Aaron Koblin: Emberi mivoltunk művészi vizualizációja

Nos, én úgy gondolom, hogy az adatok képesek emberibbé tenni bennünket. Mindenféle adatokat gyűjtünk és készítünk arról, ahogy az életünket éljük, és ez által izgalmas történeteket tudunk elmesélni. Nemrégiben egy bölcs médiaszakértő azt írta, hogy "A XIX. századi kultúra meghatározója a regény volt, a XX. századi kultúráé a mozi, a XXI. század kultúráját pedig az interfész fogja meghatározni." Én azt hiszem, ez egyre inkább igaznak bizonyul. Életünket az adatok mozgatják, és ezeknek az adatoknak a megjelenítése egy lehetőség fantasztikus történeteket elmesélő, csodálatos interfészek készítésére. Ezért most megmutatok önöknek néhányat azokból a projektekből, amelyeken az elmúlt években dolgoztam, és amelyek életünket és rendszereinket tükrözik vissza.

Ez itt a Repülési Minták projekt. Amit itt látnak, az a légiforgalom Észak-Amerika fölött, egy 24 órás időszakban. Amint látják, minden kezd elsötétedni, és látható, hogy az emberek aludni térnek. Ezt követően látható, amint a nyugati parton keresztül haladnak a gépek, az éjszakai járatok a keleti part irányába. És láthatjuk, amint mindenki felkel a keleti parton, miközben megérkeznek az európai járatok a jobb felső sarokban. Mindenki a keleti partról a nyugati part felé tart. Látható, ahogy San Francisco és Los Angeles útnak indul Hawaiira a bal alsó sarokban.

Azt hiszem, érdemes elmondani, hogy 140.000 gépet követ a szövetségi kormány minden időszakban, és érdekes látni, rendszerben az apályt és a dagályt. Ez itt az előző adatok időbeli nézete, típusok szerint színezve, hogy jól látható legyen a felettünk lévő gépek sokfélesége. Az adatokat a Google Mapsre helyeztük, így rá lehet közelíteni az egyes repülőterekre és az itt megjelenő különböző mintákra. Itt azt látjuk, hogy a fehér kisebb magasságokat jelent, a kék pedig nagyobbakat. Így tudunk belezoomolni. Ez itt például Atlanta. Láthatjuk, hogy ez egy fontos szállító repülőtér, ahol mindenféle tevékenység előfordul. A magasságról átkapcsolhatunk modellre és gyártóra. Így egy másfajta változatosságot látunk. És a térkép görgetésével más repülőtereket és mintákat vehetünk szemügyre. Most feljebb megyünk a keleti parton. Látható a New York fölötti káosz, amivel a légiirányítóknak az egymás mellett sorakozó repülőtereken meg kell birkózniuk.

Ha most gyorsan visszazoomolunk, akkor újra az egész USA-t látjuk -- Floridával a jobb alsó sarokban. A nyugati partra átlépve látjuk San Francisco és Los Angeles hatalmas, alacsony forgalmú zónáit Nevada és Arizona fölött. Most pedig lent vagyunk L.A. és Long Beach fölött. Elkezdtem különböző kerületeket vizsgálni, mert eldönthetjük, hogy mit akarunk kinyerni az adatokból. Ez itt az emelkező és a süllyedő járatokat mutatja. És itt látható, hogy időben hogyan változnak a repülőterek. Jól láthatók a minták, amik kezdenek kialakulni a képernyő alján. És látható, amint a repülőtér végül irányokat vált.

Ez itt egy másik projekt, amin az MIT Sensible Cities Labbel dolgoztam. Ez a nemzetközi kommunikációt vizualizálja. Ez itt New York kommunikációja más külföldi városokkal. Ezt mint egy élő földgömböt állítjuk ki a Modern Művészetek Múzeumában, New Yorkban, a Rugalmas Elme Tervezése kiállításon. Ez itt egy 24 órás felvétel, amin jól látható a kapcsolatok változása és bizonyos demográfiai információk, melyek az AT&T adataiból rajzolódnak ki. Ez egy másik, a Sensibe Cities Labbel és a CurrentCity.org-gal közös projekt. Ez az Amszterdamban küldött SMS-eket mutatja. Jól láthatók a napi ingadozások, ahogy az emberek SMS-eket küldenek a város különböző részéből, amíg el nem érünk szilveszter éjszakájára, amikor mindenki egyszerre mondja: "Boldog Új Évet!"

(Nevetés)

Ez tehát egy interaktív eszköz, amivel bejárhatók a város különböző részei. Ez itt egy másik esemény képe. A neve: a királynő napja. Megint szépen látható a hullámzás, amint jönnek-mennek az SMS-ek a városrészek között. Aztán láthatjuk, ahogy az emberek gyülekezni kezdenek a városközpontban, hogy megünnepeljék az előző éjszakát, ami pontosan itt történik. Aztán pedig látjuk, amint a következő napot ünneplik. Itt megállhatunk egy pillanatra, hogy előre-hátra lépegetve megfigyeljük a különböző fázisokat.

Most pedig valami egészen más. Néhányan bizonyára felismerik. Ez itt Kempelen báró mechanikus sakkozógépe. Ez egy fantasztikus robot, ami rendkívül jól sakkozik, egy dologtól eltekintve: hogy egyáltalán nem robot. Valójában egy láb nélküli ember, aki a szekrényben ül, és mozgatja a sakkjátékost. Ez adta az alapötletet az Amazon egyik webservice-éhez, az illetőről elnevezett Mechanikus Törökhöz. Alapja az a feltevés, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyekkel az emberek könnyen megbirkóznak, a számítógépek viszont nehezen. Elkészítették hát ezt a webservice-t, és azt mondták: "Bármelyik programozó képes egy darab szoftvert megírni és beültetni emberek ezreinek agyába." A gonosz oldalam azt mondta: "Ó, hát ez remek. Emberek ezreinek gondolataihoz juthatok el." Aztán azt gondoltam: "Ez rettenetes. Ez teljesen bizarr. Mit jelent az emberiség jövője szempontjából, ha mindannyian be leszünk kötve ebbe a hálózatba?" Ez valószínűleg egy kicsit különös lenne. De mit jelent az, amikor nem ismerjük a környezetét annak, amin dolgozunk, és csak végezzük a feladatunkat?

Ezért készítettem ezt a rajzolóeszközt. Arra kértem az embereket,hogy rajzoljanak egy balra néző birkát. Aztán azt mondtam: "Két centet fizetek a részvételért." Majd elkezdtem birkákat gyűjteni. Rengeteget összegyűjtöttem, rengeteg különböző birkát. Rengeteg birkát. Aztán fogtam az első 10.000 birkát, és elhelyeztem őket a TheSheepMarket.com oldalon, ahol 20 birkából álló gyűjteményeket lehet vásárolni. Egyes birkákat nem lehet választani, csak egy-egy bélyegblokkot lehet megvásárolni. Elhelyeztem őket ezen a hálón, és ahogy látható, végiggörgetve az egyes rajzokon, kirajzolódik az emberi munka e mögött a mechanikus folyamat mögött. Azt hiszem, nagyon érdekes megfigyelni az embereknek ezt a kreatív erőfeszítését -- azt, ami mindannyiunkban közös, azt az alkotási folymatot, aminek eredményeként a semmiből valami születik. Nagyon érdekes volt egymás mellé helyezni ezeket az emberi dolgokat és ezt a hatalmas elosztott hálózatot. Egyszerűen bámulatos, amit az emberek alkottak.

Itt van néhány statisztikai adat a projektről. Átlagosan 11 birka született óránként, ami 69 centes átlagos óránkénti fizetésnek felel meg. 662 birkát utasítottunk vissza, mert nem feleltek meg a "birkaság" kritériumának, és ezért kidobtuk őket a nyájból. (Nevetés) A rajzok elkészítésére fordított idő 4 másodperctől 46 másodpercig terjedt. Ennek oka lehet az eltérő motiváció és elkötelezettség. A projektben összesen 7599 személy, vagy különböző IP-cím vett részt -- ami azt jelenti, hogy kb. ennyi közreműködőnk volt. De a 7599-ből mindőssze egyetlen mondta ezt. (Nevetés) Ami engem nagyon meglepett. Arra számítottam, hogy az emberek majd megkérdezik: "Miért rajzoltam egy birkát?" És azt hittem, a kérdés magától értetődik.

Rengeteg oka van annak, hogy miért választottam a birkát. A birka volt az első állat, amit mechanikailag feldolgozott melléktermékeken neveltek, az első, aminek kiválasztással alakították a jellemzőit, és az első, amit klónoztak. A birkát az ember társának tekintjük. És itt van ez a hivatkozás "A kis herceg"-re, ahol a mesélő arra kéri a herceget, hogy rajzoljon egy bárányt. Ő pedig egymás után rajzolja a bárányokat. A mesélő csak akkor lesz elégedett, amikor egy dobozt rajzol. Ekkor azt mondja: "Ez nem a birka egy tudományos megjelenítési formája. Ez a te saját értelmezésed, ez valami teljesen más." És nekem ez tetszik.

Most pedig egy részlet Charlie Chaplin "Modern idők" c. filmjéből. Bemutatja, milyen óriási változásokkal talákozik Chaplin az ipari forradalom során. Nem voltak többé cipőkészítők, csak emberek, akik talpalták mások cipőit. És az embernek a munkához való viszonya teljesen megváltozott. Arra gondoltam, ez egy érdekes klip, ahhoz, hogy 16 részre vágjam, és egy rajzeszközzel betápláljam a Mechanikus Törökbe. Ez alapvetően lehetséges -- a bal oldalon láthatók az eredeti képkockák, jobb oldalon pedig ugyanez, 16 ember értelmezésében, akik nem tudták, hogy mit is csinálnak valójában.

Ez adta az ötletet egy projekthez, amin Takashi Kawashima barátommal dolgoztam. Elhatároztuk, hogy arra fogjuk használni a Mechanikus Törököt, amire kitalálták, azaz pénzcsinálásra. Fogtunk tehát egy százdolláros bankjegyet, és 10.000 apró darabra bontottuk, majd odaadtuk a Mechanikus Töröknek. Arra kértük az embereket, hogy rajzolják le, amit látnak. De nem adtunk semmiféle "birkasági kritériumot". Akár pálcikaembert, akát smileyt rajzoltak, az részévé vált a bankjegynek. Itt látható, milyen kiválóan megoldották az emberek a feladatot, amire kértük őket. Fogtuk tehát ezeket a százdollárosokat, és kitettük a TenThousandCents.com oldalra, ahol végignézhetők, és láthatók az egyes közreműködők munkái. A hamis bankjegyek pedig elcserélhetők valódi dollárokra, amelyek viszont már adományozhatók a Százdolláros Laptop projektnek, ami a Minden Gyermeknek Egy Laptop néven ismert. Itt látható néhány közreműködő munkája. Egyesek pontfestési technikával dolgoztak, mint például ez itt fent -- sok időt szánva a valósághű megoldásra. És voltak mások, akik pálcikaembereket vagy smileykat rajzoltak. Itt, jobb oldalon, középen valaki azt írja: "0,01 $!!! Valóban?" Ez minden, amit ezért kapok?

(Nevetés)

Végül az utolsó Mechanikus Török projekt, amiről beszélni akarok, a Bicikli 2000-re nevű. Ezt Daniel Massey baratommal együtt valósítottuk meg. Lehet, hogy ismerős ez a két úriember. Ők Max Matthews és John Kelly a Bell Laboratoriestől, a 60-as évekből, amikor megcsinálták a "Daisy Bell" című dalt, ami a világ első számítógépes dala volt. Ismerős lehet a "2001: Űrodüsszeia"-ból. Amikor HAL haldoklik a film végén, ezt a dalt kezdi énekelni, mintegy annak jeleként, hogy a számítógépek kezdenek emberivé válni. Mi újraszintetizáltuk a dalt. Így hangzott. A dal minden egyes hangját és fonémáját szétbontottuk.

Daisy Bell: ♫ Daisy, Daisy ... ♫

Aaron Koblin: Majd fogtuk ezeket a különálló darabokat, és betápláltuk a Törökbe. Aki ellátogat a weboldalra, az ezt látja. Írjuk be a kódunkat, de előtte próbáljuk ki a mikrofonunkat. Egy egyszerű audió klipet fogunk kapni. (Duda) Utána ezt kell a lehető legpontosabban leképezni a saját hangunkkal. Ellenőrzés és megerősítés után elküldhetjük a Mechanikus Töröknek, minden további információ nélkül. A legelső beküldött hangok alapján ezt az eredményt kaptuk.

Felvétel: ♫ Daisy, Daisy ♫ ♫ give me your answer do ♫ ♫ I'm half crazy ♫ ♫ all for the love of you ♫ ♫ It can't be a stylish marriage ♫ ♫ I can't afford a carriage ♫ ♫ But you'll look sweet upon the seat ♫ ♫ of a bicycle built for two ♫

AK: James Surowieki egyszer azt mondta a tömegek bölcsességéről, hogy egy csomó ember együtt mindig okosabb, mint bárki önmagában. Kíváncsiak voltunk rá, hogyan vonatkozik ez az elosztott, kollaboratív zeneszerzésre, ahol senki nem tudja, min dolgozik. A BicycleBuiltforTwoThousand.com-on meghallgatható a dal teljes egészében. Elnézést érte...

(Zaj)

Chorus: ♫ Daisy, Daisy ♫ ♫ Give me your answer do ♫ ♫ I'm half crazy ♫ ♫ all for the love of you ♫ ♫ It can't be a stylish marriage ♫ ♫ I can't afford a carriage ♫ ♫ But you'd look sweet upon the seat ♫ ♫ of a bicycle built for two ♫

AK: Egy pillanatra térjünk vissza végzős évemre az UCLA-n, amikor a Beágyazott Hálózati Érzékelés Központjában dolgoztam. Itt írtam egy szoftvert vizuális lézeres szkennerekhez. Tulajdonképpen a 3D térben történő mozgáshoz. Amikor ezt egy Los Angeles-i igazgató, James Frost meglátta, azt mondta: "Várj csak egy pillanatot! Úgy érted, fel tudunk venni egy zenei videót anélkül, hogy bármilyen videót használnánk?" Pontosan ezt tettük. Zenei videót készítettünk az egyik kedvencemnek, a Radioheadnek. És azt hiszem, a projekt egyik számomra legkedveseb része nem a videó lézeres letapogatása volt, hanem az, hogy nyílt forráskódúvá tettük és publikáltuk a Google Code projekten keresztül, ahol az emberek letölthetnek egy csomó adatot és valamennyi forráskódot, amiből megépíthetik saját verziójukat. És az emberek remek dolgokat csináltak. Itt van két kedvencem: egy üzenőtábla Thom Yorke és egy LEGO Thom Yorke. Egy egész YouTube-csatornányi ember küld értékes tartalmakat. Nemrégiben valaki még 3D nyomtatást is készített Thom Yorke fejéről, ami egy kicsit hátborzongató, de azért tök jó.

Elhatároztam, hogy azokkal, akik ilyen remek cuccokat küldtek be, és megértették, hogy min is dolgoznak, indítok egy kollaboratív projektet, amiben a résztvevők együtt hoznak létre valamit. Találkoztam Chris Milk zenei igazgatóval. Aztán elkezdtünk ötletelni egy kollaboratív zenei videó projektről. De jól tudtuk, hogy szükségünk van a megfelelő emberre, aki a háttérből támogatni tudja az ötlet megvalósítását. Ezért az ötletet egy pár hónapig pihentettük. Aztán végül rátaláltunk Rick Rubinra, aki Johnny Cash utolsó albumát, az "Ain"t No Grave"-et összeállította. Az első dal szövege "Nincs sír, ami magában tartaná a testemet." Úgy gondoltuk, ez egy tökéletes projekt egy közös emlék felállítására, és Johnny Cash virtuális feltámasztására.

Ezért hát bevettem a csapatba batáromat, Ricardo Cabellót, alias Mr. doobot, aki nálam sokkal jobb programozó, és aki elkészítette ezt a Flashes rajzeszközt. Mint tudják, az animáció nem más, mint képek sorozata. Ezért azt csináltuk, hogy összevágtunk egy csomó archív Johnny Cash felvételt, és másodpercenként nyolc kockás sebességnél kértük a résztvevőket, hogy rajzoljanak meg egy-egy kockát, ami beleszőhető ebbe a dinamikusan változó zenei videóba. Mivel itt nincs idő a teljes felvétel lejátszására, két rövid klipet fogok bemutatni. Az egyik a videó elejéről való. És ezt egy rövid klip követi, amiben a projektben részt vevő emberek mondják el röviden véleményüket.

(Zene)

(Videó) Johnny Cash: ♫ There ain't no grave ♫ ♫ can hold my body down ♫ ♫ There ain't no grave ♫ ♫ can hold body down ♫ ♫ When I hear the trumpet sound ♫ ♫ I'm going to ride right out of the ground ♫ ♫ Ain't no grave ♫ ♫ can hold my body ... ♫

(Taps)

AK: Mi lehetne jobb tiszteletadás egy ember előtt, mint egyik dalának feldolgozása.

Munkatárs: Nagyon szomorú voltam, amikor meghalt. És arra gondoltam, csodálatos lenne, igazán szép lenne valahogy megemlékezni róla.

Munkatárs 2: Lehetővé válik, hogy utolsó felvétele egy élő, légegző emlékmű legyen.

Munkatárs 3: A rajongók által rajzolt minden egyes képkockához, minden egyes kockához egy nagyon erős érzés társul.

Munkatárs 4: Mindenkit láttam, Japántól, Venezuelán át az Államokig, Knoxville, Tennessee-ig.

Munkatárs 5: Ahogy kockáról kockára más és más, az nagyon személyes. Munkatárs 6: Amikor a szobámban néztem a videót, kezdetben úgy éreztem, hogy nem értem. És csak dolgoztam és dolgoztam a problémákon, amíg a filmmel folytatott kis harcaim végül elkezdtek maguktól megoldódni. Jól látható az a pont, amikor megértettem, mit is csinálok, akkor egy csomó világos és sötét jelenik meg. És nagyon különös módon, és ez az, amit igazán szeretek Johnny Cash zenéjében is. Ez az egész életének összefoglalása, minden megtörtént dologé, a rossz dolgoké és a jó dolgoké. Amit hallunk, az egy ember teljes élete.

AK: Ha tehát ellátogatnak a JohnnyCashProject.com oldalra, akkor ott megnézhetik ezt a fenti videót. Itt alul pedig azok az egyedi képkockák láthatók, melyeket a projektben résztvevők beküldtek. A munka tehát nem ért véget, hanem tovább folytatódik, és az emberek folytathatják a közreműködést. Ha rámutatunk ezekre a kis képekre, láthatjuk a képet rajzoló személyeket, és lakhelyüket. És ha valamelyik felkelti az érdeklődésünket, akkor ráklikkelhetünk és megnyithatunk egy információs ablakot, amiben értékelhetjük a képkockát, amivel segítünk abban, hogy előre lépjen a listán. Egyúttal azt is láthatjuk, hogyan készült a rajz. Itt ismét megvan a visszajátszás és a személyes részvétel lehetősége. Mindezen túl, itt látható a művész neve, lakhelye és hogy mennyi időt töltött a rajz elkészítésével. Választhatunk stílust is. Ez itt például az "Absztrakt" címkét hordozza. De van itt még egy csomó különböző stílus. A videó számos különböző módon rendezhető. Mondhatjuk például, hogy "egy pointilista verziót szeretnénk", vagy egy vázlatot,vagy pedig egy valósághű változatot. És ez itt ismét az absztrakt változat, ami végül egy kicsit őrültté válik.

Az utólsó projekt, miről beszélni akarok, szintén Chris Milk közreműködésével készült. A neve "A Belvárosi Vadon". Ez egy online zenei videó a "The Arcade Fire"-hoz. Christ és engem teljesen lenyűgöznek a modern webböngészők lehetőségei, a HTML5 audió és videó, és a JavaScript rendkívül gyors megjelenítési képessége. A webre tervezett zenei videó ötletét ki akartuk terjeszteni a 4/3-as vagy 16/9-es ablakokon túl, és az egész képernyőt betöltő koreográfiát akartunk megvalósítani. A legfontosabb azonban, azt hiszem, hogy olyan kísérletet akartunk elvégezni, ami teljesen más, mint a Johnny Cash projekt, ahol emberek egy kis csoportja tölt el rengeteg időt azzal, hogy mindenkinek nyújtson valamit. Mi lenne, ha mindenki csak egy kis részt végezne a munkából, de valami egyedit adna az összes többi résztvevőnek?

Ezért a projekt úgy indul, hogy mindenkitől bekérjük azt a címet, ahol felnevelkedett. Beírjuk a címet -- aminek hatására létrejön egy speciálisan ránk szabott videó, ami a Google térkép és Streetview képek használatával valósul meg. Ezt otthon, saját címének megadásával bárki kipróbálhatja, de én most szeretném bemutatni, mire számíthatnak.

(Videó) Win Butler: ♫ Now our lives are changing fast ♫ ♫ Now our lives are changing fast ♫ ♫ Hope that something pure can last ♫ ♫ Hope that something pure can last ♫ ♫ Ooh we used to wait ♫ ♫ Ooh we used to wait ♫ ♫ Ooh we used to wait ♫ ♫ Sometimes it never came ♫ ♫ Sometimes it never came ♫ ♫ Still moving through the pain ♫ ♫ We used to wait for it ♫ ♫ We used to wait for it ♫ ♫ We used to wait for it ♫

AK: Azt hiszem, ha valamire érdemes emlékezni a mai előadásomból, az az, hogy az interfész használható egy erőteljes elbeszélő eszközként. És ahogy egyre több és több szermélyesen és társadalmilag lényeges adatot gyűjtünk, lehetőségünk, vagy akár kötelességünk, lesz megőrizni az emberiességet, és érdekes történeteket mesélni, miközben együttműködve jutunk el a felfedezésekig.

Köszönöm.

(Taps)