Dan Dennett a tudatunkról

Nos, az egyik problémámról fogok beszélni, ami nem más, mint hogy filozófus vagyok.

(Nevetés)

Amikor egy partin valaki megkérdezi mivel foglalkozom és azt mondom: "Professzor vagyok.", megüvegesedik a szemük. Amikor elmegyek egy egyetemi koktélpartira, és professzorokkal vagyok körülvéve, megkérdezik milyen területtel foglalkozom, és azt mondom, "filozófia" -- megüvegesedik a szemük.

(Nevetés)

Amikor elmegyek egy filozófuspartira,

(Nevetés)

és megkérdezik mivel foglalkozom, azt mondom, "a tudattal", nem üvegesedik meg a szemük -- hanem elkezdenek vicsorogni.

(Nevetés)

Kiabálnak, kigúnyolnak, kinevetnek, morognak mert arra gondolnak: "Ez lehetetlen! Nem lehet megmagyarázni a tudatot." Egyértelműen a legnagyobb pimaszság, ha valaki meg akarja magyarázni a tudatot.

A néhai, megsiratott barátom, Bob Nozick, egy nagyszerű filozófus, egyik könyvében, a "Philosophical Explanations"-ben [Filozófiai magyarázatok] a filozófia ethoszáról beszél -- arról, ahogyan a filozófusok végzik a dolgaikat. És azt mondja, "A filozófusok szeretik a racionális érveket." Továbbá, "Úgy tűnik hogy az ideális érv a legtöbb filozófus számára olyan, hogy megadjuk a hallgatóságnak a premisszákat, aztán a levezetést és a következményt, és ha nem fogadják el a következményt, meghalnak. Felrobban a fejük. "Az ideális az, ha olyan érvünk van, ami annyira erős, hogy ledönti az ellenfelet a lábáról. De valójában ez egyáltalán nem változtatja meg az emberek véleményét.

Nagyon nehéz megváltoztatni az emberek véleményét valami olyasmiről, mint a tudat, és végre rájöttem ennek az okára. Az az oka, hogy mindenki szakértő a tudattal kapcsolatban. Hallottuk az egyik nap, hogy mindenkinek van egy erős véleménye a videójátékokról. Mindenkinek van véleménye róluk, még ha nem is szakértők. De nem is tekintik magukat videójáték-szakértőnek; csupán erős véleményük van. Biztos vagyok benne, hogy az itteni emberek közül, akik mondjuk klímaváltozással, globális felmelegedéssel, vagy az internet jövőjével foglalkoznak, összefutnak olyan emberekkel, akiknek nagyon erős véleményük van arról, hogy mi fog történni legközelebb. De ők nem tekintenek ezekre a véleményekre, mint szaktudásra. Csak erősen kitartanak a véleményük mellett. De rátérve a tudatra, úgy tűnik, hogy mindenki azt gondolja, mindannyian azt gondoljuk, "Szakértő vagyok. Pusztán azért, mert tudatos vagyok, mindent tudok erről." Így tehát, amikor elmondjuk nekik a véleményünket, azt mondják, "Nem, nem, a tudat nem így működik! Mindenben tévedsz." És mindezt elképesztő önbizalommal mondják.

Így amit ma meg szeretnék próbálni, hogy megtörjem a magabiztosságukat. Mert ismerem az érzést -- Én magam is tudom érezni. Meg akarom törni a magabiztosságukat abban, hogy ismerik a legbelső énjüket -- abban, hogy maguk, önök, olyan határozottak a tudatukkal kapcsolatban. Ez a mai nap programja.

Nos, ezen a nagyszerű képen egy gondolatfelhőt, gondolatbuborékot láthatunk. Szerintem mindenki érti hogy mit is jelent ez. Be akarja mutatni a tudatfolyamot. Ez a kedvenc képem a tudatról, amit valaha is elkészítettek. Természetesen ez egy Saul Steinberg -- egy New Yorker címlap volt. Ez a fickó egy Braque-festményt néz. A festmény emlékezteti őt a barokk, barrack [barakk], bark [ugat], poodle [uszkár] szavakra, Suzanne R. -- és ez mindennek csak a kezdete. Itt van ez a csodálatos tudatfolyam, és ha végigkövetik, sokat tanulnak erről az emberről. Amit kifejezetten szeretek ebben a képben, hogy Steinberg a férfit pointillista stílusban festette meg.

Ami arra emlékeztet minket, ahogyan Rod Brooks mondta tegnap: amik mi vagyunk, ami mindenki -- amik önök, ami én vagyok -- az nagyjából 100 milliárd kis sejtrobot. Ez amiből fel vagyunk építve. Nincs semmi más alkotóelemünk. Csupán sejtekből állunk, nagyjából 100 milliárdból. Egyetlen ilyen sejt sem tudatos; egyetlen sejt sem tudja vagy törődik azzal, hogy ön kicsoda. Valahogyan meg kell magyaráznunk, hogy ha összeállítunk csapatokat, seregeket, zászlóaljakat százmilliós kis öntudatlan sejtekből -- amik nem sokban különböznek egy baktériumtól, egyik sem -- akkor annak ez az eredménye. Nézzük csak. A tartalom -- vannak itt színek, ötletek, emlékek, történetek. És valahogy a tudat valamennyi tartalma ezekből a folyamatosan aktív neuroncsapatokból származik. Hogyan lehetséges ez? Sokan úgy gondolják, hogy igazából ez nem is lehetséges. Azt gondolják, "Nem, semmiféle naturalisztikus magyarázata nem lehet a tudatnak."

Ez egy nagyszerű könyv egy barátomtól, Lee Siegeltől, aki a vallás professzora a Hawaii Egyetemen, és egy szakértő bűvész, szakértő az indiai utcai bűvészetben, amiről ez a könyv is szól, "Net of Magic" [A bűvészet hálója] Van egy rész benne, amit szeretnék megosztani önökkel. Olyan sokatmondóan beszél a problémáról. "'Írok egy könyvet a mágiáról,' elmagyarázom, és megkérdezik, 'Igazi mágia?' Az 'igazi mágián' az emberek varázslatot értenek, csodákat, természetfeletti hatalmat. 'Nem,' válaszolom. 'Trükköket csinálok, nem valódi mágiát.' 'Valódi mágia' más szavakkal a nem valódi mágiát jelenti; miközben a valódi mágia, amit tényleg véghez lehet vinni, nem valódi mágia."

(Nevetés)

Nos, valahogy így éreznek az emberek a tudattal kapcsolatban.

(Nevetés)

Az igazi tudat nem trükkök gyűjteménye. Ha trükkök gyűjteményével akarjuk megmagyarázni a tudatot, akkor az nem a valódi tudat, legyen az akármi is. És, ahogy Marvin mondta, és más emberek mondták, "A tudat trükkök gyűjteménye." Ez azt jelenti, hogy sok embert nem elégít ki, és kételkedik, amikor meg akarom magyarázni a tudatot. Tulajdonképpen ez a probléma. Tehát egy kicsit olyan dolgokat kell csinálnom, ami sokaknak nem fog tetszeni, ugyanazon okból kifolyólag, ami miatt nem szeretjük, ha elmagyarázzák nekünk a bűvésztrükköt. Hányan vannak önök közül, akik ha valaki -- valamilyen nagyképű alak -- elkezdi elmagyarázni, hogy egy konkrét bűvésztrükköt hogyan hajtanak végre, be akarják fogni a fülüket és mondani, "Ne, ne, nem akarom tudni! Nem akarom, hogy eltűnjön a borzongás. Inkább maradok tudatlan! Ne mondja el a választ!" Azt figyeltem meg, hogy sok ember érez így a tudattal kapcsolatban. És elnézést, ha némi tisztánlátást, megértést erőltetek önökre. Jobban teszik ha most kimennek, ha nem akarják megismerni ezeket a trükköket.

De nem fogok mindent elmagyarázni. Azt fogom csinálni amit a filozófusok csinálnak. Egy filozófus így magyarázza el a félbevágott nő trükköt. Ismerik a félbevágott nő trükköt? Azt mondja a filozófus, "El fogom magyarázni hogyan csinálják. Tudják, a bűvész valójában nem vágja félbe a hölgyet."

(Nevetés)

"Csupán elhiteti hogy félbevágja." És ha ön azt mondja, "Igen, de mégis hogyan?" Akkor azt válaszolja, "Ó, ez nem az én dolgom, elnézést."

(Nevetés)

Tehát most bemutatom, hogy a filozófusok hogyan magyarázzák el a tudatot. De azt is be szeretném mutatni önöknek, hogy a tudat nem annyira bámulatos -- az ön tudata nem annyira csodálatos --, mint ahogyan gondolná. Ez történetesen egy olyan dolog amiről Lee Siegel ír a könyvében. Azon csodálkozik, hogy miután befejezte a produkcióját, az emberek állítják, hogy ő X-t, Y-t, és Z-t csinált. De ő sosem tett ilyeneket. Még csak nem is próbált ilyeneket tenni. Az emberek fel szokták fújni az emlékeiket. És ugyanez igaz a tudatra is.

Nos, nézzük meg, hogy ez működik-e! Rendben. Nézzük csak meg ezt! Nézzük figyelmesen! Egy fiatal számítógép-animátor dokumentaristával dolgozom, Nick Deamerrel, és ez egy demó amit nekem készített, egy nagyobb projekt része, ami talán érdekli önöket. Támogatókat keresünk. Ez egy hosszabb dokumentumfilm a tudatról. OK, rendben, látták, hogy mi változott, igaz? Hányan vették észre, hogy mindegyik négyzet színe megváltozott? Az összes. Megmutatom mégegyszer. Még ha tudjuk is, hogy megváltoznak a színek, nagyon nehéz észrevenni. Nagyon kell koncentrálni, hogy bármi változást észrevegyünk.

Nos, ez egy példája -- az egyik a sok közül -- annak a jelenségnek, amit most aktívan kutatnak. Az egyik, amit megjósoltam az utolsó vagy utolsó két oldalon az 1991-es "Consciousness Explained" [Tudat megmagyarázva] c. könyvemben, ahol azt mondtam, hogyha ilyen kísérleteket végzünk, akkor az derül ki, hogy az emberek képtelenek akár nagy változásokat észrevenni. Ha lesz még idő a végén, megmutatom a sokkal drasztikusabb esetet. Tehát hogy lehet, hogy ott van az a sok változás, és mégsem vesszük észre ezeket? Nos, a nap korábbi szakaszában Jeff Hawkins beszélt a szemmozgásról, arról, ahogyan a szemünk másodpercenként 3-4 mozgást is végez. Nem említette a sebességet. A szemünk folyamatosan mozog, ide-oda, miközben nézünk vele szemeket, orrokat, könyököket, és a világ érdekes dolgait. És amire nem nézünk rá pontosan, azt nagyon gyengén látjuk. Ez azért van, mert a foveánk, ami a szemünk nagyfelbontású része, csak akkora, mint kinyújtott karunkon a hüvelykujjunk körme. Ez a részletgazdag terület. Pedig nem úgy tűnik, igaz? Nem úgy tűnik, pedig úgy van. Sokkal kevesebb információt kapunk mint azt gondolnánk.

Itt van egy teljesen más effektus. Ez egy Bellotto-festmény. Egy múzeumban van Észak-Karolinában. Bellotto Canaletto tanítványa volt. Imádom az ilyen festményeket -- a festmény igazából nagyjából akkora, mint amekkorának itt látjuk. Imádom a Canalettókat, mert Canaletto képei fantasztikusan részletgazdagok, közelíthetünk hozzájuk, és végigtekintünk az összes részleten. Aztán keresztülmentem a csarnokon Észak-Karolinában, mert azt gondoltam hogy egy Canalettót látok, és meg akartam nézni az összes részletet. Észrevettem aztán, hogy ott, a hídon, sok ember van, de csak alig láthatóak ahogy sétálnak a hídon. Arra gondoltam hogy ahogy közelebb érek, képes leszek az emberek összes részletét kivenni, látni a ruháikat és így tovább. De ahogy közelebb és közelebb értem, hangosan felsikoltottam. Felsikítottam mert ahogy közeledtem, kiderült, hogy a részletek nincsenek is ott. Csak kis, művészien elhelyezett festékpöttyök voltak láthatóak. És ahogy haladtam a kép felé, számítottam azokra a részletekre amik nem voltak ott. A művész nagyon okosan sugallta az embereket és ruhákat, szekereket és mindenféle dolgokat, és az agyam elhitte a sugallatot.

Ismerősebb lehet egy frissebb technológia, ami... Íme, egy jobb nézőpont a foltokról. Látják, amikor közel vannak, ezek tényleg csak festékpacák. Biztosan láttak már ilyet -- ez a fordított effektus. Lejátszom önöknek még egyszer.

Nos, mit csinál az agyunk, amikor észleli a sugallatot? Amikor egy vagy két művészi paca egy művésztől, sugall egy embert, valaki -- mondjuk Marvin Minsky egyik kis elmetársadalma -- kiküld egy kis festőt, aki kitölti a részleteket valahol az agyunkban? Nem hiszem. Ki van zárva. De akkor hogyan is zajlik le mindez? Nos, emlékeznek a filozófus magyarázatára a hölgyről? Ugyanaz a dolog. Az agyunk csak elhiteti velünk, hogy ott vannak a részletek. Úgy gonduljuk, hogy ott vannak a részletek, pedig nincsenek. Az agyunk igazából egyáltalán nem teszi be a részleteket a fejünkbe. Csak eléri, hogy elvárjuk a részleteket.

Csináljuk végig gyorsan ezt a kísérletet. A bal oldalon ugyanazt az alakot látjuk, mint a jobb oldalon, csak elforgatva? Igen. Hányan tudták meg önök közül ezt úgy, hogy a bal oldalit elforgatták a lelki szemeik előtt, és megnézték, hogy az megegyezik-e a jobb oldalival? Önök közül hányan forgatták a jobb oldalit? Oké. Honnan tudják, hogy így csinálták?

(Nevetés)

Tulajdonképpen van egy nagyon érdekes vita már 20 éve a kognitív tudományokban -- különböző kísérletek, amiket Roger Shepherd kezdett, aki megmérte a mentális képek forgatásának szögsebességét. Igen, ezt ki lehet számolni. Viszont a folyamat részletei körül még mindig nagy viták vannak. És ha elolvasták a szakirodalmat, az egyik dolog, amire mindenképpen rá kellett jönniük az az, hogy még ha ön is a kísérleti alany, akkor sem tudja. Nem tudja, hogy csinálja. Csak azt tudja, hogy úgy hiszi, hogy valahogy csinálta. Meghatározott sorrendben, meghatározott időben következnek. És mi magyarázza azt, hogy ezt gondolja? Nos, ekkor kell bemennünk a színfalak mögé megkérdezni a bűvészt.

Ez egy ábra amit szeretek: Bradley, Petrie, és Dumais ábrája. Talán azt gondolják, hogy csaltam, hogy kis, a fehérebbnél is fehérebb határvonalakat húztam be. Hányan látják azokat a határvonalakat, a körök előtt lebegő Necker-kockával? Látják? Nos, tudják, végül is, a határvonalak tényleg ott vannak, egy sajátos értelemben. Az agyuk számítja ki a határvonalakat, amik éppen ott haladnak. Mindezek után észreveszik, hogy két módon is láthatjuk a kockát, igaz? Ez egy Necker-kocka. Mindenki látja mindkét módon a kockát? Oké. Látják-e négyféleképpen a kockát? Ugyanis van egy másik mód, ahogyan láthatjuk. Ha úgy nézi ezt a kockát, hogy fekete körök előtt lebeg, akkor van egy másik mód is, ahogy nézheti. Mint egy kockát, fekete háttérrel, egy darab svájci sajton keresztül nézve.

(Nevetés)

Látják? Önök közül hányan nem látják? Ez segíteni fog.

(Nevetés)

Most már láthatják. Ez két nagyon különböző jelenség. Amikor az egyik módon nézik, a sík mögött, a határvonalak eltűnnek. De még mindig van kitöltenivaló, amit láthatunk, ha megnézzük a következőket. Nincs semmi problémánk a kocka felismerésével, de hol változnak meg a színek? Az agyunknak kis festőket kell kiküldenie? A rózsaszínt festők és a zöldet festők harcolnak egymással, hogy ki festhesse le a függöny mögötti részt? Nem. Az agyunk nem vesz róla tudomást. Az agyunknak ezt nem kell kitöltenie. Amikor először kezdtem el beszélni a Bradley, Petrie, Dumais példáról, amit éppen most láttak -- visszatérek majd hozzá, ez az --, azt mondtam, hogy nincsen kitöltés a háttérben. És feltételeztem, hogy ez egyszerű igazság, ami mindig igaz. De Rob Van Lier nemrég bemutatta, hogy nem így van.

Nos, ha úgy gondolják hogy valami fakó sárgát látnak... Párszor még le fogom játszani. Nézzék a szürke területet, és talán észrevesznek valamilyen mozgó árnyékos dolgot -- igen, elképesztő. Nincs ott semmi. Nincs trükk. ["Hiba a jelenet változásának észrevételében" dia] Ez Ron Rensink munkája, amit bizonyos szinten inspirált a könyv végén található javaslat. Állítsuk le ezt egy pillanatra, ha lehet.

Ez a változásvakság. Amit látni fognak, az két kép, melyek kicsit különböznek egymástól. Láthajtják a vörös és a szürke tetőt, és közöttük lesz egy maszk, ami egy üres képernyő, nagyjából egy negyed másodpercig. Tehát látják majd az első képet, aztán a maszkot, a második képet, aztán a maszkot. Ez aztán folytatódni fog, és a dolguk az lesz, hogy nyomják meg a gombot ha látják a változást. Tehát, először az eredeti kép 240 milliszekundumig, szünet, aztán a második 240 milliszekundumig, szünet. Aztán folytatódni fog, míg az alany nem nyomja meg a gombot, amivel jelzi, hogy "Látom a változást."

Tehát most mi leszünk a kísérlet alanyai. Egyszerűvel kezdjük. Példákkal. Ez nem nehéz. Mindenki látja? Rendben. Valóban, Rensink alanyainak alig több mint egy másodpercig tartott, míg megnyomták a gombot. Ezt is látják? 2,9 másodperc. Hányan nem látják még mindig? Mi van a pajta tetején?

(Nevetés)

Gyerekjáték. Ez egy híd vagy egy dokk? Van néhány igazán drasztikusabb, aztán befejezem. Szeretném, ha megtekintenének párat, melyek különösen megdöbbentőek. Ezt azért, mert habár elég nagy, mégis egész nehéz észrevenni. Látják?

Közönség: Igen.

Dan Dennett: Látják ahogy előre-hátra mennek az árnyékok? Elég nagyok. Tehát 15,5 másodperc a medián a kísérletében résztvevők esetén.

Ezt imádom. Ezzel fejezem be, mivel annyira egyértelmű és fontos dolog. Hányan nem látják még mindig? Hányan nem látják még mindig? Hány motor van annak a Boeingnek a szárnyán?

(Nevetés)

Éppen a kép közepén! Köszönöm szépen a figyelmet. Amit meg akartam mutatni önöknek az az, hogy a tudósok, a saját kívülről szemlélő, harmadik személybeli módszereikkel, rájöhetnek olyan dolgokra a tudatukkal kapcsolatban, amelyekről nem is álmodtak, és ez tulajdonképpen az, hogy nem ura a saját tudatának mint ahogy gondolja. És valóban gyorsan haladunk az elme elméletének megalkotásával.

Jeff Hawkins ma reggel elmesélte, hogy hogyan alkotott meg egy elméletet, egy jó, nagy, elméletet az idegtudományban. És igaza van. Ez egy probléma. A Harvard Medical Schoolban egyszer -- egy beszéden voltam -- a labor vezetője azt mondta, "Itt, a laborunkban van egy mondásunk. Ha egy neuronnal foglalkozunk, az idegtudomány. Ha kettővel, az már pszichológia."

(Nevetés)

Több elméletre van szükségünk, amik talán fentről-le magyarázatok lesznek.

Köszönöm szépen.

(Taps)