Return to the talk Return to talk

Transcript

Select language

Translated by Sándor Nagy
Reviewed by Medve Gyula

0:11 Tehát a nevem Amy Webb. Néhány éve azon kaptam magam, hogy befejeződött egy újabb fantasztikus kapcsolatom, mely viharos gyorsasággal ért véget. És arra gondoltam: "Mi baj lehet velem?" "Nem értem, mért történik meg ez velem újra meg újra."

0:27 Így hát mindenkitől megkérdeztem, aki része az életemnek, hogy mit gondol. Megkérdeztem a nagymamámat, akinek mindenre volt tanácsa. Ezt mondta: "Ne legyél olyan válogatós! Randizgatnod kéne!" És ami a legfontosabb: "Az igaz szerelem akkor fog rád találni, amikor legkevésbé várod."

0:45 Nos, ami engem illet, olyan ember vagyok, akinek folyton adatok járnak a fejében, ahogy ez mindjárt kiderül. Nyakig merülök a számok tengerében, a képletekben és diagramokban. Egy szorosan összetartó család vesz körül -- sülve-főve együtt vagyunk a nővéremmel --, és így magam is olyasfajta családot akarok, amilyenben felnőttem.

1:03 Tehát egy kellemetlen szakítás végén járok, 30 éves vagyok, és úgy kalkulálok, hogy kb. hat hónapig fogok járni valakivel, mielőtt készen állok a monogámiára és összeköltözöm vele, de ennek egy kicsivel meg kell előznie az eljegyzést. És ha 35 éves koromra gyereket akarok, akkor már... lássuk csak... öt éve házasságközelbe kellett volna kerülnöm. Tehát a dolog reménytelennek látszott.

1:26 Ha pedig a stratégiám alapja az, hogy "amikor a legkevésbé várod, akkor ér el a szerelem", akkor bejött volna még a szerencsés véletlen is változóként. Elég az hozzá, hogy megpróbáltam kikalkulálni... Mr. Megfelelő megtalálási valószínűségét. Nos, akkoriban Philadelphiában éltem -- Philly nagy város -- és úgy okoskodtam, hogy egy ekkora helyen rengeteg lehetőség adódik. Tehát elkezdtem ismét matekozni. Philadelphia lakossága: adva van 1,5 millió ember. Vegyük úgy, hogy ezek kb. fele férfi, ez annyi mint 750 ezer fő. Olyan pasit keresek, aki 30 és 36 év között van, ami már csak a népesség négy százaléka, vagyis 30 ezer férfi jöhet szóba. Olyant kerestem, aki zsidó, mert magam is az vagyok, és ez fontos számomra. A zsidóság a populáció 2,3 százaléka. Úgy saccoltam, hogy talán minden tizedik lesz vonzó a választékból, és semmiképp sem veszek tekintetbe olyasvalakit, aki megszállott golfozó. Ez lényegében azt jelentette, hogy mindössze 35 randiképes férfi akad számomra az egész nagy Philadelphiában.

2:31 Időközben az én nagyon nagy zsidó családomban mindenki megházasodott már, és elindult azon az úton, hogy jó sok gyereke legyen, ezért hatalmas csoportnyomást éreztem abba az irányba, hogy kezdjek már valamit az életemmel én is.

2:43 Adva van tehát két lehetséges stratégia, morfondíroztam, amely szerint léphetek. Egyrészt a nagyanyai tanácsot követve afféle "legkevésbé várom" módon belefutok esetleg egybe a 35 lehetséges jelölt közül az egész 1,5 millió lakosú Philadelphiában, vagy kipróbálom az onlájn randit. Nos, tetszett az onlájn randizás eszméje, mert kiszámítható algoritmus szerint zajlik, ami tömörebb megfogalmazása annak, hogy adva van egy probléma, veszek egy csomó adatot, átfuttatom egy rendszeren, és kijön a megoldás. Nos, az onlájn randi a második legnépszerűbb módja annak, hogy emberek összejöjjenek egymással, ám tudjuk, hogy bizonyos algoritmusok már évezredek óta jelen vannak csaknem minden kultúrában. Ami azt illeti, a judaizmusban a házasságközvetítés már régóta bevett dolog, és noha ez nem explicit algoritmus szerint megy, kétségtelen, hogy a közvetítő fejében formulák kiértékelése zajlik, például: "Szeretni fogja a lány a fiút?" "Jól kijön egymással a két család?" "Mit szól majd a rabbi?" "Nyomban elkezdenek majd gyereket csinálni?" És a házasságközvetítő átgondolta mindezt, összehozta a két embert, és a dolog el volt intézve. Ami engem illet, arra gondoltam, hogy talán az adatok és a megfelelő algoritmus elvezetnek majd az én Hercegemhez. Elhatároztam hát, hogy regisztrálok.

3:55 Csakhogy volt egy apró bökkenő. Amikor a különböző randihelyeken jelentkeztem, éppen nagyon elfoglalt voltam. De igazából nem is ez volt a legnagyobb baj. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy bármiféle kérdőívet utálok kitölteni, legfőképp pedig az olyanokat, amelyek a Cosmopolitan kvízeire hajaznak. Így aztán nekiláttam kopipésztelni az önéletrajzomat.

4:15 (Nevetés)

4:20 Például a felső leíró részbe beírtam, hogy díjnyertes újságíró vagyok és jövőtervező. Amikor a hobbimra kérdeztek rá és az ideális partneremre, azt írtam, hogy monetizálás és folyékony japán nyelvtudás. És írtam egy csomót a JavaScriptről is.

4:37 Nos, ez nyilván nem a legmegfelelőbb "egyik lábat szexin előre" lépés volt a részemről. Ám az igazi csőd az volt, hogy túl sokan akadtak fenn a szűrőn. Ezek az algoritmusok tengernyi férfit dobtak ki, akik mind randizni akartak velem -- és némelyik randi igazán randának bizonyult. Volt például egy Steve nevű pasi, a komputeres. Az algoritmus összehozott minket, mert mindketten imádjuk a spéci kütyüket, a matekot, az adatokat és a 80-as évek zenéjét, így aztán belementem egy randiba. Steve, a komputeres pasi, meghívott Philadelphia egyik fehér abroszos, rendkívül drága éttermébe. Betértünk hát, de mindjárt az elején látszott, hogy a beszélgetésünk... nem igazán akar szárnyra kapni, ellenben ő rengeteg ételt rendelt. Még annyit sem törte magát, hogy belenézzen az étlapba. Számos aperitifet rendelt, több előételt -- nekem is --, és az asztalunkon hamarosan ételhalmok sorakoztak, sok-sok üveg borral vegyesen. Nos, végéhez közeledik a beszélgetés, nem különben a vacsora, és épp eldöntöttem, hogy Steve, a komputeres pasi, és én, nem vagyunk egymáshoz valók, de azért még barátként válhatunk el egymástól, amikor feláll, hogy kimenjen a mosdóba, aztán hozzák a számlát az asztalhoz. Nézzék, én egy modern nő vagyok. Részemről teljesen rendben van a cech megfelezése. Csakhogy Steve, a komputeres pasi, vissza sem jött! (Szörnyülködés.) Akkora volt a számla, mint a havi lakbérem. Mondanom sem kell, ez nem volt az a jól sikerült este. Szóval hazarohanok, felhívom az anyámat, felhívom a nővéremet -- és ugyanígy volt ez a többi katasztrofális randi után is --, és traktálom őket a részletekkel.

6:17 És mind azt mondják nekem: "Mit panaszkodsz?!" (Nevetés) "Túl válogatós vagy!"

6:25 Jól van, gondoltam, mostantól fogva csak olyan helyen randizom, ahol tudom, hogy van wi-fi, és viszem a laptopomat is. Becsúsztatom a táskámba, itt ez az emailsablon, randi közben szépen ki fogom tölteni a begyűjtött információ alapján az összes adatrubrikát, hogy bebizonyítsam nekik, hogy ezek a randik csakugyan borzasztók. (Nevetés) Elkezdtem hát jegyezni az olyanokat, mint tökhülye, balfék, szexuális megjegyzések; szegényes szókincs; hányszor kényszerített a pasas, hogy összepacsizzuk a tenyerünket.

6:53 (Nevetés)

6:55 Nekiláttam az adatok átrágásának, és sikerült korrelációt találni közöttük. Kiderült, hogy amelyik férfi whiskyt iszik, az -- valami oknál fogva -- nyomban utalást tesz a szex egy malacabb formájára is.

7:10 (Nevetés)

7:12 Nos, kiderült az is, hogy ezek valószínűleg nem rossz srácok, csak nem nekem valók. Ami azt illet, az algoritmusok sem voltak éppen rosszak, amelyek összehoztak bennünket. Ezek az algoritmusok pontosan azt csinálták, amire kitalálták őket, nevezetesen, hogy a felhasználó által megadott információt, az esetemben az önéletrajzomból kihámozottat, összevessék másoktól származó információkkal. Az a helyzet, hogy az igazi probléma az, hogy az algoritmussal ellentétben, mely jól végzi a dolgát, a hozzám hasonló felhasználók már korántsem, mert szembesülniük kell az üres szövegablakokkal, melyeken keresztül onlájn kéne megadni a kért információt. Nagyon kevesen vannak köztünk, akik képesek teljesen és brutálisan őszinték lenni önmagukhoz. Az a másik probléma, hogy ezek a webhelyek olyanokat kérdeznek, hogy kutya típusú vagy macska típusú vagy-e. Horrorfilmeket szeretsz vagy romantikus filmeket? Én nem levelező partnert keresek. Nekem férj kell. Világos? Tehát az adatok egy csöppet felszínesek.

8:04 Rendben, akkor csináljuk máshogy. Továbbra is használni fogom az onlájn randihelyeket, de csak adatbázisnak tekintem őket, és ahelyett, hogy rábíznám magam az algoritmusukra, visszafejtem az egész rendszert. Tudván, hogy felületes adatok alapján hoznak össze más emberekkel, elhatároztam, hogy inkább saját kérdéseket fogok feltenni. Mik azok a lehetséges dolgok, amelyeket el tudok képzelni a keresett társban?

8:30 Elkezdtem hát írni, és csak írtam és írtam, és a végén összehoztam 72 különböző adatpontot. Olyant akartam, aki zsidó...szerű, tehát valakit, akinek ugyanolyan a háttere és a vélekedése a kultúránkról, de aki nem erőlteti, hogy zsinagógába menjek minden pénteken és szombaton. Olyant akartam, aki keményen dolgozik -- mert a munka számomra is rendkívül fontos --, de nem túl keményen. Számomra a hobbi valójában csak egy olyan új munkaprojekt, amelyet frissiben kezdtem el. Olyant akartam, aki nemcsak hogy szintén két gyereket akar, de ugyanolyan a hozzáállása a szülőséghez, mint az enyém, tehát aki részéről teljesen rendben van, ha zongorázni kényszerítjük a gyermekünket háromévesen, és esetleg még számítógép-tudományt is tanul, ha erővel rá tudjuk venni. És efféléket. De azt is akartam, hogy az illető szívesen utazzon távoli és egzotikus helyekre, mint Petra, Jordániában. És azt is akartam, hogy 10 kilóval nehezebb legyen mint én, akármennyit nyomok is éppen.

9:27 (Nevetés)

9:30 Tehát kaptam 72 különböző adatpontot, ami, valljuk be, elég sok. Ezért aztán átmentem rajtuk, és prioritásokat állítottam fel a listán. Két csoportra osztottam a pontokat -- egy fontosabbra és egy másikra, és minden adathoz rendeltem egy pontszámot 100-tól le egészen 91-ig, és ilyen dolgokat listáztam, hogy olyant keresek, aki nagyon okos, aki kihívást jelent és stimulál, és ezt finomítottam a második csoporttal, vagyis a második ponthalmazzal. Az utóbbiak is fontosak voltak számomra, de nem okvetlenül ezeken múlt a vásár.

10:03 Amikor ezzel megvoltam, felépítettem egy pontozórendszert, mert az volt a célom, hogy afféle matematikai számítással döntsem el, hogy az a pasi, akit onlájn megtaláltam, illene-e hozzám. Úgy gondoltam, hogy legalább 700 pontot kell elérnie valakinek, hogy emailt küldjek neki vagy válaszoljak az emailjére. 900 pontnál már benne lennék a randiban is, de kapcsolat kialakítása szóba sem jöhetne mielőtt valaki el nem éri az 1500 pontos küszöböt.

10:29 Nos, kiderült, hogy a dolog egész jól működik. Átmentem hát onlájnba. Ráakadtam Jewishdoc57-re [Zsidodoki57], egy hihetetlenül jóképű és jól író pasira, aki megmászta a Fudzsiszant, és végigjárta a kínai nagy falat. Szeretett utazni, feltéve, hogy a luxushajózáshoz nincs köze a dolognak. Azt gondoltam magamban, hogy ez az! Feltörtem a kódot. Megtaláltam az én Zsidó Hercegemet, a családom álmát.

10:57 Egyetlen probléma volt csak: nem válaszolt az emailemre. Rájöttem, hogy van egy változó, amit nem vettem figyelembe: a versenytársak. Milyenek azok a nők, akik ezeket a randihelyeket használják? Itt van például SmileyGirl1978 [MosolygosLany1978]. Azt írta magáról, hogy "belevaló csaj, vidám és nyitott". A foglakozására azt írta, hogy tanít. Azt is írta, hogy "szeleburdi, kedves és barátságos". Szeret "meknevetetni" másokat.

11:24 Ekkorra már rengeteg hasonló profilra kattintottam rá, kattintottam rá, kattintottam rá... és tudtam, hogy szükség lesz némi piackutatásra. Létrehoztam hát 10 kamu férfi profilt. Nos, mielőtt itt mindenki elítélne ezért -- (Nevetés) -- meg kell érteniük, hogy ezzel kizárólag az volt a célom, hogy adatokat gyűjtsek a többiekről a rendszerben. Nem bonyolódtam senkivel hamis személyiségen alapuló kapcsolatba. Csak az adataikat szedegettem össze. De nem voltam kíváncsi bárki adatára. Csakis az olyan nők adatai kellettek nekem, akiket várhatóan vonzott az a fajta férfi, akihez én szerettem volna hozzámenni. (Nevetés)

12:01 Amikor szabadjára engedtem ezeket a "férfiakat", bizonyos szabályokat követtem. Például nem kezdeményeztem semmit a nőknél. Csak vártam, hogy kiket vonzanak ezek a profilok, és főleg két különböző adathalmazt figyeltem. Figyeltem a kvalitatív adatokat -- a humort, a tónust, a hangnemet, a kommunikáció stílusát -- ami közös volt ezekben a nőkben. És a kvantitatív adatokat is -- a profil átlagos terjedelmét, az egyes üzenetek közt eltelt időt. Abból indultam ki, hogy személyesen lennék olyan versenyképes, mint SmileyGirl1978. Törtem a fejem, hogy tehetném ütőképessé a profilomat onlájn.

12:39 Nos, egy hónappal később volt már egy rakás adatom egy újabb elemzéshez. Kiderült, hogy a tartalom sokat számít. Az okos emberek hajlamosak sokat írni -- 3000, 4000, 5000 szót is -- önmagukról, ami igen-igen érdekes lehet. A probléma csak az, hogy a népszerű férfiak és nők átlagban csak 97 szóban fejezik ki magukat, igaz, nagyon de nagyon jól, még ha ez nem tűnik is fel mindig. A másik jellemzője azoknak, akik jók ebben, hogy nem mennek bele a részletekbe. Mert például számomra "Az angol beteg" minden más film fölött áll, de ezt nem célszerű bevenni a profilba, mert lényegtelen adatpont, másrészt lehet, hogy valaki nem ért egyet velem, és úgy gondolja, hogy inkább nem hív el randira, mert nem szívesen ülné végig a háromórás mozit.

13:27 Az optimista kicsengés szintén sokat számít. Íme egy szófelhő, mely a legnépszerűbb nők által használt legnépszerűbb szavakat emeli ki, olyanokat, mint "vidámság", "lány" és "szeretet". És rájöttem arra, hogy nem kell lebutítanom a profilomat. Emlékeznek rá, azt írtam magamról, hogy perfekt vagyok japánból és ismerem a JavaScriptet, és ez rendben is volt. Ellenben a dolog a megközelíthetőségről is szól, arról, hogy megértessük másokkal, hogy lehet a közelünkbe kerülni.

13:54 Kiderült az is, hogy az időzítés szintén nagyon-nagyon fontos. Ha hozzáférésed van is a másik mobilszámához vagy csetvonalához, még nem feltétlenül jó ötlet kapcsolatba lépni vele hajnali 2-kor csak azért, mert éppen ébren vagy. Ezeken az onlájn helyeken, a népszerű nők átlagban 23 óra szünetet hagynak két kommunikáció között. Ami pont a normálisnak felel meg a hagyományos udvarlás esetében.

14:18 És végül nézzük a fotókat. Az összes népszerű nő mutatott valamit a testéből. Mind remekül néztek ki a képen, szöges ellentétben azzal, amit én töltöttem fel magamról.

14:33 A szerzett információ birtokában sikerült egy szuper profilt készítenem magamról, ami még mindig én voltam, csak erre az ökoszisztémára optimalizálva. És kiderült, hogy nagyon jó munkát végeztem. Én lettem a legnépszerűbb személy -- onlájn.

14:51 (Nevetés) (Taps)

14:57 Kiderült, hogy rengeteg férfi akar randizni velem. Felhívom anyámat, a nővéremet, felhívom a nagymamámat. Elmondom nekik a nagy újságot, mire ők: "Remek! Mikor lesz az első randid?" Erre én: "Hát... még nem randizom senkivel." Mert, ne feledjék, a pontozási rendszerem szerint az alsó küszöb 700 pont volt, amit nem ért el senki. Erre azt mondják: "Micsoda?! Még mindig átkozottul válogatós vagy."

15:21 És aztán, nem sokkal később, ráakadtam egy Theverin nevű pasira, aki azt írta magáról, hogy zsidó neveltetésű, fókakölykökre vadászik az északi sarkvidéken, amit eredeti dolognak véltem. Részletesen írt az utazásról. Tett egy csomó igazán érdekes kulturális utalást. Pontosan úgy nézett ki, és úgy nyilatkozott, amilyen nekem kellett, és 850 pontja volt kapásból. Ami elég volt egy randihoz.

15:46 Három hétre rá személyesen találkoztunk, amiből egy 14 órás beszélgetés kerekedett ki, melyet egyik kávézóból és étteremből a másik kávézóba és étterembe térve folytattunk, és amikor kirakott a házunk előtt aznap éjjel, újrapontoztam őt -- [1,050 pont!] -- és tudják mire gondoltam? arra, hogy korábban nem voltam eléggé válogatós! Nos, másfél évvel később -- épp egy luxushajómentes utazáson voltunk, a jordániai Petrában -- letérdelt elém, és megkérte a kezem. Egy évvel később összeházasodtunk, és egy újabb másfél év múltán, megszületett Petra, a kislányunk. (Taps)

16:29 Természetesen az életem mesébe illő -- (Nevetés) a kérdés csak az, mi tanulsága van ennek a jelenlévők számára.

16:36 Például az, hogy létezik algoritmus a szerelem számára. Csak nem az a fajta, amit onlájn nyújtanak nekünk. Az algoritmust nekünk magunknak kell megírni. Ha tehát önök férjet vagy feleséget keresnek maguknak, vagy a szenvedélyük tárgyát keresik, vagy új vállalkozást próbálnak indítani, mindössze annyi a dolguk, hogy saját értékrendet állítsanak fel, aztán alkalmazzák a saját játékszabályaikat, és legyenek annyira válogatósak, amennyire csak akarnak.

16:59 Nos, az esküvőm napján, újra elbeszélgettem a nagymamámmal. Ezt mondta nekem: "Na jó, lehet, hogy tévedtem. Úgy látom, igazán jó rendszert sikerült összehoznod. Ami viszont a maceszgombócodat illeti, puhábbnak kéne lennie, nem ilyen keménynek!"

17:14 Ebben megfogadom a tanácsát.

17:16 (Taps)