David McCandless: Az adatvizualizáció szépsége

Úgy tűnik mindannyian szenvedünk az információ vagy adat túláradattól. És a jó hír az, hogy létezik erre egy egyszerű megoldás, ami a szemünket jobban kihasználja. Tehát információ vizualizálás, hogy láthassuk a fontos mintázatokat és kapcsolatokat és aztán a megjelenítés során érthetőbb lesz vagy egy egész történetet mond el, vagy lehetővé teszi, hogy csak a fontos adatokra összpontosítsunk. Ha más nem, legalább jól néz ki.

Tehát nézzük. Ez a Milliárd-Dollár-Diagram, ami azért született mert nagyon idegesített a sajtóban megjelenő sok milliárdot említő hír. Önmagukban értelmetlenek. 500 milliárd erre a csővezetékre. 20 milliárd erre a háborúra. Ennek így semmi értelme, ahhoz hogy megértsük vizuálisan és relatívan kell ábrázolnunk. Összeszedtem jópár ilyen jelentést különböző hírforrásokból és a bennük szereplő összeggel arányos méretű dobozzal ábrázoltam őket. A színek pedig a mögöttük rejlő motivációt jelentik. A lila a harc, a piros a jótékonyság, a zöld pedig a befektetés. És ami azonnal látszik, hogy máris máshogyan látjuk ezeket a számokat. Szó szerint látjuk őket. De még fontosabb, hogy mindenféle rendszert és kapcsolatot fedezhetünk fel a számok között, ami a szétszóródott hírek alapján nem ismerhető fel.

Hadd mutassak néhányat, amik nekem nagyon tetszenek. Ez a zöld doboz az OPEC bevétele - 780 milliárd évente. És ez a kis pont a sarokban - 3 milliárd - ez a klímaváltozás alapjuk. Az amerikaiak, nagyon bőkezű emberek - évente több mint 300 milliárdot szánnak jótékonysági célokra, összehasonlítva a külföldi segítséggel amit a 17 legfejlettebb nemzet ad 120 milliárd. És természetesen az iraki háború, csak 60 milliárdra becsülték a költségét 2003-ban. Kissé megnőtt. Afganisztán most 3000 milliárdnál tart. Ez így nagyszerű, mert megvan ez a minta és hozzá is adhatunk további számokat. Tehát amikor egy újabb jelentés kerül elő... legyen az afrikai adósság, Ennek a diagramnak mekkora részét fedheti le az afrikai adósság, amivel a nyugati országoknak tartozik? Nézzük meg. Hát itt van. 227 milliárd, amivel Afrika tartozik. És a legújabb gazdasági válság - mekkora részét fedheti le a diagramnak? Mennyibe került a világnak? Nézzük meg. Dusss. Azt hiszem ez a megfelelő hanghatás ennyi pénz láttán. 11.900 milliárd. Tehát az információ ilyen megjelenítésével, egy tájképpé alakíthattuk, amit a szemünkkel bejárhatunk, mint egy térkép, egy információ térkép. És amikor eltévedünk a sok adat között, akkor jól jön egy ilyen térkép.

Hadd mutassak egy másik tájképet. Képzeljük el hogyan nézne ki a világ félelem tájképe. Nézzük meg. Bolhából elefánt, a globális média keltette pánik idővonala. (Nevetés) Egy pillanat és megmagyarázom mi micsoda. De a csúcsok magassága az bizonyos félelmek intenzitása, amikről a média beszámol. Nézzük egyesével. Ez a sertés influenza - a rózsaszín. Madárinfluenza. SARS - ez a barnás. Emlékszünk rá. Az ezredforduló - hatalmas katasztrófa. Ezek a kis zöld csúcsok aszteroida ütközések. (Nevetés) És nyáron, itt, gyilkos darazsak.

(Nevetés)

Tehát így néznek ki a félelmeink ahogy a médiában megjelenik. De ami nekem tetszik - és újságíró vagyok - ami tetszik, az a rejtett minták felfedezése; szeretek adat nyomozó lenni. És egy nagyon érdekes és furcsa dolog van ezekben az adatokban elrejtve amit csak akkor látunk, ha ábrázoljuk. Hadd mutassam meg. Itt ez a vonal. Ez az erőszakos videó játékokat jelöli. Ahogy az ábrán látszik, valamiféle rendszer fedezhető fel benne, minden évben két csúcs. Ha közelebbről megnézzük, látjuk, hogy hol vannak, minden évben ugyanazok a hónapok. Miért? Jó, november, a karácsonyi videó játékok megjelenése, amikor lehet is egy kis aggodalom a tartalmuk miatt. De április nem egy erős hónap a videó játékok szempontjából. Miért április? 1999 áprilisában volt a Columbine iskolai mészárlás, és azóta, arról a félelemről minden évben megemlékezik a média és vissza-visszatér a gondolatokba egész évben. Vannak megemlékezések, évfordulók, bírósági esetek, imitált gyilkosságok, amik mind félelmet keltenek. És van itt még egy rejtett minta is. Megtaláljuk? Látjuk ott azt a szakadékot? Van ott egy űr, ami az összes többi történetet befolyásolja. Miért van ez itt? Látjuk mikor kezdődik? 2001. szeptember, amikor nagyon is valós okunk volt a félelemre.

Adat újságíróként dolgozom kb. egy éve, és gyakran hallok egy kifejezést újra és újra, ami így hangzik: "Az adat az új olaj" Az adat olyan forrás, ami mindenütt jelen van és úgy alakíthatjuk, hogy további felfedezésekre vezessen, és mindenütt ott van körülöttünk, nagyon könnyen "kibányászható". Ez nem egy túl jó hasonlat manapság, különösen ha valaki a Mexikói öböl környékén él de egy kicsit módosítanám a hasonlatot, és azt mondanám, hogy az adat az új talaj. Mert én úgy látom, mint egy termékeny, kreatív közeget. Az évek során az interneten elhelyeztünk nagyon sok információt és adatot, amiket hálózatokkal és kapcsolatokkal öntözünk, és fizetetlen munkások és a kormány műveli. Jó, egy kicsit kiforgatom a hasonlatot. De ez valóban egy nagyon termékeny közeg és a vizualizációk, információs ábrák, adat ábrázolások ezek az ebből nyíló virágok. De ha közvetlenül megnézzük, ez csupán rengeteg szám és összefüggéstelen tény. De ha egy bizonyos módon elkezdünk vele dolgozni és játszani, akkor érdekes dolgok jelenhetnek meg és ábrázolódnak ki.

Hadd mutassam meg ezt. Ki tudjuk találni mi látható ezen az ábrán? Mi az ami évente kétszer megnő, egyszer húsvétkor és aztán két héttel karácsony előtt, minden hétfőn egy kisebb csúcsot ér el és aztán nyáron egészen ellaposodik. Várom a válaszokat. (Közönség: csokoládé) David McCandless: csokoládé. Lehet, hogy csokira vágyik. Más tipp? (Közönség: bevásárlás) DM: bevásárlás. Igen, vásárlási terápia segíthet. (Közönség: betegszabadság) DM: Betegszabadság. Egyértelműen szabadságra akar menni. Eláruljam?

(Nevetés)

(Taps)

Tehát az itt látható információt Lee Byron és én szedtük össze 10.000 Facebook állapotfrissítés alapján azokra a kifejezésekre keresve, hogy "szakítás", "szakított" és ezt a mintát találtuk - az emberek kitakarítanak a tavaszi szünetre, (Nevetés) nagyon rossz hétvégéknek vetnek véget hétfőnként, egyedülállók a nyár folyamán. Aztán persze az egész év során a legrosszabb nap: karácsony. Ki tenne akkor ilyet? Tehát rengeteg adat terjed, egyedül álló módon. De ha a jó kérdést tesszük fel, vagy jól dolgozzuk fel, érdekes dolgok jöhetnek ki belőle.

Az információ gyönyörű. Az adat gyönyörű. Kíváncsi vagyok rá, hogy én magamat elő tudom-e adni ilyen szépen. Itt van az én vizuális önéletrajzom. Nem vagyok benne biztos, hogy jól sikerült. Elég szögletes. A színek sem túl jók. De valamit megmutatnék. Programozóként kezdtem, aztán sokáig íróként dolgoztam, kb. 20 évig, nyomtatásban, online, aztán reklámokban, és csak az utóbbi időben fordultam a design felé. Soha nem jártam tervező iskolába. Sosem tanultam művészetet vagy bármi ilyesmit. Csak a gyakorlat során tanultam bele. És amikor elkezdtem tervezni, egy érdekes dolgot fedeztem fel magamban. Tudtam hogyan kell csinálni, de nem voltam benne túl jó, hanem sokkal inkább érzékeny voltam a táblázatok és terek kihasználására az összehangolásra és a typográfiára. Ez olyan, mintha a sok média anyag, aminek az évek során ki voltam téve belémnevelt egy rejtett tervezési érzéket. És nem gondolom, hogy egyedül vagyok ezzel.

Szerintem minden nap, mindannyian ki vagyunk téve az információ megjelenésnek. A szemünk elé ömlik a weben keresztül és ma már mindannyian vizuálisan gondolkozunk; mindannyian igényeljük a látható megjelenítését az információnak. És van valami varázslatos a látható információval kapcsolatban. Nem igényel erőforrást, egyszerűen csak áramlik. És ha az információ sűrű dzsungelében próbálunk áthaladni szembetalálkozunk egy szép ábrával vagy egy jó adat vizualizációval, megkönnyebbülünk és olyan mintha a dzsungelben egy tisztásra érnénk. És ez engem nagyon kíváncsivá tett, és elvezetett egy dán fizikus, Tor Norretranders munkájához, aki az érzékelés különböző fajtáit számítástechnikai kifejezéseknek feleltette meg.

Itt van. Ezek az érzékeink, minden másodpercben ennyi árad a különböző érzékeink felé. A látásunk a leggyorsabb. Olyan a sávszélessége, mint egy számítógépes hálózatnak. Aztán a tapintás, aminek sebessége olyan, mint egy USB meghajtó. Aztán a hallás és szaglás, ami a merevlemeznek feleltethető meg. És aztán a jó öreg ízlelés, aminek átviteli sebessége kb. egy zsebszámológépnek felel meg. És az a kis négyzet a sarokban, 0.7 százalék, aminek ebből tudatában vagyunk. Tehát a látásunk nagy része - a legtöbb vizuális inger csak beáramlik. Akaratlanul. A szem ráadásul nagyon érzékeny különböző mintákra, színekre, alakokra. Szereti ezeket és szépnek nevezi. Ez a szem nyelve. És ha a szem nyelvét az értelem nyelvével kombináljuk, ami szavakról, számokról és fogalmakról szól, akkor két nyelvet beszélünk párhuzamosan, egyikkel erősítve a másikat. Tehát van a szemünk, és bedobjuk a fogalmakat. És ez az egész - két nyelv, amik egyszerre működnek.

Tehát használhatnánk ezt az új nyelvet, ha szeretnénk, hogy a látásmódunkat megváltoztassuk. Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést, amire egyszerű a válasz. Kinek van a legmagasabb katonai költségvetése? Amerika lesz az, ugye? Egyértelmű. 609 milliárd 2008-ban - inkább 607. Annyira erős, hogy belefér a világ összes többi részének katonai költségvetése. Hamm, hamm, hamm. Itt van Afrika teljes adóssága és az UK költségvetési hiánya összehasonlításként. Ez összhangban lehet azzal, hogy Amerikáról azt gondoljuk, hogy egy háborúra uszító, katonai gép, ami át akarja venni a világuralmat a hatalmas, ipari-katonai fejlettségével. De igaz ez, hogy Amerikának van a legmagasabb katonai költségvetése? Mert ez egy nagyon gazdag ország. Valójában annyira gazdag, hogy magában tudná foglalni az őt követő négy legfejlettebb nemzet gazdaságát, ennyire gazdag. Tehát a katonai költségvetésének is nagynak kell lennie. Ahhoz, hogy igazságos legyen és a látásmódunk megváltozzon, egy másik adathalmazt is be kell vonnunk, ami a GDP, azaz egy ország bevétele. Kinek van a GDP-hez képest arányosan a legmagasabb költségvetése? Nézzük meg. Ez egészen átalakítja a képet. Olyan országok is bejönnek a képbe, amire nem is gondoltunk volna, és Amerika csak a nyolcadik helyre esik vissza.

Ezt a katonákkal is meg lehet tenni. Kinek van a legnagyobb hadserege? Természetesen Kínának. Persze, 2.1 millió katona. És ez megint egybecseng az elképzelésünkkel arról, hogy Kína egy katonai ország, aki készen áll arra, hogy mozgósítsa hatalmas katonai erőforrásait. De természetesen, Kínának hatalmas a népessége is. Tehát ha ugyanúgy megnézzük, egészen más képet kapunk. Kína a 124. helyre esik vissza. Tulajdonképpen egészen kicsi hadserege van ha más adatokat is figyelembe veszünk. Tehát az abszolút ábrázolások, mint a katonai költségvetés, egy összekapcsolt világban, nem a teljes képet mutatják. Nem azt az igazságot ábrázolják, amit lehetne.

Relatív ábrázolások kellenek, más adatokkal összefüggésben hogy teljesebb képet kaphassunk, ami aztán megváltoztathatja a nézőpontunkat. Ahogy Hans Rosling mester, az én mesterem mondta "Az adathalmaz változtassa meg a gondolkodásmódodat" És ha ez sikerül, akkor talán a viselkedésedet is megváltoztathatja.

Nézzük ezt. Kicsit egészség őrült vagyok. Szeretek odafigyelni arra, hogy fitt legyek és táplálékkiegészítőket szedjek, de sosem értem, hogy mit milyen bizonyíték támaszt alá. Mindig vannak egymásnak ellentmondó tények. Szedjek C vitamint? Egyek búzafüvet? Ez az összes érv ábrázolása a táplálékkiegészítőkre vonatkozóan. Ezt a fajta diagramot léggömb versenynek hívjuk. Minél magasabban van egy gömb, annál több érv szól az egyes kiegészítők mellett. A gömbök a Google találatok alapján a népszerűségüknek felelnek meg. Azonnal láthatjuk a hatásosság és a népszerűség közötti kapcsolatot, de azt is, hogy ha osztályozzuk az érveket, akkor húzhatunk egy "megéri" vonalat. És a vonal fölé eső kiegészítőket érdemes megvizsgálni, de csak a lent felsorolt feltételek szerint. A vonal alá eső anyagok valószínűleg nem érdemelnek további vizsgálódást.

Ez az ábra rengeteg munkát tartalmaz. Kb. 1000 tanulmányt szedtünk össze a PubMed-ből az orvosbiológiai adatbázisból, amiket lefordítottunk és osztályoztunk. És ez nagyon fárasztó volt, mert 250 ábrát kellett volna elkészítenem a könyvemhez és egy hónapig ezen dolgoztam, ami csak két oldalt tölt be. De amire ez rámutat az az, hogy ha így ábrázoljuk az információt, akkor ez egy tudás tömörítés. Hatalmas mennyiségű információ kifacsarása és megértése nagyon kis méretre. És ha egyszer összeszedtük és megtisztítottuk az adatokat, ha ezek megvannak, akkor ilyen nagyszerű dolgokat készíthetünk.

Átalakítottam ezt egy interaktív alkalmazássá, úgyhogy mostmár online legenerálhatom - ez az online vizualizáció - és azt mondhatom, "Hűha, ez igen" Létrehozza saját magát. Nekem meg csak annyit kell mondanom, hogy "Mutasd meg mi járul hozzá a szív egészségéhez." Szűrjük ki ezt. Tehát a szívet kiszűrjük, ha arra vagyunk kíváncsiak. Aztán azt mondom, "Nem szeretnék semmi mesterséges anyagot. Csak növényi anyagot - mutass csak gyógynövényeket és növényeket. Csak a természetes összetevőket." Létrehozza magát az alkalmazás az adatokból. Az összes adat egy Google dokumentumban van, és szó szerint abból generálja magát. Az adat életre kelt, ez egy élő kép, amit egy másodperc alatt frissíthetek. Újabb érvek látnak napvilágot - Csak egy sort kell átírnom a táblázatban. Dusss! Ismét, a kép létrehozza saját magát. Elég jó. Mintha élne.

Felülmúlhatja az adatokat, felülmúlhatja a számokat. Szeretem az információ vizualizálást gondolatokra és fogalmakra alkalmazni. Ez egy ábra a politikai palettáról, azért, hogy mepróbáljam megérteni hogyan működik és hogy az elméletek hogyan szivárognak le a kormányzattól a társadalomba, kultúrába, családokba, egyénekbe, az ő gondolkodásukba és újra vissza. Ami nekem tetszik ezen az ábrán, hogy fogalmakból épül fel, a világnézetünket fedezi fel és segít - nekem legalábbis - látni, hogy mások mit gondolnak, honnan jönnek. És ez nagyon jó érzés.

És ami nekem a legérdekesebb ebben, hogy amikor ezt az ábrát készítettem nagyon szerettem volna, ha ez az oldal, a bal oldal, jobb lesz mint a jobb oldal - újságíróként, balra hajló ember vagyok - de nem sikerült, mert akkor egy aránytalan, ferde diagramot kellett volna készítenem. Tehát azért, hogy tényleg teljes képet kapjunk, tiszteletben kellett tartanom a jobb oldal nézőpontját és ugyanakkor, kissé kényelmetlenül felismernem hogy azoknak az értékeknek nagy része bennem van, ami nagyon-nagyon idegesítő és kényelmetlen volt. (Nevetés) De nem túlságosan kényelmetlen, mert van valami megnyugtató abban, hogy látjuk a politikai nézőpontokat anélkül, hogy beszélnének róla, vagy meg kéne hallgatnunk. Tulajdonképpen - képviselhetünk ellentétes nézőpontokat örömmel, amikor látjuk őket. Még vicces is lehet, mert látványos. Tehát ez az ami nekem nagyon érdekes, látni hogy az adatok hogyan változtatják meg a nézőpontomat és a gondolkodásomat - gyönyörű, szép adatok.

Összefoglalva, annyit akartam elmondani, hogy a design különböző feladatok megoldásáról szól és az elegáns megoldás biztosításáról. Az információ design pedig az információ feladatok megoldásáról. És úgy tűnik, hogy ebből nagyon sok van jelenleg a társadalmunkban, a túltelítettségtől kezdve a megbízhatóság hiányáig és a túlzott szkeptikusság és átláthatóság hiányáig, vagy egyszerűen csak az érdekesség miatt. Azaz, szerintem az információ nagyon érdekes. Valami mágneses erővel vonz.

Tehát az információ ábrázolása gyors megoldást adhat minden ilyen problémára. Még akkor is, ha az információ önmagában borzasztó, az ábrázolás lehet szép. És gyakran tisztázódhatnak a dolgok vagy gyorsan választ kaphatunk egyszerű kérdésekre, mint például a mostani izlandi vulkánnal kapcsolatban. Mi bocsát ki több szén-dioxidot? A repülők vagy a vulkán, a földön maradt repülők vagy a vulkán? Nézzük meg. Ránézünk az adatokra és látjuk, igen, a vulkán 150.000 tonnát bocsátott ki; a repülők pedig 345.000 tonnát bocsátottak volna ki, ha repültek volna. Tehát, ez az első szén-semleges vulkánunk.

(Nevetés)

(Taps)

És ez gyönyörű. Köszönöm.

(Taps)