftverek pedig egy másik ősi erőnek vannak alárendelve, annak az igénynek, hogy mindig legyen újabb verzió. A szoftvervásárlás nem olyan, mintha vázát vennénk, vagy csokit - ezeket birtokoljuk. Inkább olyan, mintha egy klubba lépnénk be, és éves tagdíjat fizetnénk. Minden évben a kiadó azt mondja: "Újabb funkciókat adtunk hozzá a programhoz, ezeket 99 dollárért megkapod." Ismerek egy embert, aki 4000 dollárt költött csak a Photoshop új verzióira az évek alatt. A szoftvercégek jövedelmük 35%-át szerzik csak ezekből a frissítésekből. Én ezt a jelenséget szoftverfrissítési paradoxonnak neveztem el, azaz, ha elégszer frissítesz egy szoftvert, az végül használhatatlanná válik.
Például a Microsoft Word csak egy szövegszerkesztő volt még Eisenhower idején. (Nevetés) De mi az alternatíva? A Microsoft megcsinálta ezt a kísérletet. Azt mondták: "Várjunk egy percet. Mindenki azon panaszkodik, hogy túl sokat tud a program. Csináljunk tehát egy olyan szövegszerkesztőt, ami csak szöveget szerkeszt. Egyszerű, letisztult, nem webböngésző, nem adatbáziskezelő." És ki is jöttek vele. Microsoft Write-nak hívják. És senki nem bólogat, hogy hallott róla, mert nem volt sikeres. Senki nem vette meg. Ezt úgy hívom, hogy a Sporteszköz-elv. Az emberek körülveszik magukat szükségtelen eszközökkel, igaz? Nem kell nekik az adatbáziskezelő és a böngésző, de úgy vannak vele, hogy "Hát, frissítem, mert hát talán egyszer majd szükségem lesz rá!" A probléma az, hogy ahogy több funkciót adunk a programhoz, hová tesszük ezeket? Milyen eszköztárba helyezzük őket? A designeszközök tára is véges... Vannak gombok, csúszkák, felugró menük, almenük... De ha nem vigyázunk, mit választunk, ez lesz az eredmény. (Nevetés)
Ez egy teljesen valós - nem vicc - teljesen valós kép a Microsoft Wordről, az a verzió, ami mindenkinek megvan - itt az összes eszköztár egy képen van. Persze senki nem nyitotta meg az összeset egyszerre, de így csak ebben az ici-pici ablakban lehet szöveget szerkeszteni! (Nevetés) Elérkeztünk a kezelőfelület-mátrixok korába, amikor annyi új funkció és lehetőség van, hogy két dimenzióban kell gondolkodni. Függőleges és vízszintes. Minden felhasználó arról panaszkodott, hogy a Microsoft Word mindig felsorolás formátumba váltja a listákat és automatikusan aláhúzza a linkeket. A kikapcsológomb valahol ott van a képen. Tényleg ott van! Az egyszerű és jó kezelőfelület megalkotásának része az is, hogy tudni kell, mikor melyik funkcóra van szükség. Itt a kilépőablak a Windows 2000-ben. Ha csak négyféle választási lehetőség van, miért legördülőmenüben vannak? Nem mintha, amúgy tele lenne opciókkal ez az ablak, így nincs értelme tömöríteni a választási lehetőségeket. Kitehették volna mindet egyből.
Itt van az Apple megoldása ugyanerre az ablakra. (Taps) Köszönöm - igen, ezt én terveztem. Nem, nem, nem... Máris látszik, hogy az Apple és a Microsoft teljesen másként közelít a szoftverdesign témaköréhez. A Microsoft úgy akarja elérni az egyszerűséget, hogy több lépést tesznek bele. Minden tele van náluk varázslókkal. És jön egy új Windows verzió ősszel. [Ez még a Windows Vista volt] Ha ebben az ütemben folytatják, sosem tudhatjuk, hol kötnek majd ki. (Taps) Íme a Gépelő Varázsló! OK, csináljuk. Nyomjuk meg a "Tovább"-ot a folytatáshoz. (Taps) A legördülő menüből válassza ki azt a betűt, amit be szeretne gépelni. OK. (Nevetés) Szóval van egy határ, amit nem kéne átlépni. Mi tehát a legjobb megoldás? Hogy tudunk minden funkciót egyszerűen és okosan beletenni egy programba? Hiszem, hogy a konzisztenciára kell törekedni, ha az lehetséges, való életből vett példák, kuka, mappa, ilyesmik jelölnek általában programfunkciókat. De én arra kérem a tervezőket, hogy szegjék meg ezeket a szabályokat, ha megsértik a legnagyobb szabályt, ami az intelligencia. Hogy mit értek ezalatt? Mutatok néhány példát, ahol az intelligencia számára valami nem konzisztens, és mégis jobb.
Ha valamit veszünk a neten, akkor meg kell adnunk a címünket, és ki kell választanunk, melyik országból vásárolunk, ugye? 200 ország létezik a világon. Mi szeretünk úgy gondolni az Internetre, mint egy globális falura. Sajnálom, de még nem ez a helyzet. Szóval főként az Egyesült Államokat, Európát és Japánt választjuk. Akkor miért van az Egyesült Államok az E-nél? (Nevetés) Két-három képernyőt mindenképp görgetni kell hozzá, hogy odaérjünk! Konzisztensebb lenne, ha az Egyesült Államokat előretennénk,
de nem lenne intelligens megoldás. Ezt már sokan mondták, de hogy lehet az, hogy egy Windows számítógépet úgy állítok le, hogy egy "Start" feliratú gombra kattintok? (Nevetés) Van egy másik kedvencem: ha van egy nyomtatónk, legtöbbször egy példányban, oldalak szerint sorban nyomtatunk vele. De akkor miért ezt az ablakot kell minden egyes nyomtatás előtt látnunk? Ez olyan, mint egy Boeing pilótafülkéje. (Nevetés) És ott lent valahol az egyik észrevehetetlen gomb a "Nyomtatás". (Nevetés) (Taps) Tehát, nem azt mondom, hogy az Apple az egyetlen cég, amelyik valódi egyszerűséget szolgáltat. A Palm is például, főleg a korábbi modelleik jók ebben a tekintetben. Még a 90-es években beszéltem a Palmmal, amikor jól ment a cégnek, és a beszélgetés után egy beosztottal is találkoztam. Azt mondta: "Szép beszéd volt". Én azt mondtam: "Köszönöm! Mi az Ön beosztása itt?" Azt mondta: "Érintésszámláló vagyok." Megdöbbentem: "Hogy micsoda?" Ő azt mondja: "Hát, Jeff Hawkins, az igazgató arra kért, hogy ha bármilyen feladat kiadása több mint három érintésből oldható csak meg a ceruzával, akkor az már túl sok, és újra kell tervezni. Tehát én számolom az érintéseket." Most mutatok egy példát egy olyan cégre, ahol nincs ilyen érintésszámláló beosztott.
Ez a Microsoft Word. Amikor új üres dokumentumot akarunk létrehozni Wordben-- ... néha megtörténhet! (Nevetés) A Fájl menüből az "Új" opciót választjuk. Na most, mi történik, ha kiválasztjuk az "Új"-at? Lesz egy új üres dokumentumunk? Nem lesz. Ellenkezőleg, a monitor másik végében egy menüsor jelenik meg, és valahol a linkek között - egyébként nem legfelül -, valahol a linkek között ott van a gomb, amivel új dokumentumot hozunk létre. OK, ez a cég nem számolja az érintéseket. Tudják, nem akarok én itt a Microsoft megoldásain gúnyolódni. Közönség: Folytassa! David Pogue: Na jó, mégis. (Nevetés) (Taps)
A Bill Gates dal! ♪Mindig is kocka voltam, én írtam az első DOS-t♪ ♪Összehoztam az szoftveremet és az IBM-et;♪ ♪nekem bejött a pénz, nekik elment.♪ (Nevetés) ♪Írom a kódot, amitől mozog a világ.♪ ♪Mindenhonnan dől a lé.♪ ♪Sokszor használhatatlan, de a sajtó odavan értük.♪ ♪Megveszed a dobozt, én eladom a kódot.♪
♪Minden cég a Microsoft fejlesztéseit használja.♪ ♪Egy jó ötletet senki nem állíthat meg.♪ ♪Még a Windowsunk sem eredeti: a Macre épül.♪ ♪Tehát nagy, ezért lassú, de úgysem mész sehova. Nem büszkeségből csinálom,♪ ♪de én írom a kódot ami illik a világra.♪ ♪Minden szempontból középszerű.♪ ♪A bolygó meghódítása a célunk.♪ ♪Nincs más választásod, meg fogod venni a kódunkat.♪ ♪Bill Gates vagyok, és én írom a kódot.♪ (Taps)
Igazából úgy gondolom, hogy valójában két Microsoft van. Van egy régi, amelyik a Windows-ért és az Office-ért felelős. Megfeszülnek, hogy kidobhassák az egészet és újrakezdhessék, de nem tehetik. Túl sok a fejlesztés már, beragadtak az 1982-es közegbe. De van egy új Microsoft, amelyik valóban használható, jó és egyszű kezelőfelületeket fejleszt. Nekem tetszett a Media Center program. Nekem teszett a Microsoft SPOT Óra. A vezetéknélküli óra abszolút bukás volt a piacon, de nem azért, mert nem volt egyszerűre és szépre kidolgozva. Mondjuk így: Fizetnének Önök havi 10 dollárt, hogy legyen egy órájuk, amit minden éjjel fel kell tölteni, mint a telefont, és nem működik, ha elhagyják a lakóhelyüket és megváltozik az irányítószám? (Nevetés)
A jelek azt jósolhatják, hogy a bonyolultsági probléma csak rosszabbodik. Vajon van remény? A képernyők egyre kisebbek. Az emberek felvilágosulnak, kézikönyveket tesznek a dobozokba. Az új eszközök sokkal gyorsabban jelennek meg. Az a vicces, hogy amikor Steve Jobs visszajött az Apple-höz 1997-ben, 12 évvel később ott volt a MacWorld Expo. Felment a fekete ingében, farmerban és valami ilyesmit csinált. A tömeg ünnepelte, de én arra gondoltam, hogy hol láttam én már ezt? Éppen akkor láttam az Evita című filmet... (Nevetés) ... Madonna szerepelt benne, és eszembe jutott egy dal Steve Jobsról. ♪Nem lesz könnyű, elmagyaráznom,♪ ♪Miért is tértem vissza,♪ ♪ha egyszer megmondtam, hogy az Apple-nek nyista.♪ ♪Úgysem hisznek nekem.♪ ♪Egy tizenéves gyerek voltam egy garázsban,♪ ♪egy baráttal, akit úgy hívtak, Woz.♪ (Nevetés) Próbáljanak rímet találni a garázsra! (Nevetés)
♪Ne sírj értem, Cupertino.♪ (Nevetés) ♪Sosem hagytalak el igazából.♪ (Nevetés) ♪Tudom a trükköket, ismerem az üzletet.♪ ♪Egy vagyont kerestem a Pixárnál.♪ (Nevetés) ♪Ne sírj értem, Cupertino, még mindig megvan a vízióm.♪ ♪Még mindig szandált viselek, bármilyen is az idő,♪ ♪a különbség csak annyi, hogy most már Guccit.♪ (Nevetés) (Taps)
Köszönöm. Tehát Steve Jobs mindig hitt az egyszerűségben, az eleganciában és a szépségben. És az az igazság, hogy évekig lehangolt, mert ezt Amerika nyilván nem értékelte, hiszen a Macnek csak 3%-os piaci részesedése volt, amikor a Windowsnak 95% Az emberek nem gondolták, hogy megéri azt a magasabb árat. Lehangolt voltam tehát, mikor meghallottam Al Gore beszédét, és észrevettem, hogy nem is voltam eddig igazából lehangolt. (Nevetés) De végül is nem volt igazam, ugye? Kijött az iPod, és minden tekintetben megsértette a józan észt. Más termékek olcsóbbak. Vagy több funkció van bennük, mint például hangfelvétel vagy rádió. A többi termék mögött ott állt a Microsoft egy nyílt szabvánnyal, nem pedig egy Apple-féle egyéni szabvánnyal. De az iPod nyert! Azt akarta megvenni mindenki. A lecke az volt, hogy az egyszerűség eladható. És vannak rá jelek, hogy az egész iparág megértette ezt. Van egy kis cég, ami egyszerű és elegáns dolgokat gyárt, a Sonos, és egyre inkább elterjed.
Sok példám van. Fizikailag egy nagyon menő, elegáns irányvonal került előtérbe mostanában. Ha digitális fényképezőgéped van, hogyan teszed fel a képeket a számítógépedre? Hát, elő kell venned egy USB-kábelt, vagy egy kártyaolvasót. Végeredményben sehogy sem jó ez. De most előveszek egy memóriakártyát, és félbehajtom, így előtűnik az USB-csatlakozó. Csak bedugom a számítógépbe, és átmásolom a képeket, aztán vissza tudom tenni a fényképezőgépbe. Másik példa. Chris, te vagy a hatalom forrása. Lennél most az áramkábel?
DP: Fogd, és ne engedd el. Talán már ismerős Önöknek: ez az Apple új laptopja. Itt van az áramkábel. Itt csatkalozik. Mindenkivel biztos előfordult már ez valamikor az életében, vagy a gyerekével. Sétálunk, és ez most le fog esni a padlóra, tök mindegy, kölcsönkaptam... Na, most! Wow! Mágneses. Nem rántja le a laptopot a padlóra. (Taps)
A legutolsó példám jön: sokszor dolgozom szövegfelismerő programmal, és halkan kell beszélni velük, mert idegesek ezek a szoftverek. OK. Ezek a szoftverek kiválóan alkalmasak arra, hogy az e-mail írást gyorsan elvégezzük. Pont. Mivel napi több százat kapok. Pont. És nem csak azt írja le, amit diktálok. Pont. Azt a funkciót, amit "hangmakrónak" hívunk. Pont. Javítsd ki: "Lebeszélni" - "nem csak". OK, ez most nem egy ideális helyzet, mert a terem visszhangját és egyéb hangokat is érzékel. De a lényeg, hogy nagyon gyorsan tudok válaszolni a levelekre, egy rövid szó kimondásával, míg leírni sokkal hosszabb lenne. Szóval, ha rajongói levelet kapok, azt mondom: "Köszönöm szépen." "Nagyon köszönöm, hogy időt fordított arra, hogy írjon nekem. Nem tudja elképzelni, mennyit jelentenek nekem kedves szavai, ezért gondoltam, ebben a kis személyes üzenetben köszönöm meg Önnek." És ha valaki gyalázkodót küld, azt mondom: "Kopj le!" "Értékelem az őszinteségét, és tisztelem az Ön véleményét. Ebben a témában azonban attól tartok, nem értünk egyet. Köszönöm a levelét!" Ez az én kis mocskos titkom. Senkinek ne mondják el! (Nevetés)
A lényeg, hogy ez egy nagyon érdekes történet. Ez a 8-as verzió a szoftverből, és tudják, mivel frissítették ezt a nyolcadikat? Semmi új funkció, ez soha nem történt még meg egy programnál sem! A cég nem tett be új funkciókat. Azt mondták: "Elintézzük, hogy rendesen működjön." Helyes! Mert évekig próbálgatták az emberek ezt a programot 95%-os pontosságú, tehát minden 20. szó rossz lesz, ezért beteették a fiókba. A cégnek ebből elege lett, és azt mondták: "Ebben a verzióban semmi újat nem adunk, de biztosítjuk, hogy pokolian pontos lesz a hallása!"
És meg is csinálták. A rendes megoldások kultusza már terjed. Utolsó tanácsom Önöknek, akik a technológia fogyasztói: Tartsák fejben, hogy ha nem működik valami, az nem feltétlenül Önökön múlik, oké? Lehet a design hibája is. Ismerjék fel az életben a jól és a rosszul megtervezett dolgokat. És ha Önök azok az emberek, akik fejlesztik az eszközöket, Önöknek a könnyűt nehéz megalkotni. Előre kell vele szenvedni, számolni az érintéseket. Tartsák fejben, hogy a nehézség nem abban van, hogy eldöntsük, milyen funkciót adunk hozzá a programhoz, hanem hogy mit hagyunk ki. És ami a legfontosabb, a motivációjuk az legyen, hogy az egyszerűség eladható.
You can share this video by copying this HTML to your clipboard and pasting into your blog or web page. This video will play with subtitles.
You either have JavaScript turned off or have an old version of the Adobe Flash Player. To view this rating widget you
need to get the latest Flash player.
If your browser allows only "trusted sites" to execute Javascript, you should add the "googleapis.com" domain to your whitelist to allow our Flash detection to work properly.
Got an idea, question, or debate inspired by this talk? Start a TED Conversation.
David Pogue, a New York Times újságírója a felhasználói felületek tipikus hibáit veszi célba beszédében, szembeállítva a jó példákat a rosszakkal. És dalra is fakad.
David Pogue is the personal technology columnist for the New York Times and a tech correspondent for CBS News. He's also one of the world's bestselling how-to authors, with titles in the For Dummies series and his own line of "Missing Manual" books. Full bio »
Translated into Hungarian by Peter Szombati
Reviewed by Zeta Mansart
Comments? Please email the translators above.
04:15 Posted: Jan 2008
Views 218,558 | Comments 43
07:30 Posted: May 2007
Views 3,298,668 | Comments 236
05:40 Posted: Apr 2008
Views 3,319,985 | Comments 242
Just follow the guidelines outlined under our Creative Commons license.
This comment will be attributed to . Not ? Sign Out.