Allison Hunt új csípője

Ugye még nem indult el a 3 percem?

Nem három perc lesz az Indítsuk előről, legyen igazságos

Ó, milyen kíméletlen itt Úgyértem így is ideges vagyok egy kicsit.

De nem annyira mint 5 hete voltam 5 hete volt egy teljes csípőcsere műtétem Ismeritek a beavatkozást? Elektromos fűrész, fúró, teljesen visszataszító Hacsak nem te vagy David Bolinsky, aki szerint ez maga a csoda Aham, David, valóban hacsak nem a te csípődről van szó

Szóval, volt egy nagy felismerésem e helyzetben Így Chris meghívott hogy meséljem el De előtte 2 dolgot kell tudnotok rólam Csak kettőt Kanadai vagyok, 7 gyerek közül a legfiatalabb Szóval nálunk Kanadában, egész jó egészségügyi biztosításos rendszer van Ez azt jelenti ingyen kapunk új csípőt És mivel legfiatalabb vagyok 7 közül Soha nem álltam a sor elején semmi esetre se. OK?

A csípőm már évek óta fáj Végül elmegyek a doktorhoz, ami ugye ingyenes aki beutal az ortopédsebészhez, ami szintén ingyenes. Végül 10 hónap várakozás után be is jutottam, ami majdnem egy év. Az "ingyen" ezt jelenti. Találkoztam a sebésszel, csinált néhány röntgenképet, jól megnéztem a képeket, és tudjátok, még én is láttam rajta, hogy a csípőm nincs rendben. Amúgy értékesítéssel foglalkozom. Erre ezt mondja, Allison, be kell feküdnöd. Kicseréljük a csípődet, kb.18 hónap várakozási idő. Még 18 hónap. Már vártam 10-et, erre még 18-at kéne várnom.

Ez oly sok várakozási idő, hogy elkezdtem TED-ekben gondolkozni. Nem lenne új csípőm erre a TED-re, se a TEDGlobal-ra Afrikában, se a TED2008-ra. Még mindig rossz csípőm lenne. Kiábrándító volt.

Elhagyom az irodát és ahogy sétálok ki a kórházból, és akkor volt a nagy felismerésem. 7 gyerek közül a legfiatalabbnak most a sor elejére kell állnia. Ó igen,

Elmondjam mennyire nem-kanadai ez? Mi nem gondolunk ilyenekre. Nem beszélünk róla, még csak meg se fordul a fejünkben. Ha külföldre utazunk, így ismerjük fel a többi kanadait. "Csak utánad" "Ó, nem, nem" "Csak utánad" "Hé, te is Kanadából jössz?" "Ó, én is, helló" "Nagyszerű! Remek!"

Szóval nem voltam oda a gondolatért hogy kifúrjak másokat és előrébb jussak. Valami 70 évest akinek csípő kéne, hogy mehessen vissza golfozni és kertészkedni. Nem, nem. A sor elejére nem.

Ahogy sétálok a folyosón és persze fáj a csípőm, szükségem van valami jelre. És láttam egy jelet. Volt egy felirat az kórház ajándékboltjának üvegablakán, "Önkéntest keresünk" Egyből felirtak. Semmi ellenőrzés, semmi háttérinformáció. Elszántan szükségük volt egy önkéntesre, mivel az ajándékbolti átlagéletkor 75 körül lehetett. Aham, friss vérre volt szükségük.

Ezután, tudjátok, felveszem a világoskék önkéntes mellényem, igazolványképet felcsatolom, és betanít a 89 éves főnök. Egyedül dolgoztam. Minden péntek reggel, az ajándékboltban. Ahogy adom el a kórházi dolgozók Tic Tacjait, olykor megkérdezem "Hogysmint?" Majd mondom, 18 hónap múlva kicserélik a csípőm. Végre elmúlik majd a fájdalom. Minden dolgozó ismerte a merész fiatal önkéntest.

A következő sebészeti időpontom, teljesen véletlenül, épp a bolt mellett volt. Nálam volt a mellény és igazolványkép. Véletlenül a orvos irodája melletti széken hagytam. És ahogy besétált, Éreztem hogy látja. Kicsivel később, kaptam egy időpontom néhány héttel későbbre, és egy recept Percocet-re.

Szóval, a fáma szerint az önkéntes munkám juttatott a sor elejére. És értitek, nem szégyellem magam emiatt. 2 ok miatt Először is, vigyázni fogok az új csipőmre. És emellett, maradok az önkéntes munka mellett, ami a legnagyobb felismeréshez vezet mindezekután. Még ha ki is játsza a rendszert egy kanadai azt úgy teszi, hogy közben javára váljon a társadalomnak.