Christien Meindertsma: hogyan tartják mozgásban a világot egy disznó részei

Hello. Igazából két kérdéssel szeretném kezdeni, az egyik: Hányan esznek Önök közül sertéshúst? Kérem tegyék fel a kezüket. Ó, ez elég sok. És hányan láttak már egy igazi élő disznót, amiből a hús származik? Az elmúlt egy évben?

Hollandiában, ahonnan származom, igazából soha nem látni disznókat, ami furcsa, mert a 16 milliós népességre 12 millió disznó jut. Természetesen a hollandok nem tudják ezt mind megenni. Kb. egyharmadát eszik meg, a többit exportálják, több európai és más országba a világ körül. Sok kerül az Egyesült Királyságba, Németországba.

És arra voltam kíváncsi -- mert régebben az egész disznót felhasználták az utolsó darabig, semmit sem pazaroltak el... és meg akartam tudni, hogy ez még mindig így van-e. Kb. 3 évet töltöttem kutatással, És követtem ezt az egy disznót, a "05049"-ös számmal egészen a végéig és a termékekig, amik készültek belőle. Ezek alatt az évek alatt mindenféle emberrel találkoztam, például tenyésztőkkel és hentesekkel, ami logikusnak tűnik. De alumínium formaöntőkkel, és lőszergyártókkal is, és mindenféle emberrel. És az volt számomra a meglepő, hogy a tenyésztőknek fogalma sem volt, hogy mik készülnek a disznóikból, de a fogyasztóknak -- nekünk -- szintén elképzelése sincs, hogy sertés található ezekben a termékekben.

Tehát azt csináltam, fogtam a kutatásomat, és ennek az egy disznónak a termékkatalógusává alakítottam, és a hátulján rajta van a disznó cédulájának másolata. Hét fejezetből áll. A fejezetek a bőr, csontok, hús, belső szervek, vér, zsír és vegyes. (Nevetés) Összesen 103,7kg-ot nyomnak. És hogy megmutassam, egy átlagos napon hányszor találkoznak a disznó részeivel, meg akarok mutatni néhány képet a könyvből.

Velószínűleg tusolással kezdik a napot. Szóval a szappanhoz zsíros savakat -- amit a csont zsír forralásából nyernek -- használnak keményítőként, de arra is, hogy gyöngyösen csillogjon. Ha körülnéznek a fürdőszobában, még rengeteg terméket találnak, mint a sampon, balzsam, ránctalanító krém, testápoló, de a fogkrém is. Tehát már a reggeli előtt is sokszor találkoztak a disznóval. Aztán a reggelinél, a következő disznó, a disznó szőrszálait, vagy fehérjéket a disznó szőrszálaiból használtak a tészta feljavításához. (Nevetés) Legalábbis a készítő ezt mondja: "javítás". Tudják, persze. Sok alacsony zsírtartalmú termékben, pl. vajban, amikor kivonják a zsírt, kivonják az ízt és az állagot. Ezért azt csinálják, hogy zselatint tesznek bele, hogy megmaradjon az állaga.

Amikor dolgozni mennek, az utak és az épületek alatt nagy valószínűséggel sejt-beton van, ami a beton egy nagyon könnyű fajtája, amiben csontból nyert fehérjék vannak, és teljesen újrahasznosítható. A vonatok fékjeiben, legalábbis a német vonat fékekben a fék egy alkatrésze, csont hamuból készül. És a sajttortában és mindenféle desszertben, mint a csoki mousse, tiramisu, vanília pudding, mindenben, amit hűtve árulnak a szupermarketben, zselatin van, hogy jól nézzen ki. Porcelán -- ez egy igazi klasszikus. Persze, a porcelánnak a csont adja az áttetszőségét és az erejét is, hogy ilyen finom formákat lehessen alkotni, mint ez az őz.

A belsőépítészetben is eléggé ott van a disznó. Használják festékekhez az állag miatt, de a csillogó hatásért is. A dörzspapírban csontragasztó a ragasztó a papír és a homok között. És az ecsetekhez a szőrszálakat használják, mert állítólag nagyon alkalmasak ecsetnek, a tartósságuk miatt.

Nem terveztem itt húsokat bemutatni, mert a könyv fele természetesen hús, és valószínűleg mind ismerik ezeket a húsokat. De nem akartam, hogy erről lemaradjanak, mert ez, nos, úgy hívják "mennyiség-ellenőrzött hús szeletek." És a szupermarket fagyasztott részlegében árulják. És ez...valójában steak. Szóval egy kicsit marha, de az történik, amikor leölik a marhát -- legalábbis a nagyüzemi tenyésztés esetében -- hogy megmarad sok apró steak darab, amit nem tudnak eladni, mint steak, és azt csinálják, hogy összeragasztják őket a sertés vérből nyert fibrinnel egy hatalmas kolbásszá, amit lefagyasztanak, felszeletelnek, és eladják, mint steak. És ugyanez a helyzet a tonhallal és a kagylóval is. Szóval a steak mellé lehet, hogy megisznak egy sört. A sörfőzés közben sok zavaros anyag keletkezik a sörben, és hogy megszabaduljanak ezektől bizonyos cégek azt csinálják, hogy egyfajta zselatin szűrőn szűrik át a sört hogy megszabaduljanak a zavaros részektől. Ugyanez igaz a borra és a gyömölcslére is.

Sőt, van egy cég Görögországban, akik olyan cigerettákat gyártanak, amik sertés hemoglobint tartalmaznak a szűrőben. Azt állítják, hogy ez egy mesterséges tüdőt alkot a szűrőben. (Nevetés) Tehát ezek egészségesebb cigeretták. (Nevetés) Kollagén injekciót -- vagy, a 70-es évek óta sertés kollagént -- használnak a ráncok feltöltéséhez. És ennek az az oka, hogy a disznók valójában eléggé hasonlítanak az emberekre, így a kollagénjük is. Ez talán a legfurcsább dolog, amire rábukkantam. Ez egy töltény, ami egy nagyon nagy amerikai lőszergyártó cégtől származik.

Miközben a könyvet készítettem, minden termék előállítójával kapcsolatba léptem, mert azt akartam, hogy küldjenek nekem igazi mintákat és igazi példányokat. Tehát küldtem ennek a cégnek egy e-mailt, hogy, "Hello, Christien vagyok. Ezt a kutatást végzem. Tudnak küldeni nekem egy töltényt?" (Nevetés) Még annyit sem vártam, hogy válaszoljanak az e-mailemre. De válaszoltak, és azt mondták, "Köszönjük a levelét. Milyen érdekes történet. Áll-e bármiféle kapcsolatban a holland kormánnyal?" Azt gondoltam, hogy ez nagyon bizarr, mintha a holland kormány bárkinek is küledene e-maileket.

(Nevetés)

A legszebb dolog, amit találtam, legalábbis szerintem a legszebb dolog a könyvben, ez a szívbillentyű. Ez igazából egy nagyon egyszerű és technológiailag nagyon fejlett termék egyszerre. Az egyszerű rész, hogy ez szó szerint egy disznó szívbillentyűje a fejlett részbe illesztve, ami egy emlékezőfém burkolat. És az történik, hogy ezt implantálni lehet egy emberi szívbe, nyílt szívműtét nélkül. És ha a jó helyen van, eltávolítják a burkolatot, és a szívbillentyű felveszi ezt a formát, és azonnal elkezd verni, abban a pillanatban. Ez tényleg egy varázslatos pillanat. Szóval ez egy holland cég. Felhívtam őket, és megkérdeztem, "Kölcsönkérhetek egy szívbillentyűt?" És ennek a készítői nagyon lelkesek voltak. Azt mondták, "Rendben, beletesszük egy üveg formalinba, és kölcsönveheti." Nagyszerű. Aztán hetekig nem hallottam felőlük, tehát telefonáltam, és megkérdeztem, "Mi a helyzet a szívbillentyűvel?" És azt mondták, "Nos, a cég igazgatója úgy döntött, nem adja kölcsön a szívbillentyűt, mert nem akarja, hogy a termékét disznókkal asszociálják."

(Nevetés)

Az utolsó termék, amit megmutatok a könyvből az a megújuló energia -- valójában hogy megválaszoljam az első kérdésem, hogy még mindig felhasználják-e a disznó minden részét. Nos, igen, mert mindenből, amit semmi másra nem lehet használni üzemanyag készül, amit megújuló energiaforrásként lehet használni.

Összesen 185 terméket találtam. És a tanulság, nos, az első, az, hogy legalábbis furcsa, hogy nem bánunk ezekkel a disznókkal teljesen fejedelmi módon. A második az, hogy igazából fogalmunk sincs, hogy miből készülnek a termékek, amelyek körbevesznek minket.

És gondolhatják azt, hogy én rajongok a disznókért, de igazából -- na jó, egy kicsit igen -- jobban rajongok a nyersanyagokért általában. És azt gondolom, azért hogy jobban ügyeljünk arra, ami a termékeink mögött van -- az állatok, a takarmányok, a növények, a nem-megújuló anyagok, de az emberek is, akik előállítják ezeket a termékeket -- az első lépés tudatában lenni annak, hogy ott vannak.

Nagyon köszönöm.

(Taps)