Beverly + Dereck Joubert: Élet leckék a nagymacskáktól

Beverly Joubert: Mi igazán szenvedélyesen állunk az afrikai vadonhoz és az afrikai vadon védelméhez. Úgyhogy amit tettünk az az, hogy az ikonikus macskákra koncentráltunk. És tudom, hogy az emberi szenvedés és szegénység, és még az éghajlat változás fényében is, azt gondolhatnánk, hogy miért aggódjunk egy pár macskáért? Nos ma azért vagyunk itt, hogy megosszuk önökkel az üzenetet, amit mi tanultunk egy nagyon fontos és speciális személyiségtől -- ettől a leopárdtól.

Dereck Joubert: Nos, az életünk egyszerűen olyan, mint egy nagyon hosszú 'CSI' epizód -- körülbelül 28 év. Lényegében, amit csináltunk, tanulmányoztuk a szakirodalmat, a viselkedést, több mint 2000 ölést láttunk ezektől a hihetetlen állatoktól. De az egyik dolog, amibe a tudomány tényleg nem ad bepillantást, az a személyiség, az egyedi személyisége ezeknek az állatoknak. És itt egy kiváló példa. Ezt a leopárdod egy 2000 éves majomkenyér fában találtuk, Afrikában, ugyanabban a fában ahol az anyját és a nagyanyját találtuk. És egy olyan utazásra vitt minket és valami nagyon különlegeset fedett fel előttünk -- a saját lányát, nyolc naposan. És abban a percben, mikor megtaláltuk ezt a leopárdot, rájottünk, hogy oda kell költöznünk. Tehát egyszerűen ott maradtunk ezzel a leopárddal a következő négy és fél évre -- követve őt minden nap, megismerve őt, azt az egyedi személyiségét, és tényleg nagyon megismerve őt. Nos én arra vagyok rendeltetve, hogy sok időt töltsek néhány nagyon kivételes, nagyon, nagyon különleges, egyedi, és gyakran csábító női egyedek társaságában. (Nevetés) Beverly egyértelműen egyike ezeknek, és ez a kis leopárd, Legadema, egy másik, és ő megváltoztatta az életünket.

BJ: Nos, tényleg nagyon sok időt töltöttünk vele -- tulajdonképpen, többet mint a saját anyja. Amikor az anyja elment vadászni, mi maradtunk és filmeztünk. Az elején, egy villám belecsapott egy fába 20 lépésnyire tőlünk. Ijesztő volt. És elárasztott minket levelekkel és egy átható szaggal. És persze, álltunk egy darabig, de amikor sikerült összeszedni magunkat, ránéztünk és azt mondtuk, "Te jó ég, mi lesz azzal a kis kölyökkel? Valószínűleg örökre velünk fogja összekapcsolni ezt a fülsiketítő csattanást." Hát, nem kellett volna aggódnunk. Kirohant a bozótból egyenesen felénk, és mellénk ült, reszketve, a hátával Dereck felé, kifele tekintve. És tulajdonképpen attól a naptól kezdve, kényelmesen kezdte magát érezni velünk. Így azt éreztük, hogy ez volt az a nap amikor kiérdemelte a nevét. Legademának hívtuk, ami azt jelenti "fény az égből."

DJ: Nos, megtaláltuk ezeket az egyediségeket mindenféle állatban, különösképpen a macskákban. Ezt a bizonyost Eetwidomayloh-nak, "ő aki tűzzel üdvözöl"-nek hívják. És lehet is ezt látni benne, tudják -- ez a karaktere. De csak úgy, hogy közel kerülünk ezekhez az állatokhoz és időt töltünk velük, csak így érhetjük el és áshatjuk ki ezeket a személyes vonásokat.

BJ: De a kutatásainkon keresztül, meg kell találnunk a legvadabb helyeket Afrikában. Ez az Okavango Deltában van Botswanában. Igen, ez egy mocsár. A mocsárban lakunk egy sátorban. De el kell mondjam önöknek, minden nap üdítő. De ugyanakkor, a szívünk a torkunkban dobog nagyon sok alkalommal, mert vízen keresztül vezetünk, ami ismeretlen terület. De mi tényleg ott vagyunk keresve és kutatva és filmezve az ikonikus macskákat.

DJ: És most egyike a nagy dolgoknak, persze, mindenki tudja, hogy a macskák gyűlölik a vizet. És így ez hatalmas felismerés volt számunkra. És csak úgy tudtuk ezt felfedezni, hogy hajtottuk magunkat olyan helyekre, ahova épelméjű ember nem menne -- legalábbis ösztökélés nélkül nem, Beverlytől -- és csak feszegetni a határokat, kimenni oda, nyomni a járművet, hajtani magunkat. De sikerült felfedeznünk, hogy ezek az oroszlánok 15 százalékkal nagyobbak, mint bármely másik, és a bivalyok vadászatára szakosodtak a vízben.

BJ: És így persze, a kihívás, hogy tudd mikor kell visszafordulni. Ezt nem mindig találjuk el. És ezen a bizonyos napon, komolyan alábecsültük a mélységet. Egyre mélyebbre és mélyebbre kerültünk, amíg már Dereck mellénél volt. És ekkor egy nagy mélyedésbe kerültünk, és komolyan, az egész jármű elmerült. Sikerült elsüllyesztenünk két millió dollárnyi kamera felszerelést. És elsüllyesztettük a büszkeségünket is, elmondhatom, ami nagyon komoly dolog volt, és megkapaszkodtunk a motorban.

DJ: És persze, egyike a szabályoknak ami a járműben érvényes, hogy aki elsüllyeszti a kocsit az úszhat a krokodilokkal. (Nevetés) Láthatják, hogy az összes képet itt Beverly készítette a felső szögből -- a száraz felső szögből, egyébként. (Nevetés) De az összes helyről, ahova beragadunk, gyönyörű a kilátás. Egy perc se telt belé, és ezek az oroszlánok visszajöttek felénk, és Beverly-nek sikerült keszítenie egy fantasztikus képet.

BJ: De mi tényleg éjt nappallá téve azzal töltünk, hogy megpróbálunk egyedi felvételeket készíteni. És 20 évvel ezelőtt, készítettünk egy filmet, az "Örök ellenségeket", ahol sikerült elkapnunk ezt a rendkívül zavaró viselkedést két faj között -- az oroszlánok és a hiénák közt. És meglepő módón, kultusz filmmé vált. És ez csak úgy érthető, hogy az emberek párhuzamot láttak a természet erőszakoskodó oldala és a banda háborúk között.

DJ: Hihetetlen volt, mert látni ezt az oroszlánt, amint úgy cselekszik, amit a neve, Eetwidomayloh, jelent. Koncentrál erre a hiénára, és próbálja elkapni. (Állat hangok) De azt hiszem az egész erről szól, hogy ezeknek az egyéniségeknek van személyiségük és karakterük. De, hogy mi ezt elkapjuk, nem csak hajtani kell magunkat, de bizonyos kötelezettségek szabályai szerint kell élnünk, ami azt jelenti, hogy nem avatkozhatunk be. Ez a fajta viselkedés 3, 4, 5 millió éve ilyen, és mi nem léphetünk közbe, mondván, "Ez rossz, és ez helyes." De ez nem mindig könnyű számunkra.

BJ: Ahogy Dereck mondja, szélsőségekben kell dolgoznunk -- szélsőséges időjárás, hajtanunk magunkat éjszaka. Az alváshiány szélsőséges. Ingerültek vagyunk az idő nagyrészében. 10 éven keresztül próbáltuk lencsevégre kapni az oroszlánokat és elefántokat együtt -- és soha nem sikerült eddig a bizonyos éjszakáig. És el kell hogy mondjam, hogy ez egy nagyon nyugtalanító éjszaka volt számomra. Könnyek gördültek végig az arcomon. Remegtem idegességemben. De tudtam, hogy el kell kapnom valamit, amit eddig soha senki nem látott, soha nem volt dokumentálva. És úgy hiszem maradniuk kell velünk.

DJ: A fantasztikus dolog ezekben a pillanatokban -- és valószínűleg ez karrierünk fénypontja -- hogy soha nem lehet tudni, hogy fog végződni. Sok ember úgy gondolja, hogy a halál a szemekben kezdődik, nem a szívben, nem a tüdőben. És ez az amikor az emberek feladják a reményt, vagy amikor bármelyik életforma feladja a reményt. És lehet látni ezt a kezdetet a szemekben. Ez az elefánt, elsöprő esélyek ellenére, egyszerűen feladja a reményt. De ugyanígy, vissza is lehet szerezni újra a reményt. Tehát, épp mikor azt hinnénk mindennek vége, valami más történik, ugyanaz a szikra villan fel, valami harcolni vágyás -- a vas akarat amely mindannyiunknak van, ami ennek az elefántnak van, ami a természetvédelemnek van, ami a nagymacskáknak van. Minden túl akar élni, harcolni, áthajtani magát azon az elméleti gáton és tovább menni. És nekünk, sok szempontból, ez az elefánt az inspiráció szimbólumává vált, a remény szimbolumává, ahogy haladunk előre a munkánkkal.

(Taps)

Most vissza a leopárdhoz. Annyira sok időt töltöttünk ezzel a leopárddal és kezdtük megérteni az egyediségét, személyes karakterét, hogy talán egy kicsit messzire mentünk. Talán egy kicsit magától értetődőnek vettük, és talán ez nem annyira tetszett neki. Ez a párokról szól, akik együtt dolgoznak, és így el kell, hogy mondjam, hogy a kocsin belül Beverly-nek és nekem elég szigorú területeink vannak. Beverly az egyik oldalon ül, ahol az ő összes kamera felszerelése van, és én a másik oldalon, ahol az én terem van. Számunkra ezek a választékok nagyon drágák.

BJ: De amikor ez a kis kölyök látta, hogy elhagytam az ülésemet, és hátramásztam, valami kamera felszerelésért, bejött, mint a kíváncsi macska jön és vizsgálódott. Rendkívüli volt, és hálásak voltunk, hogy ilyen mértékben megbízott bennünk. De ugyanakkor, nyugtalanított minket, hogy ha ebből rendszert csinál, és valaki másnak a kocsijába ugrik be, nem biztos hogy ugyanígy végződik -- le is lőhetik ezért. Tudtuk, hogy gyorsan kell cselekednünk. És az egyetlen módját ennek abban láttuk, anélkül, hogy megijesztenénk, hogy szimuláljuk az anyjához hasonló morgást -- sziszegést és a hangot. Szóval Dereck bekapcsolta a fűtőventillátort a kocsiban -- nagyon innovatívan.

DJ: Ez volt az egyetlen módja, hogy megmentsem a házasságunkat, mert, tudják, Beverly úgy érezte, hogy helyettesíthetővé vált. (Nevetés) De tényleg és igazán, így történt, hogy ez a kis leopárd fitogtatta az ő egyedi személyiségét. De semmi nem készített fel minket arra, hogy mi történt legközelebb a kapcsolatunkban vele, amikor elkezdett vadászni.

BJ: És ezen az első vadászaton, nagyon izgatottak voltunk. Olyan volt, mintha egy diploma osztót néznék. Úgy éreztük magunkat, mint a pót szülők. És persze, mostmár tudtuk, hogy életben fog maradni. De csak amikor láttuk az icipici pávián kölyköt az anyja szőrébe kapaszkodva, akkor többentünk rá, hogy valami nagyok különleges történik itt Legademával. És persze, a pávián kölyök olyan ártatlan volt, hogy nem fordult meg és futott el. Tehát amit láttunk a következő pár órában az nagyon különleges volt. Teljesen lenyűgöző volt, amikor felemelte a biztonságba, megvédve őt a hiénáktól. És a következő öt órában, vigyázott rá. Rájöttünk, hogy igazából nem tudunk mindent, és hogy a természet annyira megjósolhatatlan, állandóan nyitottnak kell lennünk.

DJ: Oké, talán egy cseppet durva volt. (Nevetés) De a tény az, hogy amit itt láttunk az nagyon érdekes volt. Mert ő egy kölyök, aki játszani akar, de ugyanakkor egy ragadozó ölésre készen, és valamilyen módón meghasonulva, mert ő egy kibontakozó anya is volt egyben. Ott voltak az anyai ösztönei, hasonlóan egy fiatal lányéhoz a nővé érés küszöbén. És ez így minket egy új szintre emelt a személyiségének megértésében.

BJ: És természetesen, éjszaka együtt feküdtek. Órákig együtt aludtak. De el kell hogy mondjam -- mindenki azt kérdezi, "Mi történt a pávián kölyökkel?" Meghalt. És úgy gondoljuk, hogy a fagyos téli éjszakák miatt.

DJ: Tehát ezen a ponton, úgy gondolom, nagyon nagyon határozott elképzeléseink vannak arról, hogy mit jelent a természetvédelem. Foglalkoznunk kell ezekkel az egyéni személyiségekkel. Tisztelettel kell velük foglalkoznunk és ünnepelnünk kell őket. És így mi, a National Geographic-kal, megalapítottuk a Nagymacskák Kezdeményezést, hogy elősegítsük a természetvédelmet, vigyázva a nagymacskákra akiket imádunk -- és volt egy alkalmunk, hogy visszatekintsünk az elmúlt 50 évre, hogy lássuk, milyen jól teljesítettünk így együtt. Tehát amikor Beverly és én megszülettünk, 450,000 oroszlán volt, ma 20,000 van. A tigrisek se boldogultak jobban -- 45,000-ről talán 3,000-re.

BJ: És aztán a gepárdok omlottak össze egészen 12,000-ig. A leopárdok is lezuhantak 700,000-ről merő 50,000-re. Nos, azokban a rendkívüli időkben, amikor mi Legademával dolgoztunk, ami igazából egy több mint 5 éves periódus -- 10,000 leopárdot legalisan lőttek le a szafari vadászok. És ez nemcsak leopárdok, akiket meggyilkoltak ebben az időszakban. Mérhetetlen mennyiségű orvvadászat is van. Szóval valószínűleg ugyanaz a mennyiség. Ez egyszerűen nem fenntartható. Csodáljuk őket, és féljük őket. És mégis, mint emberek, el akarjuk lopni az erejüket. Volt olyan idő, amikor csak a királyok hordtak leopárd bőrt, de most, rituálékon es ceremóniákon keresztül tradicionális gyógyítók és miniszterek is. És persze, ahogy ezt az lebőrözött oroszlán mancsot nézem, hátborzongatóan egy emberi kézre emlékeztet. És ez irónikus, mert a sorsuk a mi kezünkben van.

DJ: Ott van a virágzó csont piac. Dél Afrika most hozott forgalomba oroszlán csontokat a piacon. Az oroszlán és tigris csontok ugyanúgy néznek ki, így egy csapásra, az oroszlán csont ipar ki fogja irtani az összes tigrist. Nagyon komoly problémánk van itt, úgy mint az oroszlánoknak, a hím oroszlánoknak. Tehát a 20,000-es oroszlán szám amit most láttak tulajdonképpen figyelem elterelés, mert talán 3 vagy 4000 hím oroszlán van, és őket mind megfertőzte ugyanaz a betegség. Én önelégültségnek hívom -- a mi önelégültségünk. Mert van egy sport, egy tevékenység, ami történik, és mind tisztába vagyunk vele, és elnézzük. És valószínűleg, mert nem láttuk úgy ahogy ma látjuk.

BJ: És tudniuk kell, hogy amikor egy hím oroszlánt megölnek az teljesen felborítja az egész falkát. Új hím oroszlán érkezik a területre, és átveszi a falka irányítását, és, persze, először megöli az összes kölyköt és valószínűleg néhány nőstényt, akik a kölykeiket védik. Így úgy becsüljük, hogy 20-30 oroszlánt ölnek meg, amikor egy oroszlán lóg a falon valami távoli helyen.

DJ: Tehát amit a kutatásaink mutattak, az az, hogy ezek az oroszlánok nélkülözhetetlenek. Nélkülözhetetlenek az élőhelyen. Ha eltűnnek, az egész afrikai ökoszisztéma eltűnik. 80 milliárd dolláros öko-turisztikai jövedelem áramlik be Afrikába. Tehát ez nem csak az oroszlánok iránti aggódás, ez aggódás az afrikai közösségek miatt is. Ha eltűnnek, minden el fog tűnni. De ami miatt még jobban aggódok bizonyos szempontból, az hogy leválasztjuk magunkat a természettől, leválasztjuk magunkat a spiritualitástól, ezektől az állatoktól, elveszítjük a reményt, elveszítjük a spirituális kapcsolatot, a méltóságunkat, azt a dolgot legbelül, ami összeköt minket a bolygóval.

BJ: Tehát tudniuk kell, az oroszlánok és leopárdok szemébe nézve most, hogy itt kritikus tudatosságról van szó. És ez az amit mi csinálunk, Februárban, egy filmet mutatunk be, aminek a címe "Az Utolsó Oroszlán". És "Az Utolsó Oroszlán" pontosan az ami most történik. Ebben a helyzetben vagyunk most -- az utolsó oroszlánokéban. Ez azt jelenti, hogy ha nem teszünk lépéseket és csinálunk valamit ezek a síkságok teljesen kihaltak lesznek a nagymacskáktól, és akkor viszont mindenmás el fog tűnni. És egyszerűen, ha nem tudjuk megvédeni őket, akkor a munkánk saját magunk megvédéséből is fog állni.

DJ: És tulajdonképpen, az eredeti dolog amiről beszéltünk és ami szerint az életünket terveztük -- hogy a természetvédelem teljesen a tiszteletről és az ünneplésről szól -- az valószinűleg igaz; ez tényleg az ami kell. Nekünk kell. Tiszteljük és ünnepeljük egymást mint férfi és nő, mint közösség, és mint ennek a bolygónak a részei, és ezt folytatnunk kell.

És Legadema? Hát bejelenthetjük, tulajdonképpen, hogy nagyszülők vagyunk.

(Nevetés)

BJ/DJ: Köszönjük szépen.

(Taps)