Aubrey de Grey azt állítja, az öregedés elkerülhető.

A 18 perc brutálisan kevés, így egyből a tárgyra kell térjek amint sikerül ezt beindítani. Íme. Öt dologról fogok beszélni. Beszélni fogok arról, hogy miért kívánatos dacolni a korral. Arról, hogy miért kell összekapni magunkat, és kicsivel többet beszélni erről a kérdésről. Természetesen szó lesz a megvalósíthatóságról. El fogom mondani, miért vagyunk fatalisták amikor az öregedésről van szó. És ha sikerül, az elődás második felében arról fogok beszélni, hogyan tudom bebizonyítani, hogy a fatalizmus hibás, mégpedig megmutatom, mit lehet tenni.

Két lépésben fogom ezt tenni. Az elsőben azt mutatom meg, hogyan lehet eljutni egy alapszintű élethosszabbítástól amit harminc évben határoztam meg, középkorú embereken alkalmazva, a valódi győzelemig az öregedés felett. Azaz lényegében addig, amig megszűnik a kapcsolat a kor és az elhalálozás valószínűsége között, illetve eleve a megbetegedés valószínűsége között. És persze utolsóként szólni fogok arról, hogyan érjük el ezt a köztes lépcsőfokot, a 30 évnyi élethosszabbítást.

Tehát elsőként arról, hogy miért kéne. Kérdeznék valamit. Kezeket fel: hányan támogatják a maláriát? Ez könnyen ment. Kezeket fel, ha valaki a jelenlevők közül nem biztos abban, hogy a malária jó vagy rossz. Tehát mind úgy véljük, a malária rossz. Ez igazán jó, mert erre a válaszra számítottam. Amit ebből ki akarok hozni, hogy a maláriát azért tartjuk rossznak, mert a hatásai hasonlóak az öregedéshez. A hatása: halált okoz! Az egyetlen különbség az, hogy az öregedés sokkal több embert öl meg.

Hasonlatként szeretem felhozni, főleg Angliában, a rókavadászatot. Hosszas vajúdás után betiltották, pár hónappal ezelőtt. Ez egy értő hallgatóság de nyilván sokan nincsenek meggyőzve. A hasonlat találónak tűnik nekem. Sokan mondják "Nos," "maguk városiak csak ne mondják meg nekünk, mit csináljunk." "Ez hozzátartozik a tradíciónkhoz," "amit jogunk van fenntartani." "És ökológiailag is helyes, megelőzi a túlszaporodást." De végül a kormány győzedelmeskedett, mert az angolok többsége és nyilván a parlamenti többség, úgy határozott, hogy ez nem tolerálható egy civilizált társadalomban.

Úgy vélem, az öregedés nagyon hasonló. Mi nem világos ezen? Nem csak az életről van szó, (Nevetés) hanem az egészséges életről, gyengének, nyomorultnak és függőnek lenni nem jó, mégha a halál esetleg az is. Tehát valahogy így tudnám leírni. Ez egy globális révület. Ezek a szokásos gyenge kifogások az öregség mellett. Jó, azt nem mondom, hogy ezek teljesen értéktelenek. Van ráció abban, ami itt áll. Dolgok, amiket át kell gondolni, tervezni, hogy aztán ne ... hogy minimalizáljuk a zavarokat, amiket öregedés nélkül előállnak.

De ez őrültség, ha hallgatnak az arányérzékükre. Ezek olyan érvek, amik miatt joggal aggódhatunk. De vajon annyira nagy veszéllyel jár az öregedés megállítása, hogy az rosszabb, mint mindazok a problémák amiket az öregedés okoz? Rosszabb, mint szükségtelenül 100 000 embert ítélni halálra naponta? Ha nincs legalább ugyanilyen súlyos ellenérved, azt mondom, ne vesztegesd az időmet. (Nevetés)

Itt van egy érv, amit sokan erős ellenérvnek tartanak. Aggódnak a túlnépesedés miatt: "Ha megállítjuk az öregedést, senki nem hal meg," "vagy legalábbis sokkal kevesebben," "csak ha vigyázatlanul kelnek át az utcán," "És akkor csak kevés utódunk lehet," "és a gyerek sokaknak fontos." Ez igaz. Sokan megpróbálják elcsalni a kérdést efféle válaszokkal: ("Több embernek lesz hely", "Elvándorlunk az űrbe", "A gyerekek unalmasak") Nem értek egyet ezekkel. Szerintem nem működnek. Hiszem, hogy ez dilemmát fog okozni. El kell dönteni, mit akarunk: alacsony születési, vagy magas halálozási rátát. A magas halálozási ráta abból adódik, hogy elutasítjuk a terápiát, hogy több gyerekünk lehessen.

Azt mondom, ez rendben van. A jövő társadalma jogosult ezt a döntést meghozni. Az nincs rendben, ha mi akarjuk ezt eldönteni helyettük. Ha hezitálunk, és nem fejlesztjük ki ezt a terápiát, arra kárhoztatunk tömegeket, akik még elég fiatalok és egészségesek, hogy részesülhettek volna a terápia áldásaiból, de mert nem fejlesztettük ki azokat elég hamar, így nem adhatjuk meg nekik az örök életet, és ez szerintem nem tisztességes. Ez a válaszom a túlnépesedésre.

Rendben. A következő dolog, miért kell több energiát fordítani erre? A lényeg az, hogy az öregedéspárti révület nem annyira butaság. Valójában egy értelmes módja, hogy elviseljük a gondolatot. Az öregedés szörnyű, de elkerülhetetlen, ezért valahogy meg kell próbálni nem gondolni rá, akármibe kerül is az. Például ilyen szánalmas érveket hozni fel, hogy az öregedés végső soron hasznos. De ez csak akkor működik, ha mindkét összetevő megvan. És ha az öregedés elkerülhetetlensége megkérdőjeleződik, és elérhető közelségbe kerül, hogy tegyünk ellene, akadállyá változik. Az öregedéspárti révület megköti a kezünket. Ezért kell sokat beszélnünk róla, nem túlzás azt mondani, téríteni, hogy felkeltsük a figyelmet, és végre az emberek felébredjenek a révületből. Ennyit erről.

Pár szót a megvalósíthatóságról. Az alapvető ok, amiért az öregedést elkerülhetetlennek hisszük, az öregedés definíciójában keresendő. Nagyon egyszerű. Az öregedés az élet mellékhatása. Az anyagcsere következménye. Ez nem puszta tautológia, hanem értelmes állítás. Az öregedés ugyanaz a folyamat, ami az autókkal is történik. És velünk is megtörténik, mert ugyan vannak okos javító mechanizmusaink, de ezek nem tökéletesek.

Tehát az anyagcserének, ami lehetővé teszi, hogy életben maradjunk, mellékhatásai vannak. Ezek halmozódnak, és előbb-utóbb betegséget okoznak. Ez egy jó definíció. Tehát azt mondhatjuk: van ez a folyamat. Kétféleképpen közelíthetjük, a közvélekedés szerint, az öregedés kitolását. A gerontológiai és a geriátriai megközelítéssel. A geriáter későn avatkozik be, amikor a betegség már kialakult, és megpróbálja visszafogni az idő kerekét, megakadályozni, hogy a káros hatások betegséget okozzanak idő előtt. Ez persze egy rövidlátó stratégia, vesztes csata, mivel a betegséget okozó hatások idővel egyre szaporodnak.

A gerontológiai megközelítés első látásra ígéretesebb, hisz a megelőzés jobb, mint a gyógyítás. De a helyzet az, hogy az anyagcserét nem ismerjük igazán jól. Valójában szánalmasan keveset tudunk a szervezet működéséről, még a sejtekről sem tudunk túl sokat. Például az RNS interferenciát pár éve fedeztük fel, pedig ez egy alapvető eleme a sejtműködésnek. A gerontológia egy jó megközelítés, de jelenleg nem időszerű, ha a célunk a beavatkozás. Akkor mit lehet tenni? Ez az érvelés elég alapos, meggyőző, vaslogika, nemde?

Nos, nem. Mielőtt elmondom, miért nem, előbb hadd térjek ki a második lépcsőfokra. A vita kedvéért tegyük fel, hogy képesek vagyunk 30 egészséges évvel meghosszabbítani középkorú, 55 éves emberek életét. Hívjuk ezt Alapos Humán Megfiatalításnak. Tehát. Mit is jelentene ez arra nézve hogy a különböző korú emberek ma, vagy amikor ez a terápia lehetővé válik, meddig élnek? Talán úgy gondolják, hogy ez egyszerű. De nem az. Nem olyan egyszerű, hogy aki elég fiatal, hogy részt vegyen, 30 évvel tovább él. Ez hibás válasz. Mégpedig azért, mert közben fejlődés lesz.

Kétféle technológiai előrelépés van, e téren. Vannak alapvető, nagy áttörések, és vannak az apró lépések, amik követik. Az utóbbi jósolható, az előbbi sokkal kevésbé. Az áttörésenél: nehéz megjósolni a szükséges időt ami kell hozzá. Nagyon régóta akarunk már repülni, de csak 1903-ban sikerült megvalósítani. De aztán a fejlődés egyenletes volt. Azt hiszem, ez egy elég találó történeti áttekintése a repülés technológiai fejlődésének. Tekinthetjük úgy, hogy minden lépcső elképzelhetetlen az előző lépcső tervezői számára. Apró változások követik egymást, amig egyszercsak egy gyökeres változás következik.

Minden alapvető áttörés után ilyesmit látni. Mindenféle területen. Számítógépek; nagyjából ugyanezt a pályát látni, persze kicsit később. Vagy vehetjük a gyógyítást: higiénia, vakcinák, antibiotikum: hasonló az időbeli lefolyás. Tehát úgy vélem, hogy a "második lépcső", ahogy az előbb hívtam, nem is lépcső. Aki elég fiatal ahhoz, hogy az első terápiák hasznát élvezze, amik csak mérsékelt élethossz-növekedést adnak, még akkor is, ha középkorú, amikor mindez elkezdődik, fordulópontot él át. Nagyrészük elég ideig fog élni, hogy megkaphassa az időközben kifejlesztett kezelést, és még 30 vagy 50 évet nyerjen. Tehát képesek lesznek játékban maradni. A technológia gyorsabban fog fejlődni, mint ahogy a maradó öregedési faktorok utolérnek minket.

Ez egy nagyon lényeges szempont. Mivel a legtöbb ember, amikor azt hallja hogy én sok ma élőknek 1000 vagy több évet jósolok, azt hiszi, hogy én olyan terápiát várok a következő évtizedekben, ami oly mértékben állítja meg az öregedést, hogy akár ezer évet is élhetünk. Én nem ezt mondom. Én azt mondom, hogy a terápia fejlődése elég gyors lesz. Nem lesz soha tökéletes, de képes lesz megoldani a 200 évesek gondjait, mielőtt még lenne egyetlen 200 éves. És ugyanígy a 300 vagy 400 évvel, stb. Gondoltam, adok ennek egy nevet: "Élethossz Szökési Sebesség" (Nevetés) Úgy hallom, értik.

Ezek a görbék azt mutatják, hogy alakul a várható élethossz, a hátralevő évek száma, az egészségesség alapján, a terápia érkezésekor adott életkorú embereknél. Aki 100 vagy 80 éves, átlagos 80 éves, az valószínűleg nem fog profitálni belőle, mivel túl közel van a halálhoz és így ezek a korai terápiák nem lesznek elég jók. Nem lehet őket életben tartani. De aki 50, annak lesz esélye, hogy kijöjjön a zuhanórepülésből, értik, (Nevetés) és túlélje a dolgot. Ő idővel egyre fiatalabb lesz, olyan értelemben, hogy fiatalosabb, mentálisan és fizikailag, valamint az öregségi halálokok kockázatát tekintve. És aki ennél is fiatalabb, annak sohasem kell megközelítenie sem ezeket a kockázatokat.

Tehát valóban levonhatjuk, hogy az első 150 éves, aki nem tudjuk, ma milyen idős, mivel nem tudjuk, mennyi idő múlva várhatjuk ezeket az első terápiákat. De ettől függetlenül, azt állítom, hogy az első, aki megéri az 1000-et kivéve ha valamilyen globális katasztrófa történik, valószínűleg csak tíz évvel lesz idősebb az első 150 évesnél. És ez egy fontos észrevétel.

Rendben, a maradék hét és fél percemet, ez első lépcsőre fogom fordítani. Arra, hogy miként érhetjük el ezt a kezdeti élethosszabbítást amivel elérhetjük a szökési sebességet. És ehhez egy kicsit beszélni kell egerekről. Van egy az Alapos Humán Megfiatalításhoz hasonló mérföldkő. Alapos Egér Megfiatalításnak hívom, nem túl fantáziadúsan. Erről van szó. Vegyünk egy hosszúéletű egérfajtát, ami azt jelenti, hogy egy átlagos egyed három évig él. Két éves korukig békénhagyjuk őket. Aztán mindenfélét csinálunk velük, és a terápia hatására átlagosan öt éves korukig élnek. Tehát adunk nekik két évet, megtriplázzuk a hátralevő időt, a kezelés kezdetétől számítva.

A kérdés az, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az egér után az emberek számára is elérhetővé váljon. Amit hívhatunk, ahogy mondtam, akár Alapos Humán Megfiatalításnak, vagy Élethossz Szökési Sebességnek. Másrészt, mit lesz erről a közvélekedés, hogy mennyi idő múlva lesz számunkra is elérhető, a sikeres egérkísérlet után. És harmadszor, hogy mennyiben változtatja ez a közfelfogást. Az első kérdés tisztán biológiai természetű, és nehéz rá válaszolni. Találgatásra kényszerülünk, és sok kollégám azt mondja, találgatásba nem szabad belemenni, jobb titokban tartani, amíg nincs valami eredmény.

Szerintem ez ostobaság. Nagyon felelőtlen dolog ezt elhallgatni. A legjobb becslést kell adni a szükséges időre, hogy az emberek értékén kezeljék, és kialakíthassák álláspontjukat. Én azt mondom, 50-50% az esélye, hogy elérjük a AHM-et, a Alapos Humán Megfiatalítást 15 évvel azután, hogy megvan az Alapos Egér Megfiatalítás. 15 év az egér után. A közvélemény valószínűleg kevesebbet fog tippelni. Az emberek hajlamosak alábecsülni tudomány bonyolultságát. Tehát ők talán úgy vélik, öt év is elég. Ez tévedés, de tulajdonképpen nem sokat számít. Végül, úgy vélem, hogy mondhatjuk, az emberek főleg azért ambivalensek az öregedéssel kapcsolatban, mivel a homokba dugják a fejüket. Ez egy fordulópont lesz, mivel a továbbiakban nyilvánvaló lesz, hogy az öregedés elkerülhető, hiszen az egereknél sikerült. Tehát valószínűleg az emberek hozzáállása alapjában megváltozik, és ennek súlyos következményei lesznek.

Mielőtt elmondanám, hogy fogjuk az egereket fiatalítani, hozzátennék valamit az öregedés leírásához. Az ide kívánkozó szó a "károsodás", ami leírja azokat az közbenső folyamatokat, amit az anyagcsere okoz, és amik végül betegséghez vezetnek. Ugyanis az a lényeg, hogy noha ezek csak idővel okoznak betegséget, de maga a károsodás a születéstől kezdve halmozódik. De az anyagcserének nem része. És ez hasznosnak bizonyul. Mivel újrarajzolhatjuk a diagrammot eképpen. Tehát azt mondhatjuk, hogy a gerontológia és a geriátria különbsége az, hogy a gerontológia lassítani próbálja az anyagcsere okozta károkat. Nemsokára elmondom, hogy mik ezek a károk pontos biológiai fogalmakkal. És a geriáterek megkísérlik az időt megállítani, hogy megállítsák a károsodás betegséggé fajulását. Ez egy vesztes csata, mivel a károsodás folyamatosan halmozódik.

De van egy harmadik megközelítés. Hívhatjuk mérnöki megközelítésnek, és azt állítom, hogy ez elérhető közelségben van. Ez a módszer nem próbálja megállítani egyik folyamatot sem. Sem ezt nem állítja meg, sem emezt. És ez jó, mert ez azt jelenti, hogy nem vívunk vesztes csatát, és nincs beláthatatlan távolságban sem, mivel nem kell az evolúciót tökéletesíteni. A mérnöki módszer azt mondja: "Időről időre hozzuk helyre a különböző károkat," "ha nem is teljesen, de elégséges mértékben," "hogy azok szintjét egy küszöbérték alatt tarthassuk," "ami még nem okoz betegséget." Tudjuk, hogy a küszöbérték létezik, mivel az öregedés betegségei csak később jelentkeznek, pedig a károk a születéstől kezdve halmozódnak.

Miért mondom, hogy elérhető közelségben van? Ezért. A lényeg ezen a képen alul van. Ha fel akarjuk sorolni, hogy mely anyagcserefolyamatok, játszanak szerepet, itt ülünk egész este, mert tulajdonképpen az összes, így vagy úgy. Ez a lista csak illusztráció, nem teljes. A jobb oldalon levő sem teljes. Ez egy lista az összes korral járó betegségről, és ez nem a teljes lista. De azt állítom, hogy a középső lista viszont teljes. Ez a lista tartalmazza a károsodások fajtáit, az anyagcsere mellékhatásait, amik betegségre vezetnek, vagy vezethetnek. És csak hét van belőlük. Ezek persze kategóriák, de csak hét van belőlük. Sejtpusztulás, mutáció a kromoszómán, mutáció a mitokondriumban, stb.

Először is meg akarom mutatni, hogy miért teljes ez a lista. Mondhatunk biológiai érvet. Kérdhetjük, rendben, miből állunk? Sejtekből és sejtközi dolgokból. Miben tud károsodás felhalmozódni? Hosszú életű molekulákban. Mivel ha rövéd élettartamú molekula sérül, akkor a molekula megsemmisülése például a fehérje megsemmisülése proteolízissel, magával viszi a sérülést is. Tehát hosszú életű molekula kell. Ez a hét dolog régóta ismert a gerontológiában, és ez jó hír, mert ez azt jelenti, tudják, a biológia sokat fejlődött az elmúlt 20 évben, tehát ha a lista nem bővült új elemekkel az arra utal, hogy tényleg nincs több odaírandó dolog. És ami még jobb, mindegyikről tudjuk, hogy kell megjavítani egérben, elméletben. Az elmélet alatt azt értem, hogy minden bizonnyal meg lehet valósítani egy évtizeden belül. Pár már meg is van valósítva, azok vannak a lista tetején.

Most nincs idő végigmenni rajtuk, de a következtetésem az, hogy ha van elegendő támogatás, ki tudunk fejleszteni alapos tömeges megfiatalítást tíz éven belül, de akkor össze kell szedni magunkat. Komolyan el kell kezdeni csinálni. Nyilván van pár biológus is a hallgatóságban, és szeretnék válaszolni pár kérdésre, ami valószínüleg felmerült bennük. Talán elégedetlenek ezzel a beszéddel, de alapjában véve utána kéne olvassanak. Rengeteget publikáltam erről. Idézek kísérleti eredményeket, amire az optimizmusom alapul, rengeteg részletes ismeret van. Ez a sok adat tesz engem bizakodóvá, hogy ezeket a szűk határidőket tartani lehet. Ha úgy gondolják, hogy tévedek, átkozottul jól teszik, ha elgondolkoznak, miért gondolják.

És persze, fontos, hogy nem szabad bízni azokban, akik magukat gerontológusoknak nevezik, mivel minden radikális szakítás egy korábbi gondolkodásmóddal az adott terület szakértőiből ellenkezést vált ki. tehát nem kell őket komolyan venni. Tehát nincs más, meg kell csinálni a házi feladatot, hogy megtudják, igaz-e ez vagy nem.

Befejezésül pár dolog. Az első dolog, hogy nemsokára hallanak egy fickót a következő részben, aki azt mondta, szekventálni tudom az emberi genomot rövid idő alatt, és mindenki azt mondta, ez képtelenség. Tudják, mi történt. Ilyenek megtörténnek. Többféle stratégiánk van. Itt van a Matuzsálem Egér Díj, ami egy fejlesztésönsztönzés, hogy próbálják meg ahogy jónak látják, és pénzt kapjanak, ha nyernek. Van egy javaslat, hogy létrehozzunk egy intézetet. Erre kell némi pénz. De, nézzék, mennyi idő alatt költünk ennyi pénzt Irakban? Hát nem sok. (Nevetés) Filantrópnak kell lennie, a profit elvonja a figyelmet a fejlesztésről, de alapvetően 90% feletti esélye van a sikernek, szerintem. És azt hiszem, tudjuk, hogy kell csinálni. És itt befejezem. Köszönöm. (Taps)

Chris Anderson: Nem tudom, lesz-e kérdés de gondoltam, adjunk egy esélyt. Kérdező: Annak ellenére, hogy az öregedés megállításáról beszélt, miért néz ki úgy, mint egy öreg ember? (Nevetés)

AG: Mivel az vagyok. Igazából 158 éves vagyok. (Nevetés) (Taps)

Kérdező: A fajok a Földön immunrendszert fejlesztettek ki, hogy legyőzzék a betegségeket, és elég ideig éljenek az utódnemzéshez. De, amennyire én tudom, minden faj úgy evolválódott, hogy meghaljon, amikor a sejt osztódik, a telomerek rövidülnek, és végül az egyed meghal. Miért választotta az evolúció, úgy tűnik, a halandóságot, ha a hallhatatlanság előnyös? Az evolúció tökéletlen?

AG: Kiváló. Köszönöm a kérdést, amire válaszolhatok elfogadott érvvel. Egy valódi közfelfogás szerinti választ fogok adni, ami egyezik a saját véleményemmel. És ez az, hogy nem, a korosodás nem az evolúció eredménye, hanem az evolúció nemtörődömségének eredménye. Másszóval azért öregszünk, mert nehéz nem öregedni. Több genetikai szignálútra van szükség, kifinomultabb génekre, hogy lassabban öregedjünk, és ez annál inkább így van, minél hosszabb életet akarunk. Tehát az evolúciót nem érdekli hogy a gének azért élnek túl, mert az egyed hosszú ideig él, vagy szaprodás útján. Van némi variáció ebben, ezért élnek a fajok különböző ideig, de egyik sem örök életű.

CA: Tehát a géneket nem érdekli, de minket igen?

AG: Így van.

Kérdező: Helló. Azt olvastam, hogy az elmúlt 20 évben az átlagéletkor, alapjában mindenkié, tíz évvel nőtt. Ha jól következtetek, ebből arra gondolnék, hogy én 120 évig élek, ha nem töröm magam össze a motoromon. Ez azt jelenti, hogy én lehetek az egyik, aki az 1000 évet megérem?

AG: Ha lead egy pár kilót. (Nevetés) A számok némileg hibásak. A hivatalos számok szerint a várható életkor egy-két évet nő évtizedenként. Tehát a helyzet nem olyan jó, mint gondolta, de van remény. És ezt akarom én felvinni egy év per évre, amilyen hamar lehet.

Kérdező: Azt hallottam, hogy a felnőtt agysejtek nagy része már az embrióban megvan, tehát ezek a sejtek 80 évet is megérnek. Ha ez igaz, biológiailag milyen kihatása van ennek a megfiatalításra? Ha ezek a sejtek bennem élhetnek 80 évet, szemben a szokásos sejttel, ami pár hónapot.

AG: Technikai jelentőssége van, természetesen. Alapjánan véve ki kell cserélni a sejteket azon a pár agyterületen, ahol fogynak. Különösen a neuronokat. De megfelelő sebességgel kell, nem szabad túl gyorsan cserélni, mert a túl gyors csere a kognitív funkciók degradálódását okozza. Amit korábban mondtam, hogy minden faj öregszik, az leegyszerűsítés volt. Vannak nem öregedő fajok, például a hydra, de ezeknek nincs idegrendszere, és semmi olyan szövete, aminek hosszú életű sejtekre volna szüksége.