India találmányainak rejtett melegágya

Tízezrek üzenetét közvetítem számotokra, falusiakét és nyomornegyedekben élőkét, a hátországban lakókét, olyan problémamegoldókét, akik zsenialitásukat használták fel minden külső segítség nélkül. Amikor a Belügyminiszterünk pár hete háborút indított India egyharmada ellen, 200 kormányzatlan kerületet említett, elvétette a lényeget, a lényeget, amit az elmúlt 21 évben hangsúlyoztunk, miszerint lehet, hogy gazdaságilag szegény egy réteg, de elméjük egyáltalán nem szegény. Magyarán, a periférián élők elméje nem periférikus elme. Ez az üzenet, mellyel 31 éve elindultunk. Hova indultunk?

Hadd meséljem el dióhéjban személyes utamat, mely idáig vezetett. '85- 86 közt Bangladesben voltam, az ottani kutatási tanácsnak és a kormánynak adtam tanácsokat a tudósok munkájának támogatására a szegényeket illetően, és hogy miképp fejlesszék kutatási technológiáikat, melyek az emberek tudásán alapulnak. '86-ban visszajöttem Indiába. Határtalanul fel voltam lelkesedve attól a tudástól és kreativitástól, melyet egy olyan országban tapasztaltam, ahol 60% a hajléktalanság, mégis elképesztő a kreativitás foka. Megvizsgáltam a saját munkám. A munkám az elmúlt 10 évben, majdnem minden esetben olyan tudáson alapult, melyet az emberek megosztottak.

Nos, tanácsadóként dollárban fizettek, megnéztem a jövedelemadó jóváírásom, és azt kérdeztem magamtól: "van az adópapíromnak olyan sora, mely azt mutatja, mekkora összeg megy azoknak, akiknek a tudása lehetővé tette a munkám?" Ennyire remek volnék, hogy ilyen jutalomban részesítenek? Ennyire jól írok? Ennyire jól beszélek? Ennyire jól elemzem az adatokat? Vagy ennyire jó professzor vagyok, és azért díjaz a társadalom? Kezdtem magam győzködni, hogy "Nem, nem, én a szabályok módosításán dolgoztam. A nyilvános eljárásokkor jobban figyelembe veszik majd a szegények szükségleteit tehát ez így ok." Azután feltűnt, hogy évekig kizsákmányoltak, kizsákmányoltak a főbérlők a hitelezők, a kereskedők, de rájöttem, hogy ezek szerint valószínűleg én is kizsákmányoló vagyok, hiszen egyetlen sor sem említette a jövedelemadó jóváírásomban, hova lett a keresetnek az a része. Mert azok az emberek kiválóak ugyan, megosztották velem tudásukat és megbíztak bennem, de soha semmit nem kaptak ebből vissza. Elég ehhez még annyi, hogy az addigi munkám angol nyelven folyt.

Azok többsége, akiktől tanultam, nem tudtak angolul. Miféle közreműködő voltam hát? Társadalmi igazságosságról beszéltem, én a profi, aki a legigazságtalanabb tetthez folyamodtam azzal, hogy elfogadtam olyan emberek tudását, akiket aztán névtelenné tettem, a tudásból meggazdagodtam, mert megosztottam másokkal, tanácsadással, cikkek írásával, amik újságokban jelentek meg, azután konferenciákra hívtak, konzultációkra, miegymás. Felmerült tehát a dilemma, hogy ez így nem jó, ha én is kizsákmányoló vagyok; ez akkor így nem mehet tovább. Fájdalmas és traumatikus pillanat volt, mert nem tudtam ezzel a tudattal élni. Ekkor írtam egy cikket, Értékütközés és etikai dilemma a társadalomtudományban és a menedzsment kutatásban. Elolvastam és írtam vagy 100 értekezést. Arra a következtetésre jutottam, hogy akár egyedülálló a dilemma, akár nem, a megoldásnak annak kell lennie.

Egy nap - nem tudom, mi történt - midőn az irodából hazafele tartottam, megláthattam egy méhecskét, vagy csak képzeltem, hogy mi lenne, ha méh lennék. Az élet csodálatos volna. Mert mit csinál a méh: beporoz, nektárt szív a virágból, beporoz egy másik virágot, kereszt-poroz. És amikor kiszívja a nektárt, a virág nem bánja. Valójában ők maguk hívják a méheket, a színeikkel. A méhek pedig nem tartják meg az összes mézet. Ez a Honey Bee Network három alapelve - valahányszor tanulunk valamit, tudatnunk kell velük a saját nyelvükön. Nem maradhatnak névtelenségben.

El kell mondjam, hogy húsz év elteltével egy százaléknyi változtatást sem tettem ennek a művészetnek a profi gyakorlásában. Nagy tragédia, ami a mai napig nyomaszt, és remélem, mindenkit nyomaszt, hogy a szakma mai napig engedi, hogy közzétegyék olyanok tudását, akiket ezután meg sem említenek, csak névtelenné tesznek. Az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia kutatási szabályzata vagy az Egyesült Királyság Kutatási Tanácsa vagy az Indiai Tudományos Kutatások Tanácsa nem igényli, hogy díjazzák azokat, akiktől kapták a tudást. Felelős társadalomról beszélünk, amely méltó és igazságos. De még a tudás piacán sem teszünk igazságot. Még India akar tudás alapú társadalom lenni. Így hogy lesz tudás alapú társadalmunk? Persze nem szolgálhatunk két urat, a saját igazságunkat s a másokét. A kettő meg kell, hogy egyezzen. Nem diszkriminálhatunk. Nem szolgálhatunk olyan értékrendet, mely merőben különbözik attól, amit személyes életünkben követünk. A magunkkal és másokkal szembeni igazságosság tehát nem elválasztható.

Nézzétek ezt a képet! Meg tudja valaki mondani, hol készült ez a kép, és mire szolgál? Valaki? Professzor vagyok. Muszáj kérdéseket feltennem. Valaki? Bármilyen tipp? Tessék? (valaki a közönségből: Rajasthan) Anil Gupta: de mire használhatták a képet? (morajlás) Tessék? Tudod, nagyon igazad van. Segítenünk kell neki. Mert ha valaki, akkor ez az ember tudja, mennyire érzéketlen a kormány. Nézzétek! Ez az Indiai kormány honlapja. Turistahívogató. Hadd lássák az ország szégyenét! Már bocsánatot kérek, hogy ezt mondom. Ez egy gyönyörű kép. Vagy esetleg egy szörnyű kép? Attól függ, hogy nézed az emberek életét. Nem ünnepelhetjük, Hogy ennek a nőnek vizet kell cipelnie a fején, mérföldeken és mérföldeken át. Inkább tennünk kellene valamit. S hadd áruljam el, a tudomány és a technika szolgálatunkra kész, mégis, milliónyi nő a mai napig a fején hordja a vizet. Meg sem kérdőjelezzük mindezt.

Biztos teáztál reggel. Gondolj csak bele: A tea leveleit egy bokorról szedték. Tudod, miről van szó? A következőről: A nő leszed pár levelet, berakja a hátán lévő kosárba, Csináld csak utána 10-szer; Érezni fogod a vállad. De ő pár ezerszer ismétli ezt minden nap. A rizst, amit vacsorára ettél, és ma is fogsz, nők ültették át nagyon kényelmetlen testhelyzetben hajlongva. Millióan dolgoznak mezítláb a vízben, amikor a rizst át kell ültetni minden szezonban, a rizs-idényben. A láb begombásodik a vízben, begyullad. A gyulladás fáj, mert egyéb rovarok is megtámadják. Minden évben a rizs 99.9 százalékát kézzel ültetik át. Gépet erre még nem fejlesztettek ki.

A tudósok, technológusok, politikusok és ügynökök hallgatása felhívta a figyelmünk arra, hogy ez így nem jó, hogy a társadalomnak nem így kellene működnie. A parlamentünknek nem ezt kellene tennie Van egy munkáltatási programunk. Nagyszerű országunknak 250 millió fő számára kell munkát biztosítania az év legalább 100 napjára Mifélét? Hasítsanak köveket, ássanak. Megkérdeztük tehát a parlamentben, van a szegényeknek feje? Van lábuk, szájuk, kezük, épp fejük ne lenne?

A Honey Bee Network olyan erőforrásra épít, melyben a szegények gazdagok Erre mi történt? Az anonim, arctalan, névtelen személy felveszi a kapcsolatot a hálózattal, és ezzel identitást kap. Erről szól a Honey Bee Network. A hálózat önkéntes alapon fejlődött, továbbra is az, és millió kreatív ember elméjét próbálta meg feltérképezni országunkban és a világ egyéb pontjain. Lehetnek kreatívak a tanulás terén, kulturális téren, vagy egyéb intézményi keretek között, de munkánk nagy része a technológia területén felhasznált kreativitást igényel, az újítások, lehetnek maiak, vagy a hagyományos tudásból merítettek. Minden a kíváncsisággal kezdődik. Minden a kíváncsisággal kezdődik.

Ez az ember, akivel találkoztunk, látni fogjátok a honlapon, www.sristi.org, törzsi ember, volt egy kívánsága. Azt mondta "ha a kívánságom teljesül" - valaki beteg volt, és ő ment megfigyelni -- "Istenem, gyógyítsd meg. Ha meggyógyítod, kifestem a falamat." Végül ezt festette. Tegnap valaki Maslow hierarchiájáról beszélt. Az igények hierarchiájáról alkotott Maslowi modellnél semmi nem lehet rosszabb, mert ennek az országnak a szegényei megvilágosodhatnak. Kabir, Rahim, az összes szufi szent, mindannyian szegények voltak, s nem véletlenül. Kérlek, soha ne gondoljátok, hogy spirituális igényeitekről csak azután gondoskodhattok, hogy fizikai és egyéb szükségleteitek kielégültek. Bárki bárhol képes a legmagasabb szellemi pont elérésére pusztán elhatározás kérdése, hogy valamit el akarunk érni.

Ezt nézzétek! A ShodhYatrán láttuk. Félévente megtesszük az utat az ország valamelyik részén. 12 év alatt kb 4000 km-t tettem meg. Az út mentén pedig vannak ezek a tehénlepények, amiket fűtőanyagként használnak. Na most, ez a nő, a tehénlepényrakás tetején, készített egy festményt. Ez volt az egyetlen felület, ahol ki tudta fejezni kreativitását. És annyira remek. Nézzétek ezt a nőt, ő Ram Timari Devi, egy gabonatartály tetején Champaranban, Shodh Yatrán. Azon a vidéken gyalogoltunk, ahol Gandhi hogy halljunk az indigó termesztők tragédiájáról, kínjairól. Bhabi Mahato Puruliában, Bankurában. Nézzétek, mit csinált. Az egész fal a vászna. Ott ül egy seprűvel. Művész vagy kézműves? Nyilván művész; kreatív személy. Ha képesek vagyunk piacot teremteni e művészek számára, akkor nem kell őket ásásra és kővágásra alkalmaznunk. Azért fizessük őket, amihez értenek, és ne azért, amihez nem. (Taps)

Nézzétek, mit csinált Rojadeen! Motihariban Chambaranban, sokan vannak, akik kis standoknál teát árulnak de persze a piac korlátozott, minden reggel teázol vagy kávézol. Ő tehát arra gondolt, miért is nem alakítok át egy kuktát kávéfőzővé? Ez tehát egy kávéfőző és mindössze pár száz rúpia. Az ember hozza a saját kuktáját, ő pedig ad hozzá szelepet és gőzvezetéket, és jöhet az eszpresszó kávé. Igazi, jutányos áron beszerezhető, gázon működő kávékészítő. (Taps) Nézzétek Sheihk Jahangir művét! Sok szegény embernek nincsen elegendő gabonája Ez az emberke lisztdarálót hord a kétkerekűjével. Ha van nálad otthon 500gramnyi vagy 1 kilónyi, ő ledarálja neked; a lisztmalomba viszont nem őrölnek ilyen kis adagokat.

Értsük meg a szegény emberek problémáját. A szükségleteiket hatékonyan kell kezelni, legyen szó energiáról, költségekről, minőségről. Nem akarnak másodrendű, másodosztályú megoldásokat. De ahhoz, hogy magas minőségű megoldást nyújtsunk nekik, olyan technológiát kell kifejleszteni, ami megfelel az igényeiknek. Sheihk Jahangir Pontosan ezt tette. De ez még nem minden. Nézzétek, hogy itt mit csinált! Ha vannak szennyes ruháid, de nincs időd kimosni, mosógépet hoz házhoz a kétkerekűjére szerelve. Olyan modell ez tehát, ahol a mosógép kétkeréken... házhoz jön, kimos, megszárít. (Taps) A vizet, a mosószert te adod. Én kimosok neked, 50 paisa-ért, 1 rúpiáért tételenként. Egy új biznisz- modell van kialakulóban. Na most, mire van szükségünk? Olyan emberekre van szükségünk, akik fellelkesítik őket.

Ezt nézzétek! Olyan, mit egy gyönyörű fénykép. Tudjátok, hogy mi ez? Kitalálja valaki? Valaki Indiából biztos tudni fogja. Ez egy úgynevezett tawa. Forró agyagserpenyő Hogy mi benne a gyönyörű? A teflon alapú serpenyő ára körülbelül 250 rúpia, 5 -6 $. Ez viszont nincs 1 $. hatása teflon-szerű. speciális anyaggal van bevonva. Az a legjobb benne, hogy miközben egy drága teflont használsz, a teflont is megeszed, vagyis a teflon anyagát. hiszen egy idő után nem látjuk. Hova lett? A gyomrodban van. Nem ott kellene lennie. De ebben az esetben, a forró agyagtányér soha nem fog a gyomrodban kikötni, tehát jobb, biztonságosabb; olcsóbb is, energia- takarékos. Magyarul, a szegények adta megoldásoknak nem kell olcsóbbnak lenniük, nem kell, hogy úgynevezett jugaadok legyenek, nem kell, hogy szükségmegoldások legyenek

Jobbak kell, hogy legyenek, hatékonyabbak és elérhetők. Ilyen Mansukh Bhai Prajapati találmánya. fogót tervezett erre a tányérra. Most egyetlen dollárért jobb alternatívát kínál, mint a (bizonytalan) piac. Ez a nő gyógynövényből készült rovarirtót fejlesztett ki. Elindítottuk a szabadalmaztatását a Nemzeti Innovációs Alapítványnál. Ki tudja, az is lehet, hogy valaki megszerzi a technológiára a licencet és piacképes termékké teszi, ez esetben kap százalékot. Hadd mondjak el valamit. Szerintem policentrikus fejlesztési modellre van szükségünk, ahol országszerte, világszerte nagy számú kezdeményezések adnának megoldást helyi gondokra nagyon hatékonyan. Minél nagyobb a helyi igény, annál valószínűbb, hogy terjeszthető.

A bővítésben mindig rejlik kockázat a helyiek igényét össze kell egyeztetni az általunk előteremthető mennyiséggel. Miért hajlandóak az emberek elfogadni, ha ez nem egyezik? Bővülhetnek a dolgok, és bővülnek is. Itt vannak például a mobiltelefonok: Van az országban 400 millió mobil Lehetséges, hogy mindössze két gombot használok rajta mindössze 3 opciót. Van 300 opció, 300 opcióért fizetek, de csak 3-at használok, hajlandó vagyok erre, tehát bírható. De ha igényemnek megfelelőt akarnék, nyilván más tervezésű mobiltelefont szeretnék. Azt mondjuk tehát, hogy a terjesztés nem mehet a fenntarthatóság rovására. Kell lennie a világon helyi megoldásnak, ami támogatható is.

Gyakran találkoztunk a következővel, és tanulságos volt, hogy a befektető azt kérdezi: "Mi a még teljesíthető modell?" - mintha egy közösség igénye, ami térben és időben helyezkedik el, és csak az adott helyen áll fel, nem járna nekik ingyen, csak azért, mert nem képezik egy nagyobb csoport részét. vagy alárendeled az igényeid egy nagyobb közösségnek, vagy kimaradsz tehát. Na most, az okos modell, a hosszútávú modell, azt mutatja, hogy olyan nagy számú könyvek kis eladása például, amelyek csak néhány példányban keltek el, még mindig lehetnek életképes modellek. Figyeljük meg a mechanizmust: Az emberek akarnak és tudnak szánni a portfólióra, ahol különböző fejlesztések történnek, a helyiek közül néhányan, mégis fenntartják a modellt.

Figyeljétek, ő mit csinál. Saidullahsahib elképesztő ember, 70 évesen valami nagyon kreatív dolgot művel.

(zene)

Saidullahsahib: nem bírtam várni a csónakra. Találkoznom kellett a szerelmemmel. A kétségbeesésem tett feltalálóvá. Még a szerelemnek is szüksége van a technológia közbenjárására. Az innováció a feleségem, Noor jobbja. A találmányok kiötlése a szenvedélyem. A technológiám

(Taps)

AG:Saidullahsahib Motihariban van, szintén Champaranban. Csodálatos teremtés, és kora ellenére mai napig árusít mézet a biciklijével, a megélhetésért, Mert nem tudtuk meggyőzni a park embereit, a tó embereit a városi tanácsot. A tűzoltóságot sem bírtuk meggyőzni Mumbaiban, ahol pár éve árvíz volt, és 20 km-eket kellett gyalogolni, gázolni a vízben, és ez, nézzétek, biztos a ti tűzoltóságotokon is biztos van ilyen bicikli, mert ezzel el lehet jutni azokra az utakra, ahova a buszok nem hajtanak be, sem más közlekedés. Nem oldottuk meg még tehát a problémát, nem tettük életmentő eszközként elérhetővé, automata készülékként az Észak-Indiai árvízek idején, amikor el kell juttatnod bizonyos dolgokat a különböző szigetekre, ahova éppen vetődtek. Az ötletnek meg van az érdeme, az ötletnek meg van az érdeme.

Mi Appachan érdeme? Appachan sajnos már nincsen köztünk, de hagyott egy üzenetet, egy nagyon erőteljes üzenetet.

Appachan: Minden nap megnézem a napfelkeltét.

(Zene)

Nem mintha a fejemre esett volna egy kókuszdió, és attól eszembe ötlött ez. Nem volt pénzem, hogy továbbtanuljak, Új kihívásoknak engedtem A helyi Pókembernek hívnak. A technológiám.

(Taps)

AG: Sokan közületek nem fogja elhinni, hogy ennek a terméknek nemzetközi piaca van- amit én G2G modellnek nevezek, grassroot-tól a globálisig. A Massachusettsi Egyetemen zoológiai tanszékének professzora vette ezt a mászó-segédeszközt, mert a rovarok sokféleségét akarta tanulmányozni a fák tetején. Ez az eszköz lehetővé tette számára, hogy több pálmafáról vegyen mintát, mint gondolta, különben egy nagy téglarakással bajlódhatott volna és a tanítványai arra másztak volna fel. Tágítjuk a tudományos határokat

Remya Jose pedig - felmehettek a Youtubra, az India Innovates-közt szerepel, ezek a videók. 10. osztályos volt, amikor feltalálta: a mosógép-kondigépet. Mr. Kharai mozgáskorlátozott, mindössze másfél láb magas, De átalakított egy biciklit úgy, hogy használni tudja, önálló, szabad és rugalmas lett az élete. A következő találmányok viszont a Riói nyomornegyedből vannak Mr. Ubirajara, a Brazil barátainkról beszélgettünk, arról, hogyan terjeszthetnénk el ezt a modellt Kínában és Braziliában. Nagyon élénk hálózatunk van, főleg Kínában, de most már Braziliában és a világ más pontjain is. Ez az elülső keréken lévő emelvény semmilyen más biciklin nem található meg. Indiában és Kínában van a legtöbb bicikli, de ez a találmány Brazil.

Ez a lényeg, hogy nem lehetünk beszűkültek, nem lehetünk annyira nacionalisták, hogy azt gondoljuk, a jó ötletek csak a mi hazánkból származhatnak. Nem, kell, hogy legyen bennünk alázat, és képesek legyünk tanulni a szegényektől, bárhol legyenek. Nézzétek csak meg, biciklin alapuló találmányok egész hosszú sora Bicikli, mely egyben permetező, az úton való súrlódása generálja az áramot. Az útviszonyokat nem tudom befolyásolni, de tudok gyorsabban pedálozni. Kanakdas is ezt tette. Elmentünk a feltalálóinkkal Dél- Afrikába, és sokan kezdtek arról beszélni, vajon hogyan válhatnának a találmányok a szabadság kulcsává azok számára, akik oly sokat robotolnak. Ez egy szamaras-szekér, amit átalakítottak. Van itt egy tengely, 30- 40 kg, aminek semmi szerepe nem volt. Vedd le, úgyis egyel kevesebb szamár kell.

Ez itt Kína. Egy kislánynak lélegeztetőgép kellett. Ez a három ember, aki a faluban lakik, leült gondolkodni "Hogyan tudnánk meghosszabbítani ennek a lánynak az életét itt a faluban?" Nem a rokonai voltak, de rá akartak jönni, hogyan tudnák használni a mosógép csövét. Felhasználtak végül egy biciklit, és összerakták a lélegeztetőgépet. Ez a lélegeztetőgép mentette meg az életét, és nagyon jól van.

Egy sor ilyen találmányunk van. Egy kocsi, ami sűrített levegővel üzemel, km-enként 6 paisáért. Assam, Kanak Gogoi. Ilyen kocsit nem látni sem Amerikában, sem Európában, Indiában viszont igen. Na most, ez a nő végezte a selyemgombolyítást a pochampalli szárikhoz. Naponta 18000-szer kellet gombolyítania ahhoz, hogy legyen 2 szárija. Hét év gyötrelem után a fia ezzel rukkolt elő A nő így szólt: "Válts szakmát!" mire a fia: "Nem lehet. Egyedül ehhez értek. De fel fogok találni egy gépet, ami majd megoldja a gondot." Ez lett belőle: egy szövőgép Uttar Pradesh államban. Srsti mottója: Sristi mottója: "Mutasd meg, hova álljak, s én megmozgatom az egész világot."

Azt is elárulom, hogy rendezünk egy versenyt gyerekek számára. Egy egész sor dolgot a kreativitásukért. A világ minden táján adtunk más el dolgokat, Etiópiától Törökországon át az Egyesült Államokig. Néhány áru piacra talált. Ezek itt azok az emberek, akiknek a tudása ezzel a Herbavate kenőccsel lehetővé tette az ekcéma kezelését. Ez pedig egy cég, mely licencelte a növényi alapú rovarirtót, és feltüntette a feltaláló képét a csomagoláson. Valahányszor az ember használja, olvasható a csomagoláson "Te is lehetsz feltaláló. Ha van valami ötleted, küldd el nekünk." A kreativitás tehát számít, a tudás fontos, a találmányok átalakítanak, a jutalék pedig ösztönöz. A jutalék, nem csak az anyagi, de a nem-anyagi is.

Köszönöm.

(Taps)