Carter Emmart bemutatja az univerzum 3D atlaszát

Ez egy nagy megtiszteltetés, hogy megoszthatom veletek a Digitális Univerzumot, amit az emberiségért hoztunk létre, hogy valójában láthassuk, hol is vagyunk az univerzumban. Azt hiszem indíthatjuk a videót.

[A Himalája]

(Zene)

Carter Emmart: A sík horizon, ami alatt fejlődtünk, a metaforájává vált a végtelen, határtalan erőforrásoknak és korlátlan kapacitásnak amit elpazarolhatunk. Ez megváltozott, miután elhagytuk a Föld felszínét, az atmoszféra fölé jutottunk és megláttuk, ahogy a horizont visszagörbül önmagába, akkor megértettük, hogy a bolygónk egy véges környezet. A Digitális Univerzum Atlasz az Amerikai Természetrajzi Múzeumban készült az elmúlt 12 évben. Összeraktuk és karbantartjuk az egész projektet, hogy a maga valójában megmutathassuk az univerzumot minden mérték szerint. Amiket épp látunk, műholdak a Föld körül, és a Föld pontosan elhelyezve az univerzumban, ahogy látjuk. A NASA 12 éve támogatta a munkát a Hayden Planetárium újjáépítésének a részeként, hogy az egész világgal megoszthassuk.

A Digitális Univerzum az alapja a világűrről tartott előadásainknak -- a kupolában tartott legfőbb előadásainknak. De amit itt látunk, az azoknak a szakmai gyakorlatoknak az eredménye amiket a Linkoping Egyetemen tartottunk Svédországban. 12 hallgató dolgozott ezen a diplomamunkájaként. Az eredmény ez az Uniview nevű szoftver, vaéamint az SCISS nevű vállalat Svédországban. A szoftvert interaktív módon lehet használni. Szóval ez a repülési útvonal és film amit itt látunk igazából élő felvétel. A laptopomon rögzítettem egy kávézóban, az Earth Matters-ben, Manhattan alsó-keleti negyedében, ahol élek. A project együttműködésben készült a Rubin Museum of Himalayan Art-al, egy kiállításra az összehasonlító kozmológiáról.

És ahogy haladunk kifelé, a bolygónktól folyamatosan egészen a galaxisokig, ahogy itt is láthatjuk, fénysebességgel, hogy lássuk milyen messze is vagyunk. Kifelé haladva, a fény ezekből a galaxisokból olyan hosszú idő alatt ért el hozzánk, hogy lényegében a múltba hátráltunk. Olyan messze mentünk vissza, hogy már látunk egyfajta határt magunk körül -- a Nagy Bumm alkonyát. Ez a WMAP mikrohullámú háttere amit látunk. Kirepülünk ide, csak hogy láthassunk egyfajta behatárolást. Ha ezen kívül vagyunk, az idő szempontjából majdhogynem értelmetlen lenne. De ez a határa a látható univerzumnak. Tudjuk, hogy az univerzum nagyobb, mint amennyit látunk.

Gyorsan visszatérve, láthatjuk a radioszférát, ahonnan eredetileg indultunk. Ezek a pozíciók, a legutóbbi pozíciói az exobolygóknak, amiket eddig feltérképeztünk. És a Napunk, nyilvánvalóan a Naprendszerünkkel. Amit látni fognak -- nagyon gyorsan kell átugranunk több nagyságrendnyi távolságot, hogy láthassuk a Naprendszert. Ezek az útvonalai a Voyager 1, Voyager 2, Pioneer 11 és Pioneer 10-nek, az első négy űreszköznek, melyek elhagyták a Naprendszert. Közelebb érve, láthatjuk a Földet. A Hold pályája, és láthatjuk a Földet. Ezt a térképet lehet frissíteni. És hozzáadhatunk új adatokat.

Tudom, hogy Dr. Carolyn Porco a kameravezérlője a Cassini küldetésnek. Itt láthatjuk az összetett pályagörbéjét a Cassini küldetésnek, színkódolva a különböző küldetés fázisokat, ügyesen kifejlesztve, hogy 45-ször találkozzon a legnagyobb holddal, a Titánnal, ami nagyobb mint a Merkúr bolygó, eltéríti a pályagörbét a küldetés különböző fázisaiban.

Ez a szoftver lehetővé teszi, hogy közelebbről és részleteiben láthassuk ezt. A szoftvert a planetáriumok között hálózatba lehet kötni. Egyre növekvő felhasználói körünk van. És hálózatba kötjük a planetáriumokat. És hálózatba tudjuk kötni a kupolákat és az osztálytermeket. Valójában univerzum túrákat osztunk meg az első szub-Szaharai planetáriummal Ghánában, valamint új könyvtárakkal, amelyek Kolumbia gettóiban épültek, és egy középiskolával Kambodzsában. És a kambodzsaiak élőben tudták irányítani a Hayden Planetáriumot az iskolájukból.

Ez a kép szombaton készült, az Aqua műhold készítette, a Uniview szoftveren keresztül. És itt láthatjuk a Föld szélét. Ez itt Nepál. Ez itt tulajdonképpen Lhasa völgye, pont itt Tibetben. De láthatjuk a füstöt és ködöt, a tüzeket és minden mást a Gangesz völgyében, India alatt. Ez itt Nepál is Tibet.

És így közeledve, csak azt szeretném mondani, milyen csodálatos világon is élünk -- Itt látunk egy kicsit a hófödte csúcsból, amit néhányuknak önök közül volt bátorsága megmászni. Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy amire a világnak most szüksége van, az az a képesség, hogy magunkra már egy sokkal nagyobb környezetben tekintsünk, egy sokkal nagyobb otthonban. Mert az otthonunk az univerzum, és lényegében mi magunk vagyunk az univerzum. Magunkban hordozzuk. És a képesség, hogy a környezetünket egy nagyobb mértékben érzékeljük minden szinten, azt hiszem mindannyiunkat segít abban, hogy megértsük hol vagyunk, és kik vagyunk az univerzumban.

Köszönöm.

(Taps)