Dave Pizarro: Az undor furcsa politikája

A 17. században egy Giulia Tofana nevű nőnek nagyon sikeres parfüm üzlete volt. Több mint 50 évig vezette. Váratlanul lett vége, amikor kivégezték -- (Nevetés) -- 600 ember meggyilkolásáért. Ugyanis ez nem volt egy túl jó parfüm. Valójában teljesen színtelen, szagtalan és ízetlen volt, de mint méreg, a legjobb volt a piacon, így tódultak hozzá a nők, hogy megöljék a férjüket.

Kiderült, hogy a méregkeverők egy különösen magasra tartott és félelmetes csoport, mert megmérgezni egy embert elég nehéz dolog. Ennek az oka, hogy beépített méreg érzékelőink vannak. Ezt már az újszülött babáknál is meg lehet figyelni. Ha hajlandó vagy ilyesmire, foghatsz néhány cseppet egy keserű vagy savanyú anyagból, és látni fogod ezt az arcot, a kinyújtott nyelvet, a fintorgó orrot, mintha meg akarnának szabadulni attól, ami a szájukban van. Ez a reakció kiterjed a felnőtt korra is, úgyszólván egy teljes mértékű undor reakció, ami már nem csak arról szól, hogy meg akarnak mérgezni, hanem hogy fennáll-e fizikai szennyezés veszélye valamilyen forrásból. De az arc meglepően hasonló marad. De már kiterjedt másra is, nem csak arra, hogy távol tartson a fizikai szennyezéstől, és egyre több bizonyíték mutat arra, hogy valójában az undor érzése ma már befolyásolja a morális megyőződéseinket, még e legmélyebben hitt politikai ösztöneinket is.

Miért lehet ez így? Hogy megértsük ezt a folyamatot, meg kell értenünk egy kicsit az érzelmeket általában. Az alapvető emberi érzelmek, amiken osztozunk minden emberi lénnyel, azért léteznek, mert motiválnak, hogy jó dolgokat csináljunk, és visszatartanak attól, hogy rossz dolgokat csináljunk. Nagyjábol mondhatjuk, hogy segítik a túlélést. Vegyük a félelem érzését példának. Visszatart minket attól, hogy nagyon-nagyon veszélyes dolgokat csináljunk. Ez a fotó épp a halála előtt készült -- (Nevetés) -- amiért ez a fotó érdekes, az az, hogy a legtöbb ember nem csinálná ezt, és ha mégis, nem élnék túl, hogy mesélhessenek róla, mert a félelem már rég bekapcsolt volna egy természetes ragadozó láttán. Csakúgy mint a félelem, ami megvéd bizonyos dolgoktól, az undor is ugyanezt teszi, kivéve, hogy amitől undorodunk az nem olyan dolgoktól tart ávol,amik megehetnek, hanem olyan dolgoktól, amik megmérgezhetnek, vagy megfertőznek és beteggé tesznek. Az undornak egy nagyon érdekes tulajdonsága, hogy nagyon-nagyon könnyű előidézni, talán könnyebben, mint bármelyik másik egyszerű érzelmet, és néhány kép segítségével megmutatom, hogy valószínűleg elő tudom idézni magukban is. Forduljanak el! Majd szólok, ha visszafordulhatnak. (Nevetés)

Pedig minden nap látják, ugye? (Nevetés)

(Közönség: Fúúúj!)

OK, visszafordulhatnak, ha nem nézték.

Nagyon sokan önök közül valószínűleg undort éreztek, de ha nem néztek ide, megemlítek néhány dolgot, amit megmutattunk világszerte, és undort váltottak ki emberekből, olyan dolgok, mint az ürülék, vér, rohadó hús. Ezek azok a dolgok, amiktől van értelme távolságot tartanunk, mert tényleg megfertőzhetnek minket. Sőt, csak a beteges kinézet vagy a furcsa szexuális szokások is undort válthatnak ki belőlünk.

Darwin volt talán az első tudós, aki rendszerszerűen vizsgálta az emberi érzelmeket, és rámutatott az undor egyetemes érvényességére és erejére. Ez egy anekdota a Dél-Amerikai utazásáról:

"Tierro del Fuegoban egy bennszülött hozzáért az ujjával a hideg, tartósított húshoz miközben ettem... és világosan látszott, hogy undorítja a puhasága, miközben én undort éreztem, hogy egy meztelen vadember hozzáért az ételemhez, bár a keze nem tűnt piszkosnak." Később azt írt: "Nem probléma, a legjobb barátaim közt is vannak meztelen vademberek." (Nevetés)

Nos, kiderült, hogy nem csak a szakállas brit tudósok ilyen finnyásak. Nem rég alkalmam adódott beszélgetni Richard Dawkins-szal egy dokumnetumfilm kapcsán, és sikerült többször is undort kiváltanom belőle. Ez a kedvencem.

Richard Dawkins: "Az udvarlás és a szex körül fejlődtünk ki, és nagyon mélyen gyökerező érzelmeket kapcsoltunk hozzájuk, amiket nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni."

David Pizarro: A kedvenc részem az, hogy Dawkins professzor öklendezett. Hátraugrott és öklendezett, és háromszor kellett megismételni, és mindhárom alkalommal öklendezett. (Nevetés) És tényleg öklendezett. Azt hittem le fog hányi.

Az undor egy másik tulajdonsága nem csak az egyetemessége és ereje, hanem hogy az asszociáción keresztül működik. Tehát amikor egy undorító dolog hozzáér egy tiszta dologhoz, a tiszta dolog is undorító lesz, nem fordítva. Ezért ez egy nagyon hasznos stratégia, ha meg akarsz győzni valakit, hogy egy tárgy vagy személy vagy egy teljes közösség undorító és elkerülendő. Martha Nussbaum filozófus mutatott rá erre ebben az idézetben: "A történelem során bizonyos undorító tulajdonságok -- sikamlósság, rossz szag, ragacsosság, romlás, rohadás -- újra és újra és egyhangúan lettek kapcsolatba hozva ... a zsidókkal, a nőkkel, a homoszexuálisokkal, az érinthetetlenekkel, az alacsonyabb osztálybeli emberekkel -- mindazokkal, akikről azt képzeljük, hogy beszennyezi őket a test mocska." Hadd mutassak néhány hatásos példát arra, hogyan használták ezt a történelem során. Ez egy náci mesekönyvből származik 1938-ból: "Nézd meg ezeket a fickókat! A tetves szakálluk, a koszos, elálló fülük, a pecsétes, zsíros ruháik ... a zsidóknak gyakran kellemetlen, édeskés szaga van. Ha jó az orrod, ki tudod szimatolni a zsidókat." Egy modernebb példa azoktól, akik meg akarnak minket győzni arról, hogy a homoszexualitás erkölcstelen. Ez egy homoszexualitást ellenző oldalról származik: a melegek "megérdemlik a halált ... az undorító szexuális szokásaik miatt. Olyanok, mint a kutyák, akik megeszik a saját hányásuk és a disznók, akik a saját ürülékükben fetrengenek." Ezek olyan undorító tulajdonságok, amiket megpróbálnak közvetlen összefüggésbe hozni a csoporttal, amit el kellene utasítanunk.

Amikor elkezdtük vizsgálni az undor szerepét a morális döntéshozásban, az egyik dolog, ami érdekelt minket az volt, hogy ezek a módszerek vajon jobban hatnak-e olyan emberekre, akik egyébként is könnyen éreznek undort. Miközben az undor -- más alapvető érzelmekkel együtt -- egy egyetemes jelenség, tényleg igaz, hogy bizonyos emberek könnyebben éreznek undort, mint mások. Talán látták a közönség tagjain, amikor megmutattam azokat az undorító képeket. Ezt egy skálán mértük, amit más pszichológusok állítottak össze úgy, hogy egyszerűen megkérdeztek embereket, hogy undort éreznének-e rengeteg különböző helyzetben. Íme néhány példa: "Még ha éhes is vagyok, nem ennék a kedvenc levesemből, ha egy használt, de alaposan elmosott légycsapóval keverték meg." "Egyetértesz vagy nem?" (Nevetés) "Miközben egy alagúton sétálsz keresztül, húgyszagot érzel. Nagyon undoírtónak találnád, vagy egyáltalán nem?" Ha elég ilyen kérdést teszünk fel, kapunk egy általános undor érzékenység értéket. És ennek az értéknek tényleg van jelentősége. Amikor behozzuk az embereket a laborba, és megkérdezzük, hogy hajlandóak-e biztonságos de gusztustalan tettekre, mint pl. kutya kaka alakú csokoládét enni, vagy ebben az esetben lisztkukacot enni, ami teljesen egészséges de elég gusztustalan, az ezen a skálán kapott érték előrejelzi, hogy hajlandóak lesznek-e ezekre a tettekre.

Amikor először kezdtünk erről adatot gyűjteni és összefüggésbe hozni a politikai és erkölcsi megyőződéssel, találtunk egy általános mintát -- Yoel Inbar és Paul Bloom pszichológusokkal -- minden tanulmányban azt fedeztük fel, hogy az emberek, akik azt állítják, hogy könnyen éreznek undort, politikailag konzervatívnak is tartják magukat. Máshogy fogalmazva, a liberálisok szinte semmitől sem undorodnak. (Nevetés)

Egy következő tanulmányban egy sokkal nagyobb mintát tudtunk megvizsgálni. Ebben az esetben majdnem 30.000 amerikai válaszadót, és ugyanezt a mintát fedeztük fel. Amint látják, akik a nagyon konzervatív oldalon vannak amikor a politikai beállítottságukról válaszolnak, szintén nagyobb valósznűséggel állították, hogy könnyen éreznek undort. Az adathalmaz azt is lehetővé tette, hogy statisztikailag kontrolláljunk olyan dolgokat, amikről tudtuk, hogy összefüggnek mind a politikai beállítottsággal, mind az undor érzékenységgel. Tehát számításba tudtuk venni a nemet, az életkort, a keresetet, az iskolai végzettséget, még alapvető személyiségi változókat is, és az eredmény így is ugyanaz maradt.

Amikor nem csak a bevalott politikai irányultságot, hanem a szavazói viselkedést is vizsgáltuk, ezt meg tudtuk tenni földrajzilag az egész nemzetre. Azt találtuk, hogy olyan területeken, ahol nagyon érzékenyek az undorra, McCain több szavazatot kapott. Tehát nem csak előre jelezte a bevallott politikai irányultságot, de a szavazói viselkedést is. És ezzel a mintával arra is képesek voltunk, hogy az egész világot vizsgáljuk, 121 különböző országban tettük fel ugyanazokat a kérdéseket, és ahogy láthatják, ez a 121 ország tíz különböző földrajzi régióra oszlott. Bárhová nézünk, amit ez lerajzol az a kapcsolat az undor érzékenység és a politikai beállítottság között, és bárhová is néztünk, hasonló eredményeket láttunk. Más laborok is vizsgálták ezt, másfajta mértéket használva az undor érzékenységre, ahelyett, hogy azt kérdezték volna emberektől, hogy milyen könnyen éreznek undort, fiziológiai méréseket végeztek, ebben az esetben a bőr vezetőképességét mérték. És azt demonstrálták, hogy azok az emberek, akik bevallottan politikailag konzervatívak, fiziológiailag élénkebbek, amikor olyan gusztustalan képeket látnak, amilyeneket én is mutattam. Érdekes módon azt is kimutatták, amit mi is tapasztaltunk a korábbi tanulmányok során, hogy az egyik legerősebb befolyásoló tényező az, hogy egyének, akik nagyon érzékenyek az undorra nem csak bevallottan politikailag konzervatívak, de sokkal inkább ellenzik a melegházasságot, a homoszexualitást és általában egy csomó szocio-morális kérdést, ami a szexualitáshoz kapcsolódik. Tehát a fiziológiai élénkség ebben a tanulmányban előre jelezte a hozzáállást a melegházassághoz.

De még ennyi adat mellett is, ami összeköti a politikai irányultságot az undor érzékenységgel, fennáll a kérdés, hogy mi az ok-okozati összefüggés? Tényleg az undor formálja a politikai és erkölcsi meggyőződéseinket? Kísérleti módszerekhez kellett fordulnunk, hogy ezt megválaszoljuk, és be tudunk hozni embereket a laborba, undort keltünk bennük és összehasonlítjuk őket egy kontroll csoporttal, akik nem undorodtak el. Kiderült, hogy az elmúlt 5 évben több kutató is foglalkozott ezzel, és nagyjából megegyeztek az eredmények, hogy amikor az emberek undort éreznek, a nézeteik a politikai spektrum jobb széle felé tolódnak el, és a morális konzervativizmus felé. Ez igaz ha büdös szagokkal, rossz ízekkel, filmrészletekkel vagy poszt-hipnotikus szuggeszcióval váltjuk ki az undort, olyan képekkel, amiket mutattam, vagy ha egyszerűen emlékeztetjük az embereket, hogy gyakoriak a betegségek, és hogy figyeljenek arra, hogy tiszták legyenek, ezeknek mind hasonló hatása van az ítélőképességre.

Hadd mondjak egy példát egy friss tanulmányból, amit elvégeztünk. Arra kértük a résztvevőket, hogy mondják el a vélményüket különböző társadalmi csoportokról, és a szobát hol nagyon büdössé tettük, hol nem. Amikor a szoba büdös volt, azt láttuk, hogy az egyének negatívabb véleménnyel voltak a homoszexuális férfiakról. Az undor nem befolyásolta a hozzáállásukat más társadalmi csoportokhoz, beleértve az Afro-Amerikaiakat, időseket. Tényleg csak a homoszexuális férfiakhoz való hozzáálásukról szólt. Egy másik tanulmányban egyszerűen emlékeztettük az embereket -- ez a H1N1 influenzajárvány idején zajlott -- emlékeztettük az embereket, hogy ahhoz, hogy megakadályozzák a járvány terjedését, kezet kell mosniuk. Néhány válaszadót egy tábla mellett kérdeztünk, ami emlékeztette őket, hogy mossanak kezet. És azt találtuk, hogy csak az, hogy a kérdőívet egy kézmosásra emlékeztető tábla mellett válaszolták meg politikailag konzervatívabb válaszokat eredményezett. És amikor azt kérdeztük, hogy bizonyos tettek jók vagy rosszak, akkor is azt találtuk, hogy csak az emlékeztető, hogy mossanak kezet, erkölcsileg konzervatívabbakká tette a válaszadókat. Kifejezetten, amikor kicsit tabu, de teljesen ártalmatlan szexuális aktusokról kérdeztük őket, csupán az emlékeztető miatt, hogy mossanak kezet, úgy gondolták, hogy azok morálisan rosszabbak. Hadd mondjak egy példát arra, hogy mit értek ártalmatlan, de tabu szexuális aktus alatt. Helyzeteket adtunk nekik. Az egyikben egy férfi vigyáz a nagymamája házára. Amikor a nagymamája nincs otthon, a férfi szexel a barátnőjével a nagyamamája ágyán. Egy másikban azt mondtuk, hogy egy nő szeret maszturbálni, miközben a kedvenc játékmackója fekszik mellette. Az emberek ezt morálisan visszataszítóbbnak tartják, ha emlékeztették őket, hogy mossanak kezet. (Nevetés) (Nevetés)

Rendben. Az, hogy az érzelmek befolyásolják a döntéseinket nem érhet meglepetésként senkit. Úgy értem, ez része annak, ahogy az érzelmek működnek. Nem csak motiválnak, hogy bizonyos módon viselkedj, de meg is változtatják, hogy hogyan gondolkodsz. Az undor esetében ami egy kicsit meglepőbb, az ennek a hatásnak a hatásköre. Teljesen logikus, és nagyon hasznos érzelem, hogy az undor megváltoztatja ahogy a fizikai világot érzékelem, ha fennáll a fertőzésveszély. Kevésbé van értelme, hogy az érzelem, ami azért van, hogy megelőzze, hogy valami mérgezőt egyek, előre tudja jelezni, hogy kire fogok szavazni a következő választásokon.

A kérdés, hogy az undornak befolyásolnia kellene-e a morális és politikai döntéseinket biztos hogy összetett, és lehet hogy azon múlik, hogy pontosan milyen döntésekről beszélünk, és tudósként néha arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tudományos módszer egyszerűen nem képes, hogy ilyesfajta kérdéseket megválaszoljon. De egy dologban szinte teljesen biztos vagyok, hogy ezzel a kutatással legalább rámutathatunk, hogy milyen kérdéseket is kellene feltennünk. Köszönöm. (Taps)