Al Seckel szerint az agyunk rosszul drótozott

Mai témánk -- az én -- új előadásom, kifejezetten a TED-nek -- mutatok néhány kifejezetten a TED-re készült illúziót, megpróbálom ezt a boldogsággal kapcsolatba hozni. Azzal, amit boldogságnak gondolok, ami azzá tesz -- boldoggá, amit a területemen én az élvezettel feleltetek meg, és azt hiszem van itt valami nagyon alapvető dolog. A következőkön gondolkodtam. Ez egyaránt érinti az általunk keresett illúziókat és filmeket vicceket és bűvésztrükköket. Nevezetesen, hogy mindegyik esetben a várakozásaink valamiféle felrúgása történik, örömöt okozó módon. Megnézünk egy filmet. És egy meglepő fordulat van benne -- amire nem számítunk -- és ezt élvezzük találod. Megnézitek azokat az illúziókat a könyvemben, és nem olyanok, amiket vársz. És ebben van valami élvezetes. És ez ugyanígy van a viccekkel és minden ilyen dologgal kapcsolatban. Amit megpróbálok tenni az előadásomban, eggyel tovább lépni és megnézni, meg tudom-e lepni az elvárásaitokat örömet keltő módon. Vannak esetek, amikor az elvárások nem örömteli módon sérülnek, de én kellemes élményt szerezve próbálom ezt meg, ösztönök szintjén, hogy a hallgatóság boldog legyen.

Megmutatok néhány módszert, ahogy az elvárásokat be lehet csapni. Először is megmutatnám ezt az illúziót. Arra kérlek benneteket, hogy amint feltűnik a képernyőn, figyeljétek meg, hogy ez a két lyuk merőleges egymásra. Ezek mind érzékszervi csalódások. Igazi tárgyakat mutatok meg. Most meg fogom mutatni, hogyan is működik. Végtelenítettem a filmet, így nagyon érdekes élményben lehet részetek. Azt szeretném, ha látnátok, ennek az illúziónak a felépítését, majd körbe fog fordulni, láthatjátok hogy kifelé van fordítva. Most figyeljétek meg, ahogy visszafordul, milyen gyorsan visszavált az érzékelésetek. Figyeljétek, ahogy megint visszafordul. És ez most egy igen értelmes hallgatóság, nemde? Figyeld meg, meg tudod-e állni, hogy megtörténjen, még így is, hogy 100 százalékosan biztos vagy benne hogy -- és bumm. Nem tudod visszacsinálni. Mit mond ez rólad? Újra kipróbáljuk. Semmi kétség. Figyeld meg, meg tudod-e állni, hogy megtörténjen. Nem. Nehéz.

És az elvárásainkat nagyon változatos formákban tudjuk megerőszakolni, legyen szó megjelenésről, alakról, színről, és így tovább és ez nagyon ősi dolog. És egy nagyon érdekes kérdés, amin elmélkedhetünk. Hogy miért tartjuk, ezeket a dolgokat élvezetesnek? Íme valami, amit Lionel készítette egy ideje. Szeretem az ilyen kis dolgokat.

Megint, ez nem vizuális trükk. Ez az, amit látsz. Más szóval nem kamera trükk. Érzékszervi csalódás. OK. Meg tudjuk bolondítani az elvárásunkat az alakkal kapcsolatban. Meg tudjuk bolondítani az elvárásunkat a megjelenítésről -- arról, amit egy kép megjelenít. Mit láttok? Ki látja a delfineket? Emelje fel a kezét aki látja a delfineket. OK, akik felemelték a kezüket, majd, a hallgatóság másik fele, beszéljen velük, jó? Valójában ez a az általam ismert legjobb példa a tapasztalati alapú "előfeszítésre". Ha 10 év alatti gyerek vagy, aki még nincs megrontva, ezekre a képekre nézve delfineket látsz. Most, néhányan közületek, felnőttek közül azt mondják: "Miféle delfinek?" De ha felcserélnénk az ábra hátterét azaz, az itteni sötét területeket -- elfelejtettem mutatóeszközt kérni -- de ha felcseréled, egy egész sor kis delfint látnál. Amúgy, ha a CalTech-nél tanulsz -- ők ugyanúgy csak a delfineket képesek meglátni. Tapasztalati alapon.

Nos, egy ilyen dolog használható, mert végeredményben ez egy dizájnról is szóló előadás. Ezt a Saatchi and Saatchi készítette, akik megúszták ezzel a reklámmal Ausztráliában. Ha megnézed azt a sörreklámot, mindegyik ember egyfajta provokatív helyzetben van. De átnyomták, és végül megnyerték a Clio díjat. Szóval vicces ilyen dolgokat csinálni. Emlékeztek arra a fajta, hmm. A vicc, amit csináltam, mikor a Floridai szavazás zajlott. Tudjátok, a pöttyök számolása Gore-nak, majd a pöttyök számolása Bush-nak. Újraszámolás.

Meg tudod lepni magad a tapasztalattal kapcsolatban. Íme egy kültéri szökőkút, amit a barátaimmal készítettem. Megállíthatók a vízcseppek -- voltaképpen a cseppeket lebegtetni lehet. Ilyesmiket építünk vidámparkok és hasonló rendezvények számára. Most nézzünk egy állóképet. Látjátok? Nem olyan, mintha a belső rész lefelé, a külső rész felfelé mozogna? Pedig tökéletesen mozdulatlan. Egy állókép. Mennyien látják ezt az illúziót? Teljesen mozdulatlan. Rendben. Érdekes, hogy amikor egy képre nézünk, látjuk a színét, mélységét, textúráját. És megnézheted az egész jelenetet és elmezheted. Láthatod, hogy a nő közelebb van, mint a fal, stb. De az egész dolog valójában lapos. Festett. Úgynevezett trompe l'oeil. És annyira jó trompe l'oeil, hogy az emberek felhúzták magukat, amikor beszélni próbáltak a nővel és ő nem válaszolt.

Nos, lehet tervezési hibákat ejteni. Ahogy tették ezzel az épülettel New Yorkban. Ha egyik oldalról nézzük, úgy néz ki, mintha az erkély felfelé hajlana, a másik oldalról, úgy néz ki, mintha az erkély lejtene. Tehát vannak esetek, amikor dizájn hibák illúziókat tartalmaznak. Vagy vegyük ezt az utólagosan nem módosított fényképet. Nos, meglepő módon nagy halom emailt kapok, amiben azt kérdezik: "Van bármi különbség férfiak és nők érzékelése között? És tényleg azt válaszolom: "Nincs". Mármint a nők is ugyanúgy eltájékozódnak a világban mint a férfiak -- és miért is ne tennének így? Mégis, ez egy olyan illúzió, amiben a nők konzisztensen jobbak mint a férfiak - a fejeket egyeztetni, mert öltözködésbeli nyomokra építenek. A kalapokat egyeztetik.

OK, most hogy ide értünk -- mutatok néhány tervezett illúziót. Azt hiszem, az első szándékosan használt illúziót da Vinci készítette ezzel az anamorfikus rajzzal, ami egy szemet ábrázol. Így, ha kis szögből nézed, ezt látod. És ez a kis technika a 16.-17. században vált népszerűvé különböző jelentések elrejtésére, melyek megtekintéséhez a képet el kell forgatni, mert csak egy bizonyos szögből látható, mint ez. Ezek korai alkalmazásai az olyan illúzióknak, melyek Hans Holbein "Követek" című művének is lényegi elemei. És Holbein VIII Henriknek dolgozott. Egy olyan falon lógott ez a kép, ahol a lépcsőről lesétálva megláthattad a rejtett koponyát.

Most mutatok néhány formatervezőt, akik illúziókat alkalmaztak a meglepetés érdekében. Egyik kedvencem Scott Kim. Scott-tal dolgoztam, hogy létrehozzunk néhány illúziót a TED-re, amit remélem élvezni fogtok. Itt van mindjárt egy a TED-ről és a boldogságról. OK. Arthur [Ganson] nem adott elő még, de az nagyon érdekes lesz, és van néhány valóban érdekes gépe odakint. Ezért Scott létrehozta ezt a csodálatos tisztelgést Arthur Ganson előtt.

Nos, analóg és digitális. Gondoltuk ez helyén lesz itt. Az alak megfeneklik. És egy a zenészeknek. És mivel boldogságról van szó, ezért "gyönyört a világnak". Egy másik nagy formatervező -- nagyon ismert Japánban -- Shigeo Fukuda. És fantasztikus dolgokat épít. Ez egyszerűen lenyűgöző. Ez a halom szemét, amint egy bizonyos szögből nézed, a tükörképe egy tökéletes zongora lesz. Zongoraművészből hegedűművész. Ez nagyon kemény. Ez a villákból, késekből, kanalakból és egyéb evőeszközökből álló kompozíció együtt egy motorbicikli árnyékát adja. Hozzám hasonlóan más is rájöhet, hogy vannak olyanok, akiknek túl sok szabad idejük van.

Ken Knowlton csodálatos képkompozíciókat készít. Például Jacques Cousteau-t tengeri kagylókból -- nem módosította, csupán átrendezte őket. Einsteint dobókockákból készítette, mert ugyebár Einstein mondta: "Isten nem kockázik az univerzummal." Bert Herzog módosítás nélküli billentyűzetekből. Will Shortz - keresztrejtvényből. John Cederquist készíti ezeket a csodálatos trompe l'oeil szekrénykéket.

Kihagyok dolgokat, mert nagyon fogy az időm. Meg akarom gyorsan mutatni, amit készítettem. Újfajta illúziók. Készítettem valamit a Pixar típusú illúziók segítségével. Ezek a gyerekek azonos méretűek. Szaladnak a teremben. A két asztallap azonos méretű. Két irányba néznek ki egyszerre. Nagyobb elemek férnek bele a kisebbekbe. És ezekről mind el lehet tűnődni. Tehát láthatunk nagyobb elemeket, amint kisebbekbe illeszkednek. Mindenki látja? Ami lehetetlen. Láthattok két gyereket, amint egyszerre két különböző irányban néznek ki az ablakon. Hiszed vagy sem, ez a két asztallap ugyanolyan méretű és alakú. Ha lemérnéd, azok lennének. Ahogy mondom, a két alak ugyanolyan méretű és alakú. És érdekes, hogy ilyen renderelt módon előállítva őket, mennyivel erősebbek ezek az illúziók. Mindenesetre, remélem ezek egy kis boldogságot és gyönyört adtak nektek, és ha még érdekelnek benneteket további jó hatások, keressetek meg. Szívesen mutatok sokmindent.