David Deutsch a kozmoszban elfoglalt helyünkről beszél

Azt mondták, hogy csak álljak ki ide és mondjak valami meglepőt. Tehát ezt fogom megpróbálni. De két - már mindenki álltal ismert - dologgal akarom kezdeni. És az első valójában olyasmi ami az írott történelem nagy része óta ismert. És ez az a gondolat az, hogy a Föld bolygó, a Naprendszerünk, vagy a környezetünk vagy bármi, egyedi módon alkalmas a mi fejlődésünk fenntartásához -- vagy a teremtéséhez, ahogy régebb gondolták -- és a jelenlegi létezésünk, és ami a legfontosabb, a jövőbeli túlélésünk számára.

Napjainkban ennek a gondolatnak drámai neve van: Föld Űrhajó. És a gondolat az, hogy az űrhajón kivül, az univerzum kérlelhetetlenül ellenséges, és belül van mindenünk, amitől függünk, amire számíthatunk. És csak egyetlen próbálkozásunk van: ha elrontjuk az űrhajónkat, nincs hová menjünk. Na most, a második mindenki által már ismert dolog, ellentétben azzal amit hittek az emberi történelem nagy részében, az emberi lény nem a létezés központja. Ahogy Stephen Hawking mondta oly híresen, mi csak egy kémiai szemét vagyunk egy tipikus bolygó felszínén, amely egy tipikus csillag körül kering, amely egy tipikus galaxis peremén van, és így tovább.

Na most, az első ebből a mindenki által tudott két dologból mintha azt mondaná, hogy mi egy nagyon nem tipikus helyen vagyunk, egyedien megfelelő helyen, és így tovább, míg a második azt mondja, hogy egy tipikus helyen vagyunk. És főleg ha ezt a kettőt mély igazságnak tekinted és ezekre akarod alapozni életed és életed döntéseit, akkor egy kicsit egymással ellentmondóknak tünnek. De ez nem akadálya annak, hogy teljesen hamisak legyenek. (Nevetés) És azok. Engedjék meg, hogy a másodikkal kezdjem: Tipikus. Hát -- egy tipikus hely ez? Hát, nézzünk körül, és nézzünk egy véletlenszerű irányba és látunk egy falat és kémiai szemetet -- (Nevetés) -- és ez egyáltalán nem tipikus az univerzumban. Csak egy pár száz mérföldet kell menjenek ugyanabba az irányba, majd visszapillantsanak, és nem fognak egyáltalán falakat vagy kémiai szemetet látni -- csak egy kék bolygót. És ha ennél is tovább mennek, látni fogják a napot, a naprendszert és a csillagokat, és így tovább. De az még mindig nem egy tipikus hely az univerzumban, mert a csillagok a galaxisokban vannak. És a legtöbb hely az univerzumban, egy tipikus hely az univerzumban, nincs közelében akármelyik galaxisnak sem.

Tehát menjünk tovább, míg a galaxison kivül leszünk, és nézzünk vissza, és igen, ott van előttünk az óriás galaxis a spirális karjaival. És ezen a ponton 100 000 fényévre távolodtunk innen. De még mindig közelében se járunk egy tipikus helynek az univerzumban. Ahhoz, hogy egy tipikus helyre jussunk, 1000-szer távolabb kell menjünk, ki az intergalaktikus térbe. És végül hogyan néz ki az a hely? Tipikus. Hogyan mutat egy tipikus hely az univerzumban? Nos, óriási költséggel a TED elintézett egy nagy felbontású belemerülést, a virtuális valóság segítségével az intergalaktikus térbe -- kilátás az intergalaktikus térből. Tehát lekapcsolhatjuk a villágítást, kérem, hogy láthassuk?

Nos, nem éppen tökéletes -- tudják, az intergalaktikus tér -- az intergalaktikus tér teljesen sötét, irdatlanul sötét. Annyira sötét, hogy ha a legközelebbi csillagot nézné és az a csillag éppen akkor szupernóvaként felrobbana, és képes lenne pontosan ránézni abban a pillanatban amikor a fénye elérne önhöz, mégse látna még egy pislákoló fényt se. Ennyire nagy és sötét az univerzum. És ez annak ellenére, hogy egy szupernova robbanás annyira fényes, annyira tündöklő esemény, hogy több fényévnyi távolságból is megölné önt. És mégis, az intergalaktikus térből nézve, annyira messze van, hogy nem is látná. És ott kint nagyon hideg is van -- kevesebb mint három fok az abszolút nulla fölött. És nagyon üres. Az ottani vákuum egy milliószor ritkább mint a legjobb vákuum, amit a legjobb földi tehnológiánk képes előállítani. Szóval ennyire különböző egy tipikus hely ettől a helytől. És ennyire nem tipikus ez a hely. Kérem kapcsolják fel a világítást. Köszönöm.

És hogyan tudhatunk egy környezetről, amely ennyire távol van és ennyire különböző és idegen, minden más megszokott helytől? Nos, a Föld -- a mi környezetünk, általunk -- tudást teremt. És ez mit jelent? Nos, nézzünk még távolabb mint ahol épp voltunk -- úgy értem innen, egy teleszkóppal -- és csillagnak látszó dolgokat fognak látni. Kvazárnak nevezik őket. Eredetileg a kvazár csillagszerű objektumot jelentett. Vagyis, dolgok amelyek úgy néztek ki mint a csillagok. (Nevetés) De ezek nem csillagok. És tudjuk, hogy mik ezek. Több milliárd évvel ezelőtt és több milliárd fényévre, egy galaxis központjában lévő anyag összeomlott egy szupermasszív fekete lyukba. És az ekkor keletkező erős mágneses mezők a gravitációs összeomlás energiájának egy részét úgy irányították, hogy az anyag egy része hatalmas sugarak formájában lövellt ki, és ezen sugarak megvilágították a galaxist -- azt hiszem egy trillió nap fényességével.

Nos, az emberi agy fizikája nem lehetne különbözőbb egy ilyen sugár fizikájától. Egy pillanatig se tudnánk élni benne. Az emberi nyelv nem képes leírni milyen is lenne egy ilyen sugárban. Egy kicsit olyan lenne mint megtapasztalni egy szupernóva robbanást, de közvetlen közelből és millió éveken keresztül. (Nevetés) És mégis, az a sugár pontosan ilyen módon alakult ki és néhány milliárd év múlva, az univerzum másik részén, némi kémiai szemét pontosan le tudja írni és modelezni és megjósolni és mindenek fölött megmagyarázni -- íme ez történt ott igazán. Az egyik fizikai rendszer, az agy, tartalmaz egy pontos működő modelt a másikról -- a kvazárról. Nem csak egy felületes képet róla, habár ezt is tartalmazza, hanem egy megmagyarázó modellt, magába foglalva ugyanazokat a matematikai kapcsolatokat és ugyanazt az ok - okozati struktúrát.

Nos, ez a tudás. És ha ez nem lett volna elég elképesztő, a két struktúra közötti hasonlatosság mértéke az idővel egyre nő. Ez a tudás növekedése. Tehát a fizika törvényeinek van ez a speciális tulajdonságuk. Az, hogy maximálisan különböző fizikai objektumok, különbségük ellenére magukba foglalhatják ugyanazt a matematikai és okozati struktúrát és, hogy ezt idővel egyre jobban csinálják.

Tehát mi egy különböző kémiai szemét vagyunk. Ennek a kémiai szemétnek egyetemessége van. Saját struktúrája tartalmazza, egyre növekedő pontossággal mindennek a struktúráját. Ez a hely és nem mások az univerzumban, egy csomópont mely tartalmazza magában az összes többi fizikai realitás struktúrális és okozati lényegét. Így hát, messze áll attól hogy jelentéktelen legyen, a tény, hogy a fizika törvényei megengedik ezt vagy inkább megkövetelik, hogy ez történjen az egyik legfontossabb tulajdonsága a fizikai világnak.

Nos, hogyan tesz szert a naprendszer -- és a mi környezetünk, rajtunk keresztül -- erre a speciális kapcsolatra az univerzum többi részével? Hát, egy dolog igaz Stephen Hawking megjegyzésében -- úgy értem, igaz de rossz a hangsúly. Egy dolog ami igaz erről az, hogy nem használ hozzá semmiféle speciális fizikát. Nincs speciális felmentés, nincsenek csodák. Három egyszerű dologgal teszi, amiből bőven van itt nekünk. Az egyik közülük az anyag, mert a tudás növekedése az információ feldolgozás egyik formája. Információ feldolgozás az számítás, a számításhoz számítógépre van szükség -- nincs ismert számítógép előállítási mód anyag nélkül. Energiára is szükségünk van a számítógép előállításához és a legfontossabb, hogy legyen egy médium amire rögzítjük a felfedezett tudást.

És harmadjára, ez kevésbé megfogható, de épp olyan fontos a tudás megteremtéséhez, az a bizonyíték. Na most, a mi környezetünk el van árasztva bizonyítékkal. Történesen mi 300 évvel ezelőtt leellenőriztük -- Newton gravitációs törvényét. De a bizonyíték amit használtunk, már évmilliárdok óta esett a Föld minden négyzetméterére, és ezek után is esni fog további évmilliárdokig. És ugyanez igaz az összes többi tudományra. Amenyire tudjuk, bizonyíték áll rendelkezésünkre ezen a bolygón, hogy felfedezzük az összes tudomány legalapvetőbb igazságait.

A mi helyszínünk telítve van bizonyítékkal, és anyaggal és energával is. Ott kint az intergalaktikus térben, ezen három előfeltétele a nyitott tudás teremtésnek, a lehető legalacsonyabb készletben van. Amint mondtam, ott vákuum, hideg és sötét van. Vagy mégse? Tulajdonképpen ez csak egy másik egyházi félreértés. (Nevetés) Mert képzeljenek el ott kint az intergalaktikus térben egy kockát, akkora méretűt mint a mi naprendszerünk. Na most, az a kocka nagyon üres emberi mértékkel mérve, de ez még mindig azt jelenti, hogy több mint egy millió tonna anyagot tartalmaz. És egy millió tonna elég, mondjuk, hogy egy önellátó űrállomást előállítsunk, ahol létezik egy tudós kolónia, amely a tudás nyitott forrásának egy elkötelezettje, és igy tovább.

Nos, a jelenlegi technológiát jóval meghaladja még a hidrogén összegyűjtése is az intergalaktikus térből és átalakítása más kémiai elemmé. De a helyzet az hogy egy felfogható univerzumban, ha a fizika törvényei nem tiltanak valamit, akkor mi más gátolhatna meg bennünket hogy megtegyük, azon kivül hogy nem tudjuk hogyan? Más szavakkal, a tudáson múlik, nem az anyagi forrásokon. És ugyanaz -- hát, ha megtehetnénk hogy legyen automatikusan egy energia forrásunk, mert a transzmutáció egy fúziós reaktor lenne -- és a bizonyíték? Nos, megint csak, sötét van ott az emberi érzékeknek. De csak annyit kell tennünk, hogy fogjunk egy távcsövet, akár egy mai tervezésűt, nézzünk szét és ugyanazokat a galaxisokat látjuk majd amiket innen is látunk. És egy még erőssebb teleszkóppal, láthatják a csillagokat és bolygókat. Azokban a galaxisokban, asztrofizikával foglalkozhatnak és megtanulhatják a fizika törvényeit. És ott helyben építhetnek részecske gyorsítókat, és megtanulhatják az alapvető részecskék fizikáját és kémiáját, stb. Valószínűleg a legnehezebben megvalósítható tudomány a biológiai terepmunka lenne, mert több millió évre lenne szükség hogy a legközelebbi életet hordozó bolygóig elérjünk és vissza. De el kell mondjam nektek -- és bocsánat Richard -- hogy én soha nem szerettem annyira a biológiai terepmunkát, és azt gondolom hogy kibirnánk eggyel minden pár száz millió évben. (Nevetés)

Tehát tulajdonképpen, az intergalaktikus tér tartalmaz mindent ami előfeltétele a tudás megalkotásának. Akármelyik ilyen kocka, bárhol az univerzumban, ugyan olyan csomóponttá válhat mint mi vagyunk, ha jelen van ott a hogyan is csináljuk tudása. Tehát mi nem vagyunk egy egyedien vendégszerető helyen. Ha az intergalaktikus tér képes alkotni a magyarázatok egy nyitott forrását, akkor erre képes majdnem minden más környezet. Tehát a Föld is. Tehát a szennyezett Föld is. És a korlátozó tényező, ott és itt, nem az anyagi források, mert azokból bőven van, hanem a tudás, amely ritka.

Nos, ez a kozmikus és tudásra alapozott nézőpont lehet -- és azt gondolom, hogy biztosan -- arra kellene késztessen minket, hogy különlegesnek érezzük magunkat. De ugyanakkor sebezhetőnek is, mert ez azt jelenti, hogy a sajátos tudás nélkül, amelyre szükség van az univerzum állandó kihívásainak túléléséhez, nem fogjuk túlélni őket. Elég ha egy szupernova fellobban egy pár fényévnyire és mind meg fogunk halni! Martin Rees írt nemrég egy könyvet mindenféle dologra való sebezhetőségeinkről, kezdve az asztrofizikától a tudományos kísérletek félre siklásáig, és a legfontossabbig: a tömegpusztító fegyverekkel történő terrorizmusra. És ő úgy gondolja, hogy a civilizációnak csak 50 százalék esélye van ezen század túlélésére. Gondolom, beszél majd erről késsőbb a konferencián.

Nos, én úgy gondolom hogy a valószínűségek nem a megfelelő kategória ennek a problémának a megtárgyalására. De egyet értek vele ebben. Túlélhetünk és meghiúsulhat a túlélésünk. De ez nem a véletlenen múlik, hanem azon hogy időben megalkotjuk-e a megfelelő tudást. A veszély nem példa nélkül álló. A fajok állandóan kihalnak. Civilizációk véget érnek. A túlnyomó többsége az összes fajnak és az összes civilizációnak amely valaha létezett, most csak történelem. És ha kivételek akarunk lenni ez alól, akkor egyetlen reményünk logikusan az, hogy használjuk azt az egyetlen fajunkat és civilizációnkat megkülönböztető jellegzetességet, az összes többi közzül. Nevezetesen a mi speciális kapcsolatunkat a fizika törvényeivel. Képességünket új magyarázatok és tudás alkotására -- hogy a létezés egy csomópontja legyünk.

Engedjék meg hogy ezt alkalmazzam egy jelenlegi vitára, nem azért mert egy bizonyos megoldást akarnék támogatni, hanem csak hogy szemléltessem milyen dologra gondolok. És a vita a globális felmelegedés. Nos, én fizikus vagyok, de nem a megfelelő fizikus, ami a globális felmelegedést illeti én csak egy laikus vagyok. És az ésszerű dolog egy laikus számára az, hogy komolyan vegye a domináns tudományos elméletet. És annak az elméletnek megfelelően, már túl késő hogy elkerüljük a katasztrófát. Mert ha igaz, hogy a legjobb választásunk ebben a pillanatban a széndioxid kibocsátás megelőzése valami olyasmivel mint a Kyotó-i egyezség, a gazdasági tevékenység korlátozásával és több száz milliárd dolláros költségével, akkor már egy katasztrófa helyzet van, bárhogy is mérjük. És az ajánlott tettek mégcsak nem is tartalmazzák a probléma megoldását, mindössze egy kicsit elhalasztják. Tehát már késő elkerülni és valószínüleg késő volt elkerülni már a veszély felfedezésének pillanatában is. Valószínüleg már késő volt az 1970-es években, amikor a legjobb tudományos elmélet azt mondta nekünk hogy az ipari kibocsátások egy új jégkorszakot idéznek elő, amelyben milliárdok halnak majd meg.

Nos, ennek a tanulsága számomra világos, és nem tudom miért nem kerül ez bele a nyilvános vitába. Vagyis, hogy nem mindig tudhatjuk. Amikor tudunk egy küszöbön álló katasztrófáról, és tudjuk hogyan oldjuk meg kissebb költséggel mint maga a katasztrófa költsége, akkor nem igazán lesz sok vita, komolyan. De semmilyen elővigyázat és semmilyen megelőző elv, nem képes elkerülni még előre nem látható problémákat. Ezért egy probléma megoldó hozzáállásra van szükségünk, nem csak probléma elkerülésre. És igaz, hogy egy szem megelőzés egyenlő egy kiló gyógyítással, de ez csak akkor, ha tudjuk mit kell megelőzni. Ha orrba vágtak, akkor az orvosi tudomány nem abból áll hogy megtanítson elkerülni az ütéseket. Ha az orvosi tudomány abba hagyta volna a gyógymódok keresését és csak a megelőzésre koncentrált volna, akkor mindkettőből nagyon keveset ért volna el.

A világ most tele van tervekkel, hogy bármi áron kikényszerítsék a széndioxid kibocsátást. Inkább hőmérséklet csökkentő tervekkel kellene tele legyen, és magassabb hőmérsékleten való életmódról szóló tervekkel. És nem minden áron, hanem hatékonyan és olcsón. És néhány ilyen terv létezik, mint a napsugarakat eltérítő űrbéli tükrök rajai és a vízi organizmusok bátorítása a nagyobb széndioxid fogyasztásra. Pillanatnyilag ezek másodlagos kutatások. Ezek nem állnak a probléma megoldására történő erőfeszítések központjában. És mivel vannak problémák amelyekről nem is tudunk még, a készség, hogy helyesen oldjunk meg problémákat -- nem a puszta jó szerencse, hogy elkerüljük őket meghatározatlan ideig -- az egyetlen reményünk, nem csak a problémák megoldására, hanem a túlélésre is. Tehát vegyenek két kő táblát és véssék rájuk. Az egyikre véssék "A problémák megoldhatók." És a másikra véssék "A problémák elkerülhetetlenek." Köszönöm. (Taps)