Bjarke Ingels: Három szupergyors épitészeti történet

Az építészet körüli nyilvános viták gyakran csak a végtermékre, mint egyfajta építészeti objektumra szorítkoznak. Mi is a legutolsó londoni torony? Uborka vagy szalámi..? ...esetleg szexjáték?

Nemrégiben feltettük magunknak a kérdest, fel tudunk-e találni egy formátumot, ami a tervek mögötti történetet is elmondaná? Esetleg képek, rajzok és szavak kombinációjával adhatnánk elő építészeti történeteket. Rájöttünk, hogy nem is kell feltalálni, már létezik, képregények formájában.

Végül is egyszerűen lemásoltuk a képregények formátumát. Így bemutathatjuk mi zajlik a színfalak mögött, hogyan is fejlődnek terveink adaptáció és improvizáció útján. Egyfajta zűrzavar, lehetőségek és a való világ történései nyomán. Ezt a képregényt "Az Igen Több"-nek hívjuk. Ami néhány hősünk korábbi ötleteinek egyfajta evolúciója.

Úgymint, "A Kevesebb Több" Mies van der Rohe-től. Ő indította be a modernista forradalmat. Utána következett a poszt-modern ellenforradalom. Robert Venturi szerint "A Kevesebb Unalmas". Ezután Philip Johnson bemutatta (nevetés) a szabadosságot, vagy legalábbis nyitottságot új ötletekre, a "Szajha Vagyok" jelmondattal. Nemrégiben Obama előhozta az optimizmust a pénzügyi világválság idején.

Az "Igen Több" jelmondattal szeretnénk megkérdőjelezni az ötletet miszerint az építészeti avantgárd szinte mindig negatívan körülírt, azaz ki, illetve mi ellen vagyunk. A tipikus radikális építész képe egy mérges fiatalember, aki lázad a fennálló rendszer ellen. Vagy a félreértett zseni aki csalódott, hogy a világ nem passzol az ötleteihez. Minket a forradalom helyett inkáb az evolúció érdekel. Az, ahogy a dolgok folyamatosan fejlődnek adaptáció és improvizáció útján a világ változásai közepette.

Igazából úgy gondoljuk, hogy Darwin az, aki legjobban leírta a tervezési folyamatunkat. A híres evolúciós fa szinte lehetne a mi munkafolyamatunk ábrája is. Mint láthatjuk, a terv folyamatosan alakul generációkon és tervezői értekezleteken keresztül. Mindegyik értekezleten túl sok ötlet jön elő. Csak a legjobb ötletek élhetik túl. Az építészeti kiválasztódás folyamatában vagy egy igazán gyönyörű formát választunk, vagy egy erősen funkcionálisat. Összekeverjük őket, hogy egy mutáns utódjuk legyen. Ezeken az összejöveteleken keresztül elérünk a végső tervhez.

Egy közvetlen példa erre egy terv, amit egy könyvtárra és egy hotelre készítettünk Koppenhágában. A tervezési folyamat igen kemény volt, szinte a túlélésért küzdöttünk. Azonban, folyamatában kialakult egy ötlet. Egy ilyen igazi torony ötlete, ami beleolvad az azt körülölelő városba. Úgymond kibővítve a közteret egyfajta a római Spanyol Lépcső skandináv változatába. Ami nyilvános kívülről és belülről is, a könyvtárral együtt.

Darwin magyarázata nem korlátozódik csak egy ötlet evólúciójára. Amint láthatjuk, egy-egy alfaj néha leágazik. Gyakran, ahogy a tervezési értekezleten ülünk, felmerül egy-egy nagyszerű ötlet. Azonban nem illik bele az adott környezetbe. Viszont, egy másik megrendelőnek, egy másik kultúrában, egy másik kérdésre ugyan, de lehet a megfelelő válasz. Emiatt semmit sem dobunk ki. Az irodánk olyan, mint egyfajta épiteszeti-biodiverzitás archívum. Nem lehet tudni, mikor lesz szükségünk később valamire.

Most pedig, következzen egy szupergyors mese, bemutatva hogy fejlődött két tervünk, adaptáció és improvizáció útján, a világ véletlenségei közepette. Az első történet tavaly kezdődött, amikor Sanghajba látogattunk, ahol egy pályázat zajlott, a 2010-es Világkiállítás dán pavilonjának terveiért. Ott találkoztunk Haibao-val. Ő a kiállítás kabalája. Valahogy furán ismerősnek tűnik. Pont olyan, mint az épület, amit korábban terveztünk, egy hotelnek Észak-Svédországban. Amikor leadtunk a svéd pályázatra úgy tűnt, hogy bár igen király tervezet, nem igazán passzol Észak-Svédországba. A svéd bírák is egyetértettek. Így aztán vesztettünk.

Ám, épp egy kínai üzletemberrel tárgyaltunk, aki meglátta a tervünket és így szólt: "Nahát, ez a nép írásjele kínaiul." (Nevetés) Úgy tűnik így írják, hogy "nép", úgymint Kínai Népköztársaság. Le is ellenőriztük. Ugyanekkor meghívást kaptunk a Sanghaj Kreatív Ipari Hetekre. Úgy gondoltuk, ezt nem szabad elszalasztani. Így felvettünk egy feng sui mestert. Átméreteztük az épületet háromszorosára, kínai arányokra és elindultunk Kínába. (Nevetés) A "Nép Épülete" lett a neve. A két tolmácsunk itt épp értelmezi az épületet.

Az épület a Wen Wei Po újság címlapjára is felkerült. Ami Liang Yu Chen urat, Sanghaj polgármesterét, a kiállítás meglátogatására késztette. Így neki is bemutathattuk a tervet. Ő azt mondta, "Sanghajban található a legtöbb felhőkarcoló a világon". Viszont szerinte ez olyan, mintha a gyökereket elvágták volna. A Nép Épületében olyan építészetet látott, ami áthidalhatná az ősi kínai bölcsességet és Kína előrehaladásának jövőjét. Mi természetesen mélyen egyetértettünk vele. (Nevetés) (Taps) Sajnos Chen úr jelenleg börtönben ül korrupciós vádak miatt. (Nevetés)

Mint említettem, Haibao ismerősnek tűnt, Mivel Ő tényleg a "nép" kínai írásjele. Azért választották ezt a kabalát, mert a kiállítás témája a "Jobb Város, Jobb Élet". Fenntarthatóság. Úgy tűnt, hogy a fenntarthatóság valahogy egyfajta új-protestáns megközelítéssé nőtte ki magát, miszerint a jótett fájdalommal jár.

Hogy nem szabad hosszan, meleg víz alatt zuhanyozni. Nem szabad repülni a vakáció alatt, mert az káros a környezetre. Lassan az ember úgy érzi, hogy a fenntartható élet kevésbé szórakoztató, mint a normális élet. Úgy gondoltuk, hogy érdekes lenne olyasmire összpontosítani, ahol egy fenntartható város valójában emeli az életminőséget.

Feltettük magunknak a kérdést, mit is mutathatna Dánia Kínának, ami érdekes lehet? Az egyik a világ legnagyobb országa, a másik az egyik legkisebb. Kína jelképe a sárkány. Dániában a nemzeti madár a hattyú. (Nevetés) Sok nagyszerű Kínai költőt ismerünk.

Viszont felfedeztük, hogy a Kínai Népköztársaságban az iskolai tanterv részei An Tu Shung meséi, akit mi Hans Christian Andersen-ként ismerünk. Ez az jelenti, hogy 1.3 milliárd kínai nő fel a A császár új ruhája, A kis gyufaárus lány és A kis hableány meséivel. Ez olyan, mintha a dán kultúra egy kis része a kínai kultúrába is beleépülne.

A legnagyobb túrista látványosság Kínában a Kínai nagy fal. A Kínai nagy fal a Holdról is látható. A nagy túrista attrakció Dániában, a Kis hableány szobra a hajós túrákról is alig látszik. (Nevetés)

Ez illusztrálja a két város közti különbséget. Koppenhága, Sanghaj. Modern, európai. Aztán megvizsgáltuk a jelenlegi városfejlesztést. Ez itt egy sanghaji utcakép 30 évvel ezelőttről. Csak bringák, autó sehol. Így néz ki ma. Forgalmi dugók mindenütt. A bicikliket sok helyről kitiltották.

Eközben Koppenhágában bővítik a bicikliutakat. Az emberek egyharmada bringával jár munkába. Nálunk létezik egy ingyenes rendszer, a Városi bringa. Bárki kölcsönveheti, aki a városba látogat. Így aztán felötlött, hogy miért ne hozzuk vissza a bringákat Kínába? 1000 bringát adományozunk Sanghajnak. Aki a kiállításra jön, menjen egyenesen a dán pavilonba, dán bringákért, amivel meglátogathatják a többi pavilont.

Mint említettem, Sanghaj és Koppenhága is kikötőváros. Viszont Koppenhágában a víz annyira kitisztult, hogy mostanra már úszni is lehet benne. Az egyik legelső tervünk a kikötői fürdő volt Koppenhágában. Úgymond belevezettük a közteret a vízbe. Úgy gondoltuk, hogy az ilyen kiállítások jórésze gyakran állami propaganda, képek, nyilatkozatok de semmi valódi élmény. A bringáról mi nem csak beszélünk. Kipróbálható. A vízről sem csak beszélünk, hanem odaviszünk egymillió liter kikötői vizet, Koppenhágából Sanghajba. Az eléggé bátor kínaiak bele is ugorhatnak és magukon is érezhetik mennyire tiszta.

Az emberek ilyenkor tiltakoznak, hogy nem túlzottan "fenntartható" vizet szállítani Koppenhágából Kínába. Valójában a szállítóhajók ugyan telerakva hajóznak Kínából Dániába. Vissza viszont már üresen indulnak. Jellemzően vizet töltenek be ballasztnak. Így aztán ingyen megoldhatjuk szállítást.

Az ottani kikötői fürdő közepébe pedig odatesszük a Kis hableányt. Az igazi Hableány, igazi víz és igazi bringák. Amíg a Hableány távol lesz, meghívunk egy kínai művészt, értelmezze újra. Az épület formája egyfajta hurok, kiállítás és bringák. A kiállításra érkezve látható a Hableány és a medence. A séta a tetőre vezet, a biciklikhez, ott fel a bringára és tovább a kiállítás többi része felé.

Miután megnyertük a pályázatot, egy, a tervet bemutató kiállítást kellett szerveznünk Kínába. Meglepetésünkre az egyik táblánk visszajött korrekciókkal a kínai állami cenzoroktól. Az első dolog, a Kína térképről hiányzott Tajvan. Nagyon komoly politikai kérdés. Hozzáadjuk. A másik, a Hattyú-Sárkány hasonlat. A kínai állam erre: "Javasoljuk, cseréljék Pandára". (Nevetés) (Taps)

Amikor Dániában kiderült, hogy valóban elvisszük a nemzeti műemléket, a Nemzeti Néppárt tiltakozott ellene. Megpróbáltak átvinni egy törvényt a Hableány elmozdítása ellen. Ez volt az első alkalom, hogy meghívtak a Nemzeti Parlament elé. Érdekes volt, ahogy reggel 9 és 11 között a gazdasági kisegítő csomagot tárgyalták, hány milliárdot kell befektetni a dán gazdaság megmentésébe. 11-kor abbahagyták az ilyen apró ügyek tárgyalását. 11-től délután 1-ig arról vitatkoztak, hogy elküldhetjük-e a Hableányt Kínába. (Nevetés) (Taps)

Zárásképpen, aki a Hableányt szeretné látni jövő májustól decemberig, az ne jöjjön Koppenhágába. A Hableány Sanghajban lesz. Aki Koppenhágába látogat az valószínűleg Ai Weiwei kínai művész alkotását láthatja. Hacsak a kínai kormány közbe nem lép és egy panda lesz ott. (Nevetés)

A második történet, amit szeretnék bemutatni, igazából a saját házamban kezdődik. Ez az én lakásom. Ez a kilátás a lakásomból. Ezeket a háromszög alakú erkélyeket a megrendelőnk Leonardo Dicaprio erkélynek nevezte. Ez egyfajta függőleges kert. Ahol egy szép nyári napon bárki megismerkedhet az összes szomszédjával egy 10 méteres sugarú körben. A ház egyfajta eltorzított kocka. Cikcakk formájúra alakítva, hogy minden lakásból egyenes legyen a kilátás, ahelyett, hogy egymásba néznének.

Mostanáig ez volt a kilátás a lakásomból. Egész addig, amíg az ügyfelünk meg nem vette a szomszédos telket. Aztán közölte, hogy tömbházat épít rá mellette egy parkolóval. Úgy véltük, hogy egy szokásos tömblakás helyett ami egy unalmas autóblokkra néz, minden lakásból legfelső emeleti lakást is csinálhatnánk, az autók fölé.

Mivel Koppenhága teljesen sík, ha déli lejtőt szeretnénk kilátással, akkor magunk kell megcsinálnunk. Így feldaraboltuk a térfogatot, hogy nehogy kitakarjuk a kilátást a lakásomból. (Nevetés) Tulajdonképpen a parkoló a mély részbe került, a lakások alá.

Felül pedig egy rétegben találhatók a lakások, ami a városi lét minden pompáját ötvözi, egyfajta kertes ház, városi kilátással, egy sűrű városban. Ez az első makettünk. Ez pedig egy légi felvétel tavaly nyárról. Alapvetően a lakások fedik a parkolót. Egy keresztirányú liften lehet megközelíteni őket. A lift Svájci termék. Ugye Svájcban alapvető igény van keresztirányú liftekre. (Nevetés)

A parkoló külső borításához olyasmit akartunk, ami természetesen szellőzik. Emiatt perforálnunk kellett. Felfedeztünk, hogy a lyukak méretének változtatásával az egész külső borítást átalakíthatjuk egy hatalmas, természetesen szellőző szitázott képpé. Mivel amúgy is a "Hegy"-nek hívtuk a tervet, megbíztunk egy japán Himalája fotóst hogy készítse el nekünk ezt a gyönyörű Mount Everest képet, ami az egész épületet egy 3000 m2-es művészeti alkotássá teszi. (Taps)

A parkolóba látogatni, a folyosókon keresztül olyan, mint egy párhuzamos univerzumba utazni, autóktól és színektől, ebbe a délre-néző városi paradicsomba. A lakásban lévő fa burkolat külső felületként folytatódik. Miután az egész egy zöld kertté alakul. Az összes Hegyre hulló esőcsepp összegyűjtésre kerül. Egy automatikus öntözőrendszer gondoskodik róla, hogy ez a kertrendszer egy-két év alatt átváltozzon egy Kambodzsai templom rommá, teljesen zöldbe öltöztetve.

A Hegy az első felépült példa arra, amit mi építészeti alkímiának szeretünk nevezni. Az ötlet az, hogy bár aranyat nem is, de legalább külön értéket teremthetünk, hagyományos elemek, például normális lakások, és normális parkoló keverésével, és ebben az esetben az embereknek nem kell választaniuk a kert és a városi élet között. Mindkettő elérhető egyben.

Mint építész igen nehéz irányelveket alkotni. Nem mondhatjuk csak, hogy szeretnénk egy fenntartható várost építeni Közép-Ázsiában. A megbízások jellemzően nem így érkeznek. Alkalmazkodni és improvizálni kell a lehetőségek és véletlenek alapján, ahogy a világ kevereg.

Utolsó példaként, nemrég tavaly nyár környékén, megnyertünk egy versenyt egy északi nemzeti bank terveire. Ő itt a bank igazgatója, amíg még mosolygott. (Nevetés) A főváros közepén volt, úgyhogy igen izgatottak voltunk a lehetőségtől. Sajnálatos módon Izland nemzeti bankjáról volt szó.

Ugyanekkor kaptunk egy látogatót, egy azerbajdzsáni miniszter érkezett az irodánkba. Elvittük megnézni a Hegyet. Igen izgalomba jött az ötlettől, hogy hegyeket lehet létrehozni épületekből. Azerbajdzsán "Közép-Ázsiai Alpok" néven is ismert. A miniszter érdeklődött, hogy elképzelhető-e egy összefogó városterv egy főváros-közeli szigeten ami hét legfontosabb hegység körvonalait mutatná Azerbajdzsánban.

Elvállaltuk a megbízást. Készítettünk egy kisfilmet, amit itt be szeretnék mutatni. Gyakran csinálunk kicsi filmecskéket. Folyton vitatkozunk az aláfestő zenéről. Ebben az esetben könnyű volt a választás. Baku egy ilyen félhold alakú öböl, Zira szigetére néz, a sziget ahova tervezünk. Majdnem olyan mint az ország zászlója. Az alapötlet az volt, hogy megvizsgáljuk a hét legfontosabb hegységet Azerbajdzsán térképén, és újraértelmezzük őket városi és építészeti szerkezetekbe, amik lakhatóak lesznek. Ezután elhelyezzük ezeket a hegyeket a szigeten, egy központi zöld völgyet körülölelően, mint egyfajta központi parkot.

Ez attól lesz igazán érdekes, hogy a sziget jelenleg egy sivatag. Nincs rajta növényzet. Nincs víz. Nincs energiaellátás, nincsenek erőforrások. Emiatt az egész szigetet egyetlen ökoszisztémának terveztük, szélenergiát használva a sótlanító rendszerekhez és a víz termális tulajdonságait kihasználva az épületek hűtéséhez és fűtéséhez. Az összes édesvíz és szennyvíz természetesen szűrődik bele a talajba, lassan átformálva a sivatagos szigetet egy zölden pompázó tájjá.

Úgy is mondhatjuk, míg a városi fejlesztés jellemzően a természet rovására történik, jelen esetben az teremti a természetes közeget. Az épületek nem csak úgy néznek ki, mint a hegyek. Úgy is működnek, mint a hegyek. Szélárnyékot biztosítanak. Napenergiát gyűjtenek. Vizet gyűjtenek. Valójában az egész szigetet egy ökoszisztémává alakítják.

Nemrégiben bemutattuk az összefoglaló tervet. Ami elfogadásra került. Idén nyáron fogunk bele az építési dokumentációba az első két hegyhez, ami az első karbon-neutrális sziget lesz Közép-Ázsiában. (Taps) Befejezésképpen. Tehát láthattuk ahogy a Hegy Koppenhágában átalakult Azerbajdzsán Hét Csúcsává. Egy kis szerencsével és fejlesztéssel, talán 10 év múlva, a Mars Hét Csúcsává. Köszönöm! (Taps)