Chris Bangle szerint a nagyszerű autók művészi tárgyak

Amiről beszélni szeretnék, háttérként, az ötlet, hogy a személygépkocsik egyben művészeti tárgyak. Ez valójában meglehetősen fontos számomra mert az autótervezők általában egy kicsit alacsonyan állnak a ranglétrán nem tervezünk kávézóasztal könyvek belsejébe csak egy lámpát és az autókra olyannyira termékként gondolunk hogy ezt egy kicsit nehéz átjuttatni az esztétikai oldalara, ugyanabba a terminológiába sorolni mint a művészetet. És így az autókat, mint művészi tárgyakat ez felhozza egy érzelmi síkra - ha elfogadjuk ezt -- hogy ugyanazon a szinten foglalkozzunk velük mint a nagybetűs Művészettel.

Most ezen a ponton fognak látni egy képet Michelangelo-ról. Ez teljesen különbözik az automobiloktól. A gépjárművek magukat mozgató tárgyak, igaz? Akkor liftek is gépjárművek. Ezek nem érzelmi tárgyak, csupán egy feladatot oldanak meg és minden bizonnyal több mint 100 éve léteznek és funkcionálisan sokkal élhetőbbé tették életünket sokféleképpen, ugyanakkor valóban sok gondot okoztak. Mert valójában az automobilok azok, amiket meg kell oldanunk. Meg kell oldanunk a szennyezésüket, a dugókérdést -- de nem ezekről a kérdésekről fogok beszélni.

Nem másról fogok beszélni, mint az autókról. Személygépjárművek lehetnek, amit használunk, de autók vagyunk, sok tekintetben. És ameddig meg tudjuk oldani az automobilok problémáját, és úgy hiszem megtudjuk, üzemanyag cellákkal vagy hidrogénnel, ezekben valóban menő a BMW, és sok más dologgal, akkor úgy gondolom túl tudunk ezen tekinteni és megpróbálni megérteni miért ragadott el sokunkat -- ez az autós vonzalom -- és ez mit jelent, mint tudunk belőle tanulni. Ide akartam eljutni. Az autók nem egy öltözet ruha, az autónk a megtestesülésünk, az autónk saját magunk kiterjesztése, elragadják a gondolatainkat, az ötleteinket, az érzelmeinket és felerősítik -- a dühünket vagy bármit. Ez egy avatar. Mintha egy mesében lennél, és ha szexinek érzed magad, akkor az autód is szexi. És ha tele vagy vezetési szenvedéllyel, akkor van egy "Kőkemény Chevy"-d igaz?

Az autók szobrok -- tudták ezt? Hogy az összes autót amit látnak odakint kézzel formázták. Sok ember azt gondolja: "Hát számítógépekkel, gépekkel és ilyesmivel csinálják." Hát igaz, hogy a sokszorosítást gépek végzik, de az összes eredetit kézzel készítik. Nők és férfiak készítik, akik nagyon hisznek a mesterségükben. És ugyanazt az izgalmat teszik bele az autó alkotásába, amit ön érezne egy nagyszerű szobor láttán, amit elmenne a múzeumban megnézni. A feszültség a kifejezés és a felfedezés vágya között aztán hogy hozzá adsz valami újat, és ugyanakkor a mesterséged kötöttségei is ott vannak. Szabályok amik megszabják hogyan kell kezelni különböző felületeket, erről szól az irányítás, így bizonyítod hogy mestere vagy a mesterségednek. És ez a feszültség, a felfedezésé, ami valami új felé sarkall -- és ugyanakkor az elkötelezettség érzése a mesterséged megbecsülése felé -- ez ugyanolyan erős az autók esetében, mint bármiben. Mi is agyaggal dolgozunk, ami nem sokat változott mióta Michelangelo elkezdett vele játszadozni, és van egy nagyon érdekes hasonlóság is. Röviden -- Michelangelo egyszer azt mondta: "találd meg a formát benne", értik? Tessék, az automobil. Ez 100 évig ott volt, észrevették? A kettő közt sok minden változott, igaz? OK, ez nem marketing, egy nagyon érdekes autó koncepció van itt, de én itt nem a marketingről szeretnék beszélni. Erről akarok beszélni. Miért kell lemosnod az autódat, mi az, az az érzékiség amit meg kell érintened rajta? A szobrász lénye kerül bele. Ez az a vonzódás. És ezt férfiak és nők csinálják, akik így dolgoznak, autókat készítenek.

Itt ez a kis idézet Henry Moore-tól a szobrászatról, Úgy hiszem, hogy a "belső nyomás", amiről Moore beszél -- ami az autókat illeti -- az egyszerűség elképzelésére vezethető vissza. Az élni akarás, a túlélés vágya, hogy kifejezze magát, ez jár az autóval és elragadja az embert, mint engem is. És megmondjuk másoknak, "Csináld ezt, csináld, csináld", amíg életre nem kel. Teljesen meg vagyunk fertőzve. És a szépség lehet az eredménye ennek a megfertőzöttségnek, ez meglehetősen csodálatos. Ez a forma természetesen az egésznek a szívében van, és valójában ettől lesznek az autóink mesterművek. És ez valójában nem sokkal másabb, amikor valaki így dolgozik, vagy amikor valaki így dolgozik. Ugyanaz az elkötelezettség, ugyanaz a szépség.

Nos most a lényegre térek. Az autókról mint műtárgyakról akarok beszélni. A művészet, platóni értelemben, igazság, szépség és szeretet. Nos valójában ebben különböznek az autóipari tervezők a mérnököktől. Nekünk nem okoz gondot a szeretetről beszélni. Nem okoz gondot az igazságról vagy a szépségről ebben az értelemben beszélni. Épp ezt keressük -- amikor a mesterségünkben dolgozunk, tényleg megpróbáljuk megtalálni az igazságot ott kint. Nem a hiúságot és a szépséget próbáljuk megtalálni. Magát a szépséget keressük az igazságban. Ugyanakkor a mérnökök hajlamosak a dolgokra kicsit inkább newtoni módon nézni, a kvantummegközelítés helyett. Irracionális dolgokkal foglalkozunk, paradoxonokkal foglalkozunk, melyekről elismerjük, hogy léteznek, és a mérnökök hajlamosak kicsit úgy nézni a dolgokra hogy kettő meg kettő az négy, és ha ez 4.0, az jobb, és a 4.0000 még jobb. És ez néha egy kis eltéréshez vezethet abban, hogy miért csináljuk, amit csinálunk. Eléggé elfogadtuk ezt a tényt, bár mi vagyunk a nők a BMW szervezetében -- A BMW nagyon férfias üzlet, -- férfiak, férfiak, férfiak, mind mérnökök. És ennek mi vagyunk a női oldala. Ez rendben van, ez menő, ti legyetek férfiasak, mi leszünk egy picit inkább nőiesek. Mert minket az érdekel, hogy formát találjunk, ez több, mint a funkció.

Az érdekel minket, hogy szépséget találjunk, ami több, mint az esztétika, ez maga az igazság. És úgy gondolom, hogy a lélek ötlete, hogy a nagyszerű autóknak szíve van, nagyon jól alkalmazható. Mindenki tudja. Ismeri az autót, mikor látta, a lelkével. Tudja, hogy ez milyen erős érzés. Nos a szeretetnek ez a megtapasztalása és a dizájnnak ez a megtapasztalása számomra, egymás helyettesítői. És most eljutottam a saját történetemhez.

A Deep Blue nevű projekt által felfedeztem valamit a szeretetről és a dizájnról. És mindenek előtt velem kell tartaniuk egy másodpercre, és mondjuk, tudják, a szeretet szót a társadalmunkban sok dologból ki lehet venni, és helyette a dizájn szót betenni, és mégis működni fog, mint ez az idézet itt, tudják. Úgy tűnik működik, tudják? Ezt meg lehet érteni. Közhelyekben is működik. "Tervezésben és háborúban mindent szabad." Bizonyára egy versengő társadalomban élünk. Úgy gondolom ez itt, ez egy pop-dal ami igazán jellemzi Philippe Starckot számomra, tudják, ez olyan, tudják, mint egy szerelmes kiskutya, tudják, ez király ugye? Fogkefe, sirály. Ez csak akkor lesz igazán komoly, ha valami ilyesmit lát. OK?

(Nevetés)

Ez egy olyan helyettesítés, úgy hiszem, ami miatt mindenki a tervezés menedzsmentben bűnös. És ez az ötlet, hogy jobban szeretni, többet tervezni, amikor a szomszédodról van szó, vagy más szerettedről, ezt fizikálisan is megteheted így, és talán ez így is lesz a jövőben. De most a saját embereinkkel való törődésről van szó, a mi saját csapatainkról akik a tervezést végzik. Szóval vissza a sztorimhoz. Az emberi munka elképzelés amivel mi itt dolgozunk, és nekem egy köteléket kell kialakítanom a tervezőimmel, amikor BMW-ket kreálunk. Kell, hogy legyen egy intimitás, egy vízió, amin osztozunk. Ami azt jelenti, hogy úgy kell működnünk mint egy családnak, ezen a módon kell saját magunkat megértenünk. Vannak jó idők, érdekes idők, és vannak stresszes idők is. Ha kocsit akarsz alkotni, akkor ki kell menned. Esőben kell az autókat készíteni, hóban kell az autókat készíteni. Egyébként ezt a tanácsot adtuk az igazgatóságunknak. Kivonszoltuk őket a hóba. Ismerni akarják az autókat a szabadban? Nos, akkor kint kell állni, hogy ezt megtehessük. És mivel ezek művészek, nagyon művészi temperamentumuk van. Rendben? Azt tudni kell a művészetről, hogy egyben felfedezés, és a művészet az, hogy felfedezzük magunkat a művészetünk által. Igaz? Amit a autót illeti, mindannyian egy picit hasonlítunk Pygmalion-hoz, teljesen beleszeretünk az saját alkotásainkba. Ez az egyik kedvenc festményem, ez tényleg tükrözi a kapcsolatunkat az autókkal. Ez hihetetlenül beteges.

(Nevetés)

De emiatt az intimitás miatt, dolgozunk együtt csapatként ez teljesen új dimenzióba kerül, új jelentést kap. Közös a központ, osztozunk a fókuszon, az autó van az összes kapcsolatunk középpontjában. És az én munkám a versengő folyamatban, hogy ezt leszűkítsem. Ma hallottam József halál génjéről aminek be kell jutnia és meg kell állítania a sejtek reprodukcióját. Tudják, ezt kell nekem is néha tennem. Kezdünk 10 autóval, amit leszűkítünk ötre, aztán háromra, két autóra és végül egy autóra, és én vagyok alapvetően ennek a gyilkolásnak a középpontjában. Valakinek a szerelme, valakinek a babája. Ez nagyon nehéz, ezért muszáj szoros kapcsolatban lenni a csapatoddal ez felhatalmaz, hogy ezt tegyem, mert az életük is be van ebbe csomagolva. A csapat többi tagjában is megtalálható ez a fertőzött gén, és azt akarják, hogy éljen, mindennél jobban.

Nos a Deep Blue projekt hozott szoros kapcsolatba a csapatommal úgy ahogy nem is gondoltam volna, és ezt tovább akarom adni Önöknek, mert szeretném ha mérlegelnék ezt, talán a saját kapcsolataikban is. Egy olyan autót akartunk csinálni, ami a BMW-nek egy teljes hitbeli ugrás. Egy olyan csapatot akartunk csinálni, amit elmozdítottunk a szokásos módszerektől, és csak egy telefonszám volt, ami összekötött velük. Szóval, ahelyett, hogy egy csapat művészt vettünk volna, akiknek meg van kötve a keze, úgy döntöttünk, hogy felszabadítunk egy csapat kreatív tervezőt és mérnököt, hogy megtalálják az amerikai SUV jelenség utódját. Ezt a projektet 1996-ban csináltuk. És így elküldtük őket azzal a csapatnévvel, hogy Deep Blue. Nos hány ember ismeri az IBM féle Deep Blue-t, igazából elloptuk ezt az elnevezést tőlük, mert úgy okoskodtunk, ha bárki elolvasná a faxainkat, azt hinnék számítógépekről beszélünk. Kisült, hogy eléggé okos dolog volt ez, mert a Deep Blue egy olyan cégnél, mint a BMW, azt váltja ki, hogy - Deep Blue, nahát, király név. Szóval ez megfogja az embereket. És vettünk egy csapat tervezőt, és kiküldtük őket Amerikába. Adtunk nekik egy költségvetést, amit gondoltunk, az csak a teljesíteni való volt, egy időbeosztás, és semmi más. Amint mondtam, csak egy telefonszám kötött össze velük.

És egy csapat mérnök Németországban dolgozott, és az elképzelés az volt, hogy külön dolgoznak ezen a problémán, hogy mi lesz a SUV utódja, összejönnének, és összehasonlítanák a jegyzeteiket. Aztán ismét külön dolgoznának, megint összejönnének, és együtt alkotnának az eltérő ötletekből egy monumentális sorozatot amivel nem szennyezik egymás ötleteit -- de egyidejűleg összejönnének és megoldanák a problémákat. Remélhetőleg valóban megértik a vásárló titkos vágyait, ahol maguk a vásárlók vannak, együtt élve velük Amerikában. Szóval -- elküldtük a csapatot, és tulajdonképp valami más történt. Más helyekre mentek.

(Nevetés)

Egészen őszintén szólva, eltűntek, és mindössze képeslapokat kaptam. Nos, kaptam néhány képeslapot ezektől a srácoktól Las Vegasból, és kaptam néhány képeslapot ezektől a fiúktól a Grand Canyontól, és ezeket a képeslapokat kaptam a Niagara vízeséstől. és hamarosan New Yorkban voltak, és ki tudja még hol. És azt mondom magamnak, "Ez egy nagyszerű autó lesz, olyan kutatásokat csinálnak, amikre én soha nem is gondoltam volna korábban." Rendben? És úgy döntöttek, hogy ahelyett, hogy kivettek volna egy stúdiót, és hat vagy hét lakást, olcsóbb volt kibérelni Elizabeth Taylor ex-házát Malibuban. És -- legalább elmondták, hogy az ő háza volt, Azt hiszem egyszer volt ott egy partija, vagy ilyesmi. De akárhogy is, ez volt a ház, és mindannyian ott laktak. Nos ez a hét 7 napján 24 órás együttélése volt fél tucat embernek, akik közül néhányan maguk mögött hagyták a feleségüket, a családjukat, és szó szerint ebben a házban éltek teljes 6 hónapon át, amíg a projekt Amerikában volt, de az első három hónap volt a legintenzívebb. És az egyik fiatal nő, aki részt vett a projektben, ő egy fantasztikus hölgy volt, megépítette a szobáját a fürdőszobában. A fürdőszoba olyan nagy volt, hogy az ágyát a fürdőkád fölé építette -- ez eléggé elragadó.

Más részről, én semmit nem tudtam erről. OK? Semmit. Miközben ez az egész zajlott, csupán képeslapokat kaptam ezektől a srácoktól Las Vegasban, és ilyesmi, mondván: "Ne aggódj Chris, ez valóban nagyon jó lesz." OK? Szóval az én elképzelésem egy tervező stúdióról talán nem volt azon a szinten, amin ezek a srácok voltak.

Mindamellett a mérnökök Münchenben ezt a fajta newtoni megoldást vitték tovább, és azt próbálták kitalálni, hány pohártartó fér meg egy tengelyen, és tudják, ezek a tényleg fontos kérdések, hogy megfeleljenek a modern vásárlóknak. És azt reméltük, hogy ez a két csapat össze fog jönni, és a hitetetlen kreativitás effajta ütközése, ilyen hihetetlen körülmények között, és ezek a hihetetlenül kifáradt mérnökök néhány elképesztő megoldást hoznak létre. Nos, amit nem tudtam, és ami kiderült -- ezek a srácok, nem is szeretnek egymással beszélni ilyen körülmények között. És eltérést tapasztalunk a newtoni és a kvantum gondolkodás között ezen a ponton, a szakadék a dialógusban olyan mély és távoli, hogy ezt egyáltalán nem tudják összehozni.

És így megvolt az első találkozónk, három hónap után Tiburonban, ami nincs messze innen, ismerik Tiburont? És az ötlet az volt, hogy ennek a független kutatásnak a három hónapja után mindent bemutatnak Dr. Goschelnek -- aki most a főnököm, és akkor egy társmentor volt a projektben -- és bemutatják az eredményeiket. Látnánk, hová is tartunk, látnánk az első jeleit, hogy mi lehet a SUV sikeres utódja Amerikában. Szóval ezek az elképzelések voltak a fejemben, hogy ez nagyszerű lesz. Úgy értem, látni fogom a sok munkát, ez olyan intenzív lesz -- Tudom valószínűleg Las Vegas sokat jelentett ebben, és nem vagyok teljesen biztos, hogy a Grand Canyon hogyan jött ide -- de valahogy ez az egész össze fog jönni, és valami igazán nagyszerű terméket fogok látni. Szóval elmentünk Tiburonba, három hónap után, és a csapat összejött egy egy héttel azelőtt, több nappal a találkozó előtt. A mérnökök átrepültek, a tervezők összejöttek velük, és összerakták a prezentációjukat.

Nos, kiderült, hogy a mérnökök nem csináltak semmit. És nem csináltak semmit, mert -- szóval, mint az autó üzletben, a mérnökök azért vannak, hogy problémákat oldjanak meg, és arra kértük őket, hogy ők hozzanak létre egy problémát. És a mérnökök arra vártak, hogy a tervezők azt mondják, "Ez egy probléma, amit létrehoztunk, most segítsetek megoldani." És nem tudtak beszélni erről. Így az történt, hogy a mérnökök semmivel nem álltak elő. És a mérnökök megmondták a tervezőknek, "Ha bementek az összes anyagotokkal, mi kisétálunk, egyszerűen kisétálunk a projektből."

Szóval erről semmit sem tudtam, és volt egy prezentációnk, aminek volt egy napirendje, és így nézett ki. Sok párbeszéd volt benne. Négy órán keresztül magyarázták a szókincset ami a mérnökök és a tervezők közt kell hogy legyen. És itt vártam minden pillanatban, "OK, lapoznak egyet, és látni fogom az autókat, látni fogom a vázlatokat, és látni fogok talán valami ötletet, hogy hová is halad ez." A párbeszéd folytatódott, szavak mentális térképével, és hamarosan egyértelművé kezdett válni: ahelyett, hogy briliáns dolgokkal kápráztatnának el, komolyan összezavarnak hülyeségekkel. És ha el tudják képzelni, hogy ez milyen, hogy hónapokon keresztül képeslapokkal jelzik, hogy milyen nagyszerűen dolgozik ez a csapat, és költik ezt a sok pénzt, és tanulnak, és ezen az egészen dolgoznak. Eléggé zabos lettem, értik? Becsavarodtam. Talán emlékeznek Tiburonra, így nézett ki korábban.

Miután négy óráig hallgattam ezt, felálltam, és szétszedtem a csapatot. Ordítottam velük, kiabáltam velük: "Mi a fenét csináltok? Cserbenhagytok engem, ti vagytok a tervezőim, nektek kreatívaknak kellene lennetek, mi a pokol történik itt?" Valószínűleg az egyik jobb szentbeszédem volt ez, van pár jó, de úgy gondolom, hogy ez a jobbak közül való volt. És belegondoltam ezekbe az emberekbe; hogyan tudták elvenni a BMW pénzét, hogyan tudtak három hónapig vakációzni, és nem produkálni semmit, semmit? Mert persze nem mondták el nekünk, hogy három furgonjuk van tele rajzokkal, modell koncepciókkal, képekkel -- mindennel, amit akartam, amit bezártak az autókba, mert szolidaritást mutattak a mérnökökkel -- és eldöntötték, hogy nem mutatnak meg nekem semmit. azért, hogy megadják az esélyt a problémamegoldásra, az esélyt az elindulásra, mert természetesen nem jöttek rá, hogy nem tudtak problémát kreálni. Szóval elmentünk ebédelni --

(Nevetés)

És azt kell hogy mondjam, ez egy őszintén csendes ebéd volt. A mérnökök mind az asztal egyik végén ültek, A tervezők és én az asztal másik végén ültünk, nagyon csendben. És nagyon dühös, mérges voltam. OK? Talán azért, mert nekik részük volt az egész mókában, nekem nem, tudják. Ezért lehet dühösnek lenni, ugye? És valaki megkérdezett a feleségemmel Catherine-nel kapcsolatban, tudják, hogy velem repült vagy ilyesmi? Mondtam: "Nem.", és ez kiváltott egy sor gondolatot a feleségemről. És visszaemlékeztem arra, amikor Catherine és én összeházasodtunk, a pap egy nagyon szép prédikációt tartott, és egy nagyon fontos dolgot mondott. Azt mondta: "A szeretet nem önző," mondta, "A szeretet nem azt jelenti, hogy számolod hányszor mondod 'Szeretlek'. Nem azt jelenti, hogy mennyiszer szeretkeztek egy hónapban, és ez kettővel kevesebb, mint az előző hónapban, szóval ez azt jelenti, hogy nem szeretsz engem már annyira. A szeretet nem önző." És ezen gondolkodtam, és azt gondoltam, "Tudják, nem mutatok szeretetet itt. Komolyan nem mutatok szeretetet. A levegőben vagyok, a levegőben vagyok bizalom nélkül. Ez nem lehet. Ez nem lehetséges, hogy elvárok egy bizonyos számú vázlatot, és számomra ez az értékelési módszer a csapat minősítésére. Ez nem lehetséges."

Szóval elmondtam nekik a történetet. Azt mondtam: "Fiúk, valamire gondolok most itt, ez nem igazságos. Nem lehet olyan kapcsolatom veletek fiúk, ami olyan elven alapszik, ami számszerűen mérhető. Egy megszabott előfeltételen, ami azt mondja: "Én vagyok a főnök, ti azt csináljátok, amit mondok, bizalom nélkül." Azt mondtam: "Ez nem lehetséges." Igazából mindannyian könnyekben törtünk ki, hogy teljesen őszinte legyek, mert még mindig nem mondhatták el, hogy mennyi frusztrációt fojtottak el magukban, azért, mert nem tudták megmutatni nekem, amit akartam, és pusztán arra kellett, hogy kérjenek, hogy bízzak bennük, mert az eredmény jönni fog. És úgy érzem sokkal közelebb éreztük magunkat egymáshoz aznap, elvágtunk néhány szálat, aminek nem kellett ott lennie, és átírtuk a koncepciót arról, hogy miről szól egy igazi csapat és a kreativitás. Visszahelyeztük az autót a gondolataink középpontjába, és a szeretetet, úgy gondolom, igazán visszatettük a folyamat középpontjába.

Egyébként a csapat továbbment és hat különböző koncepciót hozott létre a következő modellről, ami a javaslat lenne az amerikai SUV-ok következő generációjára. Az ötletek közül az egyik egy crossover kupé volt -- a földszinten láthatják, az X Kupé -- nagyon sok vidámságuk volt ezzel. Ez a motorkerékpárjaink interpretálása volt, a GS, ahogy Carl Magnusson mondja: "brutál szép", annak elképzeléseként, hogy milyen lenne egy motorkerékpár, ha még két kereket adnál hozzá. És így, befejezésképp, a lecke, amit át akartam adni önöknek, ez volt. Még a "Kisherceg"-ből is elcsenek egy kis idézetet. Sokat lehet mondani a bizalomról és szeretetről, ha tudják, hogy ezek a szavak szinonimái a tervezés szónak. Nagyon nagyon jelentőségteljes kapcsolatom lett a csapatommal azon a napon, és ez így is maradt azóta. És remélem önök is rájönnek, hogy több van a dizájnban, és a dizájn inkább művészet, minthogy egyedül végezzék. Igaz, hogy a bizalom és a szeretet miatt van értelme.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)